Valamikor írtam Ben Barnes-ról egy blogbejegyzést, s abban szeretettel emlegettem a Gold Digger sorozatot, amely egy érdekes párkapcsolatot feszegetett. Egy hatvan éves hölgy és egy harmincvalahány éves fiatalember szerelméről (vagy legalább annak látszatáról - én inkább előzőre szavaznék).
Aztán nemrégen beleszaladtam egy nagyon édes kis filmbe. Ezt is már említettem egy picit, de akkor már tudtam, hogy ennek a filmnek többet fogok szánni, mint egy lábjegyzetet, egy (szívemnek nagyon kedves) színésszel kapcsolatban. Ez a film a Rólad alkotott kép.
Már elkezdtem írni a blogbejegyzést erről a filmről, amikor valaki megkérdezte, mit néztem utoljára filmet. Elmondtam Neki. "Ez az a film, amiben Nicole Kidman játszik?" S akkor jöttem rá, ó, én újra írom ezt a cikket, s összehasonlítom a kettőt. Ugyanis a Családi affér című film - amiről az ismerősöm beszélt - is hasonló történet.
Először elmesélem a két történetet, aztán összehasonlítom.
A Családi affér. Mint már említettem, Nicole Kidman az egyik főszereplője (Brooke, az édesanya), a fiatalabb srác pedig Zac Efron (Chris, a filmcsillag). Brooke lánya pedig - ebben a filmben igazából ő főszereplő - Joey King (Zara) alakítja.
Zara Chrisnek dolgozik és nagyon elege van már abból, hogy a színész folyton nyaggatja valami hülyeséggel. A filmcsillagok minden hisztijét, nyűgjét megismerjük pár perc alatt, s szinte együtt dobban a szívünk Zarával, amikor felmond Chrisnek.
Chris viszont igen gyorsan rájön arra, hogy az asszisztense nélkül nem nagyon boldogul, így elmegy hozzá, vagyis az édesanyja házába, ahol csak Brooke-kal találkozik. Elbeszélgetnek, aminek az lesz a vége, hogy x percen belül az ágyban kötnek ki. Csakhogy megjelenik Zara és rányit a párocskára. Iszonyatosan felháborodik és ahogy egy jó lányhoz illik, az anyját és az exfőnökét eltiltja egymástól. Mint kiderül az exfőnökség sem igaz, hiszen Chris tényleg azért jelent meg, hogy visszacsábítsa magához az asszisztensét, immár kicsit magasabb pozícióban - bár szerintem ugyanazzal a kulimunkával kell Zarának megbírkóznia, mint előtte.
Azonban Chris és Brooke nem akar/tud szakítani és egy vacsorával egybekötött beszélgetés után sokkal szorosabb lesz a kapcsolatuk, s bár Zara erről mit sem tud, a szerelmesek jól érzik egymással magukat.
Természetesen minden zsákból, akarom mondani táskából kibújik a szög, úgyhogy Chris szakítós fülbevalóját megtalálja Zara, amitől kiborítja a bilit és így Brooke - természetesen - szakít Chrisszel,
Hogy végül happy end lesz vagy sem? Ugyan, kérem!
Nicole Kidman és Zafron között én nem mondanám, hogy sok kémia lett volna, de kinek a pap, kinek a papné. Joey viszont brillírozott a szokásos zűrös csajszi szerepben, Szuper poénjai, mélységei, magasságai voltak a játékának. Nem véletlenül ő volt a főszereplő. Jól megragadta a huszonéves életút-válságban lévő lány karakterét.
S most jöjjön a kedvencem, a Rólad alkotott kép.
Nos, erről a filmről nem tudok olyan "szárazon" írni, mint az előző filmről. Sajnálom, ez nagy kedvenc lett.
Soléne, az anya (Anne Hathaway) épp most lett negyven éves, elvált, van egy lánya van, aki Vele él és van egy művészeti galériája. Lánya (Izzy - Ella Rubin, bevallom, eddig még semmiben nem láttam a fiatal színésznőt) épp az édesapjával fog elmenni a Coachella-ra (ez valami olyan Sziget-fesztivál-féleség lehet), ahol találkozhat a régi kedvenc együttesével, az August Moon-nal. (Nos, itt jegyezném meg, az együttesnek úgy a Youtube-on, mint a Spotify-on van külön címjegyzéke. A filmben tényleg ők énekeltek és készült konkrét klipjük is, szóval nagyon komolyan vették a film készítői a dolgokat.) Sőt, ide tartozik még az is, hogy az egyik kedvenc youtube-os brake-táncosom, az Ukrajnából származó Viktor White az egyik bandatag a filmben. Látszott is, hogy ő táncolt a legjobban.
Szóval Soléne épp elmenne egy kicsit kirándulni, amikor kiderül, hogy a drága apa nem tudja elvinni a lányát és annak barátait a Coachella-ra, így anyuka túrázása kútba esik és akár akar, akár nem, viheti a gyerekeket a zenei buliba. Természetesen jó anya lévén, pillanat alatt jó képet vág az eseményhez, s mivel jó anya, így nem is lóg a gyerekek nyakán, úgyhogy amikor meg szeretné keresni a VIP toalettet, véletlenül bekeveredik az együttes egyik tagjának a lakókocsijába. Hayes (Nicholas Galitzine - aki miatt elkezdtem az egész blogbejegyzést) üdítőnek találja, hogy a nő nem esik tőle hanyatt és nem sikítozik, hogy egy trailer-be kerültek. Ahogy megjelennek a stáb tagjai, ő nőiesen és csöndben el is tűnik s színről.
A VIP részlegben, amire a VIP jegyek szólnak, a
z együttes minden tagja részt vesz és aláírásokat osztogatnak. Izzy - mivel nem Hayes volt a kedvence - alig tölt a srác asztala előtt pár pillanatot, de végül csak kiderül, hogy Soléne Izzy anyja.
A koncerten meglepő módon Hayes módosíttat a dalokban és egy Closer című számot - egy új ismerősének ajánlva - elénekeltet a bandával, ami, mint a dalból is levesszük, Soléne-nek szól.
A következő napok - Soléne 40. (kissé kínosra sikerült) születésnapi bulija után - munkásan telnének, ha meg nem jelenne Hayes a Galériában. Miután az összes művet megveszi, amit Soléne eléggé furának talál, együtt vacsoráznak (Soléne házában) és elcsattan pár csók "az anyád lehetnék", "de nem vagy" mondatokkal befejezve.
Hayes-et csak nem hagyja annyiban Soléne bája, így meghívja magához a nőt New Yorkba, a hotelbe, ahol épp a hétvégét tölti. Miután Izzy elmegy a nyári táborba, Soléne némi vívódás után csak meglátogatja a srácot, akivel egy kellemes - alig szállnak ki az ágyból - hétvégét töltenek együtt.
Soléne épp indulna haza, hiszen az August Moon épp európai koncert-kőrútra indul, de Hayes igen hathatós unszolására "egy nagyon vonzó művészeti tanácsadóként" velük megy.
Két koncert között folyton együtt vannak, ami - na, itt éreztem kémiát a javából - végül a stáb és a banda figyelmét is felkelti, s végül egy elég furcsára sikerült medencés buli közepette kiderül, nem Soléne volt az első idősebb nő Hayes életében. S mivel Soléne megalapozottnak tartja a félelmét, hogy Hayes csak kihasználta, így otthagyja a srácot, a bandát és hazafut a sebeit nyalogatni.
Persze, mivel az August Moon híres, így - bármennyire is óvatosak voltak - csak lecsevégre került a pár valahol Európában, ami robbantja a médiát. Soléne egyből rohan a lányához, hiszen Izzy semmit nem tudott a dologról, de csak nagy lelkizés után bocsát meg a kislány az édesanyjának. Első pillanatban nem értettem, miért volt ez a nagy felhajtás Izzy lelkében, de kicsit később rájöttem, hogy miután édesapja megbántotta, Neki is eljátszotta a bizalmát, emiatt érte olyan fájdalmasan édesanyja titka is.
Végül megbeszélik a dolgokat, Soléne is átgondolja az egész Hayes-dolgot, s végül visszamegy a fiúhoz, aki már újra az USA-ban van és azokat a nótákat próbálja lemezre venni, amiket a Soléne-nel való kapcsolata hozott ki belőle.
A szerelmi történet innentől fogva happy end is lehetne, ha a Soléne és Hayes közötti kapcsolatot nem tartaná a média károsnak, felháborítónak, szóval helytelennek.
Izzy-t azonban - talán amiatt is, mert annyira fiatal még - még a média teljes kizárása ellenére is megtalálja az emberi gonoszság, így hiába szereti annyira Hayes és Soléne egymást, az asszonynak döntenie kell: ki a fontosabb Neki, a lánya, vagy a szerelme.
(Jó anya lévén) Izzy-t választja Soléne és nagy fájdalommal, de elküldi Hayes-t.
Nos, hogy itt milyen happy end lesz? Érdekes. Izgalmas. Szép.
De én azt ajánlom, hogy mindenki nézze meg inkább a filmet.
S hogy a két filmet összehasonlítsam? Részrehajló leszek, de ez az én blog-bejegyzésem, így...
Nagyon szeretem Nicole Kidman-t, komolyan. De ahogy most kinéz... Semmi arcizma nincs, illetve egyáltalán nem lehet felismerni a régi, kedves vonásait. Csodálatos a színészi alakítása még most is, de annyira-annyira sajnálom, hogy nem bírt természetesen öregedni.
Zac Efron hisztijei a film során nagyon idegesítőek. Sajnos meg sem lepődtem ezen a stílusán, ugyanis az utóbbi időkben semmi értelmes filmet nem láttam Tőle. Hol van már a Szerencsecsillag, vagy a Charlie St. Cloud halála és élete... Egy jó ideje csak ripacsként látom. Pedig nagyon szerettem őt is. Nagyon kellenének már valami komoly filmek is újra Neki, hátha visszatalál az igazi szerepekhez, az igazi színészi előadáshoz. Mert van tehetsége. Tudom. Láttam. Régen. Néha-néha a filmben egy-egy kockára felsejlett a régi Zafron, akit megszerettem régen, de csak egy-egy pillanatra. Sajnos.
Aztán itt van ez a kissé sejtelmes állkapocs-törése. Nos, ezzel az arccal a két főszereplő konkrétan úgy nézett ki, mintha a Kés alatt című sorozatból elszabadult volna két félreplasztikázott rém. De tényleg!
Érződött a két film között, hogy amíg Chris már idősebb színész, Hayes még fiatal énekes, ennek ellenére egyik sem volt zavaró, mindkét színész jól formázta a maga hírességét.
A Rólad alkotott kép c. filmben a két főszereplő élete volt erősen kidomborítva, alig ismertük meg a többi szereplőt, ellenben a Családi affér c. filmmel, ahol egyrészt nem az anya volt a főszereplő, másrészt - aminek nagyon örültem, s talán az egyedüli, ami tökéletesen működött ebben a filmben, az Kathy Bates, aki - mint már említettem is - 76 évesen is tökéletesen leuralta a filmet.
S ami még egy picit a Családi affér felé húz, az Brooke háza. Nekem jobban tetszett, mint Soléne háza, bár nem csoda, hiszen egy írónőről volt szó, akinek térre van szüksége, illetve egy galléria vezetőjéről, aki szobrokkal, festményekkel, műtárgyakkal szereti körbevenni magát.
Nos. Szóval akinek van hozzá kedve, nézze meg a filmeket. Könnyű kis kikacsintás az idősebb korosztály számára is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése