Fenevad - de nem a Bibliából

Milyen gyorsan tudsz úszni?

Aki ismer, tudja, hogy rendszeresen nem a filmek után megyek - bár vannak kivételek -, hanem inkább a színészeket nézem, s az ő filmjeikből szoktam csemegézni, s attól kanyarodok el nagy néha csak.

Ilyen film volt a Fenevad is, amit Michael Vartan miatt kerestem földön-égen.

E. barátnőm iránymutatása alapján szagot fogtam és nem engedtem el a filmet.

Tudtam azt is, hogy Michael Vartan már olyan időben készítette el ezt a filmet, amikor nem szorul rá minden jött-ment kósza forgatókönyvre, s nem mond akármire már igent.Amikor megtaláltam ezt a filmet, úgy tudtam, hogy egy megtörtént esetet dolgoz fel, ami nem biztos, de mindenesetre azért jó kis film.

Természetesen horror film, bár olyan sok mindent nem mutat, inkább csak sejteti és a tudatunkba ágyazza a film azt, hogy mitől féljünk. De miért is meséljem el a jó horror filmek ötleteit.
Emiatt a film miatt azért ragadtam billentyűzetet, mert bárki mondhatná, hogy persze, ez is olyan film, mint az Anaconda, vagy más "ultra nagy mutáns dög"-ről szóló film, ami csak a Cápa filmeket próbálja a félelemkeltéssel túllicitálni.

Nos, ez a film nem teljesen ilyen volt. S emiatt gondoltam azt, hogy írok róla. 

Sajnos csak nagyon kevés képet tudtam a netről levarázsolni, aztán Ancim segítségemre sietett és ezek a képek már talán (!) visszaadják picit a film csodálatos képi világát.
A képekért hatalmas köszönet, Anci!

Észak-Ausztrália csodálatos dzsungelébe vezet el a film. Oda, ahol már nem az ember az úr, hanem a tengeri bordás krokodil (legveszélyesebb a fajtájából), ami több méter hosszúra meg tud nőni. Képzeljük csak el, hogy hány méter hosszú szobában, helyiségben olvasunk most épp. Ezek az állatok rendszeresen 6-8 méter hosszúak. Nos? ... Ugye, hogy mekkora lehet a dög?!

De ez a csodálatos természet lehetne akár csöndes, vagy meleg és szúnyogokkal teli is, mégis egy békés táj, ahol a természetesen élőhelyükön láthatjuk a szépséges madarakat, emlősöket és igen, a krokodilokat is.

De vegyük elő a történetet.
Egy amerikai srác, Pete útleírásokat ír egy magazinnak, s ez a kirándulás is egy ilyen leendő cikknek indul.
Elmegy többedmagával egy kirándulásra, ahol krokodilokat láthatnak és a tájban gyönyörködhetnek biztonságból, a hajóról. Persze, minden tervben az a jó, hogy csak terv.
Megismerjük az igen színes társaságot, ahol a pár órás együttlét miatt mindenki elviseli a másikat. Még. Pár órára.
Csakhogy egy váratlan segélykérés miatt a turistaútról letérve egy olyan helyen kötnek ki, ahol - mint kiderül - egy hajó a vízbe fordulva látszik már csak. Senki sehol. De mi tehette ezt?

S onnantól a film már nem is olyan ártatlan és kellemes és gyönyörű nézelődés.
Ugyanis valami meglöki a hajót, ami léket kap. Irány a szárazföld.
Csakhogy a szárazföld épp egy kicsike kis zátonysziget-szerű föld. Amit éjszakára a dagály alig pár négyzetméternyi hellyé fog eltüntetni.
S a dög, a fenevad, amit meglátnak, a vízben úr.
Pillanatokon belül el is tűnik az első - vízbe kicsit is merészkedő - turista. S a látványosságból rémálom lesz.

Természetes, hogy a film azért mégiscsak egy maaarha nagy gyilkológépről szól, úgyhogy mielőtt tényleg elkényelmesedtünk volna a fotelunkban, hogy élvezzük a természetfilmet, nem árt egy jó botot beszerezni, ha mégis megjelenne a lábunk mellett valami sokfogú, ragadozó dög. Csak nehogy egy dörgölőző macskát, vagy kutyát akarjunk félelmünkben eltenni láb alól.
Szóval a film története nem okozott túl nagy meglepetést, hiszen a többi ilyen filmektől azért nem tér el nagyon. Viszont.

Az a csodálatos táj, az a látvány megérte megnézni, végigküszködni a filmet.

De persze a gyönyörű táj alatt ott rejtőzik a Fenevad, az óriási krokodil, ami már-már előre gondolkodik és terveket kovácsol.
Ki az okosabb? Az ember, vagy az állat?!
Néha nem egyszerű kitalálni a választ, főleg ez után a film után.
Aki nem félős, annak szeretettel ajánlom a filmet. Legalább Észak-Ausztrália feeling-je miatt is.