Nicholas Galitzine-ről alkotott képem

 Nicholas Galitzine.

Nem lehet szó nélkül elmenni a srác mellett... Fiatal kora ellenére (1994-ben született) úgy gondolom, ha nem engedi, hogy beskatulyázzák, akkor még lehet belőle egy igazán nagy színész. Vagyis én inkább azt mondanám, hogy már az is!

Több filmben láttam már őt és fél évszázad filmes háttér után (na jó, az első 10-15 évemet nem nagyon kellene bevenni ebbe, de akkor is...) észreveszem a tehetségeket. S őrá felfigyeltem!

Talááán a Hamupipőkében láttam őt először, de az a film annnnnyira nem tetszett, hogy bevallom őszintén, nem figyeltem annyira rá, mint az egész film borzalmasságára összességében... Az a film olyan katasztrófa volt, hogy szinte szóra sem érdemes... Egy átlagos meleg, ripacs szépfiúnak tartottam őt. Hiába nem meleg srácot játszott a filmben (bár ez a film, minden volt, csak nem méltó a Hamupipőke történethez), valahogy mégis így maradt meg bennem... Na, mindegy. Nem is akarok arra a filmre gondolni többet...

Viszont a Bíbor szívekben Sofia Carson - mindenkitől elnézést kérek, aki klassznak tartja - halk kornyikálása sem tudta letompítani azokat a villogó jelzéseket, amiket érzékeltem, s láttam, hogy ez a srác tényleg jó színész, van benne tehetség. Hiába egy kissé megbántott, tahót, karót nyelet fiút kellett néha alakítania, valami olyan egyéniség átjött a vásznon nekem Nicholas-tól, ami mintha túl elegáns lenne... Nem, nem is elegáns. Az külsőség. Inkább előkelőnek mondanám. Pedig rendszerint vagy katonai gyakorlóban volt, vagy véresen, izzadtan, esetleg tréningben. Mégis. A történet aranyos volt amúgy. Csak bár valami ének-képesebb csajszit castingoltak volna be az énekesnő szerepbe. Aranyos, aranyos Sofia, csak semmi erőt nem éreztem a hangjában. S - ha összehasonlíthatom Nicholas idei alakításával, a Rólad alkotott kép c. filmbeli énekes sráccal, Sofia hangja naaaaagyon gyenguska volt. A film viszont számomra azért volt többször nézhető (oké, a dalokat átléptettem rendszeresen), mert a két fiatal jellemfejlődése nagyon szépen ki volt bontva a történet során. Egyszer nézzétek meg. Állítólag jön a következő rész belőle (remélem megtanították már Sofia-t énekelni).

Aztán a Vörös, fehér és királykék című filmet megnézve végleg meghajoltam Nicholas tehetsége előtt. Na, ha a Bíbor szívekben előkelőnek mondom Nicholas-t, akkor ez a film már non plus ultra volt. 

A történet maga már megfogott. Na, itt volt a királyfis mese... Picit másképp, mint gondoltam, de akkor is.

Ez tényleg egy királykisasszonyos film, akarom mondani történet. Mert hogy ez egy jó kis könyvből lett filmre "szerelve". Természetesen kiolvastam a könyvet. Persze, persze, kicsit más volt, mint a film, de semmit nem vett egyik sem a másik értékéből. A történet - némelyeket - megbotránkoztathat. Én inkább nyitott szíveel, boldogan fogadtam a történetet.

Az angol trón várományosa Philip esküvőjére érkezünk meg, ahova az Egyesült Államok elnök(asszonyának) (Uma Thurman) fia Alex (Taylor Zakhar-Perez - Csókfülke 2) is a meghívottak között van.

Idegesen megy el az esüvőre, ugyanis tudja, hogy ő "csak" egy munkásosztálybeli politikus egyetemista fia, aki nagyjából a hatalomba csak belecsöppent, sok mindent nem tud a királyi etikettekről, azonban azt tudja, hogy Henry herceg (Nicholas Galitzine) ellenséges vele. Az első találkozásuktól már ellenséges Alex-szel, így amikor szegény elnök-csemete bakit vét és az esküvői - piszok hatalmas - tortát Henry-vel magukra borítják, elszabadul a pokol.

Alex meg kell mutassa, hogy húúú, de jó barátságban vannak a Herceggel, különben két földrésznyi gazdasági balhé lesz ebből... úgyhogy kénytelen visszabattyogni Angliába, s együtt eljátszani egy PR-drámát, miszerint ők elválaszthatatlan barátok. Miközben egymás idegeire tudnának menni. 

A PR-buli annyira jól sikerül, hogy kiderül, miért van az ellenségeskedés és szép lassan egyfajta kimondatlan barátság, bajtársiasság veszi kezdetét a két földrész között.

S amikor újévkor a Fehér Ház kertjében elcsattan Henry kijózanító csókja, Alex el kell gondolkozzon azon, hogy ki is ő, mit/kit is akar...

Annak ellenére, hogy két fiúról van szó, nem éreztem a filmben egyszer sem, hogy le akarnának a torkomon tolni valamiféle gender-politikát, pedig elég sok politika volt a történetben, illetve a két színész között egy olyan szuper kémia volt, amit régen láttam már. S Nicholas hol volt már a Hamupipőke szőke hercegétől, de a Bíbor szívekbeli Luke is messze volt már Tőle. Ő egy kiforrott, fantasztikus színész lett, aki simán elbírt a hátán egy Fehér Házas, angol királyi Buckingham-palotás hátteret is. (Megjegyzem, az, hogy egy jelenetet tényleg a Palotában forgattak le, s Stephen Fry, aki az uralkodót alakította (ZSENIÁLISAN), az egyik teremben cigarettázhatott, ahol nem is szabadna... na, az volt csak ám valami!!! 

Na, de visszatérve Nicholasra...

Utána láttam a Rólad alkotott kép című filmet, amiről később írok még részletesen, valamint ott van a Mary és George c. sorozat. Nos, azt nehezen emésztettem meg, de találtam benne színészi kihívást Nicholas részéről és megugrotta, hú, de nagyon jól megugrotta.

S ha már elkezdtem nézni Tőle filmeket, úgy döntöttem, megkeresem, honnan indult a srác. Nos, alig húsz évesen egy olyan fantasztikus filmmel indított, ami izgazán jó indítás volt, s most már tudom, hogy honnan a gitár. 

A Talpalatnyi zene igazán kellemes kis film egy olyan lelki sérült kissrácról, aki ahelyett, hogy vagdosná a karját (ami régen rendszeres lehetett), inkább a gitározásba, zenébe fejezi ki az érzelmeit, a kétségeit, a félelmeit. Luke Perry (szegény, azóta meghalt) szintén fantasztikusat alakított a filmben. Nem fogom elfelejteni ezt a történetet, nagyon jó a megtört léleknek. 

Nicholas igazán sokoldalú színész. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őt, hogy láthatok Tőle/Vele filmeket. 

Még nagyon sok szuper történetet kívánok Neki és egy igazán jó, tartalmas életet!