Az óriásölő, aki ebben a mesében Jack

Ewan McGregor - köztudott - nagy kedvencem.

E. bartánőm egyik nap azzal hívott fel, hogy ugye tudom, hogy Mr. McGregor-nak van új filmje?!

Hát persze, mondtam én, A lehetetlen című, ami a híres cunami katasztrófáról szól.

Nem, nem az, van még egy. Valami Óriásölő című.

Ja, arról is hallottam, de azt nem tudtam, hogy Ewan is szerepel benne...

Olyan kis King-kong-os marhaságnak gondoltam.

De aztán úgy döntöttem, hogy mégiscsak ránézek a dologra. 

Kiderült, nem csalódtam. Sem Ewan McGregorban (miért is csalódnék benne...), sem a filmben.

Bryan Singer rendezte a filmet, aki sok jót hozott már össze, pl. az X-Men-ek közül kettőt is ő dirigált végig.

Nos, a történet azt a bugyuta kis mesét hozta el nekünk, amit anno Az égig érő paszuly című filmben már megkaptunk, de amíg abban inkább a babot fizetségül kapó srácot buta, béna kölyöknek ismertük meg, addig itt egy másfajta látásmóddal - részemről sokkal inkább tetszetős - ismerkedünk meg.

Adva van egy fiú, Jack (Nicholas Hoult), akinek a szülei meghalnak, így a szegény nagybátyjával maradnak ketten.

Közben pedig megismerjük Izabelle-t (Eleanor Tomlinson), a király lányát.

/Ja, a királyt Ian McShane játszotta, szerintem nagyon aranyosan. Lovejoy-tól meddig jutott.../

Mindkét gyerek ugyanazon a mesén nőnek fel, így amikor véletlenül a srác kis kunyhója egy óvatlan pillanatban felemelkedik és egy "bab-fa" részeként elkezd iszonyatos gyorsasággal növekedni, nem is nagyon lepődnek meg.


Jack visszaesik a földre, ám a király testőreivel és a hercegnő jövendőbelijével (Stanley Tucci meglepő módon szuperül játszotta a rosszat) nekiindul felmászni a fára Isabelle után.
Amikor feljutnak, kiderül, hogy tényleg igazak voltak az ősök meséi, tényleg léteznek óriások.
Csak sajnos ezek amilyen nagyok, olyan gonoszak is.

Isabelle-t meg kell találni, de közben kiderül, hogy vissza kell szerezni az óriások feletti uralmat is, különben lejönnek a babfán és elsöprik a lenti világot.

De egy parasztfiú, egy hercegnő és egy lovag mire jut a maga icipici létével, kardjával, erejével az óriások és az uralkodójuk felett?!

Ez a mese igazából idáig elég sablonos lenne, mármint hasonló lenne, mint Az égig érő paszuly, bár annál azért lényegesen látványosabb...
De mégis.

Ami nagyon tetszett azonban a filmben, az az egész történet lezárása volt.

Nem mesélem el, mert a végét a filmeknek nem szabad elmondani, de aki megnézi, érteni fogja, miért tetszett annyira.

Egy nyári meleg délutánra klassz ez a fim "egynek", s nemcsak gyerekeknek.

Ewan McGregor, Nicholas Hoult rajongóknak viszont a film kötelező.

Eleven testek... halott emberekkel

Anno, amikor megnéztem az Alkonyat című filmet, erős ellenérzésem volt a vámpírokkal kapcsolatban, hiszen nem sok vámpírt láttam előtte, akik jók lettek volna. Aztán megismertem a Cullen családot és rájöttem, nem mindig minden fekete, vagy fehér.

Így amikor megtudtam, hogy az egyik legújabb filmben, amit a Summit cég készített (mint az egész Alkonyat sorozatot), szóval hogy az Eleven testek-et (Warm Bodies) nem vámpírok, hanem zombik lesznek a főszereplők, ledöbbentem. Na, ebből ugyan milyen értelmes dolgot tudnak kihozni?!

Több színész is ismert volt már addigra nekem a filmből, köztük Nicholas Hoult, akit azért már több filmből is ismerhetjük, fiatal kora ellenére (Az óriásölő, X-Men: Az elsők, A titánok harca), vagy épp Teresa Palmer, akit a Negyedik című filmben szerettem meg, de ott volt a fura nevű Analeigh Tipton, akit viszont a Crazy, stupid love-ban ismertem és szerettem meg, illetve a - számomra a Charlie St. Cloud-ból ismert - Dave Franco, aki itt ugyan nem sok szerepet játszott, mégis ismertebb arc már. Persze John Malkovich is szerepel a filmben, de én őt annyira azért nem szeretem (sajna).

Szóval úgy döntöttem, egy életem, egy halálom, a filmet megnézem, max. lehurrogom majd jól itt a blogomban.

Van egy srác, aki fogalma sincs kicsoda, ki volt, mi volt a neve, honnan jött, hogy lett zombi, de most az. Egyik élelemszerző körútján meglát pár fiatalt (élő embert), akik közül valamilyen érdekes módon egy lány felkelti a figyelmét. Miközben az életéért küzd (már hogy ne küldjenek a koponyájába golyót, s az éhségét is csillapítsa, az egyik srácot elkapja, az agyát megeszi, s már tudja is, hogy a lányt, akit meglátott, hogy hívják. Julie.

S onnantól fogva szinte megpecsételődik az élete.

Elrángatja magával a tűzvonalból és a többi zombi közül és elcipeli az "otthonába", ami egy a kifutópályán veszteglő repülőgép.

Miközben élelmet szerez a lánynak, s a lány pedig próbál megismerkedni azzal a fiatal hullával, aki elrabolta, kiderül, hogy szép lassan megbarátkoznak. Vagy valamilyen fura túlélési kényszer hajtja őket egymáshoz.

R, mert így nevezi el Julie a fiút, egyre inkább megszereti a lányt, próbálja mindentől és mindenkitől védeni, Julie pedig meglepő módon egyre lazábban mozog a zombik között. 

/Érdekesség, hogy amíg a zombik alig-alig bírnak kinyögni egy-egy szót hangosan, a gondolatait R-nek tökéletesen és folyamatosan halljuk, értjük. Meglepő, milyen logikusan és értelmesen gondolkodik. Ami igazán megtetszett a filmben, az az volt, hogy igenis többet szeretett volna, változást a saját életében, amivel jobbá, mássá tud válni. S emiatt érezhettünk szép lassan közösséget, szimpátiát vele./

Miután nagy sokára elmondja Julie-nak, hogy Perry-t a barátját ő ölte meg, Julie otthagyja. Csakhogy addigra megtörténik R-rel a csoda. Éjszaka álmodik. De hiszen a hullák nem alszanak, nem álmodnak... Akkor mi is van?

Julie elszökik tőle és innentől kezdődik valami érdekes változás, felfordulás a filmben.

Sok párhuzamot lehetne vonni a két film, már az Eleven testek és az Alkonyat között, de azt hiszem, nem érdemes.

Nick Hoult-ot innentől fogva egyértelműen számításba kell vegyem, mint fiatal, ám tehetséges színészt. Igenis, a hátán vitte az egész filmet, említésre méltó fiatalember.

Nem mondom azt, hogy ez álmaim filmje, de láttam már rosszabbat is, s egy kis újításnak, érdekességnek nem rossz.

Fura romantikus film, az biztos. De azt hiszem, hogy aki szereti a kicsit morbidabb, bizarabb filmeket, annak ez sem fog nagy problémát okozni.

Egynek jó volt, s zombi-szerelemről még úgysem láttam filmet....

Odd Thomas

Aki ismer - kicsit jobban -, az tudja, nem áll távol tőlem a borzongatós könyv (sem), nemcsak a krimik.

Szóval Stephen King és Dean R. Koontz ugyanúgy megtalálhatók a polcomon, mint Paul Doherty, aki azokat az egyiptomról szóló krimiket írta, amiért én annyira odavagyok.

Nos, Dean R. Koontz több könyvét is olvastam, így nem volt ismeretlen az a név, hogy Odd Thomas.

Amikor viszont megláttam az iMDb-n, hogy létezik ez a név, s pont Anton Yelchin neve alatti felsorolásban akadt meg rajta a szemem, felcsillantam.

Sikeresen megszereztem a filmet, s amikor a film előtt kiderült, hogy Stephen Sommers rendezte, tudtam, nem nyúlhatok mellé.
Sommers persze, hogy jó választás, hiszen a Múmiákat, a G.I.Joe-t, a Van Helsing-et is ő készítette.

Úgyhogy felvérteztem magam, s megnéztem a filmet.

Ledöbbentően jó volt és visszaadta azt az izgalmat, borzongást is, amit Koontz könyveiből megkaptam.
Anthon pedig zseniálisan szerepelt a filmben.
A képek, a rémek szuperek voltak.

Aki nem ismerné...
Odd Thomas egy olyan hátrányos helyzetű srác, akinek az édesanyját elmegyógyintézetbe zárták, édesapjáról igazából fogalmam sincs, hogy hova tűnt, úgyhogy csak a szobájában lévő életnagyságú Elvis Presley papírbábúval beszélget.
Van egy kedvese, a szupercsaj, aki minden hülye dolgát Odd-nak ismeri, és meg is érti valahol.
Odd ugyanis látja a halottakat, s még olyan más lényeket is, akiket (vagy inkább amiket) bodagoknak hív.
Nos, ez a halottak látása segíti is Odd életét és meg is nehezíti. Tud segíteni a rendőrségnek (Willem Dafoe), de közben a sok zizzentségétől millió és egy problémája van.
Ez a film is csak azt az érzésemet erősíti, hogy nem akarom megtudni a jövőmet...

A filmet különben egy sima gyilkosság-sorozatnak is be tudnánk sorolni, ha ezek a bodakok, vagy mik nincsenek benne... De ettől csak még izgalmasabb, rémisztőbb tud lenni a film.
Kicsit olyan érzésem volt, hogy kéne hívni a Winchester fivéreket, hogy segítsenek Odd Thomas-nak, de mire ez az eszembe jutott, addigra már ő is megoldotta a dolgot.

A Frászkarikában is szuper volt, de ez az Odd még inkább az ő filmje lett.
igazából amikor olvastam a könyvet, tényleg valami ilyesmi "kaliberű" srácot képzeltem Odd-nak.

Szóval aki kicsit is szereti Stephen King vagy Dean R. Koontz könyveit, annak feltétlen ajánlom a filmet.

Három csajszi, három születésnap, három élet

Három - számomra - kedves színésznőnek van ma a szülinapja.

Elsőként Helen Hunt-ot említeném meg.

Csodajó színésznő.

Hogy milyen filmekben is láttam? Jajj, nagyon sokban.

Például:

Előre a múltba, 

Békaherceg,

Twister, 

Lesz ez még így se!, 

A jövő kezdete, 

Mi kell a nőnek? 

A jade skorpió átka, 

A múlt fogságában, 

Bobby Kennedy - A végzetes nap, 

Amikor minden változik,

Életem a szörf.

A Lesz ez még így se! című filmért meg is kapta az Oscar díjat. Csodálatos film volt. Én viszont nem azt szeretem Tőle a legjobban, mint inkább a Mi kell a nőnek? könnyű kis délutáni szórakoztató moziját. Mel Gibson akkor még jó filmekben játszott (számomra).

Szóval ki ne emlékezne erre a csodás nőre, aki ma lett 50 éves.

Boldog szülinapot, Helen Hunt!

A másik szülinapos az én első nagy kedvenc sorozatom Monica Geller-e, Courtney Cox.

Igazából sok más filmben nem láttam őt, talán csak a Szupersuliban, viszont annál jobban ismerem őt a Jóbarátokból.

Szóval sok mindent nem tudok róla, David Arquette-el ez évben fejezték be a válásukat... Van egy közös gyermekük, akinek a keresztanyja Jennifer Aniston.

Találtam egy szuper képet a csapatról. Úgy gondoltam, ezt a kedves társaságot így még nem nagyon láthattuk...

Nagyon boldog születésnapot kívánok a ma 49 éves színésznőnek. S ígérem, egyszer megnézem a Született szinglik c. sorozatát.

S végül hadd köszöntsem a legfiatalabbat, Anna Torv-ot, aki ma 35 éves.

Na, ha van valaki, akinek más filmjét nem láttam, mint azt a sorozatot, amit nagyon, de nagyon szeretek (másik kedvenc sorozat), akkor az Ő.

Egyszerűen csak és kizárólag a Rejtély című sorozatból ismerem a lányt.

 

 

 

 

Érdekesség különben, hogy az I. évadban még társát játszó Mark Valley - John Scott-ot játszotta - igaziból a férje (nem sokáig, mert már válnak).

Nagyon boldog születésnapot kívánok Anna Torv-nak!

S még sok jó filmet kérünk! :D

Star Trek - Into Darkness (Sötétségben)

Nos, aki olyan Star Trek rajongó, mint pl. én vagyok, az tudja, hogy 1966. óta töretlen ennek a sorozatnak a sikere. Újra és újra leporolják és új történeteket találnak ki, új meghódításra, felfedezésre váró világokat ismerünk meg a Star Trek égisze alatt, valamelyik űrhajóból.

Tegnap volt lehetőségem egy újabb filmet megnézni, H. barátnőmmel a "fedélzeten".

Kicsit tartottam attól, hogy az előző, 2009-es film színvonalát hogyan fogják tartani, hiszen az nagyon nagyot szólt, azt hiszem minden régi és új rajongó megelégedésére.

Ellenben amikor véget ért a film, ledöbbenve néztünk egymásra H. barátnőmmel.

Kétszer volt csak életemben, hogy ezt a mondatot a moziban közvetlenül a film után kimondtam volna: "Még egyszer!" (Megjegyzem, az egyik a Matrix, a másik pedig a The Avengers volt.)

De ezt mondtam!

Humoros, izgalmas, értelmes, látványos, ez mind elmondható erről a filmről.

J.J. Abrams keze megint érezhető volt a film során. 

Én nem is tudom, de egy kezemen meg tudom azt hiszem számolni, hogy kik azok a rendezők, akiknek - ahogy észrevettem - bármilyen filmjére beülnék zokszó nélkül. Nos, Abrams az egyik ilyen.

Valami zseni a pasi, na!!!

Rögtön belecsöppentünk egy idegen bolygó "belügyeibe". Persze ki más, mint Kirk és az ő mindig nyafogós dokija (McCoy, vagyis már inkább Bones, ahogy Kirk hívja) próbál meglógni a bennszülöttek elől. Spock épp feláldozni kívánja életét, Kirk pedig szokásához híven egyik hatalmas zűrből a másikba esik... Szóval szuperül kezdődött a film.

Nos, ha ismeri valaki a Csillagflotta szabályzatait, akkor tudja, hogy az első irányelv szent és sérthetetlen.

Hogy miről szól?

"1. Parancs: Az Elsődleges Irányelv:
Mivel minden népnek joga van a saját életének olyan módon való leélésére, ahogy azt normális evolúciója megengedi, ezért a Csillagflotta tagjai nem zavarhatják meg más idegen fajok kultúráját és életét. Ebbe a kategóriába tartozik a fejlettebb tudás, katonai erő, vagy technológia átadása, melyeket az adott társadalom nem képes megfelelő módon kézben tartani. A Csillagflotta tagjai nem sérthetik meg az Elsődleges Irányelvet, még akkor sem, ha a saját életüket és/vagy hajójukat kell megmenteniük, kivéve ha az Elsődleges Irányelv egy korábbi megsértése által bekövetkezett következmények felszámolásán dolgoznak. Ez az Irányelv minden, mindenki felett, és a legelső helyen áll."

 

Spock-ot meg kellene menteni, viszont ahhoz fel kell fednie magát a hajónak... Mi legyen? Mit tegyen Kirk? Mentse meg az emberét, vagy az elsődleges irányelv szerint... hagyja meghalni? Nos, azt hiszem, mindenki tudja, mi történt. Persze, hiszen mindenki tudja, Kirk mindig is magasról tett a parancsokra.

Nos hazamennek s már el is felejtenénk ezt a kis incidenst, amikor Pike admirális berángatja mindkét tisztet.

Mint kiderül, Kirk szépen megkozmetikázta a jelentését, kihagyva az elsődleges irányelv megsértését, míg Spock - ahogy egy igazi vulkánitól elvárhatjuk - szóról szóra leírja, hogy mi történt...

Persze, mi is történhetne, minthogy Kirk-öt lefokozzák, s elveszik tőle az Enterprise-t.

Eközben a földön más erők is mozgásba lendülnek. Találkozunk egy fiatalemberrel, akiről csak annyit tudunk meg, hogy valamilyen módon a vére meg tud gyógyítani egy halálos beteg kislányt.

Édesapja hálából feláldozza magát egy öngyilkos robbantásban, ami egy könyvtár "csak".

/Csak úgy mellékesen megjegyezném, szenzációsak voltak a kosztümök, ez a katonai egyenruha például, amilyen szürke, olyan szexi volt a srácokon. Még szép, ahogy H. barátnőm mondta, az a színes pizsama mégiscsak régimódibb... dehát a korhű ruha az korhű ruha... mégis./

Ki kell vizsgálni a dolgot. De mi is történt valójában? Miért robbantott fel egy teljességgel katonai szempontból felesleges épületet valaki?

Ki ez a John Harrison? Mit akart a robbantással?

Nos, Kirk (ki más lenne...?!) szagot fog. Csakhogy mire elmondaná kétségeit és ötletét, beüt a baj.

Újra megkapja a hajóját Kirk azzal a kikötéssel, hogy menjen, és kapja el ezt a Harrison-t, aki mint kiderült, a semleges zóna legvégében, egy elhagyott klingon bolygón bújt el. Meg kell ölnie.

Persze nem is akar mást, hiszen... (na, nem mondok el minden poént!)

Mire odaér a semleges zónához, rájön, hogy nem is olyan biztos, hogy jó megölnie, inkább hazaviszi és bíróság elé állítja.

Miközben el akarják fogni Harrison-t, kiderül, hogy az megmenti őket a klingonoktól. De mennyitől?!

Úgyhogy Kirk kissé meglepődik, amikor kiderül, hogy simán elfoghatja a pasast. De miért adta meg magát, amikor olyan ügyesen elbánt több tucat klingonnal? S miért hagyja magát összeverni? Ja, s miért nem fáj neki, miért nem látszik rajta a verés???

S amikor zárkába teszik Harrisont, olyan dolgokat kér, illetve olyan dolgokról beszél, ami egyrészt ledöbbentő, másrészt hihetetlen, s úgy Kirk-öt, mint Spcok-ot hatalmas választás elé állítják. Higgyenek egy olyan embernek, akit nem ismernek, aki megölt több embert, vagy higgyenek egy admirálisnak?

/Meglepődve tapasztaltam, hogy Peter Weller újra sci-fi filmes ruhába bújt. Én akárhány filmben látom Mr. Weller-t, mégis a Robotzsarut látom benne... Ő már csak Alex Murphy marad./

Persze, hogy kiderül, hogy szinte senki sem az, akinek mondja magát... De hogy tudná megmenteni Kirk a Csillagflottát egy hatalmas háborútól?

Ismerjük a klingonokat, nem biztos, hogy jó velük ujjat húzni...

Nos, nem mesélek többet, mert aki kicsit is ismeri a Star Trek stílusát, elég gyorsan kitalálja a folytatást.

Ellenben tényleg jó kis film volt, már előre nagyon várom a DVD megjelenését!

Egyik kedvenc jelenetem egy pillanatát azért csak elhoztam. Két kéz ahogy egy üvegen keresztül összekapcsolódik. Egy vulkáni és egy emberi. 

Kicsit nyálas, mégis drámai jelenet volt. 

Nagyon tetszett még, hogy most is több szereplő kapott nagyobb szerepet, kicsit így mindenki életébe beleláthattunk egy-egy percre.

Kedvencem, Anton Yelcin is brillírozhatott és Karl Urban is újra humoránál volt. 

Szóval aki kicsit is szereti a Star Trek filmeket, az vagy nagyon gyorsan fusson még el egy olyan moziba, ahol a kifutó filmeket még levetítik, vagy várja türelmetlenül - velem együtt - a DVD megjelenését!

Hiszen: "Az űr a legvégső határ..."

"Hosszú és eredményes életet!"

Még egyszer, nagyon szépen köszönöm Kata a szülinapi ajándékot! Csúcs volt!

                                                                                         Ja, a sörözés is, utána!