E. barátnőm jól kifogott rajtam.
Azt hittem, ma Penry-Jones nap lesz, hiszen ma van a szülinapja.
Erre hozzám vágott egy olyan filmet, amin jól ledöbbentem és nagyon tetszett és úgy döntöttem, az egyik kedvenc filmem lesz ezek után.
Nem az az igazi én kedvencem, hiszen nincs benne kémkedés, nincs benne sci-fi, egyszerűen csak egy történet, ami akárkivel megtörténhetett a 60-es évek végén az USA-ban, mégis...
Tudjuk, hogy mikor indult el az Apolló 11 az űrbe (1969. augusztus), s hogy Armstrong-ék meghódították a Holdat.
De akkor éppen még javában szólt a puskaropogás Vietnámban. Sok amerikai fiatalember próbálta ott túlélni a következő perceket, napokat, hogy egyszer, talán hazamehessen a családjához... elfelejthesse azt a buta háborút.
A főszereplőink Dalton Joiner (Austin Stowell) és Mickey Wright (Liam Hemsworth) egy szakaszban vannak. Két olyan különböző srácot nem ismerhetünk meg, mint ők. Dalton csendes, figyelmes, mindig észreveszi a viet csapdákat, nem nevet és csöndben várja minden nap a barátnőjétől a csomagokat, leveleket.
Ezzel szemben Mickey hangos, vidám, egyfolytában csacsog és mindenkinek a hódításaival, csajaival dicsekszik.
Mégis mindkettőjüknek a helyén van a szíve.
Egyik nap Dalton levelet kap a barátnőjétől, amelyben a lány elnézést kér, de szakítani akar. Nos, a srác összeomlik, s amikor egy hét eltávot kapnak Hong Kong-ban, úgy dönt, hazamegy és megpróbálja visszahódítani a barátnőjét.
Mickey próbálja visszatartani, de rájön, a srác nem hajlandó engedni.
Így a két srác útnak indul és hazamegy Amerikába.
Amikor hazaérnek, kiderül, hogy a lány egy háború ellenes kommuna-szerű társasággal.
Amikor meglátják a srácokat, azt hiszik, dezertőrök, így örömmel fogadják őket.
Csakhogy a két fiúnak pár nap múlva haza kell mennie.
Persze miért ne, belekeverednek rögtön egy háború-ellenes tüntetésbe, illetve a társaságban levő srácok közül többen is egy helyi újságot, vagy röpirat-féleséget terjesztenek, így szét akarják gyorsan kürtölni, hogy a fiúk megszöktek.
"- Szoktál gondolkodni, mielőtt elkezd ömleni belőled a baromság?
- Nem, sohasem." - ezért is odavagyok érte...
Dalton megkéri a barátnője kezét s közben Mickey is elkezdi fűzni az egyik lányt, akiről kiderül, hogy annál okosabb, minthogy a macsós dumát, a csajozós szöveget bevegye. Wright rájön, hogy ezért a lányért talán érdemes harcolni. Csakhogy a lányok még nem tudják, hogy a fiúk vissza fognak menni Vietnamba.
Mi lesz, ha kiderül, hogy a fiúk nem maradnak itthon, illetve nem menekülnek tovább Kanadába?
Mi lesz a két fiúval, akik látják, hogy otthon, amerikai területen mennyire más az élet?
Vajon Armstrong és kis csapata dezertálhat a Holdon?
Nagyon tetszett a film, ahogy a vietnámi dolgokat amerikai szemszögből láthattam.
A szereplőkről már nem is beszélve...
Igen, E. barátnőm. Ezt a mosolyt...
Én is kérek egy ilyen fénymásoló-szerelőt!
Persze sokkal több van ebben a filmben, mert a "becsület" szó nem véletlenül van benne a címben (még az angolban is!).
Szóval aki komoly filmre vágyik, az is nézze meg ezt a történetet, aki meg komoly filmre vágyik, az is megkapja ettől azt, amit szeretne... Fura, ugyanis valahogy pont egyensúlyban van - én legalábbis úgy éreztem - a komolyságot és a hülyéskedést.
Tetszett, hogy nem a komoly dolgok is nagyon benne vannak a filmben, annak ellenére, hogy első nézésre akár könnyed történetnek is hatNA.
Szóval mindenkinek ajánlom a történetet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése