Szülinap Jonathan módra...

Az utóbbi két hétben nem tudtam szinte semmit sem írni szülinaposokról, filmekről. Aki ismeri a pénzügy világát, tudja miért nem lehet félév után lazítani.

De nem is akarok többet erre szót fordítani.

Ma egy olyan srácnak van szülinapja, akivel kapcsolatban mindig kettős érzéseim voltak. Egyik filmben szerettem, másikban nem. Mégis akárhányszor meghallottam, hogy szerepel egy filmben, azonnal ráugrottam a történetre...

Ő Jonathan Rhys Meyers.

Furcsa, ugyanis az első film, amit láttam vele, az egy olyan pirinyó és semmitmondó volt az ő részéről, hogy épphogy felfigyeltem rá. Persze, Tom Cruise mellett nem nagyon lehet mást meglátni.

Ez a film a Mission: Impossible III. volt.

Volt egy aranyos film is, amiben ugyan csak egy edzőt játszott, mégis kedves film volt és egyszer-kétszer megnézendő. Ez a Csavard be, mint Backem című film.

Érdekes történettel, színészekkel.

 

Aztán egyszer egy kedves régi ismerősöm figyelmembe ajánlotta a The Tudors című sorozatot.

S ledöbbenve láttam, hogy az a kis MIF-es kölyök ül az angol trónon, aki alig látszott ki a földből még nem is olyan régen...

VIII. Henriket olyan szenzációsan játszotta el Jonathan, hogy komolyan ledöbbentem.

Aki nem látta a sorozatot, annak feltétlen ajánlom, ha másért nem, a történelmi hitelességéért, azokért a dolgokért, amik akkor történhettek, s úgy, ahogy a sorozat mutatja.

Nagyon sok szuper színésszel is találkozhattunk még abban a sorozatban, úgyhogy tényleg érdemes megnézni.

Ott van rögtön Sam Neil, aki elsöprő erejű a sorozatban, Wolsey bíborost játszotta. Vagy Jeremy Northam, aki Thomas More-t játszotta, de azt hiszem, nem árulok zsákbamacskát, ha a kedvencemet, Charles Brandon-t emelném ki utolsónak és fontosnak, akit nem más, mint Henry Cavill játszott. (Persze akkor még nem tudtuk, hogy ő Superman!)

A több díjat is elnyert sorozat tényleg nagyon nagyszabású, csodás környezetben, kiváló kosztümökkel és színészekkel tette izgalmasabbá az életet.

Másik nagy kedvencem Jonathan-tól a Párizsból szeretettel című film.

Igazából teljesen véletlenül találtam meg ezt a gyöngyszemet.

Hogy miért mondom annak? Mert ahányszor megnézem, mindig valamiért vigyorgok a filmen, bár nagyon is kemény krimi.

De John Travolta mellett olyan vicces az élet...

Főleg, ha egy hülye kék vázát kell cipeljél mindenfelé, miközben a társad teljesen agyalágyultnak és vészesen gyilkolás-függőnek tűnik...

Mégis... Az a váza...!

Szóval jó kis film ez ám! 

Az az igazán nekem való, poénos krimi, amiben vannak csavarok és két pisztolylövés között pár vicc is.

S kérem szépen, ha valaki azt hiszi, hogy Jonathan Rhys Meyer hátradől, miután olyan szuperül eljátszotta VIII. Henrik-et, az nagyon rosszul ismeri a 38 éves színészt.

Ugyanis nagyon nagy elvárásokkal és szeretettel várom már az augusztus 22-én Magyarországon bemutatásra kerülő A végzet ereklyéi: Csontváros című filmet a mozikban, illetve októberben debütál Drakula újrafeldolgozása, amelyben szintén főszerepet játszik.

Na, de ne rohanjunk előre.

A végzet ereklyéi: Csontváros.

Sok mindent nem tudok még a filmről.

A könyvet kiolvastam, majd kiderül, hogy a történetet mennyire fogjuk visszakapni a filmből.

Kíváncsian várom már.

Majd - remélem pozitívan - írhatok blogot erről a filmről.

Másik történet.

Dracula.

Már annyi bőrt lehúztak szegény erdélyi fejedelemről, hogy Jonathan fel kell kösse az alsóneműjét, hogy igazán elbolondítson minket vele.

Kíváncsian várom októbert, hogy megtudjuk, milyen lett a sorozat, aminek elég nagy részét itt, magyar földön készítettek.

Igen, E. barátnőm, sok filmet készítenek mostanában itt nálunk, Magyarországon.

Legalább ők jól érezzék magukat itt, ha már mi nem tudunk... 

Úgyhogy azt hiszem, igazán sok jó filmmel, történettel lettünk gazdagabbak emiatt a fiatalember miatt.

Szeretettel várjuk a következő filmjeit is...

S ezúton kívánok Jonathan-nak nagyon boldog születésnapot és jó egészséget!

 

Az a bizonyos első év...

Biztosan bennem van a hiba, de ma este láttam egy olyan filmet, amire utólag totál konkrétan sajnáltam azt a másfél órát.
Helyette komolyan aludhattam volna, vagy olvastam volna, vagy ha csak egyszerűen nézem a plafont, vagy az el nem pusztítható és újra és újra ott élő pókokat a szobám sarkaiban... csak nem ezt  a filmet kellett volna bámulnom.

Felirat hozzáadása

Mert volt ez a film, Az a bizonyos első év.

Simon Baker filmjeit általában szeretem, jó színésznek tartom a pasit, s Rose Byrne is ismert már annyira nekem, hogy ne féljek tőle...

Rafe Spall ismeretlen volt nekem, Stephen Merchant-tól kirázott a hideg, mint Anna Faris-tól is, akit amúgy sem szeretek, de ebben a filmben még olyan ronda is volt (az kellett legyen, úgyhogy ez mentségére szolgáljon, hogy bevállalta...).

Minnie Driver lecsúszott számomra a lejtőn. A Szívedbe zárva filmje volt a csúcs, ez azt hiszem a mélypont.

Amin viszont meglepődtem, hogy Jason Flemyng szinte üdítő volt számomra a társaságban.

Úgyhogy ennyit  a színészekről.

Vagyis nem is a színészekkel volt problémám, hanem a szöveggel, a történettel, a morbid humorával.

Ha jól tudom, angol film volt.

Úgyhogy mostantól egy jó ideig biztosan nem fogok angol filmet megnézni (csak ha már eddig is néztem, szerettem, mint mondjuk Jane Eyre, vagy Büszkeség és balítéletet...).

A történet egy fiatal párról szól, akik megszeretik egymást, összeházasodnak és onnantól jönnek a bajok.

Ki nem állhatják egymás dolgait. Konkrétan olyan távol állnak az életben egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem, az közel van. Oké, akkor Makó San Franciso-tól (másik földrészt is mondtam).

Határtalan csalódás volt számomra a film.

Biztosan bennem van a hiba, mert az angol humorra nem vagyok nagyon vevő, de ez... számomra tényleg kritikán aluli volt. 

Már azzal, hogy első pillantásra is tök különböző pasi és nő hogy a fenébe tud összeházasodni???

Ki állt a fejükhöz szorított pisztollyal, hogy most aztán ti össze KELL házasodjatok? Mert ti egymáshoz valóak vagytok!???

Nem volt mindkettőjüknek barátja/barátnője, családja, testvére, közeli rokona, aki fejbevágta volna, hogy héé, kisanyám/kisapám! Szállj már le a földre, nem látod, hogy csak a szerelembe vagy szerelmes???

Nem. Senki...

Na, mindegy.

A lényeg! Dan Mazer rendezte filmekre nem fogok elmenni, az már tuti. S a másik!

Aki szereti az angol (NAGYON morbid és NAGYON angol) humort, annak hajrá, nézze csak meg.

De aki a közelében sincs ennek a humorszerűségességnek, az messzire kerülje el ezt a filmet.

Megéri!

A.-nak sok szeretettel!!!

Egy nagyon kedves, új ismerősömnek ajánlom a múlt héten szülinapját ünneplő Jared Padalecki képeit.
Ugye A. tudod, miért ezeket a képeket raktam fel?!
Erről most már nem csak Jared fog az eszembe jutni, hanem Te is!

S a sok gumicukor evésünk.
















Nagyon örülök, hogy megismerhettelek!!!
Remélem sok dologról fog még kiderülni, hogy azonos az ízlésünk. :D

Feketén-fehéren - Josh Duhamel

E. barátnőmnek... 

Scott Foley 41 éves

Ma van Scott Foley szülinapja.

Hogy ki ő?

Látta valaki Az utolsó templomos lovag c. kétrészes filmet?

Vagy a True Blood-ot?

Esetleg a Felicity sorozatot?

De a Grace Klinikában is szerepelt ám.

Nos, szóval eléggé sorozat-függő színész, vagyis nagyjából csak azokban lehet látni, de mégis!!!

Szerintem kedves pasas, szép szeme van, tündéri mosolya és ha kapna rá jó kis alkalmat, biztosan meg tudná mutatni jobban, hogy jó színész is.

Egy kép Az utolsó templomos lovag-ból.

Aki szereti a kalandfilmeket, a régi kincseket kereső régészeket, ilyen szuperklassz dolgokat, annak feltétlen ajánlom a filmet!

Nem is tudtam, hogy ők együtt voltak a sorozatban...
Na, azt hiszem, elő kell vennem a Grace Klinikát!
Klassz dolgok derülhetnek ki ebből... 







Szóval, egy szó, mint száz!





 



A kedves Scott Kellerman Foley-nak nagyon boldog születésnapot és még nagyon sok jó filmet, szerepet kívánok!!!

Álmok otthona... biztosan?!

E. barátnőm vmelyik este megkérdezte, láttam-e már az Álmok otthonát. Néztem nagy bambán, hogy az meg mi... Első pillanatra egy Deco TV-s műsor jutott eszembe, de amikor James Bond-ról kezdett el mesélni, megráztam a fejem, hogy jaaa, akkor ez egy másfajta film...?!

Daniel Craig játszik benne? 

Igen. Meg a Múmiás csaj. 

Rachel Weisz? 

Igen.

De hiszen azok férj és feleség.

Igen. Ezt mondom.

De ők igaziból is férj és feleség!!!

Jaaaa, tényleg!

Úgyhogy a legközelebbi filmkölcsönzőt megtalálva elmartam magamnak a filmet.

Aztán amikor végignéztem, ledöbbentem.

Ez egy nagyon, de nagyon fantasztikus film volt.

Csavarokkal, meglepetésekkel, klassz történettel... és eszméletlenül jó színészekkel.

A 2011-es filmről nem sok mindent lehet mondani, ami ne árulna el valamit spoiler-t, vagyis poént.

Aki félős nyuszi, illetve fél egyedül maradni lakásban, házban, az semmiképp se nézze meg a filmet, a többieknek pedig szuper klassz élvezetben (bocsánat filmben) lesz része.

Talán alapmondatokat esetleg mondhatok mégis...

Meg a képek. Azok magukért beszélnek!!!

Adva van egy férfi, Will Atenton (Daniel Craig), aki épp felmond a munkahelyén, mert otthon szeretné megírni álmai regényét... persze még semmit nem látunk a történetből, mármint az írásából, de végülis azért ment lépett ki, hogy lazán írhasson.

Felesége és két kislányuk otthon várják nagy szeretettel. Az új házban. Vagyis számukra egy új házban.

Nemrégen költözhettek, mert a feleség - Libby (Rachel Weisz) - javítgatja és festi a gyerekek segítségével a falakat.

Ahogy belakják a házat, úgy derül ki, hogy az előző lakók kicsodák is lehettek... Hiszen minden háznak van valami története. S nem mindig szép az a történet.

A férj - nagy buzgalommal - ebbe a történetbe kezd belefeledkezni, hogy kik laktak itt, mi történt vajon velük, miért történt az, ami...

Közben pedig a kisebbik lány egy ablakon bebámuló bácsira lesz figyelmes.

A férj innentől fogva egyre idegesebb, tényleg valaki megfigyeli őket, vagy csak a kis DeeDee képzelete lódult meg?!

A történet nem egyszerű, de sokat sejtető. S közben pedig kellően izgalmas.

Naomi Watts és Csókás Márton is még további jó főszereplők a filmben.

Külön megemlíteném Mártont, akit már annyira megszoktunk a hollywoodi vásznon, mint más híres színészt, de ugye nem is kell mondani, hogy ő a "mi fiúnk" ám?!

Szóval egy nyugis estén tessék csak megnézni az Álmok otthonát!

Igazán megéri, mert komolyan jó film, jó történet!!!

NEMCSAK James Bond rajongóknak ajánlom!!!

Superman kicsit másképp

Az Acélember.

Fura volt megnézni a filmet most, hogy már annyi változatát láthattuk Kal-El történeteinek.
Hogy mennyit is? Mikor? Lássunk egy kis összesítést, de először nem a filmből, hanem a témából, vagyis Superman-ről!

Láthattuk George Reeves előadásában (Bár az 1952-1958. között tartó sorozatot szerintem csak a nagyon Superman-fanok nézhették meg, ill. az amerikaiak. Nem tudom, hogy nálunk vetítették-e valaha is...), aztán 1978-tól Christopher Reeve vette át a stafétabotot (semmi köze sincs a majdnem hasonló vezetéknevű elődjéhez), Ő egészen 1987-ig játszotta a híres szerepet.
/El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetett neki a lovas balesete után, hogy előtte x évig a világ legerősebb, legfantasztikusabb szuperhősének szerepében dolgozott, s egyszerre csak tolókocsiba kényszerült./

Ezután 1993-ban először Dean Cain-t állították "csatasorba" egy sorozat erejéig (Lois és Clark), szerintem nagyon is jól játszotta a szerepét, s Tery Hatcher is elbűvölő volt Lois Lane szerepében.
Aztán pedig 2001-ben Tom Welling játszhatta Clark Kent szerepét a Smallville-ben. Nekem ez lett a kedvencem (Superman témában persze), bár amíg Kristin Kreuk játszotta a "csaj-féleségét" (Lana Lang-ot), sokáig csak fél szemmel néztem a tévét, de azt éreztem, ahogy a leányzót leváltották és megjelent Lois Lane (Erica Durance) és rögtön megjavult a történet és megkomolyodott. Onnantól eltűnt a HSM-feelingem... A sorozat megélte a tíz évadot!

Jött ezek után egy olyan film, 2006-ban, ami azt hiszem, nemcsak az én tetszésemet nem nyerte el, hanem másokét sem.

 

Hogy Brandon Routh volt kevésbé szuper, vagy a film nem volt maga jó, nem is tudom. Megnéztem a filmet anno becsületből, de be kell vallanom, már nem is emlékszem a történetre... ennyire nem nyújtott maradandót számomra.

 

S jött most az új Superman, akit már Acélemberként is nevezünk (hogy miért ez lett a címe a filmnek, azt a filmet megnézve sem tudtam meg... vagy lemaradtam róla).

Henry Cavill érdekes választás volt nekem. 

Láttam már őt más filmben is, sorozatban is... 

A Csillagpor, a Hallhatatlanok, Az igazság nyomában című filmekben, illetve a Tudorok c. sorozatban ismertem meg.
Oké, főleg a Tudorok-ban.

Clark Kent-ként nem nagyon tudtam elképzelni, viszont tudtam azt már, hogy jó színész, így ezt is - remélhetőleg - jól megoldja.

Mint kiderült, nem csalódtam a srácban.

A film érdekes volt maga. A történet maga több helyen nekem sántított és vérzett, hiszen ha az összes sorozatot, filmet megnézem, akkor nem minden így kellett volna legyen, de ne legyek szőrös szívű?!
Elsőként nekem Zod oké, hogy bekerül a fekete lyuk által egy fura idő/világba, ahonnan legjobb tudomásom szerint nem tudott volna megszökni (Smallville utolsó évadában járt ott Clark).
Aztán Jonathan Kent nem egy viharban halt meg, hanem szívinfaktusban halt meg otthon, a pajtában (ezt is a Smallville-ben láthattuk). Vagyis akkor vagy az egyik sorozatot nem látta Az Acélember forgatókönyvének írója, vagy a sorozatban adták ezt nagyon is szabadon hozzá a történethez. Mindenesetre itt kicsit meg és fennakadtam a dolgokon, de sebaj.

Na, de ne szidjam tovább a filmet.

Henry Cavill nagyon hűen adta elő a szerepét. Teljesen elhittem neki, hogy meg tudja menteni a kék bolygónkat Zod és társai támadása ellen.
Két szálon futott a film, egyrészt a Kripton bolygón történteket ismerjük meg, hogy Kal-El születése körül mik történtek.
Meg kell hagyni, roppantul tetszett Maximus (Russell Crowe) Jor-El szerepében. Mivel tudtam a történetből, hogy meghal a kriptoni papa, csak és kizárólag ezért nem rá fogadtam volna Zod-dal való harcában. Máskülönben... Russel Crowe még mindig lenyűgöző színész.

Jonathan Kent szerepében Kevin Costner szintén méltónak és hatásosnak tűnt. Érződött rajta, hogy igenis egy elég különleges srácot kellett megfékezzen kiskorában.

Nagyon tetszett a két apa közötti hasonlóság és különbözőség. Mindketten nagy tetteket vártak a "fiúktól" s mindketten meg akarták védeni, mégsem tudták.
Számomra még az is nagyon szimpatikus volt a filmben, hogy amíg Jonathan Kent igazán emberi volt, úgy viselkedett, úgy mozgott, mint egy ember,  addig Russell Crowe kimondottan hatásosan éreztette velem azt, hogy ő egyáltalán nem földi lény. Csodásak voltak mindketten.

Lois Lane szerepét a számomra nagyon kedves színésznőre osztották, Amy Adams-re.
Nem ez volt élete legjobb alakítása, azt hiszem, de valahogy úgy érzem, más sem tudta volna jobban alakítani a szerepet.
Nem ő volt a főszereplő. Azt, amit ebben a filmben meg kellett tegyen, ami ő volt, azt viszont teljes mértékben teljesítette.

Szóval párhuzamosan ismerhetjük meg a Kriptonit bolygó bukását, összeomlását és Clark földi életét.
Mit mondjak még a történetről?
Kal-El megszületett a Kripton bolygón (nem kis dolog volt, hogy megszületett, mert azon a bolygón már nem születnek a gyerekek), szülei megmenekítették a Földre, Kent-éknél felnőtt, megérett a "munkára", megmentett egy csomó embert, aztán meg a világot Zod-tól és elnyerte a csaj szívét... Kell még valami? Semmi, csak egy kis csihi-puhi és izgalom és kék szemek (már aki szereti a kék szemű pasikat) és ciao.

Színészek és kutyáik...

Sok színészt láttam már kutyával, macskával, egyszóval kedvenceikkel.

Úgy döntöttem a két kedvencemet összehozom. Az állatokat és a még nagyobb állatokat.

 Az első, akit szeretnék megemlíteni, nagy kutyabarát. Sok pénzt áldoz arra, hogy menhelyes kutyusok gazdára találjanak. S elég sok dollárt és időt is szentel annak, hogy a leendő gazdik és az árva kutyusok egymásra találjanak.

Íme: Jeffrey Dean Morgan és a kutyusai.

  

































De megemlíthetjük az épp még ma szülinapos Michael Weatherley-t is.

 

Vagy esetleg a JAG-ből jól ismert David James Eliott-ot is nézhetjük:

Jöjjön nagy kedvencem, Richard Dean Anderson.

De jöjjön még más, esetleg más élőlénnyel:
Mondjuk Ian Somerhalder, aki nagy állatbarát!

 






















 És a kedvencem Tőle:

De maradjunk még a híres pasiknál.
Legyen egy idősebb, aztán egy fiatalabb férfi kutyával.

Mondjuk Richard Gere.

És Zefron, elnézést, Zac Efron.

"A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránit könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismerettség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket."
Sir Walter Scott

 "Legbelül minden újfundlandi, boxer, véreb és dán dog aprócska szőrgombóc, mely alig várja, hogy ölbe vedd."
Helen Thompson

"Egy jólnevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebédedet. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni."
Helen Thompson

"A legtöbb kutyatulajdonosnak hosszas tanulás árán sikerül elérnie, hogy engedelmeskedjen a kutyájának."
Robert Morley

"Rájöttem, hogy amikor a legnagyobb bajban vagyunk, rengeteget meríthetünk egy kutya néma, odaadó társaságából, melyet más forrásból nem kaphatnánk meg."
Doris Day

"A kutyád bármikor kész életét áldozni érted. És te őérte?."
Konrad Lorenz

"Nincs a világon jobb lélekgyógyász az arcunkat nyalogató kölyökkutyánál."
Bern Williams

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek, ezt a gyámságot ránk ruházták."
James Herriot 

S ezzel a számomra egyszerűen "szent" szavakkal fejezném be ezt a blogbejegyzést:

"... egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Antoine de Saint-Exupery