Most jutott valamelyik nap eszembe, hogy kihagytam a blog-bejegyzéseim közül egy nagyon jó kis filmet: Az U.N.C.L.E. embere-t.
Egy ideig nem is értettem a címet, hiszen: U.N.C.L.E. (pontokkal közötte) Mi a szösz ez így? Igen, ha úgy nézem, hogy uncle, akkor az nagybácsi, de csupa nagybetűvel, mint egy mozaikszó?! Mit takar vajon?
De aztán megláttam a plakátokon a két férfi főszereplőt és úgy döntöttem, a kutyát nem érdekli, mi a film címe, ha olyan srácok vannak benne, mint Henry Cavill és Armie Hammer. Mr. Cavill-t nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen ő volt Superman, meg Vaják (de milyen vaják?!). De Armie Hammer-t nem mindenki ismeri. Persze nem mindenki látta a Tükröm, tükröm c. filmet. Na, nem a Barbra Streisand-os filmről beszélek, hanem a Lilly Collins-os filmről. A sármos herceg, akit a királynő elvarázsol.
(A filmet megnézve aztán kiderült, hogy mi az U.N.C.L.E. - United Network Command for Law and Enforcement.)
(A filmet megnézve aztán kiderült, hogy mi az U.N.C.L.E. - United Network Command for Law and Enforcement.)
Na, de vissza az eredeti filmhez.
Henry-ék miatt is már érdekelt a film, de miután megláttam, hogy ki a rendező, azonnal ugrottam a filmre.
Guy Ritchie számomra az egyik a legnagyobb név rendezők között. Garantált a kikapcsolódásom.
Mint kiderült - kis kutakodás után - ez is egy reboot film (sajna, az eredeti sorozatot nem tudtam felkutatni, csak képeket láttam, infomorzsákat tudtam szerezni róla). Emlékszik valaki Dokira, vagyis Dr. Donald Mallard-ra az NCIS-ből? 1964-68-ig volt egy sorozat ebből a témából, konkrétan ezzel a címmel. Aztán volt egy egyestés folytatása is, visszatérés, tizenöt évvel későbbi történet.
Szóval volt ennek előzménye, nem is kevés.
De mégis...
Nos, Alicia Vikander-t sem szabad kifelejteni a filmből, hiszen ő volt az a csajszi a filmben, aki körül keringett a két férfi, a "cowboy" és a "vörös ördög".
A történetről: nagyon vicces, ugyanis visszamegyünk a '60-as évekbe, méghozzá az NDK-ba. (Igen, direkt nem az NSZK-t írtam, mert ez még az oroszok által uralt Németország volt.) Egy amerikai férfi, Napoleon Solo (Henry Cavill - Superman) felkeres egy kis autószerelő műhelyt, ahol eldugva ott dolgozik Gaby (Alicia Vikander - Ex Machina), a fiatal német lány, akinek - mint Solo ügyesen kifejti - édesapja náci tudós volt. Ügyesen kicselezve az orosz és német katonákat, átszöknek NSZK-ba, ami akkor csak pár utcával és két jóóó kis fallal (no meg a két fal között egy kis aknamezővel) van arrébb.
A számomra nagyon vicces autósüldözést Guy Ritchie úgy készítette el, mint egy csodás táncot. Azt mondanám, ez az egyik védjegye, de hogy egy - sajna nem tudom a márkáját, de - régi, klassz kis autó és egy Trabant táncol, az már nagyon vicces és mégis titokzatos volt.
Az a Trabi ahogy nyomult... Naaaaagyon muris volt!
Az a Trabi ahogy nyomult... Naaaaagyon muris volt!
Ekkor ismerjük meg (az akkor még) nem túl szimpatikus Ilja Kuryakin-t (Armie Hammer - A magányos lovas), aki orosz kém s nem is rossz - sajna.
Ám másnap kiderül, hogy az orosz és az amerikai politika mást akar. Kiderül, hogy Ilja, Solo és Gaby együtt kell dolgozzanak, ugyanis Gaby édesapját - elkapta egy olasz család, akik elkészíttették vele (valószínűleg) az atombombát így - meg kell menteni.
S ebben Amerika és a Szovjetúnió együtt kell dolgozzon, ugyanis senki nem akar egy atomháborút
Így elindul a három fiatal, hogy megmentsék a világot.
Gaby és Ilja szerelmespárt fognak "játszani", akik meg szeretnék találni Gaby édesapját, hogy az esküvőjükre meghívják, Solo pedig egy - nem is áll távol a stílusától - olyan tolvajt alakít majd, aki az olasz Vinciguerra családnak beszerez ezt-azt. A lényeg, hogy közel kerüljön Victoria Vinciguerra-hoz (Elizabeth Debicki - Éjszakai szolgálat), aki a kezében tartja az egész családi céget. (Meg kell hagyni, ez a színésznő mindig ámulatba ejt, hogy milyen csodálatos ruhákat adnak majd minden filmben Rá, de ebben a produkcióban egyenesen ámulatba ejt, amilyen kreációkban libeg oda s vissza a történetben.
A nagy kémkedések közepette az orosz és az amerikai kém folyton egymással rivalizálnak, ami nem könnyíti meg soha az együttes munkát. Gaby pedig szépen lassan elkezd megbízni Ilja-ba, akiről kiderül, nem is olyan kemény az orosz kém-szív.
Sok izgalom és betörés, kínzás közepette kiderül, hogy tényleg vannak már kész atombombák, s még Gaby édesapjával is tud újra találkozni.
De hogy lehet legyőzni egy olyan olasz üzletasszonyt, akinek mindenki jelent, mindenki Vele dolgozik együtt, s fél tőle?
Három hősünk ezt megpróbálja...
S hogy ne legyen egyszerű az élet, kiderül, hogy még az angol titkosszolgálat is megjelent a buliban... Na, itt mi lesz?!
Nem lövök le poénokat, hiszen ezt a filmet látni kell.
Csodálatos helyeken járunk menet közben, s a szereplőkön olyan szép ruhák vannak, hogy kedvünk lenne, újra visszamenni az 1960-as évek Olaszországába, ahol még a szexi nők és a fess férfiak mindenhol ott vannak. S azt az egy-két-sok jeladót, amik felbukkannak az ellenség cuccai között... na, ne izgassuk fel vele magunkat. Azok semmiségek...
Az üldözéses jelenetek a rendezőtől megszokottan látványosak és nagyon szépen kidolgozottak. S ki az, aki egy komoly motorcsónakos üldözéses jelentetet egy érzelmes olasz dallal fest alá?! Ez is csak az én kedvenc rendezőm lehet.
S amit már szintén megszoktam Guy Ritchie-től, ebben a filmben is feltűnik David Beckham. Na, aki elsőre kipécézi, hogy kit alakít, az tuti Beckham-rajongó! Ugyanis naaaagyon vicces, ahogy most is elmaszkírozza Ritchie őt s még egy sokadrangú orosz dolgozót is alakít, akire egyedül csak amiatt emlékezhetünk a filmben, hogy letorkolták.
Mint már említettem, sajnos nem láttam az 1964-1968-ig tartó sorozatot, de azt tudom, hogy valószínűleg méltó utójda lett ez a film.
Legjobb tudomásom szerint lesz majd valamikor folytatás is... NAGYON várom azt is, addig is, tessék megnézni ezt a filmet!
Fantasztikus színészek, mesés környezet, csodás zenék, jó történet... mi kell még?! Ja és Guy Ritchie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése