Charlie St. Cloud halála és élete

Szokott az emberrel olyan történni, hogy mellkason, időnként fejbe találja egy film. 

Velem a Charlie St. Cloud halála és élete című film megtekintésekor is ez történt.

Ez egy olyan film, amit szerintem - főleg - azok tudnak megérteni igazán, akik már elveszettek valakit a szeretteik közül.

Nem tudom, milyen az, ha az ember elveszti a testvérét, főleg ha az az öccse, de sajnos meghalt már pár közeli rokonom, így ez a film azért valahol nekem is szólt.

Megismerünk egy - a családi háttere ellenére is - sikeres testvérpárt. Charlie-t és Samet. 

Egymást zrikálva, mégis összefogva jó kis csapatot alkotnak. Olyan igazi fiú-testvéri kapcsolat ez. Verekszünk, verekszünk, de mégis kiállunk egymásért. Charlie szinte apai szigorral és odafigyeléssel próbálja nevelni öccsét.

Aztán egyszer csak beüt a tragédia. Szó szerint beüt. Egy végzetes közúti baleset folytán Sam, a kisebbik testvér meghal, bátyját is csak úgy tudják visszahozni az életbe, hogy újraélesztik.

S a felelősség, amivel tartozott az öccse iránt, most egyik pillanatról a másikra szinte felemészti az életét.

S minden, amit a jövőjével kapcsolatban tervezett - öccse sírja mellett - elszáll egy másodperc alatt.

Az utolsó közös estén megtett fogadalom miatt a sír mellől indulva szinte, minden nap naplementekor elmegy egy erdei tisztásra, hogy baseball leckéket adjon öccsének. S öccse minden naplementekor meg is jelenik Neki.

Talán azért, mert ő is pár pillanatra halott volt, vagy hogy annyira nagy felelősséget érez öccse iránt, bármi miatt is, a halottakkal való társalgása (mivel egy halott barátjával is találkozik a temetőben) zárkózottá, magányossá teszi Charlie St. Cloud-ot. 

A temetőben dolgozik, ott is él egy kis épületben és minden idejét ott is tölti. Nem jár már el vitorlázni, nem megy el főiskolára, csak percnyi pontosan  minden naplementekor megjelenik a tisztáson, hogy az öccsével együtt lehessen.

S egyik nap furcsa dolog történik. Egy régi iskolatárs megjelenik a temetőben. Egy lány. Aki mostanra sikeres vitorlázó versenyző lett, s bár édesapja sírját jött meglátogatni, rövid időn belül Charlie vacsora-vendége lesz.

S Charlie hatalmas dilemma előtt áll. Szeretne Tess-szel lenni, de közben öccsével is találkoznia kell naplementekor. De a kettőt hogyan egyeztesse össze az életében?

Tess vitorlázó versenyre indul, akkor nem tud a lánnyal menni, ha öccsével találkozik minden este, de ha itt marad, akkor... s itt jön a nagy kérdés. Halottait az ember mikor tudja elengedni? Vagy ők tartanak fogva minket?

 Ki kell lépni ebből a mókuskerékből, vagy ki tudunk lépni? El tudjuk engedni halottainkat? Nekünk kell az emlékük, vagy nekik kellünk a túlvilágról még? Tovább tudunk-e lépni, s ha igen, hogyan, milyen életminőséggel egy ilyen gyász után?! Ha kapunk még egy esélyt, mit kezdünk vele?

A Charlie St. Cloud halála és élete című film mind-mind választ keres ezekre a kérdésekre. S még valami másra is...

Hisz ő kapott egy második esélyt. Vagyis valamiért fontos volt, hogy életben maradjon, míg öccse meghalt.

Mi észrevesszük vajon a második esélyeket? Vagy elmegyünk mellette? Hiszen nem mindig kapjuk meg ugyanolyan nagy csörömpölések közepette az újabb esélyeket... Pedig észre kell venni, fel kell fedezni!

Ebben a csodálatos, édesbús filmben sok ilyen érzékeny kérdést feltesz nekünk a rendező... a film.