58 éves volt tegnap az a hölgy, akit én nagyon nagyra tartok és szeretnék olyan lenni - soha nem leszek persze, nemcsak jellembeli hiányosságaim miatt - mint ő az egyik filmjében, vagyis sorozatában!
Kate Mulgrew nevét még azok sem nagyon ismerik, akik szeretik a Star Trek sorozatokat, ugyanis ő valamiért Magyarországon szinte csak ezzel a sorozattal ismert.
A Voyger (Intrepid osztályú) csillaghajó kapitánya, az egyetlen női kapitány a Star Trek sorozatok között (már főszereplő hajó kapitánya, ugyanis láttunk a sorozatokban női kapitányokat, de sorozatot ilyenre nem építettek mást, csak Janeway-nek).
Mondjuk aki a 13-as raktár című sorozatot szokta nézni, annak is ismerős lehet a hölgy, ugyanis ott Jane Lattimer-t alakítja.
De engedtessék meg, hogy visszatérjek a kedvenc sorozatomhoz.
Nos, Janeway-ként imádja a kávét (nem is értem azokat az embereket, akik nem szeretik a kávét!), s nőként is elég keményen fogja a legénységét. Volt is miért keménynek lennie, hiszen a sorozat épp arról szól, hogy a Voyager belekerül egy olyan örvénybe, ami a galaxis bőven másik végébe rántja egy pillantás alatt. Csakhogy onnan nem olyan egyszerű hazatérni. S ha a csillagflotta szabályzatát be akarja tartani, s betartatja, ha nem is mindig az utolsó betűig, de az erkölcsi szabályzatait teljes mértékben, akkor csak 70 év múlva érnek haza... De nem adta fel, nem omlott össze, nem ült le egy eldugott sarkába a hajónak siránkozni, hogy mi legyen, hanem belecsapott a lecsóba, kiélvezte azt a részét az útnak, amit lehet és (nem kis sikerrel) az embereiben is tartotta a reményt, s meg is lett az eredménye ennek a kitartásnak.
Ja, ő mondta azt a mondatot, hogy: "Köszönöm, de még egy kávé és teret váltok!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése