Nemrég volt érkezésem megnézni a Felhőkarcoló című filmet.
Furcsa volt. Ha nem lett volna mellette más dolgom, azt hiszem, ott hagytam volna a filmet.
Pedig nem volt rossz, csak jó sem... Jóó pár percig azon gondolkodtam, hogy én ezt a filmet már láttam valamikor. Aztán rájöttem, hogy The Rock-ért nem mennék el moziba, úgyhogy valszeg mégsem láthattam még.
Aztán volt egy pillanat, amikor rájöttem, miért ismerős.
Mert a Nakatomi toronyra emlékeztetett a film. Vagyis a Die Hard első részére.
S rájöttem, hogy szídhatjuk Bruce Willist, nevethetünk rajta, készíthetünk Vele kapcsolatban jó sok mém-et, mégis ő az a pasi, akivel mindig jó volt a '90-es években filmet nézni.
Nem volt rossz ennek a filmnek a látványvilága, még talán izgalmas is lett volna a történet, ha nem vártam volna, hogy valamikor egy kanyarban felbukkan John McClane, vagyis Bruce Willis.
Lehet, hogy Bruce Willis kopasz fejét most lecserélték Dwayne Johnson kopasz fejére? Valszeg. 
A volt kommandós elveszti az egyik lábát, ellenben kap egy feleséget és két szép gyereket. (Minő érdekesség, McClane is két gyermekkel és egy feleséggel büszkélkedhetett a Die Hard-ban.)
S mivel nem bír kifordulni önmagából, így biztosítási szakemberként felkérik egy csodálatos torony védelmére, vagy mire is...
Aztán 'beb@sz a gebasz'. A feleség a gyerekekkel - természetesen - a toronyépületben marad, viszont odaérnek a rosszfiúk is. Őt közben le akarják tartóztatni, amit persze nem hagy szó nélkül.
Szóval volt egy-két átfedés nekem ebben a történetben, de azért nem volt ez olyan rossz film.
Tényleg a látványra nagy gondot fordítottak, ami - számomra - egyedül vitte a filmet a hátán, de persze lehet velem vitatkozni...Szóval olyan "egyszer-nézhető" volt, az tuti. De a Die Hard-ot semmi nem fogja tudni letörölni a palettáról.
Hiszen hiába készítették azt a filmet 1988-ban, vagyis jééééééééééézusom, 30 éve pont (!!!), mégis még mindig nézhető, élvezhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése