Richard Dean Andersonról csak felsőfokon tudok beszélni.
Bármennyire is kevés filmben szerepelt, mégis világszerte ismerik a nevét, ha nem a sajátját, akkor a filmbeli nevét, MacGyver-t.
Sok filmben használják ezt a nevet azóta is és ha végiggondoljuk, azt hiszem, már mi magyarok sem azt mondjuk, hogy MekkElek módra készített valaki valamit, hanem olyan "mekgájveresen".
Minneapolisban született, édesanyja festő, szobrász, olyan igazi művész, édesapja pedig középiskolában tanár. Hárman vannak fiútestvérek, így nem csoda, hogy a sport az egyik kedvence lett, s mint sok észak-amerikai kissrác, ő is a profi jéghokizásról álmodozott, csakhogy mindkét karját eltörte (a második törésnél három hónapig feküdt kórházban), így elszállt a hokis karrier.
De ez a minden ízében örökmozgó srácot nem tántorította el a sportoktól. Kerékpárral elment Alaszkába (több, mint ötezer mérföld bringázás, nem semmi!).
Tanulmányai utána elment Los Angelesbe s elég kacskaringósan (zsonglőrként és gitárosként is dolgozott) 1976-ban a General Hospital című sorozatba bekerült, ahol öt évig játszott egy orvost.
S valahogy - ahogy az életrajzából észrevettem - sosem tudott kikeveredni a sorozatokból. Nem mintha ez a hátrányára vált volna, de alig van film, amiben láthatta volna a nézőközönség, mi magyarok pedig pláne.
Ezután a Szerelemhajó című sorozatban láthattuk őt s még jött - legjobb tudomásom szerint - három olyan sorozat, amiben játszott (Magyarországon nem vetítették ezeket), míg 1985-ben bele nem botlott egy újabb sorozatba, ami tényleg világhírűvé tette a nevét, az arcát. Ez volt a MacGyver.
Hét éven keresztül játszotta ezt a szerepet, s akkora sikere lett az egész világon, hogy saját produkciós irodát tudott nyitni.
S amit nagyon kevesen tudnak, az az, hogy még két különálló filmet is készítettek MacGyverrel.
Az egyik a MacGyver: Atlantisz elveszett kincse, illetve a MacGyver: Az utolsó ítélet.
Mindkét filmet nagyon szeretem, bár ott is ugyanazt az ezermester srácot alakította, mint a sorozatban, csak nem 40 perc után már le is húztuk a redőnyt...
Utána volt pár filmje, amit mi sajnos magyarok nem láthattunk, s egy újabb sorozat: Legend.
Illetve volt egy film, ami talán ismerős: Vírus a 66-os járaton.
Szenzációs film, szuper történet (a könyv meg is van, ami alapján forgatták), viszont nem tudom megszerezni sehol sem magát a filmet.
Aki tud valami lelőhelyről, elfekvő dvd-készletről, az legyen szíves sikítson nekem, mert már elég régóta keresem.
És a következő évben belépett az életébe az a sorozat, aminek az alapja egy szuper film volt (Kurt Russell-lel és James Spader-rel a főszerepben). Ez a sorozat volt a Csillagkapu.
Azt igazából nem tudom, hogy Kurt Russell-t felkérték-e a sorozatra, vagy sem, azt viszont tudom, hogy Anderson - bár nem volt sci-fi rajongó, főleg nem sci-fi sorozat rajongó - mégis látott valami fantáziát a sorozatban, hogy elvállalja. Annyi feltétele volt csak, hogy míg a filmben Jack O'Neill egyedüli főszereplő volt, itt Richard Dean Anderson nem szerette volna a MacGyver-hez hasonlóan egyedül a hátán vinni a sorozatot, így kért egy "csapatot" magának, így lett a SG:1.
Dr. Daniel Jackson is újra képbe került, illetve egy "idegen", Teal'c és Carter, egy nő is bekapcsolódott főszereplőnek a sorozatba (ők alkották Vele együtt az SG:1-et, vagy ahogy magyarul ismerjük: CsK:1.
Úgy tudom, hogy minden olyan díjat megkapott a Stargate, amit sci-fi sorozat kaphatott, illetve Richard Dean Andersont 2004-ben az Egyesült Államok Légierejének szövetsége a szerepért és produceri munkájáért tiszteletbeli dandártábornokká nevezték ki.
2005-ben kilépett a sorozatból, hogy többet lehessen a családjával.
Ami érdekes volt, hiszen nagy agglegény hírében állt, olyan lányok fordultak meg körülötte, mint Teri Hatcher, vagy éppen Katarina Witt.
1996-ban viszont találkozott Apryl Prose-zal, s 1998-ban kislánya született a színésznőtől.
Érdekes, hogy sosem nősült meg, viszont a kislányát rajongásig szereti.
A Csillagkaputól is főleg miatta vált meg, illetve úgy gondolta, hogy kiöregedett már abból a szerepből. Ennek ellenére Úgy a Csillagkapu: Atlantiszban, mind a Csillagkapu: Univerzum-ban is belebújt O'Neill szerepébe.
Már a Stargate: Continuum nagyestés film után, amiben szintén megmutatta magát és egy-két jó poént elejtett nekünk.
Erről jut eszembe, a Csillagkapu sorozatban a saját karaktere szerinti poénok főleg tőle származtak, s nem egyszer a saját életét is belevitte, például odavan a Simpson család sorozatért, amit nemegyszer megemlít a sorozatban, hogy sietnie kell, mert azt nézni akarja. De valahogy ügyesen magára formálta(tta) Jack O'Neill szerepét, s ahogy Ő mondta, rendszeresen csak a sminkkel voltak problémái, mert különben egy klassz lezser katonaruhában beszambázott a kamerák elé és elmondott pár poént. (Persze, ez így azért igen szerényen hangzik, hiszen ő azért elég sokszor rohant, vetődött, mászott, kúszott, szóval beleadott apait, anyait... de mégis.)
Már a Stargate: Continuum nagyestés film után, amiben szintén megmutatta magát és egy-két jó poént elejtett nekünk.
Erről jut eszembe, a Csillagkapu sorozatban a saját karaktere szerinti poénok főleg tőle származtak, s nem egyszer a saját életét is belevitte, például odavan a Simpson család sorozatért, amit nemegyszer megemlít a sorozatban, hogy sietnie kell, mert azt nézni akarja. De valahogy ügyesen magára formálta(tta) Jack O'Neill szerepét, s ahogy Ő mondta, rendszeresen csak a sminkkel voltak problémái, mert különben egy klassz lezser katonaruhában beszambázott a kamerák elé és elmondott pár poént. (Persze, ez így azért igen szerényen hangzik, hiszen ő azért elég sokszor rohant, vetődött, mászott, kúszott, szóval beleadott apait, anyait... de mégis.)
Humora örökké mosolyt fog csalni az arcomra, akárhányszor belenézek a sorozatba.
Nagyon boldog születésnapot,
drága Richard Dean Anderson!
drága Richard Dean Anderson!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése