Val Kilmer szülinapjára

Val Kilmer ma 53 éves. Mennyi?! Nem semmi.

Nem gondoltam volna, hogy - már elnézést - ilyen idős.

Ez van.

Vele nagy gondban vagyok. Ugyanis vagy nagyon utáltam szerepeit, vagy nagyon szerettem. Volt olyan film, amiben nagyon utáltam, viszont nagyon jól játszotta azt az szerepet, csakhogy épp a szerepbeli önmagát utáltam. Na, nem bonyolítom, mondom is rögtön, hiszen az első film, amit Vele láttam, az a Top Gun volt.

Aki emlékszik még a filmre, az tudja, miről beszélek. Természetes, hogy IceMan-ért nem voltunk oda, hiszen a kedves Maverick-ünket (Tom Cruise) utálta. Szóval nagyon rühelltem a pasit és a film végére sem tudtam megszeretni. De azért nagy szeretettel gondolok arra a hatalmas filmre. Tényleg, most így szilveszterkor fel is veszem a megnézendő filmek közé... Jó zene, jó színészek, gyönyörű repülők... csak olvadozhatok tőlük. Bár F-14-esek vannak benne azt hiszem szinte csak, meg pár MIG, szóval mai szemmel már eléggé leharcolt gépek, azért szívesen ülnék én még azokba is...

Aztán jött a The Doors című film. Amin ledöbbentem. Úgy játszotta Jim Morrison-t Val Kilmer, mintha ő tényleg Morrison lenne. A zene az adva volt, fantasztikus, mámoros, a szerepben pedig tényleg remekelt. Újévkor a másnaposságra pont jó kis film is az.

A Batman-témakörnél említettem a következő filmet. Mindörökké Batman. Egyszerűen nem tudtam szegény embert szeretni abban a szerepben. Sehogy sem bírtam elfogadni Val Kilmer-t Bruce Wayne szerepében. De azért persze nem szabad a sorozatból ezt a "gyöngyszemet" sem kihagyni.

Jött a Szemtől szemben, amiben sajnálatosan - ha nem láttam volna az iMDb-n, hogy ő is játszik benne - nem emlékeztem Rá. Nekem abból a filmből Robert de Niro-n és Al Pacino-n kívül senki sem maradt meg. Ők ketten... Mint valami Joker, mindent vittek. De azért ő is szerepelt a filmben, na.

Aztán jött egy olyan film, amit amikor megnéztem, ledöbbentem. Onnantól számon tartottam a pasast.

Az Angyal.

Bár Simon Templar biztosan mindenkinek, aki csak pár évvel is, de idősebb nálam, az Roger Moore-t tartja, persze, ő az örök Angyal, de mégis. Ebben a filmben egyszerűen bámulatos volt Val Kilmer.

Élveztem a filmet, izgalmas volt, klassz volt, változatos volt az arca, a jelleme, a jellegzetes dolgai, szóval kimondottan szuper film lett (nekem).

A vörös bolygó című filmben már az előző film miatt kedvesebben fogadtam. S nem csalódtam benne.

Jött ugyan a nagy idegösszeomlás, mert amikor sokadszorra énekelte azt a hülye dalt, hogy lenyugtassa magát (aki látta a filmet, tudja, mire gondolok), akkor már kezdtem dühös lenni rá, de mégis. A Marson jártak... élveztem az egész filmet, s külön örültem annak, hogy a Matrix-ból jól ismert Carrie-Anne Moss-t más szerepben is megismerhettem. Izgalmas film, klassz képek (bár nem hittem egy percig sem, hogy a Marson lennének), s jó szereplők mellett elröppent az az idő, amíg a filmet néztem.

Ajánlani tudom csak!!!

S jött az a film - számomra -, amit nem is olyan régen igen jónak méltattam. A Kiss Kiss Bang Bang (Durr, durr és csók) filmben igenis klasszul elbohóckodott Robert Downey Jr. mellett. S hogy még meleget játszott... az már csak rátett egy lapáttal (bár én a poénjain kívül, nem nagyon tudtam elhinni, hogy meleg). De azt a csókot RDJ-vel annyira, de annyira irigyeltem tőle, hogy hogy hogy mééééég!!!!

És Denzel Washington mellett - bár nagyon kevés szerepe volt - felkaptam a fejem, amikor megláttam a Déja vu című filmben. Amit szerepelt, az jó volt, de sajna úgy éreztem, mintha csak berohant volna pár szót ledarált a filmben és már ott sem volt... Szóval hiányzott egy kicsit több lélek, kicsit nagyobb szerepe abból a filmből. De ezt persze a forgatókönyv író és a rendezőnek kellene inkább kritikaként felhánytorgassam. Ez van.

Sajna nagyjából ennyi filmben láttam csak Val Kilmer-t, mégis nagyon boldog születésnapot kívánok Neki és ha lehet, valami jó kis filmben, szuper főszerepet kívánok, hogy újra láthassam, láthassuk!

Sir Anthony Hopkins

 

Sir Anthony Hopkins.

Bárki, bármit mond, nemcsak Dr. Hannibal Lecter volt ő, sokkal több annál. Ő olyan színész, akiből már csak nagyon-nagyon kevés van a világon. Aki még igenis nemcsak szakmának, nemcsak pénzkereseti forrásnak tekinti a filmes ipart, de alázattal, szeretettel áll oda a szerepei elé, hogy tessék, formáljatok át. Itt vagyok.

Wales-ben született. Tehát ő is a Királyi Filmakadémia növendéke volt (bár ez nem evidens, tudom). 

Színésztársulat, brit hadsereg, újra színésztársulat.

Sir Lawrence Olivier közbenjárására a Nemzeti Színház tagja lehetett, ahol nagyon sokat tanult, s igazi, köztiszteletben álló színésszé fejlődte ki magát.

Az angol filmjei közül egyet sem láttam - már a fiatal korában - úgyhogy azokat szépen át is ugrom. Aki ismeri őket, azt irigylem.

Az első, amit láttam, vagyis úgy emlékszem, hogy valamikor kiskoromban láttam, az A híd túl messze van című.

Hogy micsoda színész óriásokkal játszott együtt?! Sir Sean Connery, Robert Redford, Liv Ullmann, Ryan O'Neill, Paul Maxwell, Gene Hackman, Laurence Olivier, Michael Caine, Hardy Krüger, James Caan, Edward Fox.
Azt hiszem, ezeknek a színészeknek a fele is elég lenne egy szenzációs filmhez, nemhogy mind.

Aztán a Bounty-n kívül én más filmben nagyon nagyon sokáig nem láttam. Biztosan csak azért, mert azokat az angol filmeket nálunk magyaroknál kihagyták, de majdnem húsz évre rá láttam csak a következő filmjét. De megérte várni rá!

Ugyanis 1991-ben megnézhettük A bárányok hallgatnak című filmet, amiben Jodie Foster, Scott Glen, Anthony Heald, Ted Levin voltak a főszereplők.

Hopkins igazából csak egy mellékszereplő volt, ha komolyan nézzük. De valahogy a mellékszereplő főszereplővé vált. S az alatt a röpke 20 perc alatt, amit a filmben szerepelt, annyira meghatározó lett a személyisége, hogy Oscar díjat is kapott érte.
Aki nem látta a filmet, az - már ha bírja a kicsit keményebb krimiket - nézze meg, megéri. Alapmű, ahogy szokták mondani. Egy sorozatgyilkos fiatal lányokat gyilkol, de mindegyik lánynak a hátáról (általában) hiányzik bőrdarab. S a gyilkos furcsa dolgokat művel az áldozatokkal haláluk előtt. Egy fiatal FBI ügynöknőt bíznak meg azzal, hogy felkeressen az elmegyógyintézetben egy beteget, aki elég sokat ért az ilyen gyilkosságokhoz, hiszen aktív korában ő is eléggé az áldozatai testéből élt meg.

Lehet fújjolni a Hannibal filmeket, de nem tudom elképzelni, hogy lenne még egy olyan ember (színész), aki ennyire érzékenyen tudna hozzányúlni egy ilyen sorozatgyilkoshoz, aki "Hannibal a kannibál" is. 

Szerintem annyira a - hogy is szokták ezt mondani - a "kés élén egyensúlyozott" a szereppel, hogy az hihetetlen volt. Főleg a Hannibal című filmben mondanám azt, hogy szinte megszerettük őt.

S aki ismer, tudja rólam, hogy odavagyok Thomas Harris könyveiért (az ő agyából pattant ki Doctor Hannibal Lecter személye) és azokban még inkább érződik az, hogy Hannibal rendszeresen kedves, normális az emberekkel. Nemcsak az a tömeggyilkos...

Persze lehet velem vitatkozni, s ha - bár így lenne - többet tudnék a kriminálpszichológiáról, bizonyos, hogy még inkább hozzá tudnék szólni ehhez a témához. Mégis, ez a "sorozat" az egyik kedvencem, s ehhez azt hiszem tényleg nagyban hozzájárult Sir Anthony Hopkins.

Coppola Drakula-jában Van Helsing-et játszotta, szintén több szuper színésszel, mint Gary Oldman, Keanu Reeves, Winona Ryder.

A következő film, amiben szerepelt, az szívem egyik csücske. Ugyanis azért a filmért adtam volna én mindenképpen Robert Downey Jr.-nak Oscar díjat. Ugyanis Charlie Chaplin-t úgy játszotta el a Chaplin című filmben, ahogy szerintem más senki! Na, nem szabad eltérnem a tárgytól. Szóval Hopkins itt egy barátját, ismerősét játszotta Chaplin-nek.

A per című filmet sajnos nem láttam, bármennyire kapálóztam érte. Néha vannak olyan filmek, amiket bármennyire is keresünk, már nincs meg sehol, egy boltban, egy kiadónál sem. Sajna ez van. Pedig legjobb tudomásom szerint fantasztikus film ez is.

A Napok romjai-ra és az Árnyékország-ra sajnos nem emlékszem, pedig megnéztem már legalább egyszer, az biztos. Mind a két filmet Oscar díjakra jelölték, nem is egyre... Szóval nem egyszerűen csak film(ecské)k. Valahonnan előhalászom azokat a filmeket is majd valamikor.

A Szenvedélyek viharában című filmben is jó színészekkel szerepelt együtt, de amíg az előző filmekben inkább női főszereplőkkel dolgozott, itt inkább srácok voltak a filmpartnerei.
Brad Pitt, Aidan Quinn, Henry Thomas és a nő, aki felforgatja a férfiak életét, Julia Ormond.
Gyönyörű film, felforgató érzelmekkel és szép tájakkal.

Aztán jött egy olyan film, amiben szinte meg sem ismertem Anthony Hopkins-t.

A Túlélni Picasso-t című film annyira hűen ábrázolta a híres festő életét, hogy szinte azt hittem a moziban, tényleg az őrül - elnézést minden Picasso "hívőtől" - festőt nézem, ahogy átgázol az életen.

 A vadon foglyait és az Amistad-ot sajnos nem láttam, így nem tudok róluk beszélni, de ezek is fontos filmjei voltak Hopkins-nak.


A következő filmben viszont úgy mosolyogtam, amikor megláttam, mint a vadalma.
A Zorro álarca nagyon tetszett!
Antonio Banderas hatalmas átalakulása klassz volt nagyon, Catherine Zeta-Jones elég volt hogy megjelenjen, s máris elvarázsolódtunk, s ehhez Anthony Hopkins olyan laza eleganciával játszotta a spanyol öreget, hogy csak élvezni és bámulni tudtuk.

S jött egy olyan film, amiről már ódákat regéltem Brad Pitt születésnapjakor.

A Ha eljön Joe Black az egyik nagy kedvenc filmem. Csodálatos.

Képtelen voltam kihagyni a jobb oldali képet.

/A bal oldalit Ancinak raktam fel, úgy tudom, azt mondtad régen, ez a kedvenc részed./ Viszont ezt az önfeledt képet (jobb oldali) muszáj volt feltennem. Sir Anthony Hopkins kacag Brad Pitt-tel. Szeretek a neten ilyen képeket fellelni.

Az Ösztön című filmet sajnos nem láttam még, nem tudok róla semmit mondani.

Természetes, hogy a Mission: Impossible II. része Tom Cruise-ról szólt, meg a társairól, a Belerophon és Chimera szerekről, de mégis.
Amikor megláttam, hogy  Anthony Hopkins játszotta Ethan Hunt főnökét, jót nevettem rajta.
Meglepő volt őt ebben a filmben látni, de kellemes is.

És visszakaptam újra azt a férfit, aki izgalmassá és felkavaróvá tette az életem egy részét.

Ugyanis a Hannibal című filmet a moziban úgy néztem végig, emlékszem rá, mintha odaszegeztek volna a fotelhoz.

Clarise Starling ügynök szerepét Jodie Fostertől átvette Julianne Moore, az igazat megvallva, nekem jobban tetszett Moore a szerepben. Viszont a film még izgalmasabb lett, mint az első rész, A bárányok hallgatnak. Ebben a részben sokkal szebb tájakra jutunk el, kicsivel szerintem már részletesebb a film, s természetesen ez már főleg Dr. Hannibal Lecter-ről szólt.

Gary Oldman és Ray Liota mellett még - akit nagyon megszerettem, bár nem ebben a filmben - Giancarlo Giannini is szerepelt a filmben. Egy hiper-szuper kemény filmet kaptunk Ridley Scott keze alól.

Két röpke film - Az Atlantisz gyermekei és a Rossz társaság után - jött a következő Thomas Harris által megálmodott film, A vörös sárkány.

Nagyon vártam a filmet, hiszen tudtam, hogy ez a "bárányok" előtti időbe visz minket, úgyhogy Hopkins sokat nem fog tudni szerepelni a vásznon, hiszen visszafiatalítani nem tudják, de ennek ellenére láthattuk őt. Edward Norton és Ralph Fiennes is fantasztikusak voltak a filmben (Ralph-ot sem szerettem meg jobban ebben a filmben). Méltó folytatása volt az előző két filmnek.

Jött majdnem tíz év, amikor nem láttam Hopkins-tól semmi filmet, ezeket muszáj átugranom, nem tudok róluk semmit mondani: Szégyenfolt, Ördögi út a boldogsághoz, Nagy Sándor, a hódító, Bizonyítás, Törés, Beowulf, Az otthon túl messze van, Farkasember és a Férfit látok álmaidban.

S jött egy olyan film, amit muszáj volt megnéznem, annyira megosztotta a véleményeket: A rítus című film.
Érdekes volt, mert Hopkins egy évet sem fiatalodott a eltelt időben, viszont most is úgy mozgott ebben a filmben, mintha ötven éves lenne...
Tényleg nem véletlenül osztotta meg a világot ez a film. Aki hisz az ördögűzésben, az mindenképpen nézze meg a filmet, bár vértezze fel magát. Nem egyszerű a film.

És még ugyanúgy a múlt évben az általam már nagyon várt egyik filmben megláttam őt és oda s vissza voltam az örömtől.

A Thor című filmben, ami a Bosszúállók egyik előtörténete volt Sir Anthony Hopkins Thor édesapját, Odint játszotta. Csodálatos volt az, ahogy Asgard uralkodójaként lépkedett a palotában és úgy éreztem, senki más nem tudta volna ezt a szerepet ilyen méltóságteljesen eljátszani. 

S mondja valaki, hogy csak Hannibal Lecter-t tudta jól játszani?!!! 

Azóta több filmben nem láttam, viszont tudom azt, hogy jövőre, 2013. novemberében Thor folytatásában látni fogjuk őt újra, mint Odin, Asgard igazi uralkodója.

Előre várjuk az új filmet.

S ezúton szeretnék nagyon jó egészséget, boldogságot kívánni és millió köszönetet és szeretetemet elküldeni - a neten, vagy akármin keresztül - Sir Anthony Hopkins-nak, amiért annyi csodálatos órával és szerepével boldoggá, többé tett engem. S igenis külön köszönet Dr. Hannibal Lecter-ért, William Parrish-ért és Odin-ért!

Kiss Kiss Bang Bang - RDJ bambáskodik, de tarol

Magyar címe: Durr, durr és csók.

Na, ez sem értelmesebb cím, meg kell hagyni, mint mostanában a többi...

De ennek ellenére, aki szereti a laza akció-vígjátékokat, mint mondjuk a Tango & Cash című filmet, az szerintem ezt is fogja szeretni!
Egy laza, önfeledt bohóckodás, ökörködés a négyzeten!

Ez az a film - nem sok van, komolyan - amit ha megnézek, mindig vihogok rajta, mindig jobb kedvre derít.

Mindenki azt fogja most mondani, persze, hiszen Robert Downey Jr. a főszereplő, ha őt csak meglátod, már bazsalyogsz azzal a bárgyú vigyoroddal rá. De ennél a filmnél azért nemcsak ez van.
Ugyanis Shane Black - a rendező - kitett magáért (megint). Akinek nem jut eszébe hirtelen, Halálos fegyver(ek), Az utolsó cserkész... ezeket mind ő rendezte. S azt hiszem, ez a film is méltán beleillik ebbe a sorba. Hogy a fim végére fájni fog az oldalunk a sok nevetéstől, azt szerintem garantálhatom.

Valahogy az annyira kilátástalan, hülye szituációk halmaza, amibe szegény főhősünk mindig belepottyan, az csak jó lehet. Vagy nem is ő vonzza a bajt?! Ki tudja?!
De mindig kimászik belőle valahogy, mint az a kisegér, amelyiket beledobták a tejes vödörbe megfulladni, de addig kapálózik, tapossa a tejet, míg vajat köpül belőle és úgy már ki tud mászni...
De vissza a filmhez.

A történet:

Adva van egy balek betörő béna élettel (nem ment tovább az alliteráció), Ő Harry Lockhart - Robert Downey Jr., aki még a játékboltból sem tud normálisan játékot lopni, hogy a rendőrség figyelmét ne hívná fel magára.

De valami isteni szikra segítségével berohan egy épületbe - természetesen az állig felfegyverzett rend őrei elől - s egy film előválogatására pottyan be, ahol pont egy olyan szerepet kell - pár sort csak - felolvasnia, ami annyira beleillik ebben a pillanatban az életébe, hogy kétszer kell ránézzen a szövegre, mit is kell olvasnia, annyira az életére illik.

Mivel tökéletesen hűen adja elő a mondatokat - meg kell hagyni az ajtóban várakozó rendőrök miatt is erősen javallt a JÓ színészi játék - beválogatják a filmbe és irány Los Angeles.

Rásózzák egy kályha-meleg magánnyomozóra (Meleg Perry - Val Kilmer), hogy tanítsa ki a szakma rejtelmeire, ugyanis a filmhez azért nem árt, ha valamit ért is a nyomozáshoz, hiszen ilyesmit akarnak a leendő filmben eljátszatni vele.

Nos, a magánnyomozó (már magában is vicces lenne, hogy Val Kilmer buzit játszik) elviszi egy "bevetésre", ahol meg kell figyelni egy nőt.

Csakhogy egy gyilkosság kellős közepébe csöppennek a srácok.

Hogy kiverekednek belőle? Neeem... Még jobban belemásznak a közepébe a dolgoknak, ugyanis a nő hulláját (akit figyelni kellene) ugyan eltüntetik, de Harry-t a szállodai szobájában várja egy másik női hulla.

Közben összetalálkozik egy híres színész szülinapi partiján a régi szerelmével (aki mindenkivel  lefeküdt az iskolában csak Harry-val és annak legjobb barátjával nem - persze később kiderül, hogy CSAK Harry maradt ki a sorból) Harmony-val (Michelle Monaghan), akit most már tényleg meg akar közelebbről is ismerni.


De nem szabad lerohanni a szexi színésznőt (a reklám-szerep színészetet jelent?!), valahogy be kell cserkészni. De hogy, ha mindenfelől hullák bukkannak elő (na jó, nem Oscar című film táskáiról beszélek E. barátnőm, annyira nem gázos a dolog), s a fiúk tudják, hogy itt valami nagy gubanc van, valaki mindenáron rájuk akarja kenni a gyilkosságokat, illetve... mi is történik itt?!
(Itt jegyezném meg, hogy ha szimpla krimi lenne, akkor is jó krimi lenne ez a film.)

Ide varázslat kell, de gyorsan. Illetve a nyomozói tapasztalatokat (vagyis főleg annak hiányát) elővenni a tarsolyból és feldolgozni a problémát.

Ja, s hogy még klasszabb legyen az amúgy is fergetegesen vicces film, Harry narrálja végig nekünk a történetet, s néha belezavarodik saját maga is a cselekménybe, így egyszer-kétszer elkanyarodunk kicsit a témától, néha vissza kell tekerni, hogy megmagyarázzon dolgokat. S amitől aztán végképp nyúltam a nevetéstől, az az, amikor kiküldi a képből a statisztákat, hogy ő látszódjon.
Ja, s fiatalkori önmagát éppen a saját fia alakítja, úgyhogy én csak olvadozni tudtam.

S amit drága barátaim, rokonaim, szóval szeretteim már halálosan unhatnak tőlem mondatot, azt ebből a filmből szoktam idézni oly nagy szeretettel:

"Harold mágus segíts rajtam.

Hadd maradjak egy darabban."



Tehát aki kicsit ki akar szakadni a világból, kicsit pihenni, nevetni szeretne, kétbalkezes és kétballábas, esendő, de aranyos embereket szeretne látni, az nézze meg a filmet.

Ja! És tessék a stáblista közben élvezni a számot hallgatni. Robert Downey Jr. énekli a Broken-t. Az egyik kedvenc számom tőle!!!

Fenevad - de nem a Bibliából

Milyen gyorsan tudsz úszni?

Aki ismer, tudja, hogy rendszeresen nem a filmek után megyek - bár vannak kivételek -, hanem inkább a színészeket nézem, s az ő filmjeikből szoktam csemegézni, s attól kanyarodok el nagy néha csak.

Ilyen film volt a Fenevad is, amit Michael Vartan miatt kerestem földön-égen.

E. barátnőm iránymutatása alapján szagot fogtam és nem engedtem el a filmet.

Tudtam azt is, hogy Michael Vartan már olyan időben készítette el ezt a filmet, amikor nem szorul rá minden jött-ment kósza forgatókönyvre, s nem mond akármire már igent.Amikor megtaláltam ezt a filmet, úgy tudtam, hogy egy megtörtént esetet dolgoz fel, ami nem biztos, de mindenesetre azért jó kis film.

Természetesen horror film, bár olyan sok mindent nem mutat, inkább csak sejteti és a tudatunkba ágyazza a film azt, hogy mitől féljünk. De miért is meséljem el a jó horror filmek ötleteit.
Emiatt a film miatt azért ragadtam billentyűzetet, mert bárki mondhatná, hogy persze, ez is olyan film, mint az Anaconda, vagy más "ultra nagy mutáns dög"-ről szóló film, ami csak a Cápa filmeket próbálja a félelemkeltéssel túllicitálni.

Nos, ez a film nem teljesen ilyen volt. S emiatt gondoltam azt, hogy írok róla. 

Sajnos csak nagyon kevés képet tudtam a netről levarázsolni, aztán Ancim segítségemre sietett és ezek a képek már talán (!) visszaadják picit a film csodálatos képi világát.
A képekért hatalmas köszönet, Anci!

Észak-Ausztrália csodálatos dzsungelébe vezet el a film. Oda, ahol már nem az ember az úr, hanem a tengeri bordás krokodil (legveszélyesebb a fajtájából), ami több méter hosszúra meg tud nőni. Képzeljük csak el, hogy hány méter hosszú szobában, helyiségben olvasunk most épp. Ezek az állatok rendszeresen 6-8 méter hosszúak. Nos? ... Ugye, hogy mekkora lehet a dög?!

De ez a csodálatos természet lehetne akár csöndes, vagy meleg és szúnyogokkal teli is, mégis egy békés táj, ahol a természetesen élőhelyükön láthatjuk a szépséges madarakat, emlősöket és igen, a krokodilokat is.

De vegyük elő a történetet.
Egy amerikai srác, Pete útleírásokat ír egy magazinnak, s ez a kirándulás is egy ilyen leendő cikknek indul.
Elmegy többedmagával egy kirándulásra, ahol krokodilokat láthatnak és a tájban gyönyörködhetnek biztonságból, a hajóról. Persze, minden tervben az a jó, hogy csak terv.
Megismerjük az igen színes társaságot, ahol a pár órás együttlét miatt mindenki elviseli a másikat. Még. Pár órára.
Csakhogy egy váratlan segélykérés miatt a turistaútról letérve egy olyan helyen kötnek ki, ahol - mint kiderül - egy hajó a vízbe fordulva látszik már csak. Senki sehol. De mi tehette ezt?

S onnantól a film már nem is olyan ártatlan és kellemes és gyönyörű nézelődés.
Ugyanis valami meglöki a hajót, ami léket kap. Irány a szárazföld.
Csakhogy a szárazföld épp egy kicsike kis zátonysziget-szerű föld. Amit éjszakára a dagály alig pár négyzetméternyi hellyé fog eltüntetni.
S a dög, a fenevad, amit meglátnak, a vízben úr.
Pillanatokon belül el is tűnik az első - vízbe kicsit is merészkedő - turista. S a látványosságból rémálom lesz.

Természetes, hogy a film azért mégiscsak egy maaarha nagy gyilkológépről szól, úgyhogy mielőtt tényleg elkényelmesedtünk volna a fotelunkban, hogy élvezzük a természetfilmet, nem árt egy jó botot beszerezni, ha mégis megjelenne a lábunk mellett valami sokfogú, ragadozó dög. Csak nehogy egy dörgölőző macskát, vagy kutyát akarjunk félelmünkben eltenni láb alól.
Szóval a film története nem okozott túl nagy meglepetést, hiszen a többi ilyen filmektől azért nem tér el nagyon. Viszont.

Az a csodálatos táj, az a látvány megérte megnézni, végigküszködni a filmet.

De persze a gyönyörű táj alatt ott rejtőzik a Fenevad, az óriási krokodil, ami már-már előre gondolkodik és terveket kovácsol.
Ki az okosabb? Az ember, vagy az állat?!
Néha nem egyszerű kitalálni a választ, főleg ez után a film után.
Aki nem félős, annak szeretettel ajánlom a filmet. Legalább Észak-Ausztrália feeling-je miatt is.

Happy Bday Jude Law!

Szép kerek szám a 40. Ennyi idős ma Jude Law.

Amikor megláttam, hogy neki van ma szülinapja, elgondolkodtam, hogy jajj. A Sherlock Holmes filmeken kívül mit is láttam Jude-tól?

Miről is írjak róla?

Aztán az iMDb olyan filmcímekre bukkantam, amik rég elfeledett emlékeket hoztak fel bennem.

Elsőnek a Gattaca című filmet láttam tőle. Érdekes film volt. Ja, hogy sci-fi és én azokra ugrom? Naja. De attól még egy jó kis film volt. Szuper érdekes történettel. Jude és Ethan Hawke nagyon jól játszottak együtt.  Mellettük még Uma Thurman is főszereplő volt, szenzációs szerepben. A két férfi rivalizálása, együtt munkálkodása, jellemfejlődésük nagyon izgalmas filmet produkált.

S jött egy a szívemnek nagyon kedves film: 

A tehetséges Mr. Ripley. Nagyon klassz film, hiszen egy kellemes, finom filmnek indul, s mire rájövünk, hogy ez egy izgalmas krimi, addigra már magával is ragadott a cselekmény. A gyönyörű tájak, a jó zenék, a klassz csavarok, a nagyon jó színészek (bár ebben az időben még mosolyogtatóan fiatalok voltak: Jude Law mellett Gwyneth Paltrow, Matt Damon, Kate Blanchett, Philip Seymour Hoffman, Jack Davenport, James Rebhorn) egy igazán szuper filmet olvasztott eggyé.

 és még sok jó színészek játszottak együtt.

A következő, amit láttam Jude Law-tól, s abban is megdöbbentően hiteles volt, az az A. I. Mesterséges értelem című film volt.

Nemcsak Haley Joel Osmont volt benne nagyon jó, de Jude is fantasztikusan alakította Joe-t, a szexi mesterséges fiút, aki egy pillanat alatt tud szőke és szexi lenni, majd fekete hajú és kellemes külsejű.

Rendben van, hogy mellékszereplő volt csak, de annak azért elég szuggesztív!



Sajnos sem a Kárhozat útjá-t, sem a Hideghegy-et nem láttam, így azokról a filmjeiről nem tudok írni semmit.
Megpróbálom majd pótolni ezeket.

Aztán jött egy vicces film.
Ami igazából nem is volt vicces, meg eléggé úgy éreztem, hogy nem is arról szólt a film, amit mutattak, mégis nagyon jó volt. Sky Kapitány és a holnap világa. Elég fura cím, de mégis nagyon jó kalandfilm volt.
Az I. világháború utáni New York-ban járunk, ahol Sky Kapitány és a szexi Polly Perkins (Gwyneth Paltrow) meg kell mentse valami fura teremtménytől a világot. Tökéletesen olvasztotta egybe a film a romantikát, a kalandfilmet és a sci-fi szabadságát.
Furcsa álomvilágba kalauzol el bennünket a film, Angelina Jolie-t alig ismerjük meg a történetben, s ami külön érdekessége a filmnek, hogy Laurence Olivier is szerepelt, de még hogy (hiszen akkor már halott volt)!

Készített pár olyan filmet - ebben az időszakban - Jude, ami valamiért nekem nem nagyon nyerte meg a tetszésemet. Nem miatta, ő jól játszotta a szerepeit, de a történetek valahogy nem nagyon fogtak meg.
Talán az Alfie volt még érdekesebb ezek között. Jött még utána a Közelebb, Aviátor, Bűnös viszonyok, Holiday. A többit nem ismertem.

 S már kezdtem volna leírni Mr. Law-t, amikor szerelmetes pasimnak elmentem megnézni a moziban az új filmjét. S az a film nemcsak az én szerelmemet rángatta ki a kábítószer okozta kábulatból, de Jude Law is feltámadt számomra.
Ugyanis elkészítette Guy Richie a Sherlock Holmes című filmet. S ezáltal Robert Downey Jr., vagyis Mr. Holmes jobbkeze, Dr. Watson - s ő volt Jude Law - felrepítettek a filmes mennyországba.

Hogy fantasztikus volt a film, az tény. Persze, mindenki azt mondhatja, hogy Robert Downey Jr. nekem akár jiggelhetne is zene nélkül, azt is szeretném, ami igaz is, de azért jobban szeretem azokat a filmeket, amikben meg is mutatja a színészi tehetségét. Nos, ebben mindkét srác szuper volt.

 Ahogy a szőke szépfiú átalakult egy félbolondot pesztráló lassan kiöregedő katonává, az egyszerűen csodálatos volt. Mindenben tökéletes partnerként mutatkoztak meg a srácok és annyira jól, lazán adták elő a történetet, magukat, hogy úgy éreztem, ez örömfilm inkább. Pedig keményen megdolgoztak azért - s gondolom Guy Richie sem kímélte őket -, hogy mi olyan jót szórakozzunk, amilyent kell ettől a filmtől.
S hogy Guy Richie hozta-e ki belőle, vagy RDJ a huncutságot, a csibészséget, nem tudom, azt viszont igen, hogy sokszor kellett a forgatást megszakítani, mert épp vagy Jude nevettette meg Bob-ot, vagy fordítva. Vagy mindketten az egész stábot. Szóval a film jó lett, na!

A következő évben egy kőkemény filmet kaptunk Jude-tól. Talán megszerette a verekedést az SH-ban? (SH = Sherlock Holmes)
A Végrehajtók ugyanolyan komoly és kemény film lett, mint a címe mutatja.
Szintén a jövőben játszódik (mintha a rendezők többször szeretnék Jude Law-t a jövőbe képzelni), egy sötét és félelmetes világban, ahol az emberi szerveket úgy adják-veszik, mint a házak jelzálogkölcsöneit.
Nem mondom, hogy egyszerű film, még csak azt sem mondanám, hogy nem véres, de azért eléggé elgondolkodtató. Bár én erre a szerepre valamiért nem Jude Law-t szántam volna, ő túl lágy, jófiú még mindig ehhez a szerephez, s Forest Whitaker sem tudta eléggé nekem belevinni a sűrűjébe a színészt.
Nekem amúgy olyan egyszer nézhetős film lett.

A Fertőzést sajnos még nem láttam, aki tud róla valamit, jelezze, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok rá.

S nekem utána már csak - újra - a Doctor Watson bőrébe bújva néztem meg megint Jude Law-t.
Ki nem hagytam volna!
S most is szuper volt, remekelt, bár néha most koszosabb volt, mint az első részben emlékszem.
A Sherlcok Homes: Árnyjáték aztán igazán olyan film lett, amit úgy gondolom mindenképpen érdemes megnézni.
Igazán nagy ellenséggel kellett szembenéznie Holmes-nak, így Watson szerepe is sokkal fontosabb lett, vagyis Jude Law sokkal többet szerepelt ebben a filmben, s szerintem kicsit viccesebb is lett, meg kicsit komolyabb is. Fura egyveleg.

Mindenesetre az észrevettem Jude Law munkái kapcsán, hogy szép lassan kinőtt a szőke szépfiú szerepeiből, s elkezdett megfontoltabb filmekben is játszani.
Mindenesetre várjuk a következő Sherlock Holmes filmet (remélhetőleg azért még van Guy Richie és a fiúk tarsolyában eldurrogtatni való filmes patron), illetve várom a következő jó kis filmjeit e jó színésznek.

Boldog születésnapot Jude, s egy sokkal jobb évet!

Denzel Washington Születésnapjára

 Sok néger színészt láttam már "rövid és eseménytelen életem során" (elnézést Jenő bácsi, ezt muszáj mindig elsütnöm, annyira szuper mondat), de olyan szép és elegáns férfit, mint Denzel Washington, egyet sem.

Már a nyolcvanas évek elejétől dolgozott úgy a televízióban, mint mozifilmekben, mégis csak 1993-ban ismertem meg a Kenneth Branagh rendezte Sok hűhó semmiért című filmben, mint Don Pedro.

Abban a történetben olvastam már előtte évekkel egy mondatot, ami számomra csak Emma Thompson szájából hangzott és csak Denzel Washingtonnak mondta úgy, hogy az értelmet nyerjen:

"Fenséged drága volna mindennapi használatra." Ugyanis valahogy onnantól ezt éreztem Vele kapcsolatban. Egy királyi testalkatú, rendíthetetlen pillantású színész, akiből nagyon kevés van a világon. Persze ezt már előtte Shakespeare megírta, de mégis. Valahogy ez Washington-ra jellemző ez a mondat.

De térjünk vissza a szülinaposra!

Még abban az évben eljátszotta John Grisham könyvének A pelikán ügyiratnak a filmes feldolgozásában Julia Roberts mellett a főszerepet, amivel már teljesen levett a lábamról.

S hogy nehogy azt higgyük, hogy ő csak úgy dolgozgat, még szintén abban az évben főszerepet játszott egy újabb filmben, a Philadelphia - Az érinthetetlen címűben Tom Hanks, Roberta Maxwell, Antonio Banderas, társaságában.

Ha valaki nem emlékezne már erre a filmre, na, ez nagyot szólt akkoriban. Az AIDS-ről még ma is eléggé csöndesen beszélünk, ha egyáltalán beszélünk, de akkoriban, s ilyen szereplőkkel...

Megható, komoly kérdéseket feszegetett. Nagyon jó kis film volt!

Aztán jött pár olyan film, amit nem ismerek, s jött a Kinek a papné. Egyszer láttam, de mivel a kedvenc női énekesem volt a másik főszereplő, ezért csak az énekekre emlékszem. Az igazi spirituálés énekekre, amiket szintén gyönyörűen tudott előadni - az azóta már sajnos elhunyt - Whitney Houston.

Valahogy meg kellene kaparintsam azt a filmet még egyszer. Elég vallásos-érzetű volt a film, de mellette még szép, kellemes és szeretettel teli is.

Utána ismét pár - számomra ismeretlen - filmje után jött a Szükségállapot, ami szintén nagyszerű színészekkel, nagyszerű s nem is kicsit felkavaró film volt. Anette Bening, Bruce Willis, Tony Shalhoub voltak a partnerei ebben a történetben. Érdemes leporolni a filmet, s újra megnézni.

Ezután jött a nagy kedvencem, A csontember.

Még szép, hogy az egyik kedvenc filmem. Felkavaró, kegyetlen és mégis fantasztikus krimi, a jobbik krimik fajtájából, amiben nem tudjuk első pillanatban, hogy ki a gyilkos, s amikor megtudjuk, ki ő, akkor is meg kell indokolni, miért is tette, amit tett, s ha utána még egyszer megnézzük a filmet, akkor jövünk rá, hogy igen, ezért volt ez, ezért volt az. Szóval ezek azok a minimum "kétszer kell megnézni" filmek számomra.

Washington mellett Angelina Jolie, Quenn Latifah, Michael Rooker, Michael McGlone és a fantasztikus Ed O'Neill szerepelt még sok jó színésszel együtt. Izgalmas krimi, csak tényleg nyugodtan és felvértezve lehet megnézni a filmet, vagy mondjuk E. barátnőmmel, esetleg Anci velem megnézheted. Szóval jó kis film, na!

És mondhatnám, hogy innentől nekem valahogy jöttek a jobbnál jobb filmek.

A Hurrikán, az Emlékezz a titánokra, a Kiképzés, a Végszükség, az Időzavarban.

S jött egy olyan film, ami megint felkavarta a lelkemet.

A Tűzben edzett férfi.

Annyira jól összehozott, klasszul felépített, izgalmas film volt, hogy végig egy percre sem tudtam levenni a filmről a szemem. Christopher Walken, Dakota Fenning, Marc Anthony, Radha Mitchell, mind-mind emelték a film minőségét, s egy nagyon feszített és szuggesztív történetet kaptunk.

Aztán a Madzsúriai jelölt, a Belső ember jött. Mind nagyon jó filmek voltak.

S jött a következő nagy kedvencem! 

A Deja vu. Egy pörgős, az időt jól megkavaró, mégis szenzációsan jó krimit láthattunk Paula Patton és Jim Caviezel, Val Kilmer társaságában Washington-tól.

Tessék megnézni a filmet, izgi. Olyan sci-fi, hogy mire vége a filmnek, nem tudjuk, hogy ez most akkor igaz lehet, vagy csak tényleg fantasztikus történet volt?!

Tony Scott rendezése, ne tessék elfelejteni! Nagyon jó filmek kerültek ki a keze alól!

A Hajsza a föld alatt szintén nagyon jó filmre sikerült.

John Travoltával úgy vitték a hátukon a filmet, mintha egy egész szakasznyi ember dolgozott volna. Szintén Tony Scott rendezése, vagyis nem lehet a filmen elaludni, sőt egy percre sem hagy elpilledni, ellazulni.

Aztán az Éli könyve számomra kicsit furcsa, a jövőben játszódó, de mégis valami elmosódott időben játszódó kemény történet volt. Megnéztem egyszer, de többször már csak a látványvilág miatt sem szeretném megnézni. Néhol durva volt a film, viszont a történet azért igenis megérte a filmet.

A Száguldó bombát egy pillanatig anno, amikor láttam, majdnem összekevertem a Hajsza a föld alatt filmmel, de a történet ennek ellenére magával ragadó, Chris Pine látszik, hogy nem csak Kirk kapitányként tudja eladni magát, s Tony Scott újra felültet minket maga mellé egy száguldó járműre és a film végéig nem is tudunk róla leszállni. Nem mintha akarnánk.

És amit utoljára láttam tőle, az a Védhetetlen című film volt.

Bár Ryan Reynolds volt számomra inkább abban a filmben a fő, ami miatt leültem megnézni, mégsem lehetett nem észrevenni Washington jelenlétét! Nem mondanám, hogy életem legjobb filmje volt, de igenis megérte megnézni. Mindkét pasi miatt!

Szóval tényleg nagyon jó színész, szeretek leülni a filmjeire, azt hiszem ma már az ő neve biztosíték nekünk arra, hogy megéri befizetni a moziba (miatta legalább).

 Nagyon boldog születésnapot kívánok Denzel Washingtonnak és bár lassan közelít a hatvan felé, azért még mindig izgalmas filmeket kérek tőle továbbra is!