Amikor 14 évesen először találkoztam a számítógéppel (Commodre 64 volt még csak és ahhoz, hogy mappákat, jegyzeteket tudjak készíteni, a DOS-ban külön kódsorokat kellett írni...), ami egyből megbabonázott.
Akkor még eszünkben sem volt, hogy úgy igaziból az AI-re (mesterséges intelligenciájú számítógépekre) gondoljunk... A filmekben levő ilyen történetek megmosolyogtattak és áhitattal töltöttek el. De elhinni, hogy ez igazi lehet, egészen biztosan nem hittük.
A Knight Rider KITT-je és Michael Knight órája, amely összekötötte őket, csak egy csodás mese volt (most meg idegbajt kapok, ha az órám nem jelzi a telefonomon levő friss adatokat).
Szóval nagyot ugrottunk pár évtized alatt.
Láttam sok filmet, amiben a mesterséges intelligencia jelen van, persze. Nem fontossági, elkészítési sorrendben felsorolok párat, s rögtön rájövünk, hogy mi már naaaaaaaaaagyon sok ilyen filmet elfogyasztottunk az évek során.
Ott van az Én, a robot (2004), extra kedvencem, vagy a Lopakodó (2005) - nem a Swarzenegger történet! - ó, azok a csodás repülős jelenetek, de a Terminátor sorozat is ide illik, vagy az A.I., mesterséges értelem (2001) című kis könnyed történetnek induló "hátamon-feláll-a-szőr' film piszok sok mondanivalóval, vagy a másik - számomra - nehezen feledhető: A kétszáz éves ember (1999), amin jól szétbőgtem anno a szemem, illetve a Her (2013), ami nekem inkább már kicsit nehezebben emészthető művészi film volt - persze zseniális azért - és az Ex Machina (2014), na attól meg a hideg kirázott, bevallom. Aztán szintén mindkét Szárnyas fejvadász ezzel foglalkozott, valamint a rövid - sajna gyorsan elkaszált sorozat - az Intelligence (2014), s hogy a nagy szerelmem se maradjon ki, ami azért már jóóóval messzebb mutat, a MATRIX trilógia.
Hogy ez hogy jutott eszembe? A sokak által leszólt - általam boldogan üdvözölt - film az apropója ennek a kis visszaemlékezésnek. Az Atlas.
Lehet utálni Jennifer Lopezt, illetve lehet szeretni is - úgy az dalait, mind a filmjeit. Én inkább szeretem. /Egyik nagy kedvencem, a szerethetően bohókás Ilyen a formám (2010). De az Angyali szemek (2001) című film is mindig megdobogtatja a szívemet./ Most pedig ezzel az Atlas című filmmel is elkapott. Oké, rendben. Vannak jobb filmjei. De az, amit képviselt ez a film, az számomra naaaagy kedvenc. A számítógép és az ember kapcsolódása egymáshoz.
De maradjunk a filmnél.
Nekem picit olyan érzés volt, mintha KITT-et egybegyúrták volna egy jaegerrel a Pacific Rim c. filmből. S ezzel oda is érünk ahhoz a részhez, hogy a film "aránylag" kis költségvetésű lehetett, ugyanis a történet nagy része egy emberhez hasonló kinézetű, óriásrobot belsejében játszódik JLo-val, akarom mondani Atlas Shepherd-del. A - számomra - jaeger-nek hívott óriáslényt pedig - kinek másnak, mint - Smith-nek hívják (Gregory James Cohen). (Pontosan. Szabó. Cseppet személytelen. Ugyanis azzal kezdődik a film, hogy egy mesterséges intelligencia, Harlan (Simu Liu) majd a fél Földet letarolja, majd új bolygó után néz (hogy miért nem tette földdel egyenlővé a Földet, ki tudja, de ez a mi nagy szerencsénk.. hehehe..). S Atlas a sebeit nyalogatva éli lassan idősödő, őszülő hajú (lenne, ha nem festené) életét. Mígnem elkapnak egy Harlan készítette szintén mesterséges embert, Casca-t (Abraham Poppoola - enyhén szólva a frászt kaptam a röpke 196 cm magas pasitól), akit Atlas hathatós segítségével kikérdeznek és megtudják, hova száműzte magát Harlan.
Elindul egy hatalmas csapat katona, természetesen az amerikaiak minden önbizalmával, s hiába próbálja Atlas felkészíteni az embereket a lehetetlenre, nagyjából mindenki "nevet' rajta. S amikor odaérnek a Harlan lakta bolygóhoz, nem tárt karokkal várják az embereket... Mire ketttőt pislogunk, Atlas már nagyjából egyedül marad egy - nagyjából erőszakkal a robotba kényszerítve, amitől kézzel-lábbal hadakozik... S rájön, hogyha túl akarja élni a dolgot, nemhogy Harlant levadászni, csak életben maradni, akkor kénytelen minden ellenérzését félretenni a túlélés érdekében és összefogni a géppel.
Kettejük csatározása, a humor, a harc vajon bajtársiassá teszi őket, összecsiszolódnak, vagy végleg elbuknak?
Nem hiszem, hogy lottót kell vásárolni azért, hogy megtudjuk, mi lesz a vége a történetnek, de akkor is...
A történet most, hogy "betört" a mesterséges intelligencia az életünkbe, eléggé időszerűvé lett - az összes ilyen filmmel egyetemben. S mint egy jó film, úgy a pro és a kontra véleményt is megkapjuk ebben a témában: jó nekünk az MI, vagy sem. S ha engem kérdeztek, bármennyire is szeretem a technikát, az ilyen filmeket, nekem inkább Terminator-keltette érzésem van. S kevés az olyan "személy", mint itt Smith, vagy az Én, a robotból Sonny. De lehet velem vitatkozni...
A film mindenesetre szuper lett - szerintem.
Nekem mindenesetre lett egy új idézetem: Gondolkodj halkabban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése