Nem gondoltam volna, hogy - már elnézést - ilyen idős.
Ez van.
Vele nagy gondban vagyok. Ugyanis vagy nagyon utáltam szerepeit, vagy nagyon szerettem. Volt olyan film, amiben nagyon utáltam, viszont nagyon jól játszotta azt az szerepet, csakhogy épp a szerepbeli önmagát utáltam. Na, nem bonyolítom, mondom is rögtön, hiszen az első film, amit Vele láttam, az a Top Gun volt.
Aki emlékszik még a filmre, az tudja, miről beszélek. Természetes, hogy IceMan-ért nem voltunk oda, hiszen a kedves Maverick-ünket (Tom Cruise) utálta. Szóval nagyon rühelltem a pasit és a film végére sem tudtam megszeretni. De azért nagy szeretettel gondolok arra a hatalmas filmre. Tényleg, most így szilveszterkor fel is veszem a megnézendő filmek közé... Jó zene, jó színészek, gyönyörű repülők... csak olvadozhatok tőlük. Bár F-14-esek vannak benne azt hiszem szinte csak, meg pár MIG, szóval mai szemmel már eléggé leharcolt gépek, azért szívesen ülnék én még azokba is...
Aztán jött a The Doors című film. Amin ledöbbentem. Úgy játszotta Jim Morrison-t Val Kilmer, mintha ő tényleg Morrison lenne. A zene az adva volt, fantasztikus, mámoros, a szerepben pedig tényleg remekelt. Újévkor a másnaposságra pont jó kis film is az.
A Batman-témakörnél említettem a következő filmet. Mindörökké Batman. Egyszerűen nem tudtam szegény embert szeretni abban a szerepben. Sehogy sem bírtam elfogadni Val Kilmer-t Bruce Wayne szerepében. De azért persze nem szabad a sorozatból ezt a "gyöngyszemet" sem kihagyni.
Jött a Szemtől szemben, amiben sajnálatosan - ha nem láttam volna az iMDb-n, hogy ő is játszik benne - nem emlékeztem Rá. Nekem abból a filmből Robert de Niro-n és Al Pacino-n kívül senki sem maradt meg. Ők ketten... Mint valami Joker, mindent vittek. De azért ő is szerepelt a filmben, na.
Aztán jött egy olyan film, amit amikor megnéztem, ledöbbentem. Onnantól számon tartottam a pasast.
Az Angyal.
Bár Simon Templar biztosan mindenkinek, aki csak pár évvel is, de idősebb nálam, az Roger Moore-t tartja, persze, ő az örök Angyal, de mégis. Ebben a filmben egyszerűen bámulatos volt Val Kilmer.
Élveztem a filmet, izgalmas volt, klassz volt, változatos volt az arca, a jelleme, a jellegzetes dolgai, szóval kimondottan szuper film lett (nekem).
A vörös bolygó című filmben már az előző film miatt kedvesebben fogadtam. S nem csalódtam benne.
Jött ugyan a nagy idegösszeomlás, mert amikor sokadszorra énekelte azt a hülye dalt, hogy lenyugtassa magát (aki látta a filmet, tudja, mire gondolok), akkor már kezdtem dühös lenni rá, de mégis. A Marson jártak... élveztem az egész filmet, s külön örültem annak, hogy a Matrix-ból jól ismert Carrie-Anne Moss-t más szerepben is megismerhettem. Izgalmas film, klassz képek (bár nem hittem egy percig sem, hogy a Marson lennének), s jó szereplők mellett elröppent az az idő, amíg a filmet néztem.
Ajánlani tudom csak!!!
S jött az a film - számomra -, amit nem is olyan régen igen jónak méltattam. A Kiss Kiss Bang Bang (Durr, durr és csók) filmben igenis klasszul elbohóckodott Robert Downey Jr. mellett. S hogy még meleget játszott... az már csak rátett egy lapáttal (bár én a poénjain kívül, nem nagyon tudtam elhinni, hogy meleg). De azt a csókot RDJ-vel annyira, de annyira irigyeltem tőle, hogy hogy hogy mééééég!!!!
És Denzel Washington mellett - bár nagyon kevés szerepe volt - felkaptam a fejem, amikor megláttam a Déja vu című filmben. Amit szerepelt, az jó volt, de sajna úgy éreztem, mintha csak berohant volna pár szót ledarált a filmben és már ott sem volt... Szóval hiányzott egy kicsit több lélek, kicsit nagyobb szerepe abból a filmből. De ezt persze a forgatókönyv író és a rendezőnek kellene inkább kritikaként felhánytorgassam. Ez van.
Sajna nagyjából ennyi filmben láttam csak Val Kilmer-t, mégis nagyon boldog születésnapot kívánok Neki és ha lehet, valami jó kis filmben, szuper főszerepet kívánok, hogy újra láthassam, láthassuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése