
Ide nekem... csak nem az oroszlánt, hanem a Lazacfogás Jemenben című filmet.
Már akkor, amikor anno megjelent, meg akartam nézni.

Érdekes, hogy vannak olyan filmek, amire a címük, vagy valami sugallat alapján rákattanok, s mint Floki a lábtörlőt, nem eresztem. Ilyen volt ez a film is. Valamiért meg AKARTAM nézni.
Megint beleszaladtam egy romkomos filmbe, de ez kicsit talán más volt, kicsit jobb, mint a szokásos romantikus filmek, amiknek általában nincs is sok közük az élethez.
A film technikai részéhez - annak ellenére, hogy számtalan exmunkatársam tökéletesen ért ehhez - én nem konyítok hozzá semmit, tehát azt nem fogom magyarázni.

Nos, hogy az emberekhez mit sem értő halszakértő Fred és a gyakorlatiasabb Harriet hogy dolgozik együtt és hogyan ismerik meg a másikat és nyílnak meg lassan egymásnak, miközben a sejt sokatmondóan somolyog bele a kaftánjába (vagy mi a bánatot hord ez a gazdag ember) azt a filmből megtudhatjuk.
Hogy fognak-e lazatot Jemenben? Az maradjon a filmet látottak titka.
Nem azt mondom, hogy ez a film volt álmaim netovábbja, hogy ez volt Ewan McGregor élete legjobb szerepe (kardigánban és mellényben még nem láttam őt, irtó vicces volt szürke kis zseninek látni őt), bár szerintem más sem tudott volna kihozni ebből a szerepből többet, de mégis. A szereplők jelleme szerethető, a képek gyönyörűek, aki szereti a halakat, az élvezheti a képeket, hiszen sok vízből kiugráló lazacot láthatunk, ahogy a csillámos pikkelyükön megtörik a fény. Meg különben is. Úgy az angol, mind a jemeni tájak gyönyörűek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése