Az Úriember nélküli Hadviselés Minisztériuma - szerű film

Aki ismer, tudja, hogy Guy Ritchie rendező nagy kedvencem. Általában szó nélkül leülök bármilyen film elé, ami az ő nevével fémjelzett. Nos, most is így lett volna, ha nem látok előzetes fényképeket a filmről. Így annyira vártam, hogy megnézhessem a filmet, mint a karácsonyt. Ja, nem. Jobban!

Ugyanis egymás után láttam/olvastam olyan neveket, hogy szerepelni fognak a filmben, amik szívemnek nagyon kedvesek.

Számomra ez volt az a film, mint anno (talán az első résznél még érdekes volt, most már csak öreg-papikák-marháskodása) az Expendables. 

Guy volt a fantasztikus torta tésztája, amelynél minden tortalap egy-egy új finomságot rejtett számomra:
Henry Cavill (ugye, őt nem kell bemutatni? Vaják, Superman),
Alan Ritchson (Reacher),
Alex Pettyfer (babaként szinte a 001 - Az első bevetés volt, amit láttam Vele),
Hero Fiennes Tiffin (Azután filmek),
Cary Elwes (csilliárd évvel ezelőtt A herceg menyasszonyában láttam),
Til Schweigel (A futár), 

és a többiek...

Az igaz-szerű történet érdekes és kissé érzékeny témát feszegetett. A cím tökéletesen mutatja, miről volt szó. A II. világháborúban a "minden megengedett a háború befejezéséhez" lehetett gondolom az utolsó gondolata az angol politikának, azonban azt, hogy kapituláljanak a németeknek, mégsem akarták meglépni. Ehhez kitaláltak egy Postamester Hadművelet, melynek vezetőjeként megismerjük Gus March-Phillips-et, aki a barátai segítségével egy olyan küldetést teljesítettek, amely nem jóváhagyott, nem hivatalos és nem engedélyezett küldetés lesz. 

Ami tény, hogy volt egy Gus March-Phillips névre hallgató katona, aki - talán - ihletője volt Ian Fleming James Bondjának. Az is igaz, hogy elég bevállalós katona volt. Hogy ez a történet viszont mennyire hiteles?! Háááát, inkább engedjük csak el magunkat, dőljünk hátra és élvezzük a filmet. Viszont. Visszatérve a bekezdés elején lévő Fleming-szálra... Aki nem érzi ennek a dolognak a pikantériáját, annak nincs olyan összeesküvés-elmélet fantáziája, mint nekem. Ugyanis sokan Henry Cavill-t szerettük volna Mr. Bond szerepében látni, ebben a filmben pedig találkozunk Ian Fleminggel, ahogy Gus elcseni az öngyújtóját, illetve az ő csapata hozza össze azt a bevetést, amit Fleming talált ki igazából. Tehát naaaagyon átvitt értelemben Henry csak eljátszotta egy picit másképp James Bond szerepét.

Egyébiránt viszont, aki Henry Cavill-nek nem teljesen elkötelezett rajongója, annak nem ajánlom a filmet. Ugyanis itt egy olyan arcát látjuk, ami picit hasonlít a Mission: Impossible Utóhatás c. filmbeli szerepéhez. Kemény, néha durvulásig is az volt. A vér ebben a filmben is literszámra folyik, s aki egy kicsit is szimpatizált a nácikkal, az erre a filmre naaagyon tüzet fog fújni... De hagyjuk az efféle komolyságot másokra...

Amúgy az, ahogy ez a rengeteg szuper színész megosztotta a filmbeli egyensúlyt, azt talán csak a Bosszúállók filmben láttam ennyire finoman kiadagolva. Mindenkinek megvolt a maga stílusa, szerepe, sok színész teljesen más jellemmel volt felruházva, mint eddigi szerepeiben, de ez csak még színesebbé tette a történetet... 

Szóval nagyon tetszett a film hangulata. Jó, jó, jó! Guy Ritchie minden mozdulata a filmjeiben tetszik. A film felépítése, hangulata, ritmusa... Szóval én elfogult vagyok. De azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel. 

"- Azért választottuk March-Phillipet, mert ő fittyet hány a parancsra.
- Hátha jó lóra tettünk!"