IRONMAN 3. - Tisztán, tökéletesen, egyszerűen = zseniális film!

Nem véletlenül fognak most sokan erről a filmről beszélni, még a sarki fűszeres is...

Ugyanis a Vasember harmadik nekifutásra is tudott mutatni újat.

E. barátnőm megkérdezte tőlem, hogy mit tudtak még mutatni? Nem húztak már le erről a történetről minden bőrt? Nem! Nagyon nem!

Hogy elfogult vagyok? Igen. Biztosan. Mindig is nagy rajongója voltam a MARVEL Vasemberének, ma estétől még inkább az lettem.

Az, hogy Shane Black belenyúlt a történetbe, vagy hogy pár új - és elég híres - színésszel lettünk gazdagabbak a filmben (Guy Pearce, Sir Ben Kingsley), vagy egyszerűen csak Robert Downey Jr. már olyan profin lépett vissza Tony Stark szerepébe, hogy... Nem tudom mitől lett ez a film olyan hihetetlenül ütős, klassz, de az lett, a tuti.

Sajnos nem tudok a filmről semmi rosszat mondani azon kívül, hogy vége lett két óra múlva a filmnek és ki kellett jönni a teremből. Viszont az alatt a 130 perc alatt egy pillanatig sem éreztem, hogy ez, vagy az nem kellene a filmbe, sok lenne, vagy netalán kevés.

Nagyjából ott kezdődik a történet, ahol a Bosszúállók befejeződött, vagyis pár hónappal később járunk, csak épp Tony nem bír aludni, annyira megviselték a New York-ban történtek. A sok idegen lény, a félisten Asgardiak leamortizálták a milliárdos zseni lelkét, idegeit.

Úgyhogy Mr. Stark idegösszeomlás szélén van.

Pepper sem tud neki segíteni, hiszen nem rakhatja rá a lányra Tony még a cég dolgain kívül a saját lelkének nyomorúságait is...

Közben pedig egy Mandarin névre hallgató borzalmas ember borzolja a világ idegeit a spontán robbantgatásaival, amiben sok-sok amerikai élet megy tönkre, vagy halnak épp meg...

S Tony egészen addig csak kapargatja a felszínét a dolognak - hiszen a saját démonai is épp elég sok nyűgöt okoznak neki -, amíg véletlenül (ami persze piszkosul nem volt véletlen, csak úgy megsúgom) barátja, Happy is súlyosan megsérül egy támadásban.

Tony ezt már személyes támadásnak veszi, s hadat üzen a gyilkos ellen...

Ez sajnos a mailbui házába kerül, s majdnem Pepper és az ő életébe is.

 

Pepper-t kimenekíti a tűzvonalból (Fenéket! Pepper magát menekíti ki, vagyis a Vasember menekíti ki Peppert. Vagyis nem. Pepper, mint Vasember menekül ki... Na, szóval érthető voltam, ugye?!), s ő egy hideg ám jól eldugott kisvárosban találja magát.

Meglepődtem azon, ahogy előtérbe helyezték Stark életét, a gyengeségeit, s hogy rájöhettünk, igenis ő ember, nem egy szuperhős, egy csoda, vagy egy félisten. Egy szimpla dúsgazdag, ám nagyon okos srác, aki kicsit továbbfejlesztette McGyver felszereltségét, kütyüit és ötleteit. De amúgy ő is vérzik, ő is elront néha dolgokat és néha őt is helyre kell tennie egy házvezető-programnak, vagy épp a barátnőjének, netalán egy kiskölyöknek.

Egy érdekes barátra tesz szert, s annak segítségével nekiáll megtalálni az ellenséget, akit nem is volt olyan egyszerű sem azonosítani, sem megtalálni... S hogy le is kell győzni?!

De kinek az élete árán?

Vasember mit tud tenni egy csavarhúzóval és egy rózsaszín, digitális gyerekórával (limitált széria!)?!

Mivel Vasember, ezért sok mindent.

De eszembe sincs lelőni a poénokat.

Aki full akciófilmre vágyik, az ne erre a filmre üljön be, ugyanis Tony lelki válsága nem nekik való.

Szintén ne üljön be az a filmre, aki egy kellemes, langyos, kora nyári kis romantikus vígjátékra vágyik. Bár meg kell hagyni, Tony Stark (vagyis inkább Bob, mert nélküle mit sem ért volna az egész)  roppant humorral vette az élesnél élesebb helyzeteket és nagyobbnál nagyobb ütéseket, kanyarokat. Mégsem a romantikus szál a legfontosabbja a filmnek.
S aki nem szereti Robert Downey Jr.-t (olyan biztosan nincs is!), az sem fogja tudni végigülni a filmet.

Bob zseniálisan játszik, szinte félkézzel, lazán és néhol flegmán, néhol apait-anyait beleadva mesésen hozza Stark szerepét. De ezt Tőle már persze el is várjuk.
Táncol, verekszik, bohóckodik, keménykedik, gonoszkodik, félt és szeret... S akár saját magából is tud viccet csinálni.
Szóval szerintem nem véletlen tényleg a felhajtás a film és Bob körül.

Bárkivel, bármikor elmegyek újra a filmre moziba, csak szóljatok! 

.

És köszönöm azt az utolsó mondatot (Nem volt igazán az utolsó mondat, mert - igen, tessék most is ott maradni a stáblista végéig!!! Fontos!!!!) a MARVEL-nek:

"Mert én vagyok Vasember!"