2015. május 25., hétfő

Much Ado About Nothing, avagy Sok hűhó semmiért

Mindig is a szívem csücske volt Shakespeare Sok hűhő semmiért c. műve.

Aztán amikor megláttam a Kenneth Branagh által rendezett filmet /1993/, elaléltam.
Minden tökéletes volt benne számomra. Ilyennek képzeltem el a szereplőket. 
A környezet csodás volt, a szereplők zseniálisak, a szöveg - mintha lehetne más - tökéletes volt, úgyhogy én ott és akkor vesztem el teljesen.




Akkor döntöttem el, hogy egyszer meg fogom érteni szóról szóra, hogy mit énekelt a férfi a filmben.
Tudtam, hogy lefordítva mit énekel, de akkor is...



Emma Thompson és Kenneth Branagh, vagy Kate Beckinsale és Robert Sean Leonard, illetve Keanue Reeves és Denzel Washington, hogy csak a nagyon fontos színészekről beszéljek.
Ők mind-mind tökéletesek voltak a szerepükre.
Zseniális volt minden a filmben. Tényleg. Csak ajánlani tudom.


Aztán nem olyan régen meghallottam, hogy újra feldolgozták Shakespeare vígjátékát.
Kicsit megmosolyogtam a dolgot, hiszen a '93-as filmet nem lehet űberelni.
Nos, nem is próbálták meg. Valahogy teljesen más lett a film.


Viszont zseniális színészekkel tették újra mindezt, illetve roppant érdekes volt, hogy amíg a Kenneth Branagh-féle film tele volt színnel, zsibongással, ez a 2012-es verzió másképp bájolta el az embert.
Fekete-fehér film volt végig, mai autókkal, ami ruhákban, mai stílusba átültetve és mégis a régi, dicső fénnyel ragyogott a történet.

A főszereplők nem voltak mind elsőre ismerősek, de három férfinek mégis egyből mondtam a nevét. És nagyokat nevettem, amikor megtudtam, kiket játszanak a filmben.

Először is nagy kedvencem, Alexis Denisof volt a legmeglepőbb számomra Benedetto szerepében.
Hiszen őt még anno a Buffy a vámpírok rémé-ben láttam utoljára. 
Aztán ott volt Castle. Elnézést, Nathan Fillion. Hahotáztam, amikor megláttam, hogy ő Lasponya. Zseniálisan próbálta mindenkinek elmagyarázni, hogy ő "egy szamár".



Érdekes. Shakespeare miért volt ennyire oda vajon a szamarakért? A Szentivánéji álomban is azt hiszem Zubolyt változtatta szamárrá.
Na, mindegy.

Aztán ott van Leonato, a házigazda. Clark Gregg. Mindent el tudtam volna képzelni Róla, csak azt nem, hogy egy ilyen filmben szerepelni fog. De kellemesen csalódtam, sőt! Zseniálisan szerepelt. Csodás mosolya van, huncut szeme, szóval tökéletes volt. 

A lányokra áttérve... Hááát, izé és ecet.
Amy Acker-t utoljára a Person of Interest-ben láttam, Hero szerepében Jillian Morgese abszolute nem volt nekem ismerős.
Mint kiderült az önéletrajzából, nem is csoda.
Ashley Johnson-t viszont megismertem a Mi kell a nőnek? c. filmből. Ő Margaret-et játszotta.


Nos, nem csoda, hogy azokkal a színészek szerepeltek a filmben, akik. Josh Wheldon rendezése volt, aki úgy a Firefly-t, a Buffy-t, vagy épp az Angel-t rendezte. De ott van még a a Dollhouse és a Bosszúállók.

Úgyhogy igazából kezdek is megsértődni, hogy Robert Downey Jr.-t miért nem szerepeltette, vagy épp Chris Hemsworth-öt. Milyen jó lett volna Bob Benedetto-nak?!
Na, mindegy. 


Ez a film is szuper volt. Shakespeare most sem forgolódott szerintem a sírjában.
Megérdemel egy estét, bármennyire nincs benne túl sok szín.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése