Volt boldogságom eljutni január 23-án Ennio Morricone koncertjére a Papp László Sportarénába.
90. jubileumi exkluzív koncert.
Muris volt a dolog, mert valamiért nem gondoltam, hogy a NAGYÖREG tényleg itt lesz nálunk. Aztán amikor a hatalmas tapsorkában megjelent, ledöbbentem, hogy tényleg a 90 éves Ennio Morricone-val egy felél alatt vagyok. Fantasztikus érzés volt. Pedig még el sem kezdték a koncertet.
Este 20 órakor kezdődött a koncert és a 15-20 perces "intermezzo"-t követően folytatódott tovább egészen 23 óráig. Szóval nem volt egy rövid koncert, mégis, azt hiszem, elviseltem volna még páááár órát az Ő műveit hallgatva.
Nos, nem mondanám, hogy csütörtökön túl sok minden értelmes dologra lettem voltam kapható a munkahelyen, de azért megálltam a helyem, azt hiszem.
De ebben természetesen nagyon is segített az, hogy előző este akkora energiahullámot kaptunk, ami akkor nagyon is kellett nekem. (Áthelyeztek egy ÚJ főnökhöz, akit nem is ismertem még előtte.)
Nos, a koncert. Mert úgy érzem, hiába filmes blogot írok, ez a koncert tökéletesen beleillik a dolgokba.
Morricone szenzációsan termékeny zeneszerző, aki szinte megszámlálhatatlan díjat nyert, s ezer és filmben lehet hallani a zenéit.
Sajnos azt a csodát, amit ott kaptam, azt az érzést nem lehet leírni, nem lehet megfogamazni. De mégis... Olyan zenei csodát hallgattunk végig, amit öreg nyanya koromban is vissza fogok említeni.
Szerintem egy legalább 100 fős kórus és a még legalább annyi zenész olyan csodát alkotott ott, hogy szavak nincsenek rá!
Olyan hangokat, hangszereket is kihallottam az ezerszer már meghallgatott műveknél, amiktől teljesen új hangzást, új érzéseket váltott ki a - tényleg már agyonhallgatott - mű.
Mást nem tudok, mint olyan zenéket beilleszteni ide, amiket Ő készített és - egyrészt - a koncerten hallottam, másrészt pedig a kedvenceim.
Jöjjön Ennio Morricone!!!!
A kedvencemmel kezdem. Morricone zsenialitását tökéletesen jellemzi ez a dal. Halkan, szinte hangtalanul, egy, maximum két hangszerrel kezdődik az egész, aztán szép lassan csatlakoznak a hangszerek, s esetleg - itt esetünkben - a kórus (amit külön szeretek Morricone-nél) is.
https://www.youtube.com/watch?v=pcJCdX_7nSQ
Mindenképpen meg kell említeni Susanna Rigazzi-t is, aki szintén itt volt a koncerten. Bár nem vagyok nagy szoprán-kedvelő, s a hölgy nem kifejezetten szép éneklés közben, de a hangja, a csodálatos tudása lehengerelt. Mesés hangja van!!!!
Neten találtam Vele ezt a videót, amit nálunk Magyarországon is - ha jól emlékszem még - elénekelt.
https://www.youtube.com/watch?v=RC7aw_yzfE4
Másik nagy kedvencem az A profi című film zseniálisan szívbemarkoló zenéje.
Aki látta a filmet, az - szerintem velem együtt - ha meghallja ezt a zenét, szintén látja, ahogy Jean-Paul Belmondo a helikopter felé sétál...
https://www.youtube.com/watch?v=KkME1Zq3vJM
A harmadik nagy kedvencem az a Mars mentőakció c. film zenéje. Úgy egészében. Morricone olyan fenomenálisan végigfeszíti a gyomrunkban a görcsöt, hogy féljünk, hogy féltsük a szereplőket, hogy az csoda. Elképzelhető, hogyha az Űrodusszeia: 2001. zenéjét is ő írta volna, akkor nézhető lett volna a számomra is?!
https://www.youtube.com/watch?v=CovR97GJpj8&t=161s
Lenyűgöző, ahogy Morricone használja a hangszereket. Olyan hangokat, olyan érzéseket ki tud fejezni egy-egy hangszer megszólalásával, hogy az ledöbbentő. Igen, tudom, a jó zene ettől jó zene, hogy a szerző ismeri a hangszerek egymással való párosításának össz-hangzását. De Morricone ebben valahogy tényleg fergeteges. Mintha valami külön számítógépes program-rendszer lenne az ő agyában, ami ezeket a csodálatos érzéseket kihozza a hangszerek együtt-hangzásából.
A jó, a rossz és a csúf zenéjét se felejtsük ki:
https://www.youtube.com/watch?v=p2fg3bR2osU
S ami számomra új volt, de persze nem ismerhetek minden filmet még én sem...
Viszont a zenéje annyira levarázsolt, hogy megkeresem, megszerzem, megnézem. De hogy máris szerelmes vagyok a zenébe, az tény. Ott, akkor, elvarázsolódtam:
https://www.youtube.com/watch?v=aYIzAIHkWWg
Minden hangszer, amit itt meghallgattunk, lenyűgözött. Újra és újra megdöbbent az, hogy a zenével mit ki nem tudunk fejezni. Nem tudom elképzelni az életemet zene nélkül. S ezen a koncerten ez valahogy ezerszeresen beigazolódott.
A zene ereje csodákat művel.
https://www.youtube.com/watch?v=vVNmVSufv0A&list=PL2EchC8usvuDkPMdJH9DrMjbw2KiGSSk8
S utoljára hagyom azt a hölgyet - Dulce Pontes-t -, aki egészen biztosan zseniális a maga nemében, de nekem nem tetszett. Jó a hangja, ott volt minden hang a helyén, de valamiért nekem nem jött át az a hajlítgatás, az az előadás, amit ő énekelt. Elnézést ezúton is Tőle.
https://www.youtube.com/watch?v=ud0V9gcaKzo
Ezúton kívánok Ennio Morricone-nak még nagyon sok egészségben és békességben, boldogságban eltöltött időt! S ezerszer is köszönet a sok boldog percért, amivel (zsenialitásával) megajándékozott bennünket!!!!
Sajnos azt a csodát, amit ott kaptam, azt az érzést nem lehet leírni, nem lehet megfogamazni. De mégis... Olyan zenei csodát hallgattunk végig, amit öreg nyanya koromban is vissza fogok említeni.
Szerintem egy legalább 100 fős kórus és a még legalább annyi zenész olyan csodát alkotott ott, hogy szavak nincsenek rá!
Olyan hangokat, hangszereket is kihallottam az ezerszer már meghallgatott műveknél, amiktől teljesen új hangzást, új érzéseket váltott ki a - tényleg már agyonhallgatott - mű.
Mást nem tudok, mint olyan zenéket beilleszteni ide, amiket Ő készített és - egyrészt - a koncerten hallottam, másrészt pedig a kedvenceim.
Jöjjön Ennio Morricone!!!!
A kedvencemmel kezdem. Morricone zsenialitását tökéletesen jellemzi ez a dal. Halkan, szinte hangtalanul, egy, maximum két hangszerrel kezdődik az egész, aztán szép lassan csatlakoznak a hangszerek, s esetleg - itt esetünkben - a kórus (amit külön szeretek Morricone-nél) is.
https://www.youtube.com/watch?v=pcJCdX_7nSQ
Mindenképpen meg kell említeni Susanna Rigazzi-t is, aki szintén itt volt a koncerten. Bár nem vagyok nagy szoprán-kedvelő, s a hölgy nem kifejezetten szép éneklés közben, de a hangja, a csodálatos tudása lehengerelt. Mesés hangja van!!!!
Neten találtam Vele ezt a videót, amit nálunk Magyarországon is - ha jól emlékszem még - elénekelt.
https://www.youtube.com/watch?v=RC7aw_yzfE4
Másik nagy kedvencem az A profi című film zseniálisan szívbemarkoló zenéje.
Aki látta a filmet, az - szerintem velem együtt - ha meghallja ezt a zenét, szintén látja, ahogy Jean-Paul Belmondo a helikopter felé sétál...
https://www.youtube.com/watch?v=KkME1Zq3vJM
A harmadik nagy kedvencem az a Mars mentőakció c. film zenéje. Úgy egészében. Morricone olyan fenomenálisan végigfeszíti a gyomrunkban a görcsöt, hogy féljünk, hogy féltsük a szereplőket, hogy az csoda. Elképzelhető, hogyha az Űrodusszeia: 2001. zenéjét is ő írta volna, akkor nézhető lett volna a számomra is?!
https://www.youtube.com/watch?v=CovR97GJpj8&t=161s
Lenyűgöző, ahogy Morricone használja a hangszereket. Olyan hangokat, olyan érzéseket ki tud fejezni egy-egy hangszer megszólalásával, hogy az ledöbbentő. Igen, tudom, a jó zene ettől jó zene, hogy a szerző ismeri a hangszerek egymással való párosításának össz-hangzását. De Morricone ebben valahogy tényleg fergeteges. Mintha valami külön számítógépes program-rendszer lenne az ő agyában, ami ezeket a csodálatos érzéseket kihozza a hangszerek együtt-hangzásából.
A jó, a rossz és a csúf zenéjét se felejtsük ki:
https://www.youtube.com/watch?v=p2fg3bR2osU
S ami számomra új volt, de persze nem ismerhetek minden filmet még én sem...
Viszont a zenéje annyira levarázsolt, hogy megkeresem, megszerzem, megnézem. De hogy máris szerelmes vagyok a zenébe, az tény. Ott, akkor, elvarázsolódtam:
https://www.youtube.com/watch?v=aYIzAIHkWWg
Minden hangszer, amit itt meghallgattunk, lenyűgözött. Újra és újra megdöbbent az, hogy a zenével mit ki nem tudunk fejezni. Nem tudom elképzelni az életemet zene nélkül. S ezen a koncerten ez valahogy ezerszeresen beigazolódott.
A zene ereje csodákat művel.
https://www.youtube.com/watch?v=vVNmVSufv0A&list=PL2EchC8usvuDkPMdJH9DrMjbw2KiGSSk8
S utoljára hagyom azt a hölgyet - Dulce Pontes-t -, aki egészen biztosan zseniális a maga nemében, de nekem nem tetszett. Jó a hangja, ott volt minden hang a helyén, de valamiért nekem nem jött át az a hajlítgatás, az az előadás, amit ő énekelt. Elnézést ezúton is Tőle.
https://www.youtube.com/watch?v=ud0V9gcaKzo
Ezúton kívánok Ennio Morricone-nak még nagyon sok egészségben és békességben, boldogságban eltöltött időt! S ezerszer is köszönet a sok boldog percért, amivel (zsenialitásával) megajándékozott bennünket!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése