Filmek zenéi I.

Egyik nap megszólalt a telefonom, egyik kedves munkatársnőm hívott... S meghallottam egy klassz számot, amit beállítottam Neki csengőhangnak.

S erről az jutott eszembe, hogy sokszor hallottam már csudajó számokat, miközben a film katasztrófa volt.. vagy legalábbis elég gyalázatos.

Na, mindegy. Most nem is a filmeket akarom kritizálni.

Inkább a filmek zenéjét szeretném kielemezni...

Kezdjük a legeslegeslegeskedvencemmel.

A Thousand Years

Az a rengeteg mécses... Hmmmm...

Amúgy pipaság, mert az Alkonyat sorozatnak nem ez az egyetlen olyan zenéje, ami szerintem szuper.

Van még jóóó pár..

Full Moon
A White Damon Love Song
Hurricane bells
Flightless Bird, American Mouth

Amelyik leginkább az Alkonyat c. filmre emlékeztet engem (oké, ez nem ének, de csudaklassz zene):
Bella's Lullaby
Possibility
My Love by Sia

Aztán ugorjunk egy nagyot s hagyjuk magára Bella-t és - szerintem - talán a szinészi pályafutásának legnagyobb bakija után nézzük meg a következő film zenéjét, amiben már HÁLA AZ ÉGNEK nem játszott. Rögtön az is lett az egyik kedvenc mesefilmem! Nos, persze valszeg Thor-nak is van valami köze hozzá. Aaaakarom mondani Chris Hemsworth-nek.

Szóval a film címe is kell? A Vadász és a Jégkirálynő.

Castle

Aztán ott van még az a film, amitől nem vártam sokat a címe alapján, aztán jóóóól meglepett és én csalódtam a legnagyobbat, hogy nem folytatták. Ez a film, A végzet ereklyéi - Csontváros címet kapta.

Bár inkább az Alkonyat helyett ennek a folytatásait forgatták volna... Evvan. Nem kaphatok meg mindent. Így inkább hallgatom Demi Lovato-t és a Szívtől szívig dalát.

Heart by Heart

Jöjjön egy olyan egy zene, amit kívülről fújok, mármint az egyik verzióját...

Mert olyan zseniálisra készítették, hogy minden évadban kicsit másképp szól a dal.

Sing me of song

Sing me of song II.

Sing me of song III.

S muszáj a legeslegjobbat is ide beilllesztenem. Aki meglátja, tudja, miről beszélek. Aki pedig a Face-en az Outlander csoportból látja, az kimondottan jót fog mosolyogni ezen, hogy ezt MINDENKÉPPEN be kellett tenni ide:

Sing me of song... by Jamie

S akkor még nem is szóltam arról a zenéről, ami alapján elkezdtem ezt a blogbejegyzést írni.

Egy olyan film-trilógiáról van szó, ami pocséknál is pocsékabb szerintem, de a zenéit nagyon jól összehozták. A második és harmadik film még valamennyire elviselhető, bár ezeknek is főképp a zenéjét szeretem csak hallgatni.

Nos, aki ismer, tudja, hogy mi az a trilógia, amire ennyire fújok. Igen. A Szürke ötven - elcseszett - árnyalata.

De hallgassunk csak bele a filmek zenéjébe? A bánatba... ezek jóóók!

Annie Lennox - I Put A Spell On You
Ellie Goulding - Love Me Like You Do
Beyoncé - Crazy In Love
ZAYN, Taylor Swift - I Don’t Wanna Live Forever
Tove Lo - Lies In The Dark
Toulouse — No Running From Me 
Sia - Helium

Jöjjön a kedvenc számom, ami miatt kezdtem ezt az egészet...
Hailee Steinfeld - Capital Letters
Szóval jó kis számokat szedtek össze... legalább ez jó a filmekben.

Nos, ezt a sort még folytatni fogom, mert ezek csak olyan hirtelen összerakott ötletből származó zenék... De van még ezer és egy, amit nagyon szeretek...
Persze, hiszen ezek közül azért volt olyan, hogy a három kedvencem összejött: könyv-film-zene.

A kijelölt túlélő

Észrevette már valaki, hogy vannak olyan színészek, akiket nem látunk szinte soha romantikus filmben, vagy vígjátékban?!

Ellenben nagyon sok kém- vagy épp politikai filmben ott vannak, főszerepeket kapnak.

Mint mondjuk egy ideig Bruce Willis csak világmegmentő filmekben szerepelt. 

/Hogy is volt az a vicc a Titanic-os filmmel? 

- Miért nem Bruce Willis játszotta a főszerepet a Titanic-ban? 

- Mert akkor megmentette volna a hajó összes utasát./

Nos, visszatérve az eredeti gondolatmenetemre...

Szóval vannak olyan színészek, akiket előszeretettel látok komolyabb filmekben.

Ilyen például Kiefer Sutherland, akinek több filmje és sorozata is a kedvenceim közé tartozik: Egy becsületbeli ügy, A testőr s a kedvencem, a 24 c. sorozat.

S most beleszaladtam egy újabb sorozatba, A kijelölt túlélő-be.

Kiefer Sutherland profin alakítja a kémet, a csúcsügynököt, bármilyen hárombetűsről is legyen szó (FBI, CIA), de ebben az új sorozatban speciel pont az elnököt alakította. 

Eljutott arra a szintre, hogy most már elnök lehessen? Vicces dolog. De szuper benne.

A történet érdekes, mi magyarok nem is ismernénk azt a fogalmat, amit a sorozat címe takar.

Designated Survivor. Vagyis szó szerint, a kijelölt túlélő.

Ami azt jelenti, hogy amikor az amerikai elnök és a teljes Kabinet valahol együtt vesz részt valamilyen rendezvényen (például a Kapitóliumban az évértékelő beszéden), egy tag nem vesz részt ezen, hogy ha valamilyen támadás érné az egész Kabinetet, legyen valaki, aki "túléli" őket. Vagyis ilyenkor elviszik egy olyan helyre, amit elnöki szinten védenek, senki sem tudja, s amíg nincs vége a dolognak, nem is mehet el onnan.

Ebben a történetben az Elnök épp - ahogy fent is írtam - az évértékelő beszédét mondja, s azt a miniszterét hagyja hátra "kijelölt túlélőnek", akit a legkevésbé akar ott látni maga mellett, s ekkor megtörténik a baj. Az egész Kapitólium felrobban. Senki nem éli túl (gondoljuk ezt egészen a harmadik részig, de nem lövöm le a poénokat teljesen), s így a Kijelölt túlélőt órákon belül fel is esketik elnökké. Az Amerikai Egyesült Államok Elnökévé, aki azt sem tudja hirtelen, mihez kapjon s míg nem tudja, hogy kiben bízhat, kiben nem, nemcsak belülről, de kívülről is támadják. 

Ki ölte meg az előző elnököt, s miért nem érezzük biztonságban még mindig magunkat?!

Ki legyen a titkára, ki mond igazat, ki mond hülyeséget, hogyan bánjon el azzal a Kormányzóval, aki szinte tűzzel-vassal üldözi a nem eredeti amerikaiakat? 

Ezer és egy kérdés, ami azonnali intézkedéseket kíván, azonnali válaszokat követel. 

S ha a politikai problémák nem lennének elegek, még a családjában is gondok vannak.

Mr. Sutherland csodálatosan oldja meg a feladatot. Eddig is csodáltam a srácot... Bocsánat a srácozásért... 52 éves színészről beszélek. Mégis srácozom. Amíg az édesapja is olyan sármos és fantasztikus színész a mai napig is, addig nem tudom a fiát le"bácsizni".

Ja, s ahogy elkezdtem a blogbejegyzésem elején, hogy vannak olyan színészek, akiket nem tudom elképzelni vígjátékban, úgy a sorozat egy másik tartópillér-színészét is ilyennek tartom, pedig ő nőci. Maggie Q. Nagyon szeretem őt is.

A Nikita óta ő számomra a női izom/agy egyben. A Stalker-ben pedig aztán még inkább megszerettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy abban a sorozatban ismerkedett meg egy másik kedvenc színészemmel (s voltak együtt több, mint 4 évig), akit már kicsit több romantikus filmben láttam, mint az előző két színészt, de mégis... Dylan McDermot.

Na, szóval Maggie Q ebben a sorozatban is hasít. Keresi a kérdésekre a választ, ha kell, széllel (racionális gondolkodással) ellentétesen.

Még csak az első évad közepénél tartok, de tudom, hogy jó lesz a sorozat. S ha nem lesz valami ökör vége a történetnek (amit három évadon keresztül élvezhetünk), akkor az egyik kedvenc sorozatom lesz - újabb. 

Szóval akit érdekelnek a politikai történetek, s bele szeretné élni magát egy elnök mindennapjaiba (mert piszkosul ott érezzük magunkat Tom Kirkman mellett), az feltétlenül nézze meg a sorozatot.

Izgalmas történet, sok fordulattal, kiváló színészekkel, alakításokkal és jó szerepekkel.

Pár ismerősöm megkérdezte, hogy mi ez a nagy felhajtás a MARVEL körül.

Nos, ezt meg kell nézni, s ha az első, második film tetszik, akkor onnantól az ember MARVEL-fan lesz. 

Úgy döntöttem, leírom a filmeket abban a sorrendben, ahogy - most, hogy vége a nagy etapnak - meg kell nézni, így utólag.

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)

Marvel Kapitány (Captain Marvel)

Vasember (IronMan)

A Hihetetlen Hulk (The Incredible Hulk)

Vasember 2. (IronMan 2)

Thor (Thor)

Bosszúállók (Avengers)

Vasember 3 (IronMan 3)

Thor: Sötét világ (Thor: Dark World)

Amerika Kapitány: A tél katonája (Captain America: The Winter Solder)

A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy)

A galaxis őrzői Vol. 2. (Guardians of the Galaxi Vol 2)

Bosszúállók: Ultron kora (Avengers: Age of Ultron)

A hangya (Ant-Man)

Amerika Kapitány: Polgárháború (Captain America: Civil War)

Fekete Párduc (Black Panther)

Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)

Doctor Strange (Doctor Strange)

Thor: Ragnarök (Thor: Ragnarok)

A Hangya és a Darázs (Ant-MAn and the Wasp)

Bosszúállók: Végtelen háború (Avengers: Infinity War)

Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame)

Pókember: Idegenben (Spider-Man: Far From Home)

S a következő blogbejegyzésekben ezeket a filmeket fogom egyesével elővenni, újra megnézni és elmondani, milyen érzéseim voltak a film alatt, mi az, amit megtudtam a filmből és mégis... miről szól.

Szóval ezek aztán annyira spoilerezettek lesznek, amennyire csak lehet.

Egy kis bohóckodás Outlander módra

Kerestem bizonyos youtube-os videót, aztán beleszaladtam ebbe...

Láttam már, de mindig olyan jót nevetek ezen... Annyira vicces.

Aki kicsit is ért angolul, az nézze meg:

Je suis prest 

És a kivágott részek:

Je suis prest ...  

(Amitől végleg behaltam... Amikor Sam megkérdezi, hogy most mi jön?!)

Aquaman

A DC-s filmekkel mindig bajban vagyok. Mert nagyon a MARVEL-hez húz a szívem. Több szempontból is. De ez köztudott, szóval senki nem lepődik meg, ha a DC filmekről elég kritikusan írok.

De persze mindig megnézem ezeket a filmeket is, csak épp mindig valakitől elkérve a filmet.... Erre nem költök, természetesen.

Nos, a kezdése a filmnek... Felnevettem rajta. Ez a DC hősök bemutatása a MARVEL kezdetének koppintása. 

Tisztelt DC-s bácsik, nénik: jóóóval több EREDETISÉGET vigyetek a történetekbe, s egy kicsivel több életvidámságot, pozitívumot, akkor még szeretni is tudnánk a filmjeiteket!!!

Vissza ehhez a vizes flmhez.

Ezzel az Aquaman-nel nem voltam túl nagy bajban, mert tudtam, hogy mire számíthatok. Vagyis tudtam hogy KIRE számíthatok. Ismertem már az Igazság ligájából, hogy ki lesz a főszereplő, s hogy nagyjából hogy hozza a szerepét.

Nekem Jason Momoa sosem volt nagy kedvecem  (tudom, ezért ezer és egy nőci agyon tudna verni, de kinek a pap, kinek a papné... nekem RDJ és JDM), úgyhogy tudtam, ez a film sem fogja belopni úgy igazán a szívembe magát. Momoa nekem olyan tank. Még talán rosszabb, mint The Rock, mert ő néha hoz egy-egy kis komolyabbságot a filmjeibe... Van egy-két katonás filmje, Momoa nálam csak olyan "üss, vágd, nem apád" stílus. Mindegy, ehhez a filmhez nem is kellett több.

S igen, tudom, ezek a filmek sem fognak Oscar-díjért sorban állni. A MARVEL-eket sem azért szeretjük. De azért mégis...

Eddig talán Wonder Woman lett volna az, ami közelít ahhoz, hogy azt mondjam: végre van egy jó film a DC univerzumában. De az a film is olyan sötétre formálódott, hogy ihaj.

Na, mindegy.

Szóval Aquaman.

Eddig - eskü - ez a film volt a legvidámabb és legviccesebb és legéletörömösebb, vagy mi a szösz.

A történet nem volt maga rossz, sőt, azt mondanám, nem DC-s stílus volt, ugyanis tényleg volt benne vicces rész és nem volt az a fúúú, de gyászos, sötét a történet, amit már - említettem - annyira megszokhattunk tőlük.

Jason Momoa tényleg hozta a formáját. Semmi agy, ezer izom. persze az azért érdekes volt, hogy az ősi királyt és uralkodókat csípőből fel tudta sorolni. Ja, apuka beleverte... aha.

A szerelmi szálat meg nem kellett volna eröltetni, vagy ha már igen, akkor kicsit még jobban... De valahogy a DC-nek sosem sikerülnek az ilyen témák. Hiszen vegyük például azokat, akiket nagyjából ismerek is: Zöld íjász, Flash, de még szerencsétlen Superman is mindig hoppon marad a szerelemben.

Vagy legalábbis hiába találják meg, mindig valahogy elengedik a naaaaaaaaaaaagy, szent cél érdekében. Pedig szerelem nélkül, boldogság nélkül...

Mara és Arthur kettőse egész jó volt. Az okos csajszi és az izomagy srác. Azt hiszem, enélkül a szál nélkül elég lapos lett volna a dolog. 

Nos, tetszett, hogy nagyon jó színészeket válogattak össze, hiszen ott van Amber Heard (Paranoia), vagy épp másik nagy kedvencem Patrick Wilson (Watchmen), vagy Willem Dafoe (aki megcsalta a MARVEL-t, bár lehet, hogy amikor Pókember ellenségét alakította, akkor még nem került vissza Póki joga a MARVEL-hez?!), vagy épp Dolph Lundgren (Rocky IV és egyebek) s akkor már ki ne felejtsem az Atlantisz királynőjeként szereplő Nicole Kidman-t.

Szóval odatették magukat a filmért nagyon. De persze - szerintem - az Endgame-et nem fogja még csak meg sem közelíteni a bevétel.

De drukkolok, hogy ebben az irányban folytassák a dolgokat, mert egyre jobbak és jobbak lesznek a filmjeik.

A látvány néha elvette a történettől a szerepet nekem, de lehet, hogy ez csak az én szőrös szívemnek tudható be. De nagyon-nagyon látványosra készítették a filmet, az tény. Úgy a víz alatti, mint a szárazföldi részek klasszak voltak. De ehhez a történethez meg is követelhettük a látvány eltúlzását. Szóval gratula érte.

Nos, aki Momoa rajongó, annak mindenképpen ajánlom a filmet. Aki DC rajongó, annak meg pláne.

Aki pedig MARVEL rajongó, mint én, annak azért, hogy jobban becsülhessük a saját kedvenceinket.

A bosszú szövetsége, avagy Bruce Wilis vérszomja

Megnéztem a fent nevezett filmet.

Azt hiszem, nem kellett volna.

Nagyon sajnálom, hogy ezt le kell írnom, de Bruce Willis neve már nem fémjelzi a "titi, hogy jó film lesz" dolgot. Sőt... S ez a legnagyobb baj.

Mostanában vagy csapnivaló filmekben látom, vagy rosszban.

Megtorlás, Bosszúvágy, A bosszú szövetsége, Értékes rakomány, Mentőakció...

Valahogy mintha mindegyik egy kaptafára készült volna.

Ez a film is egész jónak indult. Persze tudtuk a sémát.

Kedves kis család, pár esküvőre készül, a lánybúcsú alatt elrabolják a menyasszonyt (sosem értem meg a lánybúcsú és a legénybúcsú értelmét, hiszen ha szeretem a másikat, akkor nem akarok még egy nagyot pasizni/csajozni, mielőtt összekötöm a másikkal az életem... de mindegy, ez más kérdés, nem a filmhez tartozik).

Vőlegény, tesó és az exkatona tesó összefognak, hogy kiszabadítsák a lányt. Persze rendőrök töketlenkednek... de hogy még Bruce Willis is töketlenkedjen... S a fiúk hamarabb találják meg a rosszfiúkat, mint a rendőrök... 

Na, mindegy. Aztán persze amikor megvan a menyasszony, akkor természetesen haza kell menni, mert csak a szintén elrabolt lányok nem tudhatják azt, hogy mi a srácok címe, nemhogy más...

S természetes, hogy rendőr egy szál sincs, amikor kellene, csak amikor már lezajlott minden csihipuhi.

S a film vége... 

Muris volt, hogy úgy nagyjából 2 perc alatt lezártuk az egész filmet. Pricc-pracc-prucc.

S már jöhet is a felirat...

Aki nem hiszi, járjon utána.

De hogy főszereplőinkkel mi történik az elkövetkezendő x hónapban?! Aaaaazt már nem érdekes elmesélni. Sőt, azt sem, hogy Bruce Willis szerepével mi lett.

Szóval egy jól összecsapott film sikeredett ebből...

Sosem fogom megnézni újra, pedig jó kis szereplők voltak a történetben.

Hunter killer

Na, ha van film, aminek a címét nem tudták jól lefordítani, így inkább nem is fordították le, az ez a film.

De azt hiszem, ez piszkosul nem érdekes.

Ugyanis ez valami eszement jó film volt!!!!!

Gerard Butler mostanában nekem már nem lő mellé. Valahogy úgy érzem, csak olyan filmekhez adja a nevét, amiben van valami plusz, ami tényleg fontos.

Ilyen volt - kis csúsztatással - az Egyiptom istenei (abban spec. annyira nem tetszett, de inkább csak az volt a bajom, hogy rosszat játszott), aztán jött a második része a Támadás a Fehér-Ház ellen-nek. Amiben bármelyiket nézem is, mindkét film jó volt. S akkor már ne is beszéljünk az Űrviharról, ami szerintem kimondottan szuper film volt. Ezerszer láttam már.

S most jött ez. 

Nagyon vártam már a filmet, mert tudtam, hogy tengeralattjáró is lesz benne, s azokat Tom Clancy - Vadászat a Vörös Októberre c. produkciója óta naaagyon szeretem (az U-571-ről már ne is beszéljünk!).

Szóval jött ez a film.

Van egy amcsi tengeralattjáró, ami már majd három órája egy orosz tengeralattjáró mögött lopakodik. (Bezzeg ha egy Trükkös Ivánt csináltak volna legalább óránként egyet, már régen észrevették volna az amcsikat... De ők nem olvastak Tom Clancy-t.

Szóval az amerikaiak egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy az orosz tengeralattjáró felrobban. Alig pár pillanat múlva már őket is megtámadják. De mntha fentről jött volna a torpedó. Mire rájönnének, hogy mi van, már vége is mindennek.

A Pentagon rájön, hogy valami nincs rendben, s egy különleges embert (Joe Glass - Gerard Butler) bíznak meg azzal, hogy egy tengeralattjáróval nézzen utána, mi lett az eltűnt amerikai géppel.

Élete első merülése kapitányként. De mivel egész életében tengeralattjárón dolgozott, így nem fél túlzottan a kihívástól. De a legénységének meg kel szoknia, hogy egy ilyen - valahonnan jött - ember parancsol Nekik.

Aztán amikor odaérnek arra a helyre, ahonnan utoljára hallottak a saját tengeralattjárójukról, nemcsak a felrobbant hajót találják meg, de mást is.

De ki süllyesztette el az amerikai tenegeralattjárót? Az oroszok? De miért? Milyen meggondolásból?

S közben kiderül, hogy az oroszoknál valami furcsa dolog történt, ugyanis nem torpedó által süllyedtek el, hanem belső szabotázs történt, vagyis belülről robbant ki a hajó.

De mi történt?

S Andropov kapitányban (Michael Nyqvist - sajnos ez a híres svéd színész, akit annyit láttunk már oroszként is, 2017-ben meghalt) bízhatunk, vagy sem? Mi történt a hajóján?

Glass kapitány elindul az ösztönei és az emberiségbe vetett hitével egy olyan helyre, ahol csak ellenséges fegyvercsövekkel nézhet szembe.

Közben pedig az orosz miniszterelnökkel sem tudnak beszélni az amerikaiak. De miért nem reagál a dolgokra? Mi történik Poliarny-ban?

Zakarin elnök (Alexander Diachenko - IGAZI orosz színész) mit akar? Mintha egy orosz-amerikai háború kezdődne el... vagy már benne is vagyunk a közepében?

S amikor Bill Beaman (Toby Stephens - odavagyok a pasiért, amióta a Jane Eyre-ben láttam) és szárazföldi csapata (már ha csapatnak lehet nevezni négy szárazföldi katonát) is megjelenik Poliarny-nál, kiderül valami nagyon-nagyon fura. Az orosz elnök úgy néz ki, mintha nem lenne a helyzete magaslatán...

Készültség van mindenhol és valakinek nagyon viszket az ujja a ravaszon. Valaki nagyon ki szeretné robbantani azt a bizonyos háborút. De ki fogja elkezdeni? S hány ember kell meghaljon, hogy a világ megtarthassa a békét? Vagy ez már nem lehetséges?

Butler csodaklassz volt. 

Gary Oldman szintén hozta a formáját... A mindig dühös, izomból erőszakos magasrangú katona... Klassz volt látni őt, na!

S a klassz víz alatti képek nekem különösen tetszettek.

Mivel én a Vadászat a Vörös Októberre című filmet ezer és egyszer láttam már, ezért sokszor visszaköszönt az, s nagyon olyan érzésem volt, mintha Arne Schmidt túl sok Tom Clancy-t olvasott volna, de az csak jó. S valljuk be, azért a Láncreakció c. története sem volt kutya.

Nos, aki szereti a tengeralattjárós filmeket, aki szereti - nem tudok kibújni a dolog mögül - Jack Ryan történeteit, annak szívből ajánlom a filmet. 

S aki Gerard Butlert szereti, annak meg plááááne ajánlom a filmet!

"- Járt már tengeralattjárón?

- Kevés dolgot utálok jobban. Klausztrofóbikus.

- Nem vészes, csak ne szálljon ki út közben."