Superman kicsit másképp

Az Acélember.

Fura volt megnézni a filmet most, hogy már annyi változatát láthattuk Kal-El történeteinek.
Hogy mennyit is? Mikor? Lássunk egy kis összesítést, de először nem a filmből, hanem a témából, vagyis Superman-ről!

Láthattuk George Reeves előadásában (Bár az 1952-1958. között tartó sorozatot szerintem csak a nagyon Superman-fanok nézhették meg, ill. az amerikaiak. Nem tudom, hogy nálunk vetítették-e valaha is...), aztán 1978-tól Christopher Reeve vette át a stafétabotot (semmi köze sincs a majdnem hasonló vezetéknevű elődjéhez), Ő egészen 1987-ig játszotta a híres szerepet.
/El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetett neki a lovas balesete után, hogy előtte x évig a világ legerősebb, legfantasztikusabb szuperhősének szerepében dolgozott, s egyszerre csak tolókocsiba kényszerült./

Ezután 1993-ban először Dean Cain-t állították "csatasorba" egy sorozat erejéig (Lois és Clark), szerintem nagyon is jól játszotta a szerepét, s Tery Hatcher is elbűvölő volt Lois Lane szerepében.
Aztán pedig 2001-ben Tom Welling játszhatta Clark Kent szerepét a Smallville-ben. Nekem ez lett a kedvencem (Superman témában persze), bár amíg Kristin Kreuk játszotta a "csaj-féleségét" (Lana Lang-ot), sokáig csak fél szemmel néztem a tévét, de azt éreztem, ahogy a leányzót leváltották és megjelent Lois Lane (Erica Durance) és rögtön megjavult a történet és megkomolyodott. Onnantól eltűnt a HSM-feelingem... A sorozat megélte a tíz évadot!

Jött ezek után egy olyan film, 2006-ban, ami azt hiszem, nemcsak az én tetszésemet nem nyerte el, hanem másokét sem.

 

Hogy Brandon Routh volt kevésbé szuper, vagy a film nem volt maga jó, nem is tudom. Megnéztem a filmet anno becsületből, de be kell vallanom, már nem is emlékszem a történetre... ennyire nem nyújtott maradandót számomra.

 

S jött most az új Superman, akit már Acélemberként is nevezünk (hogy miért ez lett a címe a filmnek, azt a filmet megnézve sem tudtam meg... vagy lemaradtam róla).

Henry Cavill érdekes választás volt nekem. 

Láttam már őt más filmben is, sorozatban is... 

A Csillagpor, a Hallhatatlanok, Az igazság nyomában című filmekben, illetve a Tudorok c. sorozatban ismertem meg.
Oké, főleg a Tudorok-ban.

Clark Kent-ként nem nagyon tudtam elképzelni, viszont tudtam azt már, hogy jó színész, így ezt is - remélhetőleg - jól megoldja.

Mint kiderült, nem csalódtam a srácban.

A film érdekes volt maga. A történet maga több helyen nekem sántított és vérzett, hiszen ha az összes sorozatot, filmet megnézem, akkor nem minden így kellett volna legyen, de ne legyek szőrös szívű?!
Elsőként nekem Zod oké, hogy bekerül a fekete lyuk által egy fura idő/világba, ahonnan legjobb tudomásom szerint nem tudott volna megszökni (Smallville utolsó évadában járt ott Clark).
Aztán Jonathan Kent nem egy viharban halt meg, hanem szívinfaktusban halt meg otthon, a pajtában (ezt is a Smallville-ben láthattuk). Vagyis akkor vagy az egyik sorozatot nem látta Az Acélember forgatókönyvének írója, vagy a sorozatban adták ezt nagyon is szabadon hozzá a történethez. Mindenesetre itt kicsit meg és fennakadtam a dolgokon, de sebaj.

Na, de ne szidjam tovább a filmet.

Henry Cavill nagyon hűen adta elő a szerepét. Teljesen elhittem neki, hogy meg tudja menteni a kék bolygónkat Zod és társai támadása ellen.
Két szálon futott a film, egyrészt a Kripton bolygón történteket ismerjük meg, hogy Kal-El születése körül mik történtek.
Meg kell hagyni, roppantul tetszett Maximus (Russell Crowe) Jor-El szerepében. Mivel tudtam a történetből, hogy meghal a kriptoni papa, csak és kizárólag ezért nem rá fogadtam volna Zod-dal való harcában. Máskülönben... Russel Crowe még mindig lenyűgöző színész.

Jonathan Kent szerepében Kevin Costner szintén méltónak és hatásosnak tűnt. Érződött rajta, hogy igenis egy elég különleges srácot kellett megfékezzen kiskorában.

Nagyon tetszett a két apa közötti hasonlóság és különbözőség. Mindketten nagy tetteket vártak a "fiúktól" s mindketten meg akarták védeni, mégsem tudták.
Számomra még az is nagyon szimpatikus volt a filmben, hogy amíg Jonathan Kent igazán emberi volt, úgy viselkedett, úgy mozgott, mint egy ember,  addig Russell Crowe kimondottan hatásosan éreztette velem azt, hogy ő egyáltalán nem földi lény. Csodásak voltak mindketten.

Lois Lane szerepét a számomra nagyon kedves színésznőre osztották, Amy Adams-re.
Nem ez volt élete legjobb alakítása, azt hiszem, de valahogy úgy érzem, más sem tudta volna jobban alakítani a szerepet.
Nem ő volt a főszereplő. Azt, amit ebben a filmben meg kellett tegyen, ami ő volt, azt viszont teljes mértékben teljesítette.

Szóval párhuzamosan ismerhetjük meg a Kriptonit bolygó bukását, összeomlását és Clark földi életét.
Mit mondjak még a történetről?
Kal-El megszületett a Kripton bolygón (nem kis dolog volt, hogy megszületett, mert azon a bolygón már nem születnek a gyerekek), szülei megmenekítették a Földre, Kent-éknél felnőtt, megérett a "munkára", megmentett egy csomó embert, aztán meg a világot Zod-tól és elnyerte a csaj szívét... Kell még valami? Semmi, csak egy kis csihi-puhi és izgalom és kék szemek (már aki szereti a kék szemű pasikat) és ciao.