Sir Anthony Hopkins

 

Sir Anthony Hopkins.

Bárki, bármit mond, nemcsak Dr. Hannibal Lecter volt ő, sokkal több annál. Ő olyan színész, akiből már csak nagyon-nagyon kevés van a világon. Aki még igenis nemcsak szakmának, nemcsak pénzkereseti forrásnak tekinti a filmes ipart, de alázattal, szeretettel áll oda a szerepei elé, hogy tessék, formáljatok át. Itt vagyok.

Wales-ben született. Tehát ő is a Királyi Filmakadémia növendéke volt (bár ez nem evidens, tudom). 

Színésztársulat, brit hadsereg, újra színésztársulat.

Sir Lawrence Olivier közbenjárására a Nemzeti Színház tagja lehetett, ahol nagyon sokat tanult, s igazi, köztiszteletben álló színésszé fejlődte ki magát.

Az angol filmjei közül egyet sem láttam - már a fiatal korában - úgyhogy azokat szépen át is ugrom. Aki ismeri őket, azt irigylem.

Az első, amit láttam, vagyis úgy emlékszem, hogy valamikor kiskoromban láttam, az A híd túl messze van című.

Hogy micsoda színész óriásokkal játszott együtt?! Sir Sean Connery, Robert Redford, Liv Ullmann, Ryan O'Neill, Paul Maxwell, Gene Hackman, Laurence Olivier, Michael Caine, Hardy Krüger, James Caan, Edward Fox.
Azt hiszem, ezeknek a színészeknek a fele is elég lenne egy szenzációs filmhez, nemhogy mind.

Aztán a Bounty-n kívül én más filmben nagyon nagyon sokáig nem láttam. Biztosan csak azért, mert azokat az angol filmeket nálunk magyaroknál kihagyták, de majdnem húsz évre rá láttam csak a következő filmjét. De megérte várni rá!

Ugyanis 1991-ben megnézhettük A bárányok hallgatnak című filmet, amiben Jodie Foster, Scott Glen, Anthony Heald, Ted Levin voltak a főszereplők.

Hopkins igazából csak egy mellékszereplő volt, ha komolyan nézzük. De valahogy a mellékszereplő főszereplővé vált. S az alatt a röpke 20 perc alatt, amit a filmben szerepelt, annyira meghatározó lett a személyisége, hogy Oscar díjat is kapott érte.
Aki nem látta a filmet, az - már ha bírja a kicsit keményebb krimiket - nézze meg, megéri. Alapmű, ahogy szokták mondani. Egy sorozatgyilkos fiatal lányokat gyilkol, de mindegyik lánynak a hátáról (általában) hiányzik bőrdarab. S a gyilkos furcsa dolgokat művel az áldozatokkal haláluk előtt. Egy fiatal FBI ügynöknőt bíznak meg azzal, hogy felkeressen az elmegyógyintézetben egy beteget, aki elég sokat ért az ilyen gyilkosságokhoz, hiszen aktív korában ő is eléggé az áldozatai testéből élt meg.

Lehet fújjolni a Hannibal filmeket, de nem tudom elképzelni, hogy lenne még egy olyan ember (színész), aki ennyire érzékenyen tudna hozzányúlni egy ilyen sorozatgyilkoshoz, aki "Hannibal a kannibál" is. 

Szerintem annyira a - hogy is szokták ezt mondani - a "kés élén egyensúlyozott" a szereppel, hogy az hihetetlen volt. Főleg a Hannibal című filmben mondanám azt, hogy szinte megszerettük őt.

S aki ismer, tudja rólam, hogy odavagyok Thomas Harris könyveiért (az ő agyából pattant ki Doctor Hannibal Lecter személye) és azokban még inkább érződik az, hogy Hannibal rendszeresen kedves, normális az emberekkel. Nemcsak az a tömeggyilkos...

Persze lehet velem vitatkozni, s ha - bár így lenne - többet tudnék a kriminálpszichológiáról, bizonyos, hogy még inkább hozzá tudnék szólni ehhez a témához. Mégis, ez a "sorozat" az egyik kedvencem, s ehhez azt hiszem tényleg nagyban hozzájárult Sir Anthony Hopkins.

Coppola Drakula-jában Van Helsing-et játszotta, szintén több szuper színésszel, mint Gary Oldman, Keanu Reeves, Winona Ryder.

A következő film, amiben szerepelt, az szívem egyik csücske. Ugyanis azért a filmért adtam volna én mindenképpen Robert Downey Jr.-nak Oscar díjat. Ugyanis Charlie Chaplin-t úgy játszotta el a Chaplin című filmben, ahogy szerintem más senki! Na, nem szabad eltérnem a tárgytól. Szóval Hopkins itt egy barátját, ismerősét játszotta Chaplin-nek.

A per című filmet sajnos nem láttam, bármennyire kapálóztam érte. Néha vannak olyan filmek, amiket bármennyire is keresünk, már nincs meg sehol, egy boltban, egy kiadónál sem. Sajna ez van. Pedig legjobb tudomásom szerint fantasztikus film ez is.

A Napok romjai-ra és az Árnyékország-ra sajnos nem emlékszem, pedig megnéztem már legalább egyszer, az biztos. Mind a két filmet Oscar díjakra jelölték, nem is egyre... Szóval nem egyszerűen csak film(ecské)k. Valahonnan előhalászom azokat a filmeket is majd valamikor.

A Szenvedélyek viharában című filmben is jó színészekkel szerepelt együtt, de amíg az előző filmekben inkább női főszereplőkkel dolgozott, itt inkább srácok voltak a filmpartnerei.
Brad Pitt, Aidan Quinn, Henry Thomas és a nő, aki felforgatja a férfiak életét, Julia Ormond.
Gyönyörű film, felforgató érzelmekkel és szép tájakkal.

Aztán jött egy olyan film, amiben szinte meg sem ismertem Anthony Hopkins-t.

A Túlélni Picasso-t című film annyira hűen ábrázolta a híres festő életét, hogy szinte azt hittem a moziban, tényleg az őrül - elnézést minden Picasso "hívőtől" - festőt nézem, ahogy átgázol az életen.

 A vadon foglyait és az Amistad-ot sajnos nem láttam, így nem tudok róluk beszélni, de ezek is fontos filmjei voltak Hopkins-nak.


A következő filmben viszont úgy mosolyogtam, amikor megláttam, mint a vadalma.
A Zorro álarca nagyon tetszett!
Antonio Banderas hatalmas átalakulása klassz volt nagyon, Catherine Zeta-Jones elég volt hogy megjelenjen, s máris elvarázsolódtunk, s ehhez Anthony Hopkins olyan laza eleganciával játszotta a spanyol öreget, hogy csak élvezni és bámulni tudtuk.

S jött egy olyan film, amiről már ódákat regéltem Brad Pitt születésnapjakor.

A Ha eljön Joe Black az egyik nagy kedvenc filmem. Csodálatos.

Képtelen voltam kihagyni a jobb oldali képet.

/A bal oldalit Ancinak raktam fel, úgy tudom, azt mondtad régen, ez a kedvenc részed./ Viszont ezt az önfeledt képet (jobb oldali) muszáj volt feltennem. Sir Anthony Hopkins kacag Brad Pitt-tel. Szeretek a neten ilyen képeket fellelni.

Az Ösztön című filmet sajnos nem láttam még, nem tudok róla semmit mondani.

Természetes, hogy a Mission: Impossible II. része Tom Cruise-ról szólt, meg a társairól, a Belerophon és Chimera szerekről, de mégis.
Amikor megláttam, hogy  Anthony Hopkins játszotta Ethan Hunt főnökét, jót nevettem rajta.
Meglepő volt őt ebben a filmben látni, de kellemes is.

És visszakaptam újra azt a férfit, aki izgalmassá és felkavaróvá tette az életem egy részét.

Ugyanis a Hannibal című filmet a moziban úgy néztem végig, emlékszem rá, mintha odaszegeztek volna a fotelhoz.

Clarise Starling ügynök szerepét Jodie Fostertől átvette Julianne Moore, az igazat megvallva, nekem jobban tetszett Moore a szerepben. Viszont a film még izgalmasabb lett, mint az első rész, A bárányok hallgatnak. Ebben a részben sokkal szebb tájakra jutunk el, kicsivel szerintem már részletesebb a film, s természetesen ez már főleg Dr. Hannibal Lecter-ről szólt.

Gary Oldman és Ray Liota mellett még - akit nagyon megszerettem, bár nem ebben a filmben - Giancarlo Giannini is szerepelt a filmben. Egy hiper-szuper kemény filmet kaptunk Ridley Scott keze alól.

Két röpke film - Az Atlantisz gyermekei és a Rossz társaság után - jött a következő Thomas Harris által megálmodott film, A vörös sárkány.

Nagyon vártam a filmet, hiszen tudtam, hogy ez a "bárányok" előtti időbe visz minket, úgyhogy Hopkins sokat nem fog tudni szerepelni a vásznon, hiszen visszafiatalítani nem tudják, de ennek ellenére láthattuk őt. Edward Norton és Ralph Fiennes is fantasztikusak voltak a filmben (Ralph-ot sem szerettem meg jobban ebben a filmben). Méltó folytatása volt az előző két filmnek.

Jött majdnem tíz év, amikor nem láttam Hopkins-tól semmi filmet, ezeket muszáj átugranom, nem tudok róluk semmit mondani: Szégyenfolt, Ördögi út a boldogsághoz, Nagy Sándor, a hódító, Bizonyítás, Törés, Beowulf, Az otthon túl messze van, Farkasember és a Férfit látok álmaidban.

S jött egy olyan film, amit muszáj volt megnéznem, annyira megosztotta a véleményeket: A rítus című film.
Érdekes volt, mert Hopkins egy évet sem fiatalodott a eltelt időben, viszont most is úgy mozgott ebben a filmben, mintha ötven éves lenne...
Tényleg nem véletlenül osztotta meg a világot ez a film. Aki hisz az ördögűzésben, az mindenképpen nézze meg a filmet, bár vértezze fel magát. Nem egyszerű a film.

És még ugyanúgy a múlt évben az általam már nagyon várt egyik filmben megláttam őt és oda s vissza voltam az örömtől.

A Thor című filmben, ami a Bosszúállók egyik előtörténete volt Sir Anthony Hopkins Thor édesapját, Odint játszotta. Csodálatos volt az, ahogy Asgard uralkodójaként lépkedett a palotában és úgy éreztem, senki más nem tudta volna ezt a szerepet ilyen méltóságteljesen eljátszani. 

S mondja valaki, hogy csak Hannibal Lecter-t tudta jól játszani?!!! 

Azóta több filmben nem láttam, viszont tudom azt, hogy jövőre, 2013. novemberében Thor folytatásában látni fogjuk őt újra, mint Odin, Asgard igazi uralkodója.

Előre várjuk az új filmet.

S ezúton szeretnék nagyon jó egészséget, boldogságot kívánni és millió köszönetet és szeretetemet elküldeni - a neten, vagy akármin keresztül - Sir Anthony Hopkins-nak, amiért annyi csodálatos órával és szerepével boldoggá, többé tett engem. S igenis külön köszönet Dr. Hannibal Lecter-ért, William Parrish-ért és Odin-ért!