Amikor az életkor nem számít

Valamikor írtam Ben Barnes-ról egy blogbejegyzést, s abban szeretettel emlegettem a Gold Digger sorozatot, amely egy érdekes párkapcsolatot feszegetett. Egy hatvan éves hölgy és egy harmincvalahány éves fiatalember szerelméről (vagy legalább annak látszatáról - én inkább előzőre szavaznék).

Aztán nemrégen beleszaladtam egy nagyon édes kis filmbe. Ezt is már említettem egy picit, de akkor már tudtam, hogy ennek a filmnek többet fogok szánni, mint egy lábjegyzetet, egy (szívemnek nagyon kedves) színésszel kapcsolatban. Ez a film a Rólad alkotott kép.

Már elkezdtem írni a blogbejegyzést erről a filmről, amikor valaki megkérdezte, mit néztem utoljára filmet. Elmondtam Neki. "Ez az a film, amiben Nicole Kidman játszik?" S akkor jöttem rá, ó, én újra írom ezt a cikket, s összehasonlítom a kettőt. Ugyanis a Családi affér című film - amiről az ismerősöm beszélt - is hasonló történet. 

Először elmesélem a két történetet, aztán összehasonlítom.

A Családi affér. Mint már említettem, Nicole Kidman az egyik főszereplője (Brooke, az édesanya), a fiatalabb srác pedig Zac Efron (Chris, a filmcsillag). Brooke lánya pedig - ebben a filmben igazából ő főszereplő - Joey King (Zara) alakítja. 

Zara Chrisnek dolgozik és nagyon elege van már abból, hogy a színész folyton nyaggatja valami hülyeséggel. A filmcsillagok minden hisztijét, nyűgjét megismerjük pár perc alatt, s szinte együtt dobban a szívünk Zarával, amikor felmond Chrisnek.

Chris viszont igen gyorsan rájön arra, hogy az asszisztense nélkül nem nagyon boldogul, így elmegy hozzá, vagyis az édesanyja házába, ahol csak Brooke-kal találkozik. Elbeszélgetnek, aminek az lesz a vége, hogy x percen belül az ágyban kötnek ki. Csakhogy megjelenik Zara és rányit a párocskára. Iszonyatosan felháborodik és ahogy egy jó lányhoz illik, az anyját és az exfőnökét eltiltja egymástól. Mint kiderül az exfőnökség sem igaz, hiszen Chris tényleg azért jelent meg, hogy visszacsábítsa magához az asszisztensét, immár kicsit magasabb pozícióban - bár szerintem ugyanazzal a kulimunkával kell Zarának megbírkóznia, mint előtte.

Azonban Chris és Brooke nem akar/tud szakítani és egy vacsorával egybekötött beszélgetés után sokkal szorosabb lesz a kapcsolatuk, s bár Zara erről mit sem tud, a szerelmesek jól érzik egymással magukat. 

Egy jótékonysági eseményre - mint kiderül - Chris pont Brooke-ot hívja el, amit megneszel Zara és elmegy, hogy leleplezze őket. A nagy veszekedés vége az lesz, hogy végül Chris megjelenik a nagyinál (odavoltam Kathy Bates-ért, aki még mindig uralja a mozivásznat) és Zara végül rá kell jöjjön, hagynia kell az anyukáját boldognak lenni az új pasijával. 

Természetesen minden zsákból, akarom mondani táskából kibújik a szög, úgyhogy Chris szakítós fülbevalóját megtalálja Zara, amitől kiborítja a bilit és így Brooke - természetesen - szakít Chrisszel, 

Hogy végül happy end lesz vagy sem? Ugyan, kérem!

Nicole Kidman és Zafron között én nem mondanám, hogy sok kémia lett volna, de kinek a pap, kinek a papné. Joey viszont brillírozott a szokásos zűrös csajszi szerepben, Szuper poénjai, mélységei, magasságai voltak a játékának. Nem véletlenül ő volt a főszereplő. Jól megragadta a huszonéves életút-válságban lévő lány karakterét.

S most jöjjön a kedvencem, a Rólad alkotott kép.

Nos, erről a filmről nem tudok olyan "szárazon" írni, mint az előző filmről. Sajnálom, ez nagy kedvenc lett.

Soléne, az anya (Anne Hathaway) épp most lett negyven éves, elvált, van egy lánya van, aki Vele él és van egy művészeti galériája. Lánya (Izzy - Ella Rubin, bevallom, eddig még semmiben nem láttam a fiatal színésznőt) épp az édesapjával fog elmenni a Coachella-ra (ez valami olyan Sziget-fesztivál-féleség lehet), ahol találkozhat a régi kedvenc együttesével, az August Moon-nal. (Nos, itt jegyezném meg, az együttesnek úgy a Youtube-on, mint a Spotify-on van külön címjegyzéke. A filmben tényleg ők énekeltek és készült konkrét klipjük is, szóval nagyon komolyan vették a film készítői a dolgokat.) Sőt, ide tartozik még az is, hogy az egyik kedvenc youtube-os brake-táncosom, az Ukrajnából származó Viktor White az egyik bandatag a filmben. Látszott is, hogy ő táncolt a legjobban. 

Szóval Soléne épp elmenne egy kicsit kirándulni, amikor kiderül, hogy a drága apa nem tudja elvinni a lányát és annak barátait a Coachella-ra, így anyuka túrázása kútba esik és akár akar, akár nem, viheti a gyerekeket a zenei buliba. Természetesen jó anya lévén, pillanat alatt jó képet vág az eseményhez, s mivel jó anya, így nem is lóg a gyerekek nyakán, úgyhogy amikor meg szeretné keresni a VIP toalettet, véletlenül bekeveredik az együttes egyik tagjának a lakókocsijába. Hayes (Nicholas Galitzine - aki miatt elkezdtem az egész blogbejegyzést) üdítőnek találja, hogy a nő nem esik tőle hanyatt és nem sikítozik, hogy egy trailer-be kerültek. Ahogy megjelennek a stáb tagjai, ő nőiesen és csöndben el is tűnik s színről.

A VIP részlegben, amire a VIP jegyek szólnak, a
z együttes minden tagja részt vesz és aláírásokat osztogatnak. Izzy - mivel nem Hayes volt a kedvence - alig tölt a srác asztala előtt pár pillanatot, de végül csak kiderül, hogy Soléne Izzy anyja. 

A koncerten meglepő módon Hayes módosíttat a dalokban és egy Closer című számot - egy új ismerősének ajánlva - elénekeltet a bandával, ami, mint a dalból is levesszük, Soléne-nek szól. 

A következő napok - Soléne 40. (kissé kínosra sikerült) születésnapi bulija után - munkásan telnének, ha meg nem jelenne Hayes a Galériában. Miután az összes művet megveszi, amit Soléne eléggé furának talál, együtt vacsoráznak (Soléne házában) és elcsattan pár csók "az anyád lehetnék", "de nem vagy" mondatokkal befejezve. 

Hayes-et csak nem hagyja annyiban Soléne bája, így meghívja magához a nőt New Yorkba, a hotelbe, ahol épp a hétvégét tölti. Miután Izzy elmegy a nyári táborba, Soléne némi vívódás után csak meglátogatja a srácot, akivel egy kellemes - alig szállnak ki az ágyból - hétvégét töltenek együtt.

Soléne épp indulna haza, hiszen az August Moon épp európai koncert-kőrútra indul, de Hayes igen hathatós unszolására "egy nagyon vonzó művészeti tanácsadóként" velük megy.

Két koncert között folyton együtt vannak, ami - na, itt éreztem kémiát a javából - végül a stáb és a banda figyelmét is felkelti, s végül egy elég furcsára sikerült medencés buli közepette kiderül, nem Soléne volt az első idősebb nő Hayes életében. S mivel Soléne megalapozottnak tartja a félelmét, hogy Hayes csak kihasználta, így otthagyja a srácot, a bandát és hazafut a sebeit nyalogatni. 

Persze, mivel az August Moon híres, így - bármennyire is óvatosak voltak - csak lecsevégre került a pár valahol Európában, ami robbantja a médiát. Soléne egyből rohan a lányához, hiszen Izzy semmit nem tudott a dologról, de csak nagy lelkizés után bocsát meg a kislány az édesanyjának. Első pillanatban nem értettem, miért volt ez a nagy felhajtás Izzy lelkében, de kicsit később rájöttem, hogy miután édesapja megbántotta, Neki is eljátszotta a bizalmát, emiatt érte olyan fájdalmasan édesanyja titka is.

Végül megbeszélik a dolgokat, Soléne is átgondolja az egész Hayes-dolgot, s végül visszamegy a fiúhoz, aki már újra az USA-ban van és azokat a nótákat próbálja lemezre venni, amiket a Soléne-nel való kapcsolata hozott ki belőle. 

A szerelmi történet innentől fogva happy end is lehetne, ha a Soléne és Hayes közötti kapcsolatot nem tartaná a média károsnak, felháborítónak, szóval helytelennek. 

Izzy-t azonban - talán amiatt is, mert annyira fiatal még - még a média teljes kizárása ellenére is megtalálja az emberi gonoszság, így hiába szereti annyira Hayes és Soléne egymást, az asszonynak döntenie kell: ki a fontosabb Neki, a lánya, vagy a szerelme.

(Jó anya lévén) Izzy-t választja Soléne és nagy fájdalommal, de elküldi Hayes-t. 

Nos, hogy itt milyen happy end lesz? Érdekes. Izgalmas. Szép. 

De én azt ajánlom, hogy mindenki nézze meg inkább a filmet.

S hogy a két filmet összehasonlítsam? Részrehajló leszek, de ez az én blog-bejegyzésem, így...

Nagyon szeretem Nicole Kidman-t, komolyan. De ahogy most kinéz... Semmi arcizma nincs, illetve egyáltalán nem lehet felismerni a régi, kedves vonásait. Csodálatos a színészi alakítása még most is, de annyira-annyira sajnálom, hogy nem bírt természetesen öregedni.

Ezzel szemben Anne Hathaway - oké, 25 évvel fiatalabb, mint Kidman - mégis, valahogy még mindig természetes, hiába vannak már ráncai. S bár Hathaway-t nem tartom olyan jó színésznőnek, mint Kidman-t, mégis, ebben a filmben valahogy több érzelmet kaptam Tőle (úgy a lányával, mint a szerelmével kapcsolatban).

Zac Efron hisztijei a film során nagyon idegesítőek. Sajnos meg sem lepődtem ezen a stílusán, ugyanis az utóbbi időkben semmi értelmes filmet nem láttam Tőle. Hol van már a Szerencsecsillag, vagy a Charlie St. Cloud halála és élete... Egy jó ideje csak ripacsként látom. Pedig nagyon szerettem őt is. Nagyon kellenének már valami komoly filmek is újra Neki, hátha visszatalál az igazi szerepekhez, az igazi színészi előadáshoz. Mert van tehetsége. Tudom. Láttam. Régen. Néha-néha a filmben egy-egy kockára felsejlett a régi Zafron, akit megszerettem régen, de csak egy-egy pillanatra. Sajnos.

Aztán itt van ez a kissé sejtelmes állkapocs-törése. Nos, ezzel az arccal a két főszereplő konkrétan úgy nézett ki, mintha a Kés alatt című sorozatból elszabadult volna két félreplasztikázott rém. De tényleg!

Nicholas Galitzine ellenben újra tökéletesen brillírozott a szerepében. Egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy ő nem egy fiú-bandának a tagja, aki többet akar, mint sikoltozó rajongók közé vetni magát. Minden procikája szexi volt, s újra meggyőződtem arról, hogy bárkivel is szerepel egy filmben, aki a párját alakítja, tökéletesen illeszkednek kémiailag egymáshoz. Ahogy Hayes odaül Soléne háta mögé és magához húzza, ahogy egymás rezdülését érzik, számomra mind tökéletesen átjött a vásznon.

Érződött a két film között, hogy amíg Chris már idősebb színész, Hayes még fiatal énekes, ennek ellenére egyik sem volt zavaró, mindkét színész jól formázta a maga hírességét.

 A Rólad alkotott kép c. filmben a két főszereplő élete volt erősen kidomborítva, alig ismertük meg a többi szereplőt, ellenben a Családi affér c. filmmel, ahol egyrészt nem az anya volt a főszereplő, másrészt - aminek nagyon örültem, s talán az egyedüli, ami tökéletesen működött ebben a filmben, az Kathy Bates, aki - mint már említettem is - 76 évesen is tökéletesen leuralta a filmet. 

S ami még egy picit a Családi affér felé húz, az Brooke háza. Nekem jobban tetszett, mint Soléne háza, bár nem csoda, hiszen egy írónőről volt szó, akinek térre van szüksége, illetve egy galléria vezetőjéről, aki szobrokkal, festményekkel, műtárgyakkal szereti körbevenni magát.

Nos. Szóval akinek van hozzá kedve, nézze meg a filmeket. Könnyű kis kikacsintás az idősebb korosztály számára is...

Nicholas Galitzine-ről alkotott képem

 Nicholas Galitzine.

Nem lehet szó nélkül elmenni a srác mellett... Fiatal kora ellenére (1994-ben született) úgy gondolom, ha nem engedi, hogy beskatulyázzák, akkor még lehet belőle egy igazán nagy színész. Vagyis én inkább azt mondanám, hogy már az is!

Több filmben láttam már őt és fél évszázad filmes háttér után (na jó, az első 10-15 évemet nem nagyon kellene bevenni ebbe, de akkor is...) észreveszem a tehetségeket. S őrá felfigyeltem!

Talááán a Hamupipőkében láttam őt először, de az a film annnnnyira nem tetszett, hogy bevallom őszintén, nem figyeltem annyira rá, mint az egész film borzalmasságára összességében... Az a film olyan katasztrófa volt, hogy szinte szóra sem érdemes... Egy átlagos meleg, ripacs szépfiúnak tartottam őt. Hiába nem meleg srácot játszott a filmben (bár ez a film, minden volt, csak nem méltó a Hamupipőke történethez), valahogy mégis így maradt meg bennem... Na, mindegy. Nem is akarok arra a filmre gondolni többet...

Viszont a Bíbor szívekben Sofia Carson - mindenkitől elnézést kérek, aki klassznak tartja - halk kornyikálása sem tudta letompítani azokat a villogó jelzéseket, amiket érzékeltem, s láttam, hogy ez a srác tényleg jó színész, van benne tehetség. Hiába egy kissé megbántott, tahót, karót nyelet fiút kellett néha alakítania, valami olyan egyéniség átjött a vásznon nekem Nicholas-tól, ami mintha túl elegáns lenne... Nem, nem is elegáns. Az külsőség. Inkább előkelőnek mondanám. Pedig rendszerint vagy katonai gyakorlóban volt, vagy véresen, izzadtan, esetleg tréningben. Mégis. A történet aranyos volt amúgy. Csak bár valami ének-képesebb csajszit castingoltak volna be az énekesnő szerepbe. Aranyos, aranyos Sofia, csak semmi erőt nem éreztem a hangjában. S - ha összehasonlíthatom Nicholas idei alakításával, a Rólad alkotott kép c. filmbeli énekes sráccal, Sofia hangja naaaaagyon gyenguska volt. A film viszont számomra azért volt többször nézhető (oké, a dalokat átléptettem rendszeresen), mert a két fiatal jellemfejlődése nagyon szépen ki volt bontva a történet során. Egyszer nézzétek meg. Állítólag jön a következő rész belőle (remélem megtanították már Sofia-t énekelni).

Aztán a Vörös, fehér és királykék című filmet megnézve végleg meghajoltam Nicholas tehetsége előtt. Na, ha a Bíbor szívekben előkelőnek mondom Nicholas-t, akkor ez a film már non plus ultra volt. 

A történet maga már megfogott. Na, itt volt a királyfis mese... Picit másképp, mint gondoltam, de akkor is.

Ez tényleg egy királykisasszonyos film, akarom mondani történet. Mert hogy ez egy jó kis könyvből lett filmre "szerelve". Természetesen kiolvastam a könyvet. Persze, persze, kicsit más volt, mint a film, de semmit nem vett egyik sem a másik értékéből. A történet - némelyeket - megbotránkoztathat. Én inkább nyitott szíveel, boldogan fogadtam a történetet.

Az angol trón várományosa Philip esküvőjére érkezünk meg, ahova az Egyesült Államok elnök(asszonyának) (Uma Thurman) fia Alex (Taylor Zakhar-Perez - Csókfülke 2) is a meghívottak között van.

Idegesen megy el az esüvőre, ugyanis tudja, hogy ő "csak" egy munkásosztálybeli politikus egyetemista fia, aki nagyjából a hatalomba csak belecsöppent, sok mindent nem tud a királyi etikettekről, azonban azt tudja, hogy Henry herceg (Nicholas Galitzine) ellenséges vele. Az első találkozásuktól már ellenséges Alex-szel, így amikor szegény elnök-csemete bakit vét és az esküvői - piszok hatalmas - tortát Henry-vel magukra borítják, elszabadul a pokol.

Alex meg kell mutassa, hogy húúú, de jó barátságban vannak a Herceggel, különben két földrésznyi gazdasági balhé lesz ebből... úgyhogy kénytelen visszabattyogni Angliába, s együtt eljátszani egy PR-drámát, miszerint ők elválaszthatatlan barátok. Miközben egymás idegeire tudnának menni. 

A PR-buli annyira jól sikerül, hogy kiderül, miért van az ellenségeskedés és szép lassan egyfajta kimondatlan barátság, bajtársiasság veszi kezdetét a két földrész között.

S amikor újévkor a Fehér Ház kertjében elcsattan Henry kijózanító csókja, Alex el kell gondolkozzon azon, hogy ki is ő, mit/kit is akar...

Annak ellenére, hogy két fiúról van szó, nem éreztem a filmben egyszer sem, hogy le akarnának a torkomon tolni valamiféle gender-politikát, pedig elég sok politika volt a történetben, illetve a két színész között egy olyan szuper kémia volt, amit régen láttam már. S Nicholas hol volt már a Hamupipőke szőke hercegétől, de a Bíbor szívekbeli Luke is messze volt már Tőle. Ő egy kiforrott, fantasztikus színész lett, aki simán elbírt a hátán egy Fehér Házas, angol királyi Buckingham-palotás hátteret is. (Megjegyzem, az, hogy egy jelenetet tényleg a Palotában forgattak le, s Stephen Fry, aki az uralkodót alakította (ZSENIÁLISAN), az egyik teremben cigarettázhatott, ahol nem is szabadna... na, az volt csak ám valami!!! 

Na, de visszatérve Nicholasra...

Utána láttam a Rólad alkotott kép című filmet, amiről később írok még részletesen, valamint ott van a Mary és George c. sorozat. Nos, azt nehezen emésztettem meg, de találtam benne színészi kihívást Nicholas részéről és megugrotta, hú, de nagyon jól megugrotta.

S ha már elkezdtem nézni Tőle filmeket, úgy döntöttem, megkeresem, honnan indult a srác. Nos, alig húsz évesen egy olyan fantasztikus filmmel indított, ami izgazán jó indítás volt, s most már tudom, hogy honnan a gitár. 

A Talpalatnyi zene igazán kellemes kis film egy olyan lelki sérült kissrácról, aki ahelyett, hogy vagdosná a karját (ami régen rendszeres lehetett), inkább a gitározásba, zenébe fejezi ki az érzelmeit, a kétségeit, a félelmeit. Luke Perry (szegény, azóta meghalt) szintén fantasztikusat alakított a filmben. Nem fogom elfelejteni ezt a történetet, nagyon jó a megtört léleknek. 

Nicholas igazán sokoldalú színész. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őt, hogy láthatok Tőle/Vele filmeket. 

Még nagyon sok szuper történetet kívánok Neki és egy igazán jó, tartalmas életet!