Van egy színész, akit nagyon, de nagyon nehezen szerettem meg.
Az volt az első "ismeretségem" Vele, hogy kimondottan szexisen sétál ki a tengerből, egy - nekem pont - szexis fürdőnadrágban. Ugye ezzel semmi baj nem lett volna... Csakhogy!!!
Megtudtam, hogy ez a képsor egy olyan filmben fog szerepelni, amit én másik színésszel képzeltem el - már szerepét -, de nagyon-nagyon-nagyon másik színésszel.
Ugyanis Pierce Brosnan annyira eltér Daniel Craig-től, mint a Mars a Földtől, Makó Jeruzsálemtől.
Úgyhogy én ezt a Daniel Craig nevű fazont alapból rondának, borzalmasnak és undorítónak tartottam, s szinte sikítottam vissza Mr. Brosnan-t a szerepre.
Gondolom nem nehéz kitalálni, kinek a bőrébe bújt mind a két színész: James Bond.
Szóval ez a Daniel Craig nem nulláról indult nálam a színészek között, hanem valami mííínusz sokszázról.
Aztán megláttam a Sorstalanság-ban, mint egy kedves, rendes katona, meglepődtem.
De még mindig nem voltam hajlandó megnézni, az akkor már közkedvelt Casino Royal című 007-es filmet. Nehogymááá... Én NEM VAGYOK HAJLANDÓ Craig-et elfogadni Bond-nak! Soha!
Aztán a Tomb Raider valahogy az orrom elé került és megláttam - kénytelen voltam - újra a pasit. Lefújjoltam, bár akkor már kicsit felemeltem az egyik szemöldökömet, mert... Kimondani azért nem voltam hajlandó, hogy: nem is olyan borzalmas a pasi.
S amikor E. barátnőm ajánlására megnéztem Az arany iránytű című filmet, maga a film ugyan nem tetszett, de Daniel Craig érdekes volt. Megfogott valami benne, ami miatt el kellett ismernem a színészi teljesítményét.
S valahogy kezdett megtörni a jég.
Aztán jó sokára - már a Quantum csendje is lement a mozikban - úgy döntöttem sok cikk és ismerős kikérdezése, utánaolvasás után, hogy ez a pasi talán kaphat egy esélyt.
Leültem és elkezdtem nézni a Casino Royal című filmet. Nem tetszett. Egyfolytában azt néztem, hogy Pierce Brosnan mennyivel jobban tudta volna játszani a szerepet, a dolgot.
Persze egyfolytában felugráltam a film elől és még esélyt sem adtam, hogy megértsem a történetet.
Viszont rólam mindenki úgy tudta, úgy tudja, hogy nagyon nagy James Bond rajongó vagyok.
S annyian kérdezgették, hogy hogy tetszik az új film, már a Quantum csendje, hogy megnéztem azt a filmet is, és akkor már hiába ültem végig a filmet, alig értettem valamit.
Úgyhogy újra vissza a Casino Royal-hoz.
Leültem és úgy döntöttem, hogy nem állok fel, végignézem és megpróbálom a rendezők szemével nézni, esélyt adni a pasinak.
S mire megjelent a moziban a Skyfall, megértettem, hogy miért válaszották őt a következő duplanulla-hetes szerepére.
Megértettem, hogy kemény, erőszakos, de közben mégis valahogy egy érzékeny kémet látunk benne. Nem ő lett a kedvenc James Bond-om, de nagyon lassan, és nehezen, de kivívta a szeretetemet.
Azóta láttam már egy-két filmjét, s ha nem is a legszexisebb, legkedvesebb színészem lett, de a tehetségét sosem fogom már elvitatni.
Boldog születésnapot, Mr. Craig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése