Vámpírok, vérfarkasok, hibridek és egyéb nyalánkságok - Part 3.

Tegnap láttam egy filmet. Daybreakers a címe.

Ezt bezzeg senki sem mondta, amikor kérdeztem, hogy milyen vámpíros, vérfarkasos filmek vannak még... Pedig ha van vámpíros film, akkor ez az volt, az biztos.

Nos, kiderült, hogy van ám még vámpíros film, amit kihagytunk, drága barátaim.

A pap: Háború a vámpírok ellen. Az is egy nagyon jó kis film volt, én spec. igazából Stephen Moyer miatt kaptam el a filmet, de mint kiderült, nagyon jó kis szereplők vannak benne, akik még több időt is eltöltenek a vászon előtt, mint Mr. Moyer, aki a film elején már meg is halt, szegény.

Ugyanis a Papot Paul Bettany formálta meg, szuperül persze (A Da Vinci-kód, Egy csodálatos elme, és Ancika, képzeld, ő Jarvis hangja a Vasemberben!), s a további főszerpelők pedig: Karl Urban (Star Trek, Red), Maggie Q (Mission:Impossible III., Die Hard 4.0), Lily Collins (Tükröm, Tükröm, Elhurcolva, nem mellesleg Phil Collins lánya) és Cam Gigandet (Alkonyat, Burlesque).
Szerintem nagyon jó kis filmet hoztak össze. Aki nem látta még, s szereti az ilyesmi filmeket, az gyorsan pótolja az elmaradást.

Aztán ott van ellenpontként - nekem ugyanis piszkosul nem tetszett, mert szintén nagyon hülyére lettem véve a filmben, hogy most ez vígjáték, vagy komoly horror... - (sosem jöttem rá) Eddie Murphy Vámpír Brooklynban című förmedvénye. Nekem az egyetlen nézhető dolog az Angela Besset volt a filmben, bár nem tudom, hogy mennyi pénzt kapott ezért a filmért, nem kellett volna odadobja magát érte. Mindegy, ez az én véleményem.

S szégyen gyalázat tőlem, hiszen két szuper filmet is kifelejtettem még a csoportból, pedig nagyon-nagyon szeretem azokat a filmeket. S E. barátnőm, Neked miért nem jutott legalább az eszedbe??? Ne izgasd magad, én is elfelejtettem!

Van Helsing és a Szövetség. Hiszen a Van Helsing aztán tényleg a vámpírokról szól... vagy mi a szösz!!! És hogy nem jutott eszembe, amikor a Drakula című filmet írtam pár hete... Hiszen ebben is Drakula az, akivel Van Helsing, illetve először nem is ő, hanem Anna Valeirous és családja küzdött.

A szereposztás is fantasztikus volt, nemcsak a film. Minden szuper benne volt, ami kell a vámpíros filmekhez: Drakula (Richard Roxburgh - Moulin Rouge, Lopakodó), Erdély, Van Helsing (Hugh Jackman - X-Men, Vasököl, Ausztrália), Anna Valerious (Kate Beckinsale - Underworld, Pearl Harbor), annak testvére (Will Kemp - Step Up 2.), aki már át is változott vérfarkassá, Dr. Jekill, Frankenstein és a szörnye, egy pap-féleség, s Drakula asszonyai...

S a másik, a Szövetség.

S azért is kínos számomra, hogy azt kifelejtettem, mert abban a főszereplő Sir Sean Connery volt. S hogy én azt kifelejtettem!!! Az már nagyon gáz!

A Szövetség is milyen szuper film volt! Szerepelt benne Allan Quatermain (Sir Sean Connery), Némo kapitány (Nasseruddin Shah), Mina Harker (Peta Wilson), Rodney Skinner (Tony Curran), Dorian Gray (Stuart Townsend), Tom Sawyer (Shane West), Dr. Jekill/Hyde (Jason Flemyng), M (Richard Hoxburgh - érdekes, ő a Van Helsing-ben pont Drakulát játszotta). Szóval nemcsak a szereposztás szuper, de a szerepek is az amerikai fiatal katonától egészen az MI:6-féle M-ig mindenki szerepelt benne.

És végül odaértünk ahhoz a filmhez, ami miatt úgy felkaptam a fejem.

Sok jó filmet láttam már a vámpírokról. Csak szétszakítással lehet megölni őket, karót a szívükbe, keresztre, szentelt vízre érzékenyek, vagy csak dísznek és víznek jó, fokhagymát nem szeretik, vagy jó fűszernek, a napsütésben ragyognak, vagy éppen elégnek, netalán megigézett gyűrűvel tudnak sétálni a napon... bármi lehetséges. Egy a lényeg, mindig ők vannak kevesebben, s mégis akit megmarnak, az átváltozik, illetve a vér az életető elemük.

S amikor tegnap megnéztem a Daybreakers című filmet, minden eddigi - a filmeseknek biztosan - hülye kérdésemre választ kaptam. Igen. Ebben a filmben a vámpírok már szinte ki is írtották az emberiséget, hiszen az embervér a táplálékuk, s ha az ember nem tudja gyorsan pótolni a saját vérét, s miért tudná, akkor az azt jeleneti, hogy előbb-utóbb, ha a vámpírok nem figyelnek oda, kiírtják a táplálékukat. Az embereket összegyűjtve, fellógatva speciális "akasztókra" - csapolták le a vérüket. 

Nos, ez a film ezt a kérdéskört taglalta. 

Itt igenis a napra érve elégtek a vámpírok, igenis áttért USA az éjszakai életre, akkor volt dugó az utakon, zsúfoltság a metrón és az emberekre vadásztak. Végre egy olyan film, ami logikusan továbbgondolta a vámpírok előtűnésével való hátrányokat... Nem mintha örülnék egy ilyen világnak, de persze nincsenek vámpírok, hiszen akinek egyszer megállt a szíve, az nem tud sétálni tovább (a szívátültetéses vicceket kéretik mellőzni most).

Az tény, hogy ebben a filmben több liter (komolyan sok!!!) piros művér, kellék-lötyi, mittomén micsoda elfolyt, nem spóroltak a filmes trükkökkel, de nem is vitte el a filmet egy totál hightech-es scifi világba, egyszerűen csak annyit használtak fel, amennyi kellett ahhoz, hogy átérezzem a lényegét, a feelingjét a dolognak. Elgondolkodtatott a film, bármennyire is csak egy szimpla vámpíros horror film volt. Kicsit úgy éreztem, mintha én lennék most a csirke/marha és a vámpírok az emberek. Én vagyok az, akire úgy néznek a vámpírok, mint mi a marhákra. Nem állatként, vagy élőlényként, hanem egy leendő hamburger húspogácsájaként. Nos, nem esett jól az érzés. Viszont tetszett a film, hogy nem kendőzi el a vámpír-lét hátrányait (mint mondjuk az Alkonyat-ban, hogy semmi vámpírosat nem láttunk egyik részben sem szinte).

Meglepett az a mélysége a filmnek, amit egy vámpír-filmtől egyáltalán nem vártam volna. Ugyanis a vámpír, amelyik nem akar embervért inni, mert EMBER-eknek látja őket, nem élő vérzacskónak, az furcsa, de azért valljuk be, láttunk már olyant (pl.: Stefan Salvatore a TVD-ből és az egész Cullen-klán az Alkonyat-ból). De amikor az a srác, amelyikről azt hisszük, hogy nincs szíve, hiszen igenis nem veti meg az embervért, a 100 %-os emberi vért, s amikor a főnök azt mondja, hogy egy lányt változtasson át vámpírrá szívbaj nélkül megteszi, arra még nem rándulnánk meg. Csakhogy ez a szívtelennek látszó srác, amikor a kislány ellenáll az emeri vérnek és inkább a nap általi tűzhalált választja és ahogy húzzák ki őt is több mutánssal a napra, hátrafordul a srác felé, hogy lássa, mit tett vele... s a srácba tényleg - én legalábbis azt olvastam le az arcáról, hogy - megértette, hogy ez most miatta lesz, ő miatta fog a lány meghalni, s bánja a dolgot már... Azon meglepődtem. Valahogy ennyire mélyen nem érintett meg talán csak Anne Rice (Interjú a vámpírral) lélektani mélysége. Tehát aki szimpla kis véres, riogatós vámpír-filmet akar látni, ne ezzel kezdje. Ennek a filmnek lelke is van!

Persze ez a film nem is a tini kislányokat vette célul nézőközönségnek, s erről azt hiszem a szereplők személye is gondoskodott. Nem kis tiniszínészek (Pattisontök és Kristen) játszották a komoly szerepeket, hanem olyan - szerintem - nagyon is jó színészek, mint Ethan Hawke (Holt költők társasága, Gattaca), Willem Dafoe (Végveszélyben, Féktelenül 2.), Sam Neil (Változások kora, Tudorok), Claudia Karvan (Számkivetett, Ponyvarománc).
Ők már ugyanis mind-mind bizonyítottak régen.

Érdekes, hogy Sam Neil-t nem is nagyon szoktam olyan filmekben látni, aminek nincs valami mélyebb, normális mondanivalója. Például ott van a Kétszáz éves ember. Az is micsoda lelki problémákat vet fel?! 

 Úgyhogy ez a film nálam nagyon jó besorolást kapna, ha lenne ranglista.

Csak azt tudom erre a filmre is mondani, hogy ha valaki vámpíros - szerintem - ÉRTELMES filmet akar látni, az nézze meg a Daybreakers-et! Megéri. Bár egy lavórt nem árt a tévé elé tenni...