Az a bizonyos első év...

Biztosan bennem van a hiba, de ma este láttam egy olyan filmet, amire utólag totál konkrétan sajnáltam azt a másfél órát.
Helyette komolyan aludhattam volna, vagy olvastam volna, vagy ha csak egyszerűen nézem a plafont, vagy az el nem pusztítható és újra és újra ott élő pókokat a szobám sarkaiban... csak nem ezt  a filmet kellett volna bámulnom.

Felirat hozzáadása

Mert volt ez a film, Az a bizonyos első év.

Simon Baker filmjeit általában szeretem, jó színésznek tartom a pasit, s Rose Byrne is ismert már annyira nekem, hogy ne féljek tőle...

Rafe Spall ismeretlen volt nekem, Stephen Merchant-tól kirázott a hideg, mint Anna Faris-tól is, akit amúgy sem szeretek, de ebben a filmben még olyan ronda is volt (az kellett legyen, úgyhogy ez mentségére szolgáljon, hogy bevállalta...).

Minnie Driver lecsúszott számomra a lejtőn. A Szívedbe zárva filmje volt a csúcs, ez azt hiszem a mélypont.

Amin viszont meglepődtem, hogy Jason Flemyng szinte üdítő volt számomra a társaságban.

Úgyhogy ennyit  a színészekről.

Vagyis nem is a színészekkel volt problémám, hanem a szöveggel, a történettel, a morbid humorával.

Ha jól tudom, angol film volt.

Úgyhogy mostantól egy jó ideig biztosan nem fogok angol filmet megnézni (csak ha már eddig is néztem, szerettem, mint mondjuk Jane Eyre, vagy Büszkeség és balítéletet...).

A történet egy fiatal párról szól, akik megszeretik egymást, összeházasodnak és onnantól jönnek a bajok.

Ki nem állhatják egymás dolgait. Konkrétan olyan távol állnak az életben egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem, az közel van. Oké, akkor Makó San Franciso-tól (másik földrészt is mondtam).

Határtalan csalódás volt számomra a film.

Biztosan bennem van a hiba, mert az angol humorra nem vagyok nagyon vevő, de ez... számomra tényleg kritikán aluli volt. 

Már azzal, hogy első pillantásra is tök különböző pasi és nő hogy a fenébe tud összeházasodni???

Ki állt a fejükhöz szorított pisztollyal, hogy most aztán ti össze KELL házasodjatok? Mert ti egymáshoz valóak vagytok!???

Nem volt mindkettőjüknek barátja/barátnője, családja, testvére, közeli rokona, aki fejbevágta volna, hogy héé, kisanyám/kisapám! Szállj már le a földre, nem látod, hogy csak a szerelembe vagy szerelmes???

Nem. Senki...

Na, mindegy.

A lényeg! Dan Mazer rendezte filmekre nem fogok elmenni, az már tuti. S a másik!

Aki szereti az angol (NAGYON morbid és NAGYON angol) humort, annak hajrá, nézze csak meg.

De aki a közelében sincs ennek a humorszerűségességnek, az messzire kerülje el ezt a filmet.

Megéri!