007 - Mindenek felett és mindeneken túl

Valaki azt kérdezte tőlem, melyik a kedvenc James Bond filmem.

Ilyen kérdést feltenni, s nekem???!

Aztán elgondolkodtam.

Tényleg. Melyik is?

Kezdjük azzal, hogy inkább a színészekre szoktam figyelni a filmekben, s csak utána a történetre. S bár a Bond filmeknél azt hiszem, hogy a történet általában - valljuk be - nem lehet rossz, csak rosszul előadott, vagy rosszul fényképezett, beállított, úgyhogy ott is szintén megint csak a színészekre figyelek.

Melyik lemezt veszem le a polcról legelőször?

Azt hiszem, mindenképpen Pierce Brosnan valamelyik filmjét. Nálam ő az igazi Bond.

Persze megkövezhetnek, de szerintem ő játszotta a legjobban James Bond szerepét.

Elegánsan, hideg fejjel, de azért nem teljesen hideg szívvel, humorosan, de nem vitte túlzásba. A közelharcban is jónak mutatkozott, szóval...

Neki elhittem, hogy nem tudja senki sem legyőzni, hogy mindig neki kell győznie.

Jól áll a kezében a pisztoly, s az autókban is (még ha az Aston Martin-t lecserélték nála BMW-re - hogy lehetett az angol autóból német autóba átülni...- is) jól festett. Nem volt alacsony, a Bond lányok viszont egyre okosabbak voltak mellette, ami persze nem az ő érdeme, mégis valahogy mellette nem tudok elképzelni egy szőke cicababát, aki kettőig sem tud számolni.

/Aranyszem, A holnap markában, A világ nem elég, Halj meg máskor/

Majd szorosan követi őt egy másik úriember, akit szintén nagyon-nagyon szeretek.

Sir Sean Connery. Hogy már megöregedett? És, kit érdekel? A filmjeiben ugyanolyan maradt. Másrészt pedig mindenki megöregszik egyszer.

Ha valaki nem tudná, ő volt az első James Bond. Mindenki hozzá képest mérte a többi Bond-ot, ő lett az etalon.

Szerintem ő marad az Örök James Bond.

Mivel tanult küzdősportokat - bár a hatvanas években nem nagyon így hívták az ilyeneket - ezért nem esett nehezére ugrani, vetődni, s rövidnadrágban sem kellett zavarba jöjjön.

Természetes, hogy nem voltak ezek a filmek számunkra már nagyon izgalmasak, de nézzük csak meg őket, hallgassuk meg a zenét s érezzük azt át, hogy abban a korszakban milyenek voltak a trükkfelvételek, hogy mennyire mindent magának kellett, a színésznek megoldania, eljátszania. Akkor rögtön jobban tisztelni fogjuk - akár - Sean Connery-t is!

/Dr. No, Oroszországból szeretettel, Goldfinger, Tűzgolyó, Csak kétszer élsz, Gyémántok az örökkévalóságnak/

Aztán - meglepő módon - egy olyan színész jön a sorban a kedvenceim között, akivel nagyon-nagyon sokáig nem tudtam megbékélni. Prüszköltem és morogtam, hisztiztem és nyafogtam, hogy NEM AKAROM ŐT BOND-NAK!!! Mert egy porcikája sem James Bond-os.

De beleszaladtam tőle más filmekbe (komolyan először véletlenül!), s rájöttem, hogy jó színész. Na, rendben, akkor nézzünk meg tőle is egy Bond filmet. (Bár még mindig tartottam magam, s ezt ma is tartom, hogy nem örülök annak, hogy ő követi kedvencemet, mert kicsit nekem valahogy olyan, mintha kiütötte volna a "nyeregből".)

S ahogy néztem a filmet, s benne őt, ahogy mozog, ahogy eljátssza a sármos kémet, rájöttem, hogy igen. Ő is jó, bár adott nekem a szerephez valami olyasmit is, amitől már nem tökéletes James Bond, vagyis tőle nem anynira tudom elfogadni azt a mondatot, hogy: "My name is Bond. James Bond". Ennek ellenére megszerettem a filmjeit. S ha nem is igazi James Bond-nak tartom ezeket a produkciókat, mégis jók a filmek.

Daniel Craig. Nem az az igazi sötét hajú, kék szemű Bond, aki az angol eleganciájával meggyőz (engem) arról, hogy minden pillanatban úgy tud kinézni, mint akit skatulyából húztak ki, mert nagyon tud vérezni és talán kicsit nekem kicsit sérülékenyebbnek is látszott az utóbbi Bond filmekben, úgy testileg, mind lelkileg, mint a többi, de sebaj. Ha újítunk, újítsunk. Nem leszek semmi "rossznak" az elrontója!

S egy előző blog-bejegyzésemben már amúgy is nagyon jónak ítéltem és méltattam a Skyfall című Bond-filmet.

/Casino Royale, A Quantum csendje, Skyfall/

Aztán jön egy újabb férfi, aki ízig-végig angol, valahogy mégis másik szerepére gondolok szívesen, ha a nevét mondják nekem.

Nekem ugyanis Roger Moore mindig előbb Simon Templar lesz, s csak utána jut eszembe, hogy játszotta - méghozzá elég sokszor - James Bond szerepét is.

Meg lehet újra kövezni, de Roger Moore kezében egyszerűen nem tudom megmondani, de nevetségesen áll a pisztoly. Olyan érzésem van, mintha egy kisgyerek kezébe adnának egy ütvefúrót (nemcsak nem tudja pszichikailag elfogadni, ami a kezében van, de még csak használni sem tudja, mert nem ért hozzá).

S annak ellenére, hogy - történelmi tudásom ugyan nem tökéletes - a hidegháború miatt lett volna jó ötlet-alap, valahogy mégsem éreztem a filmjeiben, hogy nagyon eltalálták volna a történeteket. Vagy épp a hidegháború miatt nem mertek nagyon megnyitni a kreativitásukat?! Ki tudja!

De ennek ellenére nagyon angolosan tudta "előadni magát" a szerepben.

 

/Élni és halni hagyni, Az aranypisztolyos férfi, A kém, aki szeretett engem, Holdkelte, Szigorúan bizalmas, Polipka, Halálvágta/

 S jön az a színész, akivel soha nem tudtam megbarátkozni. Még magával a színésszel igen, de hogy kinek az agyából pattant ki, hogy ez a nagyon is franciának kinéző és furán mozgó pasi Bond-ot alakítsa... azt nem tudom, de valahogy nagyon nem jó felé nézett.

Timothy Dalton-nal igazán nincs semmi bajom, azon kívül, hogy NEM KELLETT VOLNA Bond szmokingját magára húzza. Jó színész, de nem erre a szerepre hivatott.

Mondjuk legjobb tudomásom szerint csak olyan hirtelen beugró színész volt ő Bond szerepére, ugyanis akkor, amikor ő kezdte el játszani a 007-est, Pierce Brosnan-t akarták már, csakhogy akkor még a Remington Steele sorozatban nem járt le a szerződése és kétfelé nem dolgozhatott.

Viszont nem akarták már film nélkül hagyni - gondolom én - a rajongókat, így esett a választás Dalton-ra.

Én spec. inkább vártam volna Brosnan-ra.

A filmek nem rosszak, s végre kezdtek gondolkodni is a Bond lányok, s ha még nem is társa tudtak lenni James-nek, de nem csak egy falfirkák voltak mellette máár.

 

/Halálos rémületben, A magányos ügynök/

S következik a végére az a férfi, akit egy film erejéig vettek fel Bond-nak, de hogy miért, minek, ki volt ő, lövésem sincs!

George Lazenby. Amit tudok róla. Ausztráliában született, Síoktatóként dolgozott (Ausztráliában van hó?), illetve az ausztrál hadsereg különleges alakulatánál is katonáskodott. 1964-ben Londonba költözött, s egy évvel a James Bond film elkészítése előtt ő volt a legkeresettebb modell Angliában, s ő volt Marlboro Man. Aztán szinte az Emmanuelle filmekben jelent meg újra csak. Nos, ő is az az illető, aki idősebbként lényegesen jobban néz ki, mint fiatalon. De ennek ellenére szegényt nem bírtam megszeretni. Hála az égnek, csak egy Bond filmben szerepelt.

/Őfelsége titkosszolgálatában/

Nos, ha már így végignéztem a főszereplőket, még mindig nem tudom, hogy melyik a kedvenc 007-es filmem.

Két film között vacilálok. A Skyfall és a Die Another Day (Halj meg máskor) a két kedvenc.

A Skyfall-ról nem írom le, miért, mert az egyik előző blog-bejegyzésem teljes egészében ezt mutatja be, hogy miért tetszik annyira.

 

A másik, a Halj meg máskor miért?

- Elsősorban Halle Berry és Toby Stephens miatt. Mármint Brosnan mellett, persze.

- Nagyon meglepett a történet, s bár első nézésre ledöbbentem, hogy olyan is létezik, hogy egy James Bond-ot megkínoznak, hogy börtönben senyved, de tetszett, hogy kicsit emberibbnek mutatták ezzel. S ahogy megszökött a kórházból! Az mesés volt.

- Az ornitológus szöveg Halle Berry-vel és a film végén a "Nagyon jó vagyok... a rosszaságban!" Kimontottan jó poénokat írtak Halle és Brosnan között.

- Aztán a jégpalota. Majd megfagytam, amikor azt néztem. S hogy Bond poénkodik a jéggel, hogy ha maradt még, kér a poharába...

- Az autója ami már el is tud tűnni... Igen. Ebben a filmben már a kütyük még inkább tetszettek. Bár az autó most is megdobogtatta a szívem!!!

Persze minden 007-es filmben tetszenek a műszaki dolgok, főleg az autók. S KITT után ezek a kocsik tetszenek a világon a legjobban. Bár azt a BMW-t, amit simán kettészeltek az egyik Brosnan-os filmben... azért könnyeket ejtettem (komolyan).

Úgyhogy nehezen tudnék választani a két film közül.

De persze mindig az a James Bond film tetszik a legjobban, amelyik épp új, amelyiket még nem néztem meg sokszor. Mert ezeket nekem többször meg kell nézni. (Nem azért, mert nem értem, hanem mert minden kis apróságra figyelni kell!) S mert a James Bond filmek nekem mindenek felett és mindeneken túl vannak.

S hadd dobbanjon meg továbbra is a szívem attól a mondattól, hogy:

"My name is Bond! James Bond."