"A" szülinapos, Robert Downey Jr.

Mit lehet arról a színészről mondani, akit a világ legjobb színészének tartok?!

Akinek a legutolsó porcikájába is szerelmes vagyok?!

Akinek egy arcizma rándulásától is elalélok?!
Ma 48 éves ez a színész. Aki esetleg nem tudná, kiről beszélek, annak megsúgom:
Robert Downey Junior.

Kevés olyan filmje van, amit ne láttam volna, hála barátaimnak és - saját blogom, reklámozhatom is akár - a DVD Futár cégnek, akik külön odafigyeltek rám, hogyha megjelent egy-egy új filmje.

Szakítok a hagyományaimmal és ahelyett, hogy felsorolnám azokat a filmeket, amikben láttam őt (mi a bánatnak írnám le újra a filmes portálokon fellelhető listáját), inkább azt szeretném leírni, hogy hogyan is jött ez a fene nagy szerelmem. És miért MARADT meg ez a szerelem!

A barna szem mindig elvarázsolt, úgyhogy Bob csípőből nyertes... Valamiért az alacsonyabb pasik is bejönnek, úgyhogy ő duplán jól kezdett.

Láttam már egy-két filmjét, de valamiért sosem akadt meg úgy IGAZÁBÓL a szemem rajta. 
Aztán történt valami.

 

Megnéztem a Változások kora című filmet. Nem volt ez olyan húúhú, de fontos állomás az életében, még csak szexinek sem mondanám, ahogy a parókákkal és a lökött zsabós ruhákkal rohangászott. Mégis. Valami elkapott benne. Valami, amiről akkor még csak éreztem, hogy A színész játéka. Az, ahogy a szerepe szerint mozgott, létezett, s elhitette velem, hogy a középkor tényleg nem volt olyan fenékig tejfel... s mégis. 

A filmek nekem mindig attól hasalnak el főleg, hogy a színészek nem hitetik el velem, hogy az, ami történik velük, az tényleg akkor és ott, megtörténik velük. Valahogy az, ha egy-egy testrészük nem ott van, elrontja számomra az egész - amúgy akár szuper - filmet.
(Példa, bunkónak fogok hatni, elnézést előre is érte! Az Alkonyat c. sorozat fantasztikus történet - a maga kategóriájában - egész jó fiatal színészekkel. De amikor egy szerelmes átöleli a kedvesét, ne zárt tenyérrel tegye azt, az ég áldja már meg!!! Ha szeretek valakit, mármint szerelemmel, s a szexualitást is belevéve az érzelemrész mellé, akkor minden porcikámmal érezni szeretném őt, akármikor ölelem át, szinte a lehető legnagyobb felületet szeretném átérni belőle... Vagy mi. Erre szegény kislány /Bella Swan/ átöleli a rég látott kedvesét egy olasz kisváros közepén, a halál napfénye közelében, s mindezt zárt tenyérrel teszi. Könyörgöm! Ne csak a mondataiddal szeresd azt a gyereket, hanem minden porcikáddal!
Szóval aki kicsit is ért a testbeszédhez, az ilyenkor sikít fájdalmában és érzi, hogy mennyire, de mennyire hamis ez az egész.
Ez az a dolog, amit elkaptam akkor, abban a filmben Bob-nál, bár még csak zsigeri szinten.)

S rájöttem, hogy nekem ettől a pasitól már van itthon filmem.

Nem is egy. 

S gyorsan elkezdtem átlapozni a filmjeimet, hogy újraértékeljem őket.

Air America. Most már nemcsak Mel Gibson-t láttam a filmben, hanem Bob-ét is. Az Only You című filmben már nemcsak Marisa Tomei volt a nagy favoritja a történetnek. S az Életre-halálra c. krimiben észrevettem azt a sötét szemű kis FBI ügynököt is, nemcsak Tommy Lee Jones volt a film...

S már kezdtem volna újabb filmek után nézni, amikor egy kedves kis munkatársnőm - nem is szoktam vele filmekről beszélgetni - megemlítette, hogy látott egy szuper filmet, s nézzem meg, tök jóóóó! 

"- De mi a címe?

- Valami Vasember, vagy mi.

- Kösssz." - s azzal gondolatban elhúztam a számat. Nem egy buli cím. Mi a bánatról szólhat?

De mivel kölcsönkaptam tőle a lemezt, így kénytelen voltam megnézni, visszavárta, a véleményemmel együtt.

S ahogy elkezdődött a film, elállt a lélegzetem.

De hiszen ez a... ez Robert Downey Jr.!

Szegény lemez... Kétszer újranéztem a filmet még aznap. 
Ugyanis most meg nemCSAK a színészi teljesítménye ragadott meg (persze az most is tökéletes volt), hanem a külseje. Imádom a Szakállas, bajszos, borostás különcöket...

A "zseni, milliárdos, playboy és emberbarát" Tony Stark-ot pillanat alatt megszerettem. S ha ez nem lenne elég, azzal a tulajdonsággal bír(t) Stark, ami számomra egy férfinél a legfontosabb talán: a jó humor. De még milyen jó humor!

Ahogy szoktam idézni, az a "magamat kigúnyolom, ha kell..." típusú pasi. 

A történet amúgy kicsit rendhagyóan kezdődött, mert  in medias res (közepébe vágva) "kezdték", ami egy akció-féle filmben nem nagyon nyerő. De izgalmas, jól felépített film kerekedett ki ebből a milliárdos fegyverkészítő srác életében változást hozó történetből.

Valahogy úgy éreztem, megtalálta azt a filmet, amiben tökéletesen megmártózhat, amit nem nagyon kell magára erőltessen, ugyanis szinte ő, Robert Downey Jr. egyenlő Tony Stark-kal. Vagy ha nem, hááát eszméletlen jó színész.

Elkezdtem visszafelé nézegetni immár még erőteljesebben a filmeket Tőle és egy olyan gyöngyszemre akadtam, amin ledöbbentem, hogy miért nem kapott Oscar díjat (Az Egy asszony illata elhappolta előle a díjat, sajna). De minimum Golden Globe-ot. Ez a film volt a Chaplin.

Az egész film elbűvölt, magával ragadott és erőszakkal kellett figyeljek arra, hogy ez nem az igazi Chaplin, hanem Bob.

Az, ahogy a színész-óriás életéhez nyúlt! SZÍNÉSZET volt a javából!

Nézzük meg a kettőjük hasonlóságát.

A hordó elött ülő fickó Robert Downey Jr., az épület előtt ülő pedig Charlie Chaplin. 

S nemcsak külsőleg hasonlítanak egymásra, de Bob olyan élethűen utánozta a világhírű színész ismert mozdulatait, hogy az ledöbbentő volt.

A film Chaplin életéről megmutatta, hogy mekkora utat járt be életében.

S valahol úgy érzem, egyszer majd Robert Downey Jr. életéről is valami hasonlót készíthetnek majd.

Egy olyan srácról, aki producer apa egyetlen gyermekeként már hatévesen megismerte a füves cigit (apuka kezébe nyomta, szokja a fia is a "jót") és huszonévesen már komoly alkohol- és kábítószer problémái voltak. A sok-sok barátnő közül senki sem tudta "jobb útra téríteni", aztán egyszercsak megjelent egy lány (ha jól tudom a Gothika forgatásán), Susan Levin, aki mellett valamilyen csoda folytán abbahagyta az önpusztító életet és újra a filmek felé tekintett... Erről a srácról fog szólni az az életrajzi film egyszer. Biztosan tudom!!!

Ha megnézzük a filmes listáját, a Gothika után szinte minden évben mozizott és egyre jobb és jobb szerepeket osztottak rá. Hiszen már tiszta volt, nem volt lutri, hogy beér-e a forgatásra, s ha igen, milyen állapotban.
(Bár meg kell hagyni, ő betépve is jobban játszott, mint sok színésztársa!)

Durr, durr és csók;

Jó estét, jó szerencsét!;

Őrangyallal, védtelenül; 

Összekutyulva;

A Szépség és a Szőr;

Zodiákus;  

Charlie Bartlett. 

Ezek mind-mind már az "új" RDJ színészi képességeit éltették.

S úgy a Tony Stark, mint Sherlock Holmes bőrébe bújva olyan színészt láthatunk, aki egyszerűen zseni.

A Sherlock Holmes-t is szerintem pont azért szeretem, amiért a Vasember-t. Mert humoros, brilliáns elmével megáldott pasi. S bár ő (SH) nem rendelkezik technikai bravúrokkal, mégis roppant gyorsan megoldja a bűnügyeket.

S ahogy mondjuk a Bosszúállókban Amerika Kapitány jó ping-pong társnak a viccekben, úgy a Sherlock-ban Watson is gyönyörűen végszavazza a humoros dolgokat.

Méltán mondhatom, hogy sok filmjét nem egyszer-kétszer láttam már Bob-nak, így azon kívül, hogy Fekete Ernő hanglejtését is tudom néha idézni, nemcsak a mondatokat, lényegesen több mindenre figyelek már oda, mintha elsőre nézném a filmet. Tehát amikor azt mondom, hogy Bob olyan finom kis mozdulatokkal is megbolondítja a szerepeit, amiket szinte észre sem veszünk, akkor az nem vicc.

Susan - a felesége - mondta valamelyik film után, hogy örül, hogy végre vége a forgatásnak, mert Bob nemcsak a forgatáson játszotta a szerepét, de otthon is "hozta a szerepét". Nem tudom, hogy mennyi ideig tudnék együtt élni az őrült zsenivel.

Amikor néztem a Bosszúállók film forgatási képeit, ha nem ismertem volna fel Bob-ot hátulról, akkor is látszott szinte, hogy merre van. Mindig mosolygó, nevető emberek voltak körülötte, annak ellenére, hogy nagyjából ő volt a legidősebb színész a többiek között, mégis ő a legnagyobb bohóc.

Frank Bauer fotóművész képe

Davis Factor fotós képe

S Robert Downey Jr. miatt kezdtem el jobban foglalkozni a filmekkel, hiszen volt előtte Sean Connery, Pierce Brosnan, Keanue Reeves, Bruce Willis, Tom Cruise, s még egy jó pár szuper színész, akitől ezúton kérek elnézést, hogy nem írtam ide a nevét, de ahogy Robert Downey Jr. belépett az életembe a filmjei által, valahogy mindenki eltörpült mellette. Mindig vannak feltörő nagy kedvenceim, de RDJ. ÖRÖK! 
Igen. Vannak kedvenceim azóta is, bár most már mondhatom azt, hogy sokkal jobban megválogatom azokat a színészeket, akiket a kedvenceim közé fogadok, de mégis. A Frank Bauer és a Davis Factor kép sokáig fent fog maradni a szobám falán. Mert Robert Downey Jr. nélkül lehet élni, de minek?! Mármint sótlan lenne már nélküle a világ...

A Fame musical-ből szeretnék idézni, ami igazából - számomra - Robert Downey Jr.-ról szól:

"A színésznek meg kell tanulnia a mágikus “ha” használatát! Mi lenne “ha”?
Ennek a “ha”-nak a megjelenésének pillanatától, a színész a valóság talajáról
átlép egy másik élet talajára, amit ő maga teremt és képzel el. És ha hisz ebben az életben, a színész elkezdhet alkotni.

Ha valaki művész,
a varázslat tökéletes lesz…
Mert akarom azt,
hogy rám figyelj,
láss belém és érezz!

Ha valaki művész,
a színpadon élet lesz és tűz,
mert valami mélybe’ rejlő
láng, minden sort átfűt,
mert igazi művész!

És akarom, hogy mindent
játsszak majd,
mit csak nekem írt
Shakespeare és Schiller,
Brecht és Harold Pinter,
Szophoklész,
Eugene O’Neil!

Hogy azt mondhassák rám,
ez ám – színész!
Egy ifjú Jason Robards,
sőt – De Niro!
Minden terhet bíró,
felkészült, érett,
százarcú drámahős!

Én hadd legyek művész,
a mágus – ki száz alakban él,
s ne csak egy szimpla
kis bohóc,
hadd legyek több ennél…
Egy igazi művész…
Művész… művész… művész…" 

Robert Downey Jr. igazi művész.

Aki nem látott még tőle filmet, annak szívesen ajánlok, a stílusa, jelleme, habitusa szerinti filmet.

Még órákig tudnék róla regélni, áradozni, nyálcsorgatni, de azt hiszem, a filmjei százszor többet mondanak mindennél.
Tessék szülinapja alkalmából megnézni egy-két filmet.
Megéri.

Szóval azt hiszem ezt méltán mondhatom, soha nem fogom elfelejteni azt a mondatot, hogy: Mert én... Én vagyok Vasember!

S ezt köszönöm Neki.

Ezúton kívánok Robert Downey Jr.-nak nagyon boldog születésnapot, még sok sikert, boldogságot az életében, a gyerekeivel, feleségével sok gyönyörű és vidám percet, egészséget, szeretetet és - önző vagyok - nagyon sok jobbnál jobb filmet, hogy mi is láthassuk Őt még sokszor!!! Kívánom, hogy azok az álmok, szerepek, dolgok, amiket kíván, amiket el szeretne érni, azt - ha az a javára válik - megkaphassa, elérhesse, megszerezhesse!

S ha egyszer azt a régi levelet, amit küldtünk neki S. barátnőmmel, csak egy dedikációért kuncsorogva, szóval ha azt egyszer megtalálja, megköszönném, ha késve is, de megküldené.
Ez lenne Robert Downey Jr.-tól a legnagyobb álmom! 
A filmjeit úgyis így, vagy úgy, de megszerzem általában...