Demóna, avagy Lara Croft kicsit másképp

Nos, ezt a Demóna című történetet nagyon nem akartam megnézni, aztán egy kedves barátnőm kívánságára mégis beültem a filmre.

Nos, hogy tetszett-e?

Háááát... Ahogy szoktam mondani: vegyes felvágott.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a nagy Angelina Jolie fan. Főleg, mióta elszipkázta Brad Pitt-et Jennifer Aniston elől, vagy mellől, ahogy tetszik. Nagyon nehezen bólintottam rá - az alaphelyzetben szuper történet - Mr. és Mrs. Smith filmre, úgyhogy één nem esek hasra a színésznőtől.

Aztán amikor megláttam a film elején, úgy éreztem, hogy inkább egy jó adag vitaminra lett volna szüksége, mint ennek a filmnek az elkészítésére, ugyanis olyan beesett volt az arca, mint a pinty. A betegsége többet kivett volna belőle, mint gondolnánk? Ki tudja...

Persze aztán pillanat alatt rájöttem, hogy ez egyrészt jó maszk, másrészt biztosan trükkfelvétel is.

Nem létezik ilyen kiugró arccsont és ilyen vézna áll.

A történet persze nekem több sebből is vérzett, de azért megnézhető volt.
A negatívumok között nekem főleg Angelina Jolie volt a fő. Aki a Csipkerózsika történetét várja ettől a filmtől, az hatalmasat csalódik, ugyanis nemhogy nem így kezdődik a film, de nem is úgy ér véget, ahogy az a számomra eredeti történetben volt.

Két királyságot ismerünk meg, az emberekét, ahol zsarnok, önző emberek laknak és egy olyan országot, ahol mindenféle tündérek és fura lények laknak. Nekem nem volt olyan csábító az az ország (egyrészt Demóna miatt is), hiszen olyan édes semmittevést éreztem ott náluk, illetve a természet olyannyira élő, létező volt, de mégis olyan kevés állat, tündér, stb. alkotta az élőlények sorát, amitől számomra kihalt volt a hely.
Megismertük Demónát, a kislányt, akinek szarvai vannak (nekem olyan patás, ördögszarv érzésem volt) és szárnyai vannak, amiknek a végén szintén valamiféle karom is van, meg fura sötét, és óriási és rémisztő, szóval nem egy esti mesébe való csajszi, az fix. Szóval van ő, meg egy srác, Stefan, aki odakeveredett az országába, összeismerkednek.
Egymásba szeretnek és még a végén csókolóznak is... Hohóó, de ez nem akármilyen csók ám, odaadják egymásnak a szívüket (persze csak képletesen).

De aztán a srác, mivel mégiscsak a másik országban lakik, meg amúgy is gonosz ám, csak a kislány valahogy..., na szóval a hatalomvágya nagyobb lesz és elszegődik a királyhoz.

Amikor felnő... na, ott akadtam ki aztán megint, hogy megláttam Sharlto Copley-t, aki nekem az örök Murdoch az A-Team-ből (Szupercsapat, Liam Neeson vezetésével). Na, szóval miután jól kiröhögtem magam - barátnőm nem kevés homlokráncolása mellett, mert nem értette, miért vinnyogok olyan hülyén a pasi láttán - hogy Murdoch mit keres ebben a mesében, rájöttem, hogy itt sokkal bonyolultabb a történet, mint gondolnánk.
Szóval amikor felnő a

S emiatt meg tetszett nagyon. Mert amíg a mesék világában mindenki vagy fehér, vagy fekete, vagy jó, de az unalomig jó, s rossz és megátalkodott rossz, addig ebben a filmben nem ezt láttam. A rosszat is megértettük, hogy miért az lett, ami és a jónak is láttuk a viaskodásait, a rossz oldalát (napjait).

A történet itt talán kicsit hasonlít az eredetihez... Már amire emlékszem. A király és a királynénak gyermeke születik, kislány lesz.
S a kislánynak a tündérek mesés szépséget, boldogságot jövendölnek.

De persze van egy kis baj. Valakit elfelejtettemk meghívni a keresztelő buliba.
Hogy ki ez? Hát a csalódott szerelmes nő, Demóna.
S mint köztudott, minden pasit a csalódott szerelmesektől óvjon meg az ég.
Demóna mégis elmegy a partiba és bár kedvesen mosolyog (nálam ez inkább vicsorgás volt), megátkozza a kislányt.
Nos, a történet innentől olyan fordulatot vett, hogy nem tudtam, nevessek-e vagy sírjak.

Mert a piciny tündérek elviszik magukkal a kis hercegnőt, hogy tizenhat éves születésnapja után egy nappal vigyék csak vissza a családi kastélyba.
Kérdem én... ha az átok a 16. születésnapjára szól, mi a bánatnak kell a szüleitől messzire felnőnie? Másik kérdés. Pont egy tündérféleségtől, vagy mitől kapta a halálos átkot, mi a fenéért adnám oda sokkal kisebb, bár hasonló tündéreknek az egy szem gyerekemet?

S amin meg aztán totál leesett az állam: Demóna olyan simán tudja, hogy a kislány hol él, sőt, mitöbb még eteti is és vigyáz rá, hogy akkor miért is kellett az otthonából kiragadni?
Tudom, mindig ide jutok vissza... de miért is? Mert NEM ÉRTEM!!!
Na, mindegy.

Az átok persze azért beteljesül, de ha valaki azt hiszi, hogy a történet itt is követi az "eredeti" történetet, akkor az nagyon, de nagyon nagyot csalódik.

A történet sokkal furább csavarral fejeződik be, mint gondolnánk.
De ez persze nem von le semmit a filmből (bár szerintem nem is sokat tesz hozzá).

A herceg, Philip herceg (Brenton Thwaites - még a tojáshéj a fenekén van), aki fel kell ébressze Csipkerózsikát (a filmben Demóna rendszeresen Szörnyi-nek hívja Aurórát, a kislányt, ami piszkosul tetszett), számomra nem volt nagyon fontos szereplő.
Viszont akitől többet vártam a történetben, az a Holló volt. No, nem Brandon Lee (sajnos), hanem egy holló, amit/akit Demóna a szemének, szárnyának használt... (A szárny-talanításról nem írtam, mert hosszú lett volna akkor a mesém.) Szóval Diaval (Sam Riley), a holló nagyon szimpi szereplő volt. Komolyan sajnálom, hogy csak ennyi szerep jutott neki!

Ja, Demóna egyik - számomra - kedvenc varázslata a levitáció volt. Elsőre is már vinnyogtam a nevetéstől, de amikor a kis herceget a levegőben ide-oda lökdösték, ott elszakadt a cérna és hangosan nevettem.
NAGYON vicces volt! (Úgy amúgy néha maga a film is.)

A látványvilág jó, néha azért kicsit unatkoztam a film alatt, de az érzelmi dolgok kárpótoltak. Disney filmhez méltóan ennyi tellett belőle, ennyit el is vártam.

DVD-n biztosan nem fogom megvenni, de egyszer megnézhető film volt.
Angelina Jolie-t azért nem tudtam megszeretni, bocs Fan-ok.