Sok néger színészt láttam már "rövid és eseménytelen életem során" (elnézést Jenő bácsi, ezt muszáj mindig elsütnöm, annyira szuper mondat), de olyan szép és elegáns férfit, mint Denzel Washington, egyet sem.
Már a nyolcvanas évek elejétől dolgozott úgy a televízióban, mint
mozifilmekben, mégis csak 1993-ban ismertem meg a Kenneth Branagh
rendezte Sok hűhó semmiért című filmben, mint Don Pedro.
Abban a történetben olvastam már előtte évekkel egy mondatot, ami számomra csak Emma Thompson szájából hangzott és csak Denzel Washingtonnak mondta úgy, hogy az értelmet nyerjen:
"Fenséged drága volna mindennapi használatra." Ugyanis valahogy onnantól ezt éreztem Vele kapcsolatban. Egy királyi testalkatú, rendíthetetlen pillantású színész, akiből nagyon kevés van a világon. Persze ezt már előtte Shakespeare megírta, de mégis. Valahogy ez Washington-ra jellemző ez a mondat.
De térjünk vissza a szülinaposra!
Még abban az évben eljátszotta John Grisham könyvének A pelikán ügyiratnak a filmes feldolgozásában Julia Roberts mellett a főszerepet, amivel már teljesen levett a lábamról.
S hogy nehogy azt higgyük, hogy ő csak úgy dolgozgat, még szintén abban az évben főszerepet játszott egy újabb filmben, a Philadelphia - Az érinthetetlen címűben Tom Hanks, Roberta Maxwell, Antonio Banderas, társaságában.
Ha valaki nem emlékezne már erre a filmre, na, ez nagyot szólt akkoriban. Az AIDS-ről még ma is eléggé csöndesen beszélünk, ha egyáltalán beszélünk, de akkoriban, s ilyen szereplőkkel...
Megható, komoly kérdéseket feszegetett. Nagyon jó kis film volt!
Aztán jött pár olyan film, amit nem ismerek, s jött a Kinek a papné. Egyszer láttam, de mivel a kedvenc női énekesem volt a másik főszereplő, ezért csak az énekekre emlékszem. Az igazi spirituálés énekekre, amiket szintén gyönyörűen tudott előadni - az azóta már sajnos elhunyt - Whitney Houston.
Valahogy meg kellene kaparintsam azt a filmet még egyszer. Elég vallásos-érzetű volt a film, de mellette még szép, kellemes és szeretettel teli is.
Utána ismét pár - számomra ismeretlen - filmje után jött a Szükségállapot, ami szintén nagyszerű színészekkel, nagyszerű s nem is kicsit felkavaró film volt. Anette Bening, Bruce Willis, Tony Shalhoub voltak a partnerei ebben a történetben. Érdemes leporolni a filmet, s újra megnézni.
Ezután jött a nagy kedvencem, A csontember.
Még szép, hogy az egyik kedvenc filmem. Felkavaró, kegyetlen és mégis fantasztikus krimi, a jobbik krimik fajtájából, amiben nem tudjuk első pillanatban, hogy ki a gyilkos, s amikor megtudjuk, ki ő, akkor is meg kell indokolni, miért is tette, amit tett, s ha utána még egyszer megnézzük a filmet, akkor jövünk rá, hogy igen, ezért volt ez, ezért volt az. Szóval ezek azok a minimum "kétszer kell megnézni" filmek számomra.
Washington mellett Angelina Jolie, Quenn Latifah, Michael Rooker, Michael McGlone és a fantasztikus Ed O'Neill szerepelt még sok jó színésszel együtt. Izgalmas krimi, csak tényleg nyugodtan és felvértezve lehet megnézni a filmet, vagy mondjuk E. barátnőmmel, esetleg Anci velem megnézheted. Szóval jó kis film, na!
És mondhatnám, hogy innentől nekem valahogy jöttek a jobbnál jobb filmek.
A Hurrikán, az Emlékezz a titánokra, a Kiképzés, a Végszükség, az Időzavarban.
S jött egy olyan film, ami megint felkavarta a lelkemet.
A Tűzben edzett férfi.
Annyira jól összehozott, klasszul felépített, izgalmas film volt, hogy végig egy percre sem tudtam levenni a filmről a szemem. Christopher Walken, Dakota Fenning, Marc Anthony, Radha Mitchell, mind-mind emelték a film minőségét, s egy nagyon feszített és szuggesztív történetet kaptunk.
Aztán a Madzsúriai jelölt, a Belső ember jött. Mind nagyon jó filmek voltak.
S jött a következő nagy kedvencem!
A Deja vu. Egy pörgős, az időt jól megkavaró, mégis szenzációsan jó krimit láthattunk Paula Patton és Jim Caviezel, Val Kilmer társaságában Washington-tól.
Tessék megnézni a filmet, izgi. Olyan sci-fi, hogy mire vége a filmnek, nem tudjuk, hogy ez most akkor igaz lehet, vagy csak tényleg fantasztikus történet volt?!
Tony Scott rendezése, ne tessék elfelejteni! Nagyon jó filmek kerültek ki a keze alól!
A Hajsza a föld alatt szintén nagyon jó filmre sikerült.
John Travoltával úgy vitték a hátukon a filmet, mintha egy egész szakasznyi ember dolgozott volna. Szintén Tony Scott rendezése, vagyis nem lehet a filmen elaludni, sőt egy percre sem hagy elpilledni, ellazulni.
Aztán az Éli könyve számomra kicsit furcsa, a jövőben játszódó, de mégis valami elmosódott időben játszódó kemény történet volt. Megnéztem egyszer, de többször már csak a látványvilág miatt sem szeretném megnézni. Néhol durva volt a film, viszont a történet azért igenis megérte a filmet.
A Száguldó bombát egy pillanatig anno, amikor láttam, majdnem összekevertem a Hajsza a föld alatt filmmel, de a történet ennek ellenére magával ragadó, Chris Pine látszik, hogy nem csak Kirk kapitányként tudja eladni magát, s Tony Scott újra felültet minket maga mellé egy száguldó járműre és a film végéig nem is tudunk róla leszállni. Nem mintha akarnánk.
És amit utoljára láttam tőle, az a Védhetetlen című film volt.
Bár Ryan Reynolds volt számomra inkább abban a filmben a fő, ami miatt leültem megnézni, mégsem lehetett nem észrevenni Washington jelenlétét! Nem mondanám, hogy életem legjobb filmje volt, de igenis megérte megnézni. Mindkét pasi miatt!
Szóval tényleg nagyon jó színész, szeretek leülni a filmjeire, azt hiszem ma már az ő neve biztosíték nekünk arra, hogy megéri befizetni a moziba (miatta legalább).
Nagyon boldog születésnapot kívánok Denzel Washingtonnak és bár lassan közelít a hatvan felé, azért még mindig izgalmas filmeket kérek tőle továbbra is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése