Két olyan srácnak is ma van a szülinapja, akiket csak egy-egy sorozatban láttam még, ismertem meg, mégis nagyon megfogtak, nagyon maguk köré csavartak.
Az egyik srác - Stephen Amell - azért keltette fel a figyelmemet, mert szuperhős, s amitől még inkább szerethető számomra, az az, hogy ő egy halandó, botladozó, nem tökéletes, hanem hibákkal rendelkező férfi, aki nem mellesleg a város névtelen hőse is.
Nem kevés fenntartással kezdtem el nézni a sorozatot, ugyanis ez egy oldalága igazából a Superman-nak, vagyis a Smallville c. sorozatban hallottam először Oliver Queen-ről, aki - na itt nem egyezett tökéletesen a két sorozatban a történet - egy családi tragédia miatt kénytelen a milliomos csemete életét felváltani egy komolyabb, felelősségteljesebb életre.
Szóval Justin Hartley volt a Smallville-ben Green Arrow, s őt nagyon szerettem abban a történetben. Így eléggé lapos tekintettel kezdtem el nézni ezt a sorozatot.
De mentségükre szolgáljon, hiába ellentéte Justin Hartley-nak az új Oliver, ugyanis ő szőke és csodás barna szemmel néz a világra, valahogy mégis meg tudtam szeretni a barnás hajú, kékeszöld szemű Stephen Amell-t is.
A történetet jól megcsavarták ebben a sorozatban, s szerintem igen klasszra sikeredett.
Aki nézi a sorozatot, annak elmesélem, én Olicity Fan vagyok. Nem csoda.
A ma 33 éves színésznek nagyon boldog születésnapot kívánok és még nagyon sok jó évet a sorozatban, illetve pár olyan jó kis filmet, amiben megismerhetjük másik oldaláról is.
Ja és puszi a kislánya talpára.
A másik szülinapos srácot szerintem már többször említettem itt a blogomon. Főleg azért, mert abban a sorozatban (TVD), ahol a mittoménhányadik kedvenc színészem a főszereplő, ez a srác - Matthew Davis - a legjobb barátja.
A ma 36 éves srác annyira megszerettette velem magát a sorozatban, hogy onnantól fogva, hogy nincs többé (mármint meghalt a szerepe szerint), nem is tudom olyan elánnal nézni a történetet.
Alaric Saltzman nélkül Damon Salvatore eléggé elveszett lett nekem.
Ők ketten olyan igazi rosszcsontok voltak a történetben. Mindig jókat derültem, ha valamit együtt agyaltak.
Ő az a tanár és vadász, akit nagyon kívánnék magamnak, ha suliba járnék.
A bátorsága, merészsége és néha fejetlensége mindig meg tudott nevettetni.
Kevés olyan alkalom van, amikor bőgök egy-egy sorozat-szereplő elvesztésekor, őt megpityogtam. Bevallom férfiasan.
Persze ehhez azért hozzájött Ian Somerhalder mesteri színjátéka is... Ahogy barátja elvesztését fájlalja...
Na, de ne is ezzel foglalkozzunk, inkább ennek a fiúnak is kívánjunk nagyon boldog születésnapot és sok színészi sikert!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése