Aquaman

A DC-s filmekkel mindig bajban vagyok. Mert nagyon a MARVEL-hez húz a szívem. Több szempontból is. De ez köztudott, szóval senki nem lepődik meg, ha a DC filmekről elég kritikusan írok.

De persze mindig megnézem ezeket a filmeket is, csak épp mindig valakitől elkérve a filmet.... Erre nem költök, természetesen.

Nos, a kezdése a filmnek... Felnevettem rajta. Ez a DC hősök bemutatása a MARVEL kezdetének koppintása. 

Tisztelt DC-s bácsik, nénik: jóóóval több EREDETISÉGET vigyetek a történetekbe, s egy kicsivel több életvidámságot, pozitívumot, akkor még szeretni is tudnánk a filmjeiteket!!!

Vissza ehhez a vizes flmhez.

Ezzel az Aquaman-nel nem voltam túl nagy bajban, mert tudtam, hogy mire számíthatok. Vagyis tudtam hogy KIRE számíthatok. Ismertem már az Igazság ligájából, hogy ki lesz a főszereplő, s hogy nagyjából hogy hozza a szerepét.

Nekem Jason Momoa sosem volt nagy kedvecem  (tudom, ezért ezer és egy nőci agyon tudna verni, de kinek a pap, kinek a papné... nekem RDJ és JDM), úgyhogy tudtam, ez a film sem fogja belopni úgy igazán a szívembe magát. Momoa nekem olyan tank. Még talán rosszabb, mint The Rock, mert ő néha hoz egy-egy kis komolyabbságot a filmjeibe... Van egy-két katonás filmje, Momoa nálam csak olyan "üss, vágd, nem apád" stílus. Mindegy, ehhez a filmhez nem is kellett több.

S igen, tudom, ezek a filmek sem fognak Oscar-díjért sorban állni. A MARVEL-eket sem azért szeretjük. De azért mégis...

Eddig talán Wonder Woman lett volna az, ami közelít ahhoz, hogy azt mondjam: végre van egy jó film a DC univerzumában. De az a film is olyan sötétre formálódott, hogy ihaj.

Na, mindegy.

Szóval Aquaman.

Eddig - eskü - ez a film volt a legvidámabb és legviccesebb és legéletörömösebb, vagy mi a szösz.

A történet nem volt maga rossz, sőt, azt mondanám, nem DC-s stílus volt, ugyanis tényleg volt benne vicces rész és nem volt az a fúúú, de gyászos, sötét a történet, amit már - említettem - annyira megszokhattunk tőlük.

Jason Momoa tényleg hozta a formáját. Semmi agy, ezer izom. persze az azért érdekes volt, hogy az ősi királyt és uralkodókat csípőből fel tudta sorolni. Ja, apuka beleverte... aha.

A szerelmi szálat meg nem kellett volna eröltetni, vagy ha már igen, akkor kicsit még jobban... De valahogy a DC-nek sosem sikerülnek az ilyen témák. Hiszen vegyük például azokat, akiket nagyjából ismerek is: Zöld íjász, Flash, de még szerencsétlen Superman is mindig hoppon marad a szerelemben.

Vagy legalábbis hiába találják meg, mindig valahogy elengedik a naaaaaaaaaaaagy, szent cél érdekében. Pedig szerelem nélkül, boldogság nélkül...

Mara és Arthur kettőse egész jó volt. Az okos csajszi és az izomagy srác. Azt hiszem, enélkül a szál nélkül elég lapos lett volna a dolog. 

Nos, tetszett, hogy nagyon jó színészeket válogattak össze, hiszen ott van Amber Heard (Paranoia), vagy épp másik nagy kedvencem Patrick Wilson (Watchmen), vagy Willem Dafoe (aki megcsalta a MARVEL-t, bár lehet, hogy amikor Pókember ellenségét alakította, akkor még nem került vissza Póki joga a MARVEL-hez?!), vagy épp Dolph Lundgren (Rocky IV és egyebek) s akkor már ki ne felejtsem az Atlantisz királynőjeként szereplő Nicole Kidman-t.

Szóval odatették magukat a filmért nagyon. De persze - szerintem - az Endgame-et nem fogja még csak meg sem közelíteni a bevétel.

De drukkolok, hogy ebben az irányban folytassák a dolgokat, mert egyre jobbak és jobbak lesznek a filmjeik.

A látvány néha elvette a történettől a szerepet nekem, de lehet, hogy ez csak az én szőrös szívemnek tudható be. De nagyon-nagyon látványosra készítették a filmet, az tény. Úgy a víz alatti, mint a szárazföldi részek klasszak voltak. De ehhez a történethez meg is követelhettük a látvány eltúlzását. Szóval gratula érte.

Nos, aki Momoa rajongó, annak mindenképpen ajánlom a filmet. Aki DC rajongó, annak meg pláne.

Aki pedig MARVEL rajongó, mint én, annak azért, hogy jobban becsülhessük a saját kedvenceinket.