2019. január 13., vasárnap

Predátor, vagy mi a szösz - sokadszorra

Tisztelettel jelentem, megint pozitívan csalódtam!!!!
Nem is tudom... teljesen elkényeztet a filmipar engem mostanában.

Nos, igen. Hallottam a Predátor című filmről. Aztán jóóól félre is tettem. Nem kell ez nekem. Láttam már, bent a dzsungelben futkorászunk jóó szakadtan, ijedten, mocskosan, véresen és menekülünk egy hülye láthatatlan dög elől, ami igazából egy Vadász, egy vérbeli sportvadász, csak épp klasszisokkal fejlettebb, mint mi vagyunk, s így az egész piszkosul nem fair.

Bár ha azt vesszük, hogy a sportvadászat pont nem fair, akkor...
Jaj, nem is akarok belegondolni a sportvadászat szó igazi jelentésébe, mert akkor szeretném azokat az "embereket" - bocs - sprotvadászokat lőszer nélkül beküldeni egy dzsungelbe, hogy fair legyen a küzedelem..., hogy őrájuk is vadászhassanak az állatok...

Na, nem politizálok, mert abból csak baj lesz.

Szóval. Asszem láttam minden Alien filmet. /Sci-fi, vagy mi a szösz... s én köztudottan sci-fi rajongó vagyok, már ha nem az Űrodusszeia:2001-ről van szó./
Az új filmek pedig már nagyon jók voltak. Neeem, a régiek is./
Igen, jól tetszik olvasni... Alien filmet.
Ugynis valamiért az Alien és a Predator történetek néhol összetalálkoznak. No, nem tudom miért, de így van. (Aki tudja, mondja el nekem, please!!!!)

Megnéztem anno - elnézést, inkább végigszenvedtem - a Ragadózó című filmet, amit 1987-ben készítettek. Azon kívül, hogy Schwarzeneggernek biztosan sokat hozott a konyhára, nem találtam értelmét a történetnek, a filmnek. Nem tetszett, na.
Aztán ott volt 1990-ben a folytatás, a Ragadozó Los Angeles-ben és a 2010-es - mintha nehéz lenne ennek a film-sorozatnak címet adni - Ragadozók c. film. Na, egyik sem hagyott bennem túl mély nyomot. Nem voltam odáig egyik filmért sem.

Majd - nem hinném, hogy az Alien-maszk megjelenése hozta, inkább egy kis történelmi fricska, megjelent az Alien vs. Predator (oké, 2004-ben volt, szóval még a LA-s film előtt, de akkor is...).
Nos, az valamennyire tetszett. Kicsit olyan "Indiana Jones beszabadult egy horrorfilmbe" érzésem volt, de aránylag elment a film. Sok értelme ennek sem volt, de legalább kicsit megértettem, hogy a jövőbeni Alien-filmek előtt hogy a bánatban tudott megjelenni a szörny a Földön. S miért nem pusztultunk ki még miattuk?!

Majd (még mindig a Los Angeles-i történet előtt) 2007-ben gyorsan elkészítették az Alien vs. Predator második részét. Gondolom az elsőnek volt némi sikere. Ha mások között nem, de legalább mindkét (Alien és Predator) masszív rajongói tábor ott volt a filmen, no meg pár elvetemült néző még...
Bevallom őszintén, a második részről nem is tudtam, egészen mostanáig, míg el nem kezdtem keresgélni a témában ehhez a bloghoz.
- Nem bírtam végignézni! Ahhoz képest... uncsivolt. -

S jött ez a film, 2018-ban. Nagyon nem bonyolizálták túl a címet, The Predator. Oszt annyi. Hehe...
Nem is érdekelt. Annyira nem szerettem a történetet, hogy nagyon ugráljak a film után.
S amikor úgy éreztem, hogy kell egy kis zúzás, de a Venom-ot már kívülről tudom, rájöttem, hogy itt van még a Predátor, amit nem néztem még meg. Na, az jó lesz egynek. 
De meglepetésemre, a film úgy a kilencedik percben érdekes lett.
Volt ez a Boyd Holbrook katona és Jacob Tremblay, akire rögtön ráismertem (jaaa... mondanám, de akkor hazudnék. Ismerős volt, de nem tudtam hova tenni, aztán az IMDb megmutatta, hogy én ezt a kissrácot már nagyon-nagyon szeretettel néztem anno. A szoba c. filmben ő volt a kisfiú. Na, arról is kellett volna egszer írjak egy blog-bejegyzést, mert olyan jó film... Még összejöhet.
Szóval ott volt ez a két emberke a filmben és rájöttem, ez kicsit más lesz, mint az előzőek... Ez valahogy jobb, másabb lesz.
Megnéztem, ki a rendező. Hehehe... Shane Black. S innentől már tudtam, hogy nem fogok csalódni ebben a filmben. Ez más lesz, teljesen más. Ez emberibb lesz. Az volt.
Megjelenik az égen egy Predator űrhajója, csakhogy pont belecsöppen egy emberrablási ügy közepébe, ahol amcsi katonákat akartak bevetni. Mire kettőt pislognak, már ott is terem a - természetesen - láthatatlan ragadozó. 
MecKenna csodával határos módon túléli a támadást, viszont csapatának összes további tagja belehal a Ragadozóval való első találkozásba. A srác, hogy el is higyjék a katonaságnál, hogy mi volt, elszed pár dolgot a lezuhant roncsokból, s hazaküldni magának.
Mire a katonaság lereagálja, hogy ő ártalmas-e vagy sem a világra, egy csapat tudós elkapja a Ragadozót és tanulmányozni kezdi. Naná, hogy a dög felébred, kiszabadul és kitör a kutatólaboratóriumból, s minő érdekesség, McKenna és pár "kissé zakkant" exkatona is odatart a laborba. Jó-jó, a 

A film talán azért is tetszett annyira, mert nem izomból akart mindent megoldani. Oké, ezeket a dögöket nagyjából úgy lehet csak, de tetszett, hogy a főhősre gondolva nem tudom megmondani igazán, hogy a katona apát tartom annak, a vagy az enyhén autista fiát. Szóval néha a stratégiai is fontos, nemcsak az izmok.

2019. január 6., vasárnap

Venom és Tom Hardy

Tom Hardy valahogy sosem volt a kedvenc színészem, sőt...

Sem a Mad Max-ban, sem a Batman: Felemelkedésben nem szerettem. Jó, a Batman-ban annyira nem is látszott az arca. A Kémes hármasban sem voltam oda érte... Naná, Chris Pine nagy kedvencem, hogy drukkolhattam volna pont Tom-nak?!

A Tabu c. sorozata sem hozta meg a hozzá fűzött várakozásomat... 

Szóval naaaagyon nehezen szántam rá magam, hogy a Venom-ot megnézzem.

Nos, újfent pozitívan csalódtam.

Ez a hétvége ezek szerint a pozitív filmes csalódások hétvégéje volt. 

Nos, erről a történetről nem tudtam semmit, az ég adta világon, kivéve azt, hogy ez is MARVEL történet.
Úgyhogy üsse kő, ha már egyszer MARVEL fan vagyok, akkor ezt is meg kell néznem. Nincs mese.
Aztán elkezdődött a film. Prüszköltem ezerrel Tom Hardy látványától, főleg, amikor már lepukkant állapotában volt. De úgy döntöttem, hogy dafke végignézem a filmet.

S egyszer csak azt vettem észre, hogy már élvezem, hogy már vigyorgok a pasi látványától és jókat nevetek a dumáján. Vagyis inkább a Venom-mal hadakozó Eddie Brock veszekedésein, vitatkozásain.
Szóval a történet eleje... vagy mittomén.
Van egy srác, aki újságíró, de az a rámenősebbik fajta. S van egy pasi, akinek a cégével baja van, vagyis sokkal, de a főnöke kitalálja, hogy készítsen egy interjút a Carlton Drake-kel, az Élet Alapítvány vezetőjével. Nincs nagy kedve hozzá, mert tudja, hogy holtakon átgázolva emelkedik feljebb a cége. De addig, amíg a barátnője mail-jeit meg nem nézi, nem tudja semmivel sem bizonyítani.
Nos, amikor megvádolja egy-két dologgal, rögvest - miért is csodálkoznánk - kirúgják, de még a menyasszonyát is. 
Így a munkátlan, életcéltalan srác minden életkedve is elmegy... Csakhogy az Alapítványnál történnek némi események.
Kiderül, hogy az Élet Alapítvány Földön kívüli életet kutatva el is jutott valahova, de ahogy jött vissza az űrhajó, valamilyen baleset folytán lezuhant a gép. De nem jött le az űrhajó egyedül. Lekerültek valamilyen fura dolgok... nem olyan Roswelli szürke ufók, hanem inkább olyan Alien-szerű dolgok.
Nos, miután a kezdeti sikerek megtörténnek az Alapítványnál a lények állatokkal való egyesítésében, a cégvezető úgy dönt, hogy próbáljuk emberekkel. Csakhogy egymás után halnak meg az emberek, akiket kísérleti nyúlnak betesznek a lényekhez.

De egy munkatársnő ezt már nem nézi jó szemmel, így elmegy Eddie-hez, hogy megpróbálja rávenni, csináljon valamit, valami látványosat, valami hírt a dologból. Csakhogy amikor beviszi  a srácot a céghez suttyomban - természetesen - Eddie véletlenül bekerül egy olyan szobába, ahol egy ismerősét, egy hajléktalan hölgyet tartanak fogva. Csakhogy a hölgyben ott van egy "ufó". S miközben Eddie megpróbálja kiszabadítani Maria-t, a lény "átugrik" belé és már menekül is.

Érdekes módon gyorsan kiderül, hogy Venom, a lény tud kommunikálni Eddie-vel... Bár először Eddie kissé agytumorosnak tartja magát... Naaagyon muris volt.
Aztán ahogy megismerkednek, onnantól lesz izgalmas még inkább a dolog.

De az Élet Alapítvány rájön, hogy Eddie "elvihette" a lényt, így mennek utána, próbálják megállítani, megölni, lefogni, stb. 
De ahogy Eddie nem akar bekerülni kísérleti nyúlnak, úgy Venom még inkább szeretne szabad lenni.
S kettőjüknek ha ugyanaz az akarata, akkor ott repülnek az emberek, az autók, a... a... a... S Eddie repül a legtöbbet, inkább. 

Hogy mi lesz ebből? Hogy a lények hogyan akarják átvenni a világ felett az uralmat, hogy Eddie visszakapja-e a testét, azt már tessék megtudni a filmből.

Nem mondom, hogy habos-babos film, mert Venom, ha megmutatja az igazi arcát, akkor borsózik a hátam, de összességében véve volt olyan jó azt hiszem, mint bármelyik MARVEL film és remélem, valahogy beleillik majd az MCU-ba. Tudnék neki örülni, ha Venom és Eddie is csatlakozna a Végjátékhoz, de nem hinném, hogy akár őt, akár Deadpool-t láthatnánk Tony Stark-ék között.

A MARVEL újfent megmutatta nekem, hogy tökéletesen választanak színészeket a karakterekhez.
Ott van elsősorban Robert Downey Jr. Tony Stark szerepére, vagy Benedict Cumberbatch, mint Strange Doki, de ugyanúgy mondhatnám Chris Hemsworth-öt, vagy Chris Evans-et is... Meg... Ááááá... felesleges felsorolnom az összes MARVEL karaktert megszemélyesítő színészt.
Tom Hardy számomra innentől fogva nem lesz a pfúúúúj színész, hanem ő lesz az én VENOM-om. Mert megszerettem annyira a történetet, hogy Tom Hardy már azok közé tartozik innentől fogva Nekem, akit szeretek. Akire örömmel nézek. Ennyit tett a MARVEL. Csak ennyit!
S még kérdezi valaki, hogy miért szeretem?! 

2019. január 5., szombat

A Vörös veréb - az én szememmel nézve

Mindig beleszaladok abba a sztereotípiába, hogy hallgatok a hírekre... Nem kellene. Ez újfent kiderült.

Hosszú ideje pakoltam félre újra és újra a Vörös Veréb című filmet. Mert hogy annyi rosszat hallottam róla.
Aztán ma délután úgy döntöttem, csak megnézem. Mi a bánatért fújolnak annyira erre a filmre?!

Az, hogy megdöbbentett a film, az igaz. Az, hogy Jennifer Lawrence bőőőven kilépett Katniss Everdeen szerepéből, az is igaz. De hogy ez a film rossz lett volna?! Hülyeség!
Szerintem zseniális volt!!! 
Azt mondanám, hogy olyan volt, mint egy egészséges hátbavágás... a szocializmustól.

Semmi bajom nincs a filmmel. Sőt! Komolyan!

Jennifer egy olyan oldalát mutatta meg, amiben megtudjuk, amit már régen tudtunk, csak senki sem akarta elhinni, mert ragaszkodott a kis édes Katniss-feelinghez, hogy ez a nőci igenis nagyon jó színész és igenis tudja használni a testét a filmben (is).

Könyörgöm, nézzen már rá mindenki a vörös kárpítos megjelenésein... Folyton kivágott, nem épp illedelmes, szexi és feltűnő cuccokban mutatkozik. Még szép, hogy tisztában van a teste nyújtotta előnyökkel és hátrányokkal. (Amúgy én külön emiatt, hogy nem nyafog a teste miatt, szeretem még inkább ezt a karakán csajszit.)
S ha valamikor, akkor ebben a filmben egy pillanatig nem szégyenkezhet miatta.

Nos, lehet, hogy én túlzottan is Sharon Stone "árnyékában" gondolkodom, aki merészen és felemelt fejjel készítette el az Elemi ösztönt és nem félt utána sem megmutatkozni a világ előtt. De könyörgöm... Aki színésznek áll, az egyrészt legyen tisztában a teste adottságaival, másrészt pedig ne húzza a száját, amikor meg kell mutassa a testét, hiszen az is a szerepéhez tartozik. Az egész lénye, tokkal-vonóval.

Ja, hogy miért írok erről hosszú sorokat? Csak azért, mert a legtöbb hisztit erről olvastam mindenféle médiában lehurrogva Jennifer Lawrence-et, hogy levetkőzött a filmben és megmutatta mindenét...
De basszus, pont erről szólt a film. Mit csinált volna? Mint Julia Roberts, testdublőrt használ? Az ég szerelmére!!!! Miért tenné?!

De vissza a filmhez.
Egy csodálatos, ám igen nehéz ballettáncosi karrier közepén álló lánynak sosem könnyű az élete... Hát, még ha Moszkvában él. Ahol az "elvtársak" még mindig erősen tartják a pórázt az emberek nyaka körül.

Így történik meg, hogy amikor főszereplő partnere véletlenül ráesik a lábára egy előadás közepén és a karrierjét is kettétöri ezzel Dominika Egorova-nak. Édesanyja beteségére és a saját problémáira (azt sugallja a film, hogy párja nem véletlenül esett rá, így másik prímabalerínát kapva, aki a szeretője volt) apai nagybátyja hozza a megoldást. Egy olyan emberrel kellene találkozzon, aki régen felfigyelt rá balettos korszakában. Amikor - enyhe zsarolás-szagot érzek a levegőben - rááll, hogy megtegye a dolgot, már érezzük, hogy itt ennél többről lehet szól. Az emberkét a szeme láttára gyilkolja meg valaki, akiről kiderül, hogy a
kormánynak dolgozik.

S mire Dominika kettőt pislog, már a "Veréb" kiképzésen találja magát, ahol olyan lányokat és fiúkat "teremtenek", akik a testükkel, az eszükkel, az ügyességükkel tudják az ellenséget legyőzni.

/Minő érdekesség, hogy a MARVEL-es Natasha Romanoff (Fekete Özvegy) is valami ilyesmi képzésen vett részt a történetek szerint./

Nos, a kiképzés kissé rendhagyóra sikeredik. Hogy megalkossák a legjobb ügynököket, olyan megaláztatásban van részük, amit - már bocsánat érte - simán elképzelhetőnek tartom egy ilyen helyen, bármilyen országbeli "iskoláról" van szó.

Dominika jó érzékkel nyúl bele a kiszemelt áldozatok fejébe, hiszen az a legfontosabb, hogy megtudja, mit szeretne az ellen, s azt a gyengeséget kell kihasználja. Nos, a lány gyorsan ki is jut a "frontra" s elküldik Budapestre, ahol egy amerikai ügynököt kell megkörnyékezni (megjegyzem, öt percig nem jöttem rá, hogy miben láttam már a pasit, amikor egy mozdulatából beugrott: ő volt Ramszesz az Exodus: Istenek és Királyok c. filmben - Joel Edgerton), hiszen az egy áruló orosz kémmel dolgozik együtt. De nem tudják, ki a besúgója.

Itt éreztem némi zavart az erőben, ugyanis én cca. a film tizedik percében tudtam, ki a kém. De mivel még csak egyszer láttam a filmet, nem tudom, hogy ez csak az én figyelmességem volt, vagy tényleg megmutatták nekünk.. Gondolom a második. Sebaj.

Nos, Dominika nem úgy fog hozzá a feladatához, ahogy azt egy vérbeli "veréb"-nek kellene... Ő fifikásabb, okosabb, ügyesebb. S minő véletlen, Nate Nash rá is harap a "kirakatra", az orosz lány bájaira, lényére, hiába figyelmeztetik.

Hogy mi lesz a film további része, azt nincs értelme elmeséljem. Hogy összejönnek-e? Még szép... Hogy Dominika el tudja-e csavarni a Nate fejét, hogy elmondja a kéme nevét? Hmmm.... Minek lőjem le a poénokat?
S hogy Dominika kettős ügynök lesz-e, avagy hármas ügynök... Vagy szimplán csak egy nagyon zseniális hű vörös veréb, az is legyen a film titka.

Azt viszont elmondhatom, hogy Jason Matthews újabb rajongót szerzett magának személyemben. Mert amint a kezem közé fogom kaparintani az író könyvét, sőt, mint kiderült trilógiáját, azon nyomban elkezdem olvasni. 
A Vörös Veréb, Az árulás palotája és A Kreml jelöltje c. könyveket kell már csak megszereznem. 
Igenis jól meg fog férni ez a trilógia a John Grisham és a Tom Clancy könyveim mellett. 

Ja, még egy percre visszatérve a filmre! Ne felejtsük el, hogy nagyon jó színészeket láttunk a filmben a két főszereplőn kívül is... Mint például Anger Zsolt, Jeremy Irons, Joely Richardson, vagy épp a belga Matthias Schoenaerts, akit már régóta szemmel tartok, mint "jó megjegyezni a nevét" színész.

Szóval aki szereti a kémtörténeteket, a thrillert, annak szeretettel ajánlom.