2016. július 24., vasárnap

Star Trek Beyond - másképp

Ezeket a képeket muszáj feltennem.... Annyira édesek.
Ahogy a Star Trek-es blog-bejegyzésemhez kerestem képeket, akkor találtam rá ezekre a gyöngyszemekre.


Apa fia és mint kiderült, Robert Pine is szerepelt már ST-s filmben, mint vulkáni nagykövet. :D


Ki akar beülni a kapitány székébe?


Mert vulkáni stílusban illik egy ST-snek tudnia köszönni!


A két főszereplő... Rossz emberke ül a kapitányi székben... nem baj?!


Ezen a képen majdnem elsírtam magam. Nevettem és szomorú voltam egyszerre...


Promózni így kell egy filmet... ilyen fiúkkal... :)


A film egyik írója és a producer (már nem rendezőként dolgozott J.J.).

Naná, hogy a rossz vigyorog mindig...


A főbb szereplők... civilben.

A három... nem is tudom, muskétás? Velük mindig történt valami eddig...

Star Trek - Beyond (Mindenen túl)

Most kicsit másképp írnék blogot, mint máskor.  Nem akarom elmesélni a történetet. Inkább az érzelmeimet írnám le, hogy milyen benyomásokat adott a film.
Persze, Star Trek, tehát nagyon tetszett, de mégis…

Szerettem minden percét a filmnek.
Látványos volt, izgalmas és minden régi szereplő (Kisizé, még szép, hogy Khan nem szerepelt… Bár Ben Cumberbatch-csel bármikor megnézek bármilyen filmet a továbbiakban is, az tény…) újra ott volt velünk, körülöttünk.
Kirk ugyanúgy stírölte a csajokat, Spock ugyanúgy hozta a hűvös stílusát…

Bones ugyanúgy folyton vizsgálgatni szerette volna a kapitányt… Amit ő persze nehezen tűrt… és Bones és Spock ugyanúgy zrikálták egymást, mint máskor… Az ő mondataik mindig mosolygásra késztették az embert.

Kirk egyik mondata megragadta a figyelmem:
“Néha nehéz két lábbal a földön járni, ha még a gravitáció is mesterséges.” – valahogy így szólt a mondat. Ez lett az egyik kedvenc mondatom, az biztosan.



A film elején Kirk naplóbejegyzését hallgathattuk végig, ami igen fura volt. Kirk szemén át rálátást kaptam egy olyan űrhajó mindennapjaira, ahol már három éve együtt élnek az emberek. A kapcsolatok bonyolultságát, szépségét....

Nagyon mélyen érintett, hiszen egyből ott éreztem magam a hajón, ahogy az emberek tették a dolgaikat, élték az életüket, eltöltötték a szabadidejüket és nem tudtak elmenni sehova a hajóról.

/Már elnézést, de a Star Wars-ban sosem tudtam volna meg, hogy egy űrhajón milyen az élet hétköznap./

Ahogy beszélt Kirk, egyre inkább valami olyan érzésem támadt, hogy be akarja fejezni a dolgokat itt az Enterprise-on. Aztán amikor kikötöttek azon az űrállomáson (mellesleg életem nagyon nagy élménye volt ez az űrállomás – sajnos nem tudom, minek hívták), rájöttem, miért volt ez a mélyen szántó elmélkedés. Hiszen Kirk abban a korban volt, amit édesapja már nem élhetett meg. Hiszen emlékszünk, amikor feláldozta magát egy egész űrhajónyi emberét. S Kirk máris idősebb volt, mint amit ő megélt. S ez érdekes gondolatokat hozott elő belőle. Vajon eddig a saját életét élte, vagy az édesapja életét. Akkor most már tényeg J.T. Kirk-öt kellene alakítsa… De az vajon kicsoda? És kapitány akar még vajon maradni, vagy inkább megállapodna?
Altengernagyként – ezt akarta megpályázni – már nem menne ki az űrbe, nem repkedne semmerre sem, hanem maradna az állomáson.

De persze kaptak egy feladatot, hiszen Kirk és a csapata mindenképpen emberek megmentésére is szakosodott.  Persze, mozgalmas volt a film. És nagyon is látványos!!! Ahogy azt egy jó Star Trek filmhez illik.

Chris Pine iszonyatosan felnőtt szerintem a feladathoz. Nagyon jól játszott, ahol kellett, ott vigyorgott, hülyéskedett, csajozott, ahol kellett, ott igenis nagyon komoly volt.

A mostani filmben szerintem nagyobb szerep jutott Scotty-nak, ami abszolut nem volt gond. Sőt… Ő mindig jó.
Persze mindenki jó volt. Azon viszont meglepődtem, hogy Zoe Saldana mennyit öregedett. Oké, oké, ne gonoszkodjak. De volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, Spock kisfiú mellette.

A főgonosz most valahogy nekem nem volt olyan nagyon gonosz, inkább a játékai… De persze nem is Ben Cumberbatc volt, az is igaz.
A plusz színészek pedig jó helyen voltak, Jaylah kimondottan felvillanyozta Scotty körül a levegőt.

A Star Trek-esek jól tudják, hogy azzal máris szétolvadunk a mozi székében, ha régi filmekre, sorozatokra utalnak.
Itt többször is utaltak az Enterprise sorozatra (ami időben a legrégebbi volt - nem a sorozat készítésének idejére gondolok itt), illetve mutatták az Eredeti sorozat szereplőit is egy fényképen. Csodás, melegséget árasztó érzés volt William Shatner-t, Leonard Nimoy-t és a többi régi, kedves ismerőst egy képen látni.

Az első pillanatokban nagyon fájdalmas érzés volt látni Anton Yelcin-t, hiszen igen friss még a gyászunk miatta.
De ez a kissrác elfeledtette velem pillanat alatt, hogy mi történt és már bele is zuhantam a filmbe.

Élveztem a két óra minden percét, na!

Ha majd kijön a DVD is, akkor lehet, hogy megírom a történetet, de én azt mondom, inkább nézze meg mindenki a filmet magát.

Scotty egyik mondatát megjegyeztem: "Ésszel öcsi. Az egyik kezem vas... és a másik is."
Kell még más?! Ugye nem?!!!?!!

Tarzan legendája

Alexander Skarsgard-ot mindig is szerettem. Vagyis apuját IS és őt IS.
A True Blood-ban ismertem meg a szomorú szemű, helyes kölyköt, aki bárhogy akarta velem elhitetni, hogy Eric Northman egy gonosz, kemény vámpír, az első pillantásból tudtam, hogy szeretni fogom (mint Damon-t a TVD-ben, amikor az ajtóban megállt és Stefan-nak "Hello brother!"-t mondott).
Nem is okozott csalódást.

Aztán megnéztem más filmekben is és újra rádöbbentem, még mindig jó az orrom a JÓ színészekhez.
S egyszer csak meghallottam, hogy újradefiniálják Tarzant.

Nem mondom, hogy nem ijedtem meg. Megint egy újabb reboot-film. Neeeeeee...

De persze fél szemem ott tartottam a dolgon, hogy kit fognak előhúzni a skatulyából és szegényre ráaggatni az alig valamit-takaró ágyékkötőt. No nem az alatta levő dolgokra gondoltam, hanem arra, hogy egy újabb színészt fognak beskatulyázni a Tarzan szerepébe.

És amikor megláttam, hogy ki lesz a főszereplő, nemcsak hogy megörültem, hanem fel is lélegeztem. Alex ki fog tudni lépni ebből a szerepből. Ahogy Northman szerepéből is ki tudott lépni.
Aztán persze azon kezdtem aggódni, hogy mit fognak csinálni a történetből. Majd eszembe jutott.: Alex már régen nem vállal el olyan filmeket, amik nem jelentenének neki sokat. Megengedheti magának már azt, hogy válogasson. Van akkora színész.
Úgyhogy már csak annyi volt a dolgom, hogy várjam a filmet.

S lám - mint ahogy már többször is írtam - ez az év elkényeztet engem filmekkel.

Megjelent a Tarzan legendája.
A tegnapi nap - volt mindez két hete, bocsi - után (Függetlenség napja 2-t néztem meg) kicsit félve mentem a moziba.
De bíztam Alex-ben (a rendezőben David Yates-ben kevésbé, ő Harry Potter-eket rendezett főleg).
És nem csalódtam, sőt!!!

Lajos, idáig olvass, innentől már a történetet mesélem! :) 

Ez a Tarzan már az első pillanatban teát ivott és némán tűrte, hogy zrikálják.
Ő már vagy nyolc éve Angliában élt és Jane a felesége volt és együtt éldegéltek - ha jól emlékszem - a grófi címe mellett.

Csakhogy a politika az ő életét is utolérte. II. Lipót belga király Kongót elfoglalva, belerángatta - nagyon nem szép módon - John Clayton-t, vagyis Tarzan-t a saját kis ügyleteibe. Ahhoz, hogy pénzhez jusson a király, egyik emberét drágaköveket szerezni odaküldite Afrika szívébe. Csakhogy a pénz és a király között egy törzs állt, akik a király emberének (Leon Rom - Christoph Waltz, aki újra megmutatta, hogyan kell teljesen megbízható őrültet játszani) teljes seregét cca. két perc alatt lemészárolták. Ennek ellenére felajánlotta Mbonga törzsfőnök, hogy megkapja a király a kívánt "köveit", de egy dolgot kérnek cserébe: Tarzant tárcán.

Nos, Rom gyorsan megoldotta a dolgot, elcsalta Kongóba John-t (persze Tarzannal megy Jane is), s hiába érezte John, hogy nem kellene elmenjen újra Afrikába, hiszen úgy a régi családja, a gorillák, mint Mbonga is az ő fejét kívánja magának, mégis elment. Egy George Washington Williams (Samuel L. Jackson - Fury kiszakadt kicsit a Bosszúállóktól) nevű pasi kísérte el Tarzant.

Hogy a gorillák miért akarták a fejét? Mert megcsalta, elárulta őket és otthagyta a családját, hogy Londonba menjen, hogy legyen egy felesége, Jane.
Persze Jane is szeretett volna visszamenni Kongóba, hiszen - érdekes módon - ő is ott nevelkedett Afrikában, csakhogy ő egy misszionárius lányaként egy törzs szeretete, támogatása mellett nőtt fel.

Szóval Kongó.

George, John és Jane érdekes módon érkeztek meg Jane szeretett falujába. 
A képek itt annyira elragadtak magukkal, hogy néha azt hittem, természetfilmet nézek, nem Tarzanról egy kalandfilmet.
Ennek ellenére szuper volt a dolog nagyon!

Aztán persze elkapták a nőt. Naná. Egy pasit kivel lehet a leginkább zsarolni?  A szeretett nővel.



Samuel L. Jackson és Alex Skarsgard érdekes módon jól illettek egymáshoz. A görcsösen megfelelni vágyó városi pasi, illetve a halgatag, ám igen bölcs srác együtt egész jó csapatot alkottak.



Persze haza kell menni a gorillákhoz, akik közül a főnökkel meg kell vívni. De nem szabad győzni, mert akkor ott ciki lenne...

De hogy hozz össze egy vereséget úgy, hogy azért életben maradj?
És mit tudsz csinálni, amikor tényleg elfognak és gúzsba kötve visznek valahova?
Kit hívsz segítségül? Mit hívsz segítségül?


Számomra ez a film azért is tetszett még inkább, mert az emberi becsületről, tisztességről, az állatok iránti szeretetről és az igazi hovatartozásról is kicsit újat tanultunk.

De eközben nem felejtettük el, hogy Kongóban vagyunk, hogy egy olyan ember elméjéből kipattant történetet ismertünk meg, amit több, mint száz éve írt meg.

A történet szerintem jóra sikerült, Alex is és igazából az összes szereplő nagyon jó volt a filmben. Olvastam kritikákat, hogy gyengére sikerült a film, meg ilyenek. Persze. Igen. De azért az ég áldjon meg mindenkit... Ez nem egy Oscar esélyes mély mondanivalóról szóló film. Ez a Tarzan. Kezeljük már helyén a dolgokat. Itt az ember és állat közötti kapcsolatot, ember és ember közötti kapcsolatot, az emberek természethez való viszonyát érezzük és közben meg egy jó kis kalandban is részt veszünk.

Lehet, hogy azért is szeretem, mert odavagyok a majmokért, főleg a gorillákért? Nem tudom. Lehet. Az is lehet, hogy Alex miatt elfogult vagyok. Mégis. Ezért mentem el a moziba megnézni...
Szóval szerintem nagyon kellemes film volt. Egyszer mindenképpen megéri megnézni!
De szerintem többször is. 


2016. július 11., hétfő

Függetlenség napja 2.

Nos, a film kipipálva. Jelentem, megnéztem!


Nos, tudtam jókat hülyéskedni édesanyámmal filmnézés közben (aki ismer, tudja, hogy nálam a filmnézés elég szent dolog), úgyhogy azt nem mondanám, hogy nagyon lekötötte minden pillanatomat, de...

Aki látta az első részt, az tudja, hogy a helyén kell kezelni a filmet.
Sosem fog kapni Oscar díjat, de ezzel nincs is egy percig sem gond. /Az első rész kapott 1 Oscart, de azért valljuk be, 1996-ban egy ilyen film nagyon ott volt még a top-on, na!

Ez a film arról szólt - az első rész is -, hogy ki akarnak ííííírtani, elsöpörni bennünket.

Az első rész azért volt számunkra érdekesebb, mert akkor még a technika nem volt olyan fejlett, nem kaptunk nagyon sok jó sci-fi filmet, s ez azért elég monumentálisra sikerült.

Aztán teltek az évek és a filmkészítők próbálták lepipálni ennek a kasszasikernek a példáját. Meglehetősen sikeresen.
Hiszen azért valljuk be jóóó sok film készült azót a föld megmentéséről. Kezdve mondjuk az Armaggedon-nal. :)
Na, de vissza Függetlenség napjaihoz.

Az első részben Jeff Goldblum zseniális volt. hozzá még kapcsolódott Bill Pullman (mekkora filmje volt az Aludj csak, én álmodom-ban Sandra Bullock-kal), illetve az akkor még nagyon is ismeretlennek számító Will Smith is (igazából egyetlen filmben tetszett nagyon - Én, a robot).
Nagy kedvencem mégis Judd Hirsch volt, aki már kismillió filmmel letette a nevét a híres színészek közé.

A film akkor izgalmas, klassz volt. Az idegenek félelmetesek (igenis, ne tessék nevetni, akkoriban nagyon is félelmetesnek tűntek- a vizuális effektek szerezték meg a filmnek az öröklétet, az Oscar díjat!!), a történet zseniális, az elnök beszéde fennkölt és hazafias (még magyarul is az volt). Szóval nagyon-nagyon jó volt a film. Megnéztük egyszer-kétszer a moziban, aztán még egyszer-kétszer-sokszor talán VHS kazettán, aztán DVD-n és mindenki élvezettel nosztalgiázott rajta.

Aztán eltelt húsz év. A filmet lassan befedte a por,
Hogy kinek az agyából pattant ki, hogy készítsenek egy második részt, nem tudom, de hááát, talán jobb lett volna úgy hagyni az egészet. Inkább egy új filmet készítettek volna, valami más témáról. 
Na, mindegy. Akkor nem láttam volna a Holdon Liam Hemsworth-öt. 
Szóval valaki nem épeszű megcsinálta a második részt. Becsülöm, hogy majd minden főszereplő a nevét adta a filmhez újra. Will Smith-en kívül. Akit azért valljuk be, legalább pár percre felbukkanhatott volna. Mégiscsak ez a film hozta meg az igazi sikert neki... Szóval ennyire nem kellett volna lef... na, mindegy. Ez az én véleményem.
Viszont a többiek szinte mind újra bevállalták az új filmet. Becsületükre legyen szólva.

Withmore elnök már a múlté, most egy nő az elnök. Na, ezen fenn is akadtam egy pöppet.
Oké, oké, hogy egyeduralom van, vagy mi a szösz... Meg volt már néger is az elnökünk (nem is egy filmben, meg most már az életben is, de mééééééééééégis... Pedig Seal Ward-ot nagyon szeretem (kezdve a Holnapután c. filmmel), de nekem nagyon fura volt ő ebben a szerepben, na.

Tetszett, hogy a Föld felhasználta az idegenek technikáját. Tetszett, hogy a Holdon kialakítottak űrbázist. És hát ott van Liam. Éééééééééééédes volt. Bár azt a pofont nagyon bevállalta. Már ha igazából megkapta.

Szóval a történet nekem kicsit túllihegett volt. A Holdra érkezett egy pillanat alatt valami űrhajó-féleség és a drága Földiek egy pillanat alatt lelőtték. Nos, oké, értem én, hogy akit megmart a kígyó, az a gyíktól is fél, de mééégis. Azért nem kellett volna először megkérdezni, hogy ki fia-borja a társaság? Mégis...?! Még csak hírből sem úgy nézett ki a hajó, mint az előző, gonosz idegeneké. Akkor nem lett volna jobb...?! Á, nem, akkor gyorsan vége lett volna a filmnek, az biztos.
Mindenesetre úgy lepuffantották, mint a pinty. Az szegényke lazán a Holdra potyogtatta darabjait (tudtommal a Holdon nem nagyon van gravitáció... Ez mégis olyan szépen megmaradt a "földön", mint a sicc.

Nos, találtak is a roncsok között valamit és egy pillanat alatt felbolydult a világ. Withmore elnök, aki eddig bogyókon éldegélt, most aktívvá válik, lánya legnagyobb kétségbeesésére (aki nem az eredeti színésznő maradt, de ezzel volt a legkisebb bajom).

Dr. Ocun, aki a húsz év alatt kómában létezett, most felébred egy pillanat alatt és szintén mintha aktíválódott volna (édes Data-m de messze volt a mostani arca az akkoritól. Nagyon kedvelem Brent Spiner-t, zseniális színész!). Szóval valami történt...

Na igen. És az a gömb... Mi a szösz és ha hozzáérünk mi lesz vele, vagy épp Velünk?!
Nos, izgalmas kérdések. Bár én kicsit kreatívabb lettem volna az "ellenségem ellensége a barátom" témában. Akár jobban ki is fejthették volna a dolgokat. A Mars mentőakcióban nemcsak látványosan, de érthetően, szépen kivitelezték a dolgot... itt ezt hiányoltam. De azért nem volt persze rossz...

Viszont Judd Hirch szerepe nem tetszett. Nagyon nem tetszett. Átment - hogy is fogalmazta édesanyám? - ripacsba az ő szerepe. Sajnáltam, pedig aranyos is lehetett volna. Oké, mentsük meg a gyerekeket, de mégis... íígy?!

Liam szerepe viszont minden rosszért pótolt. Bár többet szerepelt volna a filmben.
Igazából nem jöttem rá, hogy a Függetlenség napját akarták feldobni Liam Hemsworht-szel, hogy bejöjjenek a fiatalok (főleg lányok) miatta a filmre, vagy Liam-ot akarták kicsit propagálni a filmmel.
Nos, én úgy gondolom, inkább az első.

Nos, az elnök itt hamar leköszön. S egy katonával helyettesítik. Vagyis akkor mégsem kell a női elnök a filmbe? Hááát, elgondolkodtam, hogy akkor minek volt ez? Senki nem válaszolt...

A film egy dolog miatt jó volt. Visszaemlékeztünk kölyökkorunk best of filmjére, a Függetlenség napjára, és kicsit újra belekóstoltunk az ottani létbe, a félelembe, hogy mi lenne, ha meglepnének minket az idegenek... és a teljes kipusztítással fenyegetnének. Vajon mi is így összefognánk? Sajnos nemet kellene mondanom, nem hinném, hogy ilyen jól sikerülne...

De sebaj. Ha van egy Jake Morrison-unk, bármi lehetséges. És van! Csak Liam Hemsworth-nek hívják.
Úgyhogy mindenkinek kárpótlásul - főleg egy kedves munkatársnőmnek - hoztam pár képet a HŐS-ről. 











Pusszantás.