Na, most vettem le a kezem a régi kedvencemről, Zac Efron-ról. De azt hiszem, végleg.
Egymás után olyan csapnivaló filmeket és főleg alakításokat hozott össze, hogy az már bűn.
Nos, mindenesetre Dennis Quaid-del játszott, s mivel Mr. Quaid-ért mindig odavoltam, nem volt nehéz rávennem magam a film megnézésére.
Nos, talán az Űrodüsszeia: 2001-ben csalódtam utoljára ekkorát.
Aki ismer, tudja jól, hogy mennyire rühellem azt a híres-neves filmet. Szóval ha ahhoz hasonlítom, akkor érthető, hogy mennyire nagy csalódás volt.
Egy totálisan felesleges film. S még Mr. Quaid sem tudta a filmet számomra megmenteni.
Sajnáltam.
Aztán jött a Parkland (Félelmetes nap), amit szintén nagyon vártam, mert JFK-ről szólt, s ez valami miatt mindig is a vesszőparipám szokott lenni. Odavagyok a Kennedy-s összeesküvésekért.
Nos, vártam, hogy mit kapok.
Tom Welling is szerepelt a filmben (számomra rettentően keveset), illetve olyan nagy színészek játszottak még a történetben, mint: Marica Gay Harden, Billy Bob Thornton, Paul Giamatti, James Badge Dale, hogy csak a fontosabb szereplőket mondjam.
A történet jó volt, bár sok mindent nem tudtam meg újat a JFK gyilkosságról, bár valszeg ez is volt a küldetése a filmnek, a kórház szemszögéből nézni a katasztófát.
De amennyire felejthető volt Zefron a filmben, az katasztrófa volt. Nem értem miért kellett ő erre a szerepre. Semmitmondó volt, felejthető és és és... Semmi.
Nem jött át a szerepe. Ez van.
Úgyhogy mostantól sajnálattal nemhogy nem fogom vakon megnézni a filmjeit, de igen komoly fenntartásaim lesznek, ha ő szerepel egy új filmben.
Bocsánat, Zec Efron. De rossz színészekhez nem adhatom a nevem.
A HSM árnyéka mögé pedig nem lehet életed végéig bújni. A jó színészek mindig megújulnak, mindig tanulnak és mindig újabb és újabb oldalukat mutatják meg.
Lehet még jó színész belőled, de ahhoz többet kell tenned, minthogy vigyorogsz egyet a kamerába...
Bocsi.
