2018. április 29., vasárnap

Bosszúállók harmadszorra - nekem inkább végjáték


Mondjuk ez a kép nem tökéletes... S nem csak Thor fél szeme a kakukktojás!!!
Gondolom mindenki azt várja tőlem, hogy meséljek a Bosszúállók: Végtelen háború c. filmről, mert már pénteken láttam. 
(A Corvin Moziban a szokásos helyemen, mert már a Matrix óta megvan az a bizonyos 14. sor bal közép 1. szék helyem a Korda Teremben.)

S hiába láttam pénteken a filmet, még mindig nem jutok szóhoz. Vagyis nem. 
Kismillió mondatom lenne, kismillió kérdésem és még több sikolyom és még több könnyem.

Minden csatornán azt olvasom, hallom, látom, hogy most egy tíz éves korszak lezárul.
De én nem akarom ezt. Még szeretném látni, amint Robert Downey Jr., Chris Evans és Chris Hemsworth szétrúgra a rosszak hátsóját. Nem akarom még, hogy ennek vége legyen. Még szeretnék IronMan 4-et és 5-öt is. Meg Thor-ból is szeretnék egy-kettőt, meg Kapi filmjeiből is... Szóval még nem szeretném az idősebb nemzedéket temetni!!!!
S ez a film hiába volt úgy zseniális, ahogy volt - mert az volt, tényleg -, a szívem úgy fáj, úgy sír, mint még soha.
Szóval igen. Ezer és egy éve vártam arra, hogy Robert Downey Jr. és Benedict Cumberbatch együtt szerepeljen egy filmben, méghozzá egy MARVEL filmben (a még inkább hab az én tortámon).
S hogy még együtt is legyenek egy vásznon, egymással beszélgetve... Ez több volt, mint csoda.
Aztán ahogy telt a film, egyre inkább elvesztettem a reményemet. Egyre inkább azt éreztem, hogy ez teljesen más lesz, mint a többi film. Talán kicsit az Amerika Kapitány: Polgárháború-hoz éreztem hasonlónak ezt a filmet.
Mert bármelyik ujjamba harapok...

Valaki elkészítette ezt a képsort.
Ami tényleg végigveszi a filmet...
Mindennek ellenére ledöbbentően jó volt a film, már csak abból a szempontból is, hogy most nemcsak a sima Bosszúállók c. társaságot hozták össze, ami amúgy is nagy szereplőgárdával dolgozott, most ez hatványozottan működött, hiszen a Bosszúállók teljes gárdája ott volt, Fekete Párduc teljes katonai egysége, Póki, Strange Doki Wong-gal megspékelve s akkor még nem is beszéltünk a Galaxis örzői társaságáról (élükön Nyuszival - Thor nevezte végig így Mordály-t). 
Szóval ott volt a filmben Robert Downey Jr., Benedict Cumberbatch, Tom Hiddleston, Chirs Evans, Chirs Hemsworth, Mark Ruffalo, Scarlett Johannson, Tom Holland, Chris Pratt, Zoe Saldana, (Vin Diesel és Bradley Cooper hangja), Don Cheadle, Chadwick Boseman, Paul Bettany, Elizabeth Olsen, Sebastian Stan, Idris Elba, Gwyneth Paltrow és még sok-sok jó színész. Szóval ezek csak az "A" kategóriás színészek voltak - úgy nagyjából... 
S mindenkire sor került, mindenkinek volt egy-két jó mondata, tudtuk, hogy hol tart most az életében... Szóval hiányozni fognak nagyon!!!
Szóval nem írok semmit a filmről. 
Aki szereti a MARVEL-t, az amúgy is meg fogja nézni.
Aki meg nem ismeri, nem szereti, annak írhatnék bármit...
Azért majd ha megkapom DVD-n a filmet, valszeg kiírok pár jó poént... Volt egy-két jó benyögés... ami kell nekem az öröklétbe.

2018. április 22., vasárnap

Rampage, avagy a szülinapos éltetése



Tisztelettel jelentem, aki nem szereti a naaagy, szőrös-majmos, King Kong-típusú filmeket, az most azonnal menjen is innen, mert csak fúúújolni fog.

Illetve elöljáróban elmondom, hogy ez a blgobejegyzés nagyon-nagyon erősen szubjektív olvasmány lesz. Nem fogom vissza magam, hiszen ma van (nekem) a világon a legszexisebb pasi születésnapja.
Úgyhogy Csukás Judit régi kedves ismerősömön és rajtam kívül nem sok ember fogja ezt a blogot olvasni szerintem.
S ez most nagyon buli, mert a vadiúj filmje mellett a szülinapját is megünnepelhetem.

Kezdjük a vadiáns új filmmel. Rampage: Tombolás címet kapta. Ami nagyon vicces, mert a rampage szó pont tombolást jelent... Úgyhogy a magyar címet megint olyan értelmesen elszúrták, hogy ihaj.
Na, mindegy.

Kint indít a film az űrben. Egy űrállomáson kísérletezik egy cég kutatócsoportja valami biológiai dologgal. De pont akkor lépünk be a történetbe, amikor kiderül, hogy valami elszabadult és már csak egy hölgy él a csapatból és az űrállomás úgy néz ki, hogy fel fog robbanni.
A kutatót rábírják a lenti főnökök, hogy a mintákat vegye magához és csak úgy indulhat le a Földre.
Sajnos a hölgy nem ér le a földre, de a minták igen.
Közben a földön megismerkedünk Davis Oyoke-val, illetve egy George nevű gorillával, aki olyan szuper jelbeszéddel beszélget barátjával, hogy az már néha vicces is.
Amúgy van egy alap humora a filmnek, minden zúzás-rombolás ellenére is. S ez jó. 
Nem veszi komolyan magát a film. Persze nem is lenne mit, de akkor is.
Szóval vissza a történethez.
Az űrbázisról lezuhant minták sajnos kiszabadulnak és először George-ot, majd utána még két állatot (egy farkast és egy aligátor-szerűséget) megfertőzik.
Nos, itt kezdődik a probléma.

Ugyanis a szervezetüket ez annyira megváltoztatja, hogy egyrészt sokkal-sokkal nagyobb lesz mindegyik, másrészt pedig több másik állat pozitív dolgait (szuper hallás, skorpió-méreg, stb.) is átveszik magukba.

Nos, ahogy a nagyon gazdag és nagyon gonoszok szokták, a bizonyítékot nem normális módon akarják eltüntetni, hanem úgy, hogy odahívják magukhoz a három állatot és majd a lovasság leteríti őket, a cég pedig az állatokat felhasználja a saját dolgaira.

S a három állat elindul Chicago közepe felé...




Ja, az amúgy naagyon vicces volt, hogy a True Blood-ban szereplő Joe Manganiello, aki abban vérfarkast játszott, itt épp az óriási farkassal kell megküzdjön. Nem sütöm el a poént, hogy ki győz kettőjük közül.

S hogy Jeff hogy kerül a képbe? 
Ő épp egy hárombetűs cégtől jött. EKÜ. Egyéb Kormányügynökség. De olyan mosollyal, hogy azt már be kellene tiltani.
S hogy is mondta?!

"Nem sok köztünk a Nobel-díjas, de azért hülyék sem vagyunk."

"Mikor a tudósok az ágyba csinálnak, engem hívnak, hogy cseréljek lepedőt"

Szóval ő akarja felügyelni az állatok begyűjtését. Ja. Aztán meglepődik.
Aztán mindenki meglepődik...
"Egy seggfej is kaphat második esélyt."

Aztán: "Mi seggfejek, tartsunk össze!" alapon mindenki nekiáll csinálni a saját munkáját. A tudós tudóskodik, az izomagy mutogatja a muszklijait, a telefonos telefonál, a főgonosz gonoszkodik és a nyápic menekül.

A film azt, amit akart nekünk adni, azt pont hozta, adta.

Semmi intellektuális komolyság (oké, azt már amúgy is régen megtanultuk a Jurassic Park-ból, hogy ne játszadozzunk az állatok DNS-ével), semmi Oscar-díjas játék, de akkor is, egy kellemes kis lövöldözős, csitt-csatt-dirr-durr-bimm-bumm-os másfél óra. Pont elég, hogy kikapcsolódjunk.
S ha még Jeffrey Dean Morgan és Dwayne Johnson (Rock) poénos benyögéseit is hozzávesszük, akkor kimondottan szórakoztató a film. 
Egyszer meg lehet nézni! Jeff miatt akár többször is.
Ja, s Juditkám. A homlokán levő bibit meg kellene puszilni. Fájt szegénykének nagyon!!!  :) 



Jeffrey Dean Morgan szerintem igen pozitív változáson ment keresztül az utóbbi időben. S én ennek annyira, de annyira örülök, hogy ihaj!
Szép példája az ő színészi teljesítményének a sorozatban szereplés.

Amióta The Walking Dead-ban szerepelt, ezzel nyílként emelkedett a színészi teljesítménye. S hiába szerepelt már szuper jó kis filmekben, mégis ez a szerep hozta meg neki egyrészt a hírnevet, másrészt az önbizalmat, harmadrészt pedig azt a színészi továbbképzést, amit csak és kizárólag gyakorlatban lehet megtanulni.


Supernatural - Odaát
Pedig milyen jó kis filmekben, sorozatokban is szerepelt már?
A sorozatokat tekintve... Huhúúú... Majdnem azt lehetne mondani, egyszerűbb lenne azokat a sorozatokat felsorolni, amiben nem játszott. 

Na, szóval, sorozatok:
Extreme
Víruskomandó
Walker, a texasi kopó,
Vészhelyzet,
Ügyvédek,
Angel,
Az ügyosztály,
V.I.P.-Több, mint testőr,
JAG (mondom én, hogy szinte minden értelmes sorozatba bedugta az orrát),
Helyszínelők,
Magic City - Bűnös Miami
Star Trek - Enterprise (naaagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy szerepelt ebben a sorozatban is. Oké, egy xindi-t alakított, akik meg hüllők, tehát még szép, hogy nem ismertem fel. De azt a részt újra meg fogom nézni, hátha kisejlik egy-egy mozdulata - talán),
FBI ügynökök bevetésen,
True Calling-Az őrangyal,
Monk, a flúgos nyomozó,
Narancsvidék,
Nancy ül a fűben,
Odaát (ez a sorozat már kiemelte őt a nagy tömegből - Nekem mindenképpen),
A Grace klinika (mindenki szétbőgte az agyát, amikor meghalt),
Bűnös Miami (ezt a sorozatot már ő vitte el a hátán, a probléma csak a sorozat története volt, ami nem volt olyan hú, de szuper. Viszont annyira szexi volt már ebben a sorozatban is, a hogy próábl egyensúlyozni a tisztesség és a nyereség között),
Extant - A létezés határa
Texas felemelkedése,
A létezés határa (ez volt a kedvencem a sorozatai között, ugyanis itt annyira eltalálta a karakterét, hogy az már bűnösen szexi volt),
A férjem védelmében és a 
The Walking Dead (nos, ha jól emlékszem, akkor ebben a sorozatban játszott először rosszat.) 
De mennyire jól játszotta!!!

Olvastam a neten egy-két olyan cikket kint TWD-s fan oldalakon, hogy ő az, aki miatt a TWD visszakapta a rajongóinak a nagy részét, mert már kezdett lecsengni a sorozat.
"Lucille szerint Te vagy a következő"
S ő meghozta Negan-t, a naaagyon gonosz pasit, aki ahogy megjelent, rögtön ritkította a szereplők gárdáját Lucille nevű baseball ütőjével.
Az egész világon híres lett ezzel a szögesdróttal körbefont ütővel és a fekete bőrkabátjával.
Úgy gondolom, hogy egyrészt nehéz, másrészt könnyű rosszat játszani egy szerepben. Részben nehéz, mert minden rosszat, ami a lelked mélyén van, elő kell hozz, illetve a plakátokon nem Te leszel a legközkedveltebb. Jó viszont, mert - ahogy olvastam/hallottam/láttam - iszonyatosan jó móka a színfalak mögött az ügyeletes rosszfiút játszani. S az ilyen lököttek, mint pl. én, aki odavan a rosszfiúkért, totál bele tudunk zuhanni az ilyen játékba.
Na, szóval. Nem tudom, hogy ki találta ki, hogy Jeff is szerepeljen a The Walking Dead c. sorozatban, mindenképpen egy hatalmas KÖSZÖNET Neki ezért!




S akkor most jöjjenek a filmek, amik közül nem említek meg mindent, mert elég keveset láttunk mi magyarok. Másrészt pedig már többről írtam régebben is.

Ha JDM-re gondolok, akkor elsőnek az a Vesztesek bosszúja jut az eszembe.
Odavagyok ezért a szerepéért. Egy katonai csapat, akik megkapták az utasítást egy drogbáró kiiktatására, csak épp arról nem szólt senki nekik, hogy gyerekek is vannak ott. Úgyhogy míg kimentik a kissrácokat, kinyírják a drogkirályt, addig jóóól kiderül, hogy felültették őket.
S így nem mehetnek haza. De mit csináljon egy csapat katona, akit letagadott az országa? Bosszút áll. Megkeresik azt a valakit - csak annyit tudnak róla, hogy Max-nek hívják -, s visszaszerzik a becsületüket.
Az, hogy közben meghallgathatjuk Chris Evans-t, ahogy a Journey - Don't stop believin' c. számot roppant hamisan énekli... Sosem fogom megunni!

Aztán jöjjön az a film, amit amikor először láttam, elsírtam magam úgy cca. az ötödik percben. Jeff miatt.
Aztán meg egy perc múlva már úgy nevettem, hogy szintén kicsordult a könnyem.
Nos, ez a film a Watchmen: Az őrzők címet viseli. Nos, ez a film elég nehéz, komoly témákat boncolgat. Komolyan. De talán ettől még fantasztikusabb.
Talán ez az a DC-s film, amit komolyan úgy érzek, hogy jó volt elkészíteni. Megérte a celluloid-ot rá. Oké, oké. Több film is van a DC biroldalmában, amiket szeretek, de EZ, ez nagyon értelmes, mert olyan kérdésekre világít rá az életben, ami figyelemre méltó.
Aki komolyan végignézi a filmet, az iszonyat sok szomorúságot és igazságot felfedez benne.
Egy Komédiás (JDM) nevű szuperhőst megölnek Itt kezdődik a film. Amerika '80-as éveiben járunk, amikor a hidegháború nagyon is élő még. A szuperhősök ideje lejárt. S valaki egyesével gyilkolja a "nyugdíjba vonult" hősöket. De miért? Mi a lényege mindennek? 
Az a baj, hogy ez az a film, aminél ha a történetet elmesélem, nagy szavakat nem lehet puffogtatni benne. De megnézve...
S meg kell hagyni, nagyon jó színészek játszottak még a filmben Jeff-en kívül: Matthew Goode, Patrick Wilson, Malin Akerman és Carla Guino.

Aztán a következő nagy kedvencem vele, amit - hiába olyan nyálas, akkor is - ezerszer láttam már, az a Férj és féleség (legalább három féle címet láttam már ehhez a filmhez, azonosítsuk inkább az eredetivel - The Accidental Husband).
Sajna azon kívül, hogy JDM játszik benne, nem sok jót tudok mondani a filmről. Aranyos, meg minden, de olyan kis butuska is közben.
Nagyon szeretem Uma Thurmant, Colin Firth-öt, akik még a főbb szerepeket alakítják, de mégis... valahogy nekem a kémia nem volt meg Uma és Jeff között.
Ennek ellenére nagyon szeretem ezt a filmet. Mert ez a dinka úúúúgy tud vigyorogni benne...




Egy újabb nagy kedvncem az egy két részes film. Marilyn Monroe titkos élete.
Nem is Jeff a főszereplő, sőőőt, de mégis. Olyan melankólikus, szomorkás film, amiben meglátjuk saját magunk halandóságát.
Jeff Marilyn egyik nagy szerelmét alakítja. Olyan fess volt azokban az öltönyökben... Jól áll neki a '60-as évek.
Tetszett az is, hogy Marilyn életéről már annyi filmet készítettek, mégis, valahogy ez olyan eredetinek, igazinak mutatta őt, illetve a körülött levő világot.



S menjünk át egy kicsit a keményebb filmekre újra.
Nem nagyon reklámozták, de szerintem nagyon jó kis film volt A 657-es járat.
Nagyon érdekes film. Kicsit furán kezdődik, nehezen rázódtam bele, Elég sok szálat felkapott egyszerre a történet. De szépen belerázódtunk.
Van egy pasi, aki kaszinóban dolgozik, viszont a gyermekének a műtétjére sincs pénze. Viszont valahonnan kell szerezni rá. Hogy honnan? Logikus, ki kell rabolni a főnököt ("véletlenül" Robert de Niro - kicsit sem kikacsintás a Keresztapára). Viszont arra senki sem számított, hogy egy szemfüles rendőrcsajszi (Gina Carano, egyik nagy kedvencem) beleköp a levesbe. Nos, természetesen nem lesz ez ilyen egyszerű, De a film nagyon tetszett. Jó kis csavarokkal.

S tudom, hogy mindenki el fogja húzni a száját, de akkor is...
Szintén nagy kedvencem JDM-től a - sajnos magyarul nem jött ki a film - The Resident.
Juliet, (Hilary Swank - bocsi a rajongóknak, számomra ez a nőci totál antinő. Nem is illettek össze Jeff-fel.) a rezidens orvos menekül az exe elől, így új lakást keres magának. Meg is találja egy szuper helyen, ahol még a tulaj is nagyon helyes pasas.
A kapcsolatuk kis zökkenőkkel, de egész jól indul.
Nos, kicsit Hitchcock-osra sikerült a film, de nekem nagyon tetszett Hilary jelenléte ellenére is.

Szóval vannak ám még jó kis filmek Jeffrey Dean Morgan-től, de most csak úgy ennyit szerettem volna még szülinapja alkalmából megemlíteni.


És könyörgöm, nézzétek már meg Jeff kezét!
Hogy lehetnek ilyen gyönyörű, hosszú ujjai valakinek??? Mondjuk nagyon szexinek tartom a sok tetkót, de az ujjait kihagytam volna... Ennek ellnenére... 
Tessék megnézni. Ugye, hogy milyen szééép?!



Nos, ennek a világ legszexisebb pasijának nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok!!!!







S egy olyan kép, amitől sokan sírunk. De akkor is öröm ránézni! 

2018. április 20., péntek

La La Land vs. The Greatest Showman

... avagy hogyan ver kenterbe nálam egy 49 éves többszörös bőrrákos pasi egy 37 éves photoshop-polt hasú srácot.


Na jó, nincs ez teljesen így, de mégis...

Előljáróban megemlítem, hogy nem tudnám, melyik ujjamba harapjak, ha valaki azt mondaná, hogy ugyanazon időben találkozhatok Hugh Jackmann-nel VAGY pedig Ryan Gosling-gal.
Nem tudom, hova mennék. Mindkét színészt nagyon nagyra tartom.
Úgyhogy most inkább a filmeket fogom ezzel ktritizálni, nem a színészeket.


Hogy miért vetem össze a Kalifornia álom és A legnagyobb showman című filmeket?
Több dolog miatt is.

Először is. Mindkettő egy-egy olyan férfiről szól, aki meg szeretné valósítani az álmát. (Mostanában elég sokat foglalkozom ezzel a dologgal - hála Kerner Tibor coach-nak.) S az az út, ahogy megvalósítják, az most nekem nagyon sokat mondott ezekben a filmekben.
Másrészt mindkét film zenés. Szeretem a táncos zenés filmeket. Ez köztudott rólam.
S harmadrészt pedig mindkét pasi egy-egy csajszival az oldalán tette meg az utat az álmai felé. (Nem mondom, hogy ugyanolyan eredménnyel, de mindenképpen mindkettejüknek szüksége volt mankóként egy csajszira.)

Szóval ez nem egy szokásos film-elemzés lesz részemről. Aki nem látta egyik, vagy másik filmet és nem szeretne spolier-eket olvasni, az legyen szíves nézegesse meg a képeket és gyorsan nézze meg a filmeket. S utána olvasson tovább. 

Amikor a La La Land-ről (Kaliforniai álom) hallottam, nagyon megörültem, hiszen Ryan Gosling és Emma Stone eszméletlenül jó párost alkot a vásznon. Na, Velük - szeirntem - nagyobb esély lett volna az Ötven árnyalatnak a kémiát is megoldania... De ez már egy másik blog-bejegyzés lehetne.

Szóval örültem, mint kismajom a farkának, hogy ezek ott ketten megint csodát fognak alkotni.
Aztán nagy-nagy becsengés után bejött a film és tarolt.
Potom hat darab (mondom 6 db.) Oscar díjat be is zsebelt.
Zseniáis színészekkel, zseniális zenével, zseniális látvánnyal.


Kicsit olyan érzésem volt, mintha Gene Kelly és Debbie Reynolds Ének az eső-jét látnám.
Egészen a film végéig. Mert akkor rájöttem, hogy majdnem az egész film alatt volt valami zümmögés, ami zavart. (Ez a zümmögés az én fejemben volt természetesen.)
Persze nagyon tetszett a film, meg minden, de mégis...


Szóval rájöttem, hogy az Ének az esőben és a La La Land között eltelt pont 60 év. S ez nagyon sok. Nagyon megváltoztak az emberek, az életritmusunk, a felfogásaink, a világ. Sokkal szomorkásabbak vagyunk és szerintem teljesen mások lettek az álmaink, vágyaink.
Persze, lehet, hogy csak én láttam így a filmet.
De attól a befejezéstől, amit kapott a La La Land, nekem az a Gene Kelly-s katarzis-érzésem elmaradt. Sajnos.

Pedig nagyon jó volt, komolyan.
Sebastian (Ryan Gosling) konoksága nagyon tetszett, ahogy látta a világot, ahogy tudta, hogy egyszer meg fogja csinálni azt a bárt, ahol olyan zenét fog játszani, amit akar és szeretni fogják az emberek.
S abban a pillanatban, ahogy beadta a derekát és eltért az álmaitól, rögtön rosszra is fordultak a dolgok.
Érdekes, hogy ennél a filmnél jöttem rá, hogy eszméletlen fontos, hogy mennyire ki kell tartanunk, mennyire látnunk kell az álmainkat, minden áron, minden pillanatban a célra tartva a szemünket. Szóval ebből a szempontból nagyon tetszett a film.

Mia (Emma Stone) csodásan inspirálta a srácot egy darabig, s ez fájt talán a legjobban, hogy pont amikor a leginkább szüksége lett volna Sebastiannak Mia erősítésére, akkor szakadt meg a szerelmük. Ez nagyon nem tetszett a filmben. Viszont ahogy a srác végül mégiscsak megvalósította az álmát, az klassz volt, figyelemre méltó.

De ennek ellenére, hiába a sok jó zene, a sok szuper színész, a történet végeredménye mégsem az én ízlésemnek való volt.
S végül, hogy mégis a végére jó maradjon: szívemhez  egyik legközelebb álló dalát Ryan Gosling énekli ebben a filmben.

https://www.youtube.com/watch?v=cZAw8qxn0ZE


Azért kedves ismerősöm, Reni kedvencét sem hagyom ki, ha már erről a filmről van szó!

https://www.youtube.com/watch?v=yaCLMwrRi7k




Aztán jött most télen a The Greatest Showman.

Aki ismer, tudja, hogy nem rajongok a cirkuszért.
Zac Efron hat éve fekete listán van nálam.
És sem szeretem, ha kinevetik a MÁS embereket.
A bohócoktól pedig kiver a víz. Nem mondom, hogy coulrofóbiám (bohócfóbia) lenne, de sosem tartottam őket mulatságosnak. Ijesztőek. S amikor a Wathcmen: Az örzők c. filmet néztem, Rorschach elmesélt egy történetet (a filmben), s akkor jöttem rá, mi is az én bajom a cirkusszal valójában:
"Egyszer hallottam egy viccet: Az ember elmegy orvoshoz. Azt mondja: depressziós. Hogy az élet kemény és kegyetlen. Egyedül érzi magát a fenyegető világban. Az orvos azt mondja: a kezelés egyszerű. A kiváló bohóc, Pagliacci ma este épp a városban van. Menjel el a műsorára, az majd felvidítja. - Erre az ember könnyekben tör ki: De Doktor úr, én vagyok Pagilacci! Mindenki nevet. Dobpergés. Függöny..." 
Na, van még kérdés a bohócokkal kapcsolatban?!

Szóval egyetlen cseppnyi fenntartással álltam a filmhez, de tudom, hogy Hugh Jackman már nem adja a nevét akármilyen filmhez, de de de... mégiscsak egy saját cirkuszt irányít ebben a filmben.
(S persze - ahogy már jeleztem - amikor megtudtam, hogy Zac Efron is szerepelni fog a filmben, az is csak lohasztotta a kedélyeimet, mert a lecsúszott, bugris, kábítószerfüggőre nem vagyok kíváncsi, de úgy voltam vele, le kell nyeljem a Zefron nevű békát, ha Hugh Jackman-t látni akarom.) Jackman viszont mégiscsak Jackman. Na meg Michelle Williams és Rebecca Ferguson és Zendaya is jó partereknek tűntek a filmhez.

S amikor végre megnézhettem a filmet, ledöbbentem.
Mindig is tudtam, hogy Hugh Jackman-ben több van, mint a Rozsomák az adamantium csontjaival. (X-Men-es Wolverine szerepe.) Tudtam, hogy nagyon jól mozog, s még hangja is van... Azt is tudtam, hogy Zefron is jól mozog és - ha még nem szedték szét a hangszálait a hülye kábítószerek, akkor - talán még tud énekelni is.
De ez a film... Megrázott, felkavart és megvolt a katarzis a végén!
S fura érzés volt, hogy ahhoz, hogy ezt a filmet úgy érthessem, ahogy kell, ahhoz nagyon sokat segített az a tanulás, amit mostanában magamba szívtam.
Van egy kisfiú, aki látja a jövőjét. Színes, szélesvásznú, illatos álmot lát. Egy szegény, szabóként dolgozó apa mellett besegítő kisfiú, aki látja magát felnőttként, csodálatos ruhában, s a porondon állva hallgatja a dübörgő tapsot.
Aztán megismerkedik egy kislánnyal, aki a kedves mosolyával lebilincseli a srácot és a szerelmük túléli a kamaszkort, az távolságot és végülis az osztálykülönbséget is.
S ahogy felnőnek és összeházasodnak, Barnum (Hugh Jackman) nem tud mást adni szerető feleségének, Charity-nek (Michelle Williams), csak az álmait.
S itt jön el az a pillanat, ami miatt tudtam, hogy nagyon szeretni fogom ezt a filmet:
https://www.youtube.com/watch?v=JDjTQNOvyTg

Mert mindig azt hallom, olvasom, hogy a célok a határidős álmok. Szóval az álmok nagyon-nagyon fontosak. S még ha másoknak ezek viccnek, kigúnyolni valónak is hatnak, akkor sem szabad ezeket eldobni. Mert ezek határoznak meg bennünket. Ezek tesznek emberré, EMBERRÉ.
Az a kisfiú, akinek megvoltak a millió álmai... Fontos.
S aztán az, ahogy felnőttként vállvetve álltak minden vihar ellen, s megmaradt a pozitív hozzáállása Barnum-nak, az nagyon tetszett.
S másokat is bele tudott vonni az álmaiba, amiktől ezek az emberek is szeretetet, célt, álmokat kaptak. S olyan boldogságot... Tényleg tetszett, hogy az ő színházából mosolyogva, vidáman jöttek ki az emberek. Valami pozitívat adott neki. - Legalábbis a filmben ezt érzékeltem.
https://www.youtube.com/watch?v=CjxugyZCfuw

Annyi minden van, ami miatt szerettem ezt a filmet.
A tetőn a lepedők közötti tánc... aztán a trapézos tánc (amiben jóól megnéztem Zefron combizmait és elismertem, hogy a Baywatch-ban tényleg azok az ő izmai...)
(Attól még nem szerettem beléd újra, sokkal-sokkal-sokkal többet kell még letegyél a filmes-asztalomra, hogy visszaédesgethesd magad hozzám, Zefron. Az utóbbi 8-10 filmedet el kell felejtesd velem. Az nagyon-nagyon-nagyon mély része a karrierednek!)

Jackman viszont imádnivalóóó!!! Ahogy végigsöpört a filmen. Nem csoda, hogy ő alakítja ezt a szerepet! Mesés! S nem fogom sosem elfelejteni, hogy ő az a színész, aki már többször megjárta a kórházakat a bőrrákkal és mindig ő nyer!

S hogy a kedvenc számomat a filmből egyszer meg is tudjam tanulni, szövegesen is itt van:
https://www.youtube.com/watch?v=IvU-yIjD7EA

Szóval érdekes ezt a két filmet összevetni.
Mindkettő keserédes, mindkettő az álmokról szól, amik megvannak, csak meg kell valósítani azokat. De míg az egyik - nekem - jó példája annak, hogy a cél elérésével nem biztos, hogy boldog is leszel, addig a másik az úton levő boldog pillanatokra is rámutat.
Mindkettőnek csodás zenéje van, csodás táncokat lehet benne látni és fergeteges úgy a színészi gárda, mint a látvány!

Szóóóóóval tessék csak megnézni mind a két filmet!!! Megéri!