Under the Dome - A búra alatt

Aki szereti Stephen King-et, vagy ha nem nagyon ismeri is, de szereti a kicsit misztikus, kicsit hátborzongató filmeket (jelen esetben sorozatot), annak szeretettel ajánlom A búra alatt sorozatot.

Szuper.

Igazi King-es dolog.

Egy városkában járunk, valahol USA legmélyén, ahol az emberek ugyanúgy élnek, mint más kismillió kisvárosban (egy pillanatra még Smallville-ben is éreztem magam...). Ahol elvileg szokásos dolgaikat teszik az emberek.

Persze, az, hogy valaki elás egy halottat, egy erdő szélén, az nem szokásos, de mégis...

Aztán egy nagy dübörgés... és egy áthatolhatatlan, ám áttetsző fal lesz az orrunk előtt. Ami egy pillanat leforgása alatt egy ártatlan tehenet is lazán kettéhasít...

Szóval fura a dolog...

S innen kezdődnek még csak az igazi furcsaságok.

Ugyanis a kisvároskából se ki, se bejárás nincs. Akik másik városban voltak, azok kint maradtak, akik itt voltak - akármilyen megfontolásból is - azok bent maradnak a (mint lassan kiderül) kupola, vagy búra alatt.

Engem leginkább az internet hiánya rázott volna meg elsőre... de a bezártság is kicsit zavaró lett volna... amíg rá nem jövök, hogy sem ételt, sem vizet, sem gyógyszert - s legfőképp a szomszédos városba "készenlétbe" áthelyezett tűzoltókat - hiányoljuk a filmben a leggyorsabban...

Persze nem olyan egyszerű azért ez a sorozat. 

Nem felejtem el egy öt percre sem a sorozat nézése közben, hogy igazából Stephen King agyának szüleménye az, ami minket itt átkísér a kisvároson... Szóval. Nem egyszerű azért mégsem a dolog.

Tetszenek a szereplők is, főleg, mikor kiderül, hogy az a kissrác az egyik főszereplő, aki a SuperNatural-ban a fiatal Sam Winchester-t játszotta, Colin Ford. A tündéri szöszke, ártatlan szemű kisfiúból egy érdekes tinédzser lett.

Megtaláljuk a sorozatban az Alkonyat c. filmből is megismert (Ancim rögtön rávágta a kép alapján, hogy: jé, ez a Dzsungeldokikból a csajszi) Victoria-t, vagyis Rachelle Lefevre színésznőt.

Illetve a több filmben is már mellékszerepekkel bővelkedő Mike Vogel játssza Barbie-t (vagyis Dale Barbara), akit bár már az első részben ellenem akarják hangolni a körülmények, mégis a szívembe zártam. Tudom, hogy a lelke legmélyén igazi ember, igazi hős.

Akárki akármit mond róla, sőt, akármit akar magáról elhitetni...

Bár kicsit nekem vajaz a Lost első évadjára (azt hiszem csak az első évadot néztem végig, amíg Ian Somerhalder szerepelt), hiszen rengeteg titok lappang a városkában, de valahogy mégis - bocs J.J. Abrams - kicsit jobb.

Szóval tessék csak utána keresni, megnézni, izgulni velem együtt...

Fast and furious - még a hatodik rész is halálos

Nem hiszem el!

Hogy lehet, hogy egy film hatodszorra is tud durranni?! S ekkorát!

Dominic Toretto (Vin Diesel) és Brian O'Conner (Paul Walker) még mindig szexi, de ez nem újdonság.

Mia (Jordana Brewster) a kisbabával elbűvölő, főleg, ha még Brian is ott van körülöttük.

 

Letty (Michelle Rodriguez) pedig újra feltűnik a színen és megértjük, hogy hogy a bánatban maradhatott életben.

Ja és újra találkozunk a morcosan is bűbájos Luke Hobbs-szal (Dwayne Johnson) és az elbűvölő csacsogásával.

Csakhogy ez így nem a Halálos iramban valahányadik része lenne, hanem valami uncsi  kis nyálas film.

De ez nem az.

Megismerkedünk egy iszonyatosan precíz pasival, Owen Shaw-val (Luke Evans), aki valami olyan nagy dobásra készül, hogy amikor Dom és Brian első nekifutásra, s bár összeszokott csapatával, klasszul kitalálva a dolgokat el akarja kapni, úgy lezúzza az autóikat és szétkapja a jó kis tervüket, mint a pinty!

S kiderül, hogy B és C terv is kellene, vagy ahogy Tej mondta, az egész ábécé.

Innentől szép győzni.

A csodás autók és üldözések mellett most talán még több roncs marad a film után, amitől a szívem úgy sírt.

De mégis.

Amikor egy benga repülőről három kocsi lógott, az nagy szám volt! Csodás.

S most a slusszpoéntól ledöbbentem.

Tetszett és nem is.

Megjelent a film végén egy olyan régi kedves ismerősöm, akit nagyon-nagyon szeretek, de most nagyon nem úgy nézett ki, hogy jót játszana.

Az én igazi Szállítóm, Jason Statham.

 

"Dominic Toretto. Még nem ismersz. De majd fogsz."

"Gáz, vagy halál!"

Hajsza a győzelemért...

Nagyon úgy néz ki, hogy ebben az évben jó vagyok a filmes isteneknél!

Egyrészt azért, mert szuper filmeket láttam ebben az évben, sok nagyon kiváló gyöngyszemet, másrészt pedig - a szokásostól eltérően - elég sokszor megfordulhattam - hála szponzoraimnak és Robert Downey Jr. iránti rajongásomnak - különböző mozikban.

Úgyhogy most, amikor a Hajsza a győzelemért című filmet nézhetem meg kedden moziban, ez is egy ilyen álom beteljesülése lesz.

Hiszen mennyire klassz lesz a Forma-1-es világát olyan nagy vásznon látni!!!
Előre "csorog a nyálam" rá már!

Köszönet KisIzé a filmért előre is!!!

Családi üzelmek, avagy Müllerék beindulnak

Van ez a film, a Családi üzelmek.

Nem feltétlenül néztem volna meg moziban, mert ugyan nagyon szeretem Jennifer Aniston-t, mégsem költenék annyi pénzt erre a filmre, mint amennyit kellett volna... de mégis... szóval meghívtak, na.

KisIzé mozizni akart, vagy csak az unokahúga, nem is tudom. Végül az lett az egészből, hogy elmentünk és megnéztük ezt a filmet.

Nem kellett nagyon noszogatni, mert a Jóbarátokból már jól ismert - és hiába játszott butát, önzőt, néha, mégis ő volt a kedvencem a három lány közül - Rachel Green - Jennifer Aniston mindig is nagy kedvencem volt.

A történetről is hallottam, úgyhogy a videotékában való megjelenését vártam már... De persze moziban pattogatott kukoricával, kólával (valaki mesélje már el, hogy a moziban miért tudom meginni azt a borzalmat, amihez máskor eszembe sincs hozzányúlni?!)... más volt.

Adva van egy drogkereskedő - David Clark (Jason Sudeikis, akit a szép szeme ellenére sem emlékszem, hogy láttam volna már másik filmben) -, akit egy kis hajléktalan lányt megmenteni próbáló kis pancser miatt kirabolnak. De úgy emberesen, ahogy a Ravasz az agy...-ban tették. Pénzt, paripát, fegyvert, mindent elvisznek tőle.

S egy drogdíler pénz és anyag nélkül elég kínosan szokta magát érezni a főnöke előtt, ha nem tud elszámolni a dolgokkal... Nos, főszereplőnkkel is ez történt. David Clark rájön, ha a fejét a nyakán akarja tudni ezek után is, be kell vállalni valami sokkal keményebb dolgot...

A főnöke - már a drogkereskedelmi munkahelyén - elküldi egy "kevés" anyagért Mexikóba David-ot.

Nos, hogy haza is tudjon jönni, valamit ki kell találni a határon, hogy ne füleljék le... 

Egy elkeseredett pillanatában azt találja ki, mi van, ha családdal, lakókocsival vág neki a "kirándulásnak"?!

Csakhogy se családja, se ... (lakókocsit kap a főnöktől)

Szóval a család...

David egy kis "szűz" szomszédja - Kenny (Will Poulter - Narniá-ban láthattuk állítólag) egyből vállalkozik arra, hogy apa-fia kirándulást tegyenek délre. Csakhogy az nem túl nyerő... Ehhez lányokra is szükség van.

Itt jön a képbe az a kiscsaj, aki miatt kirabolták főhősünket. A hajléktalan Casey (Emma Roberts - Vadóckában láthattuk Alex Pettyfer mellett) így kénytelen beállni a "családba", mint Kenny nővére.

S kellene egy anya is.

A szomszéd sztriptíztáncos pont jól jön, hogy kilépett a munkahelyéről (ő Rose, vagyis Jennifer Aniston).

Úgyhogy indulhat a család Mexikóba.

Az út persze odafelé nem is olyan vészes, de vissza, a "kevés" szajréról kiderül, hogy sok-sok kiló kábítószer, úgyhogy a lakókocsiban majd minden szekrény azzal van megtöltve...

De közben megismerkedünk a mindenlépben kotyogó Fitzgerald családdal, akik "szintén" lakókocsis nyaralásból mennek haza és a mi kedves családunk mellé szegődnek...

Szóval a kábítószerről senki sem tudhat, de minden fékezésnél valakinek szinte az ölébe pottyan egy-egy nagy adag... Aztán ott a bájos család. Akik négyen hatfelé húznak szinte.

Ugyanis David és Rose sem értik meg egymást, ugyanúgy, mint Kenny és Casey sem. Így hogy érthet szót a tinédzser a szüleivel? Vagy fordítva... De mit is beszélek, amikor itt nem is szülő és gyerek kapcsolatról van szó... Vagy mégis?!

Szóval a vígjáték néhol már fájdalmas volt, annyira banálisra sikeredett.

Persze a filmen végig az a mondás járt az eszemben, hogy hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát... Vagy a ki mint vet, úgy arat... 

De közben ezerrel drukkolunk a Müller családnak, hogy megússzák ép bőrrel a kiruccanást.

S a film végén még a Jóbarátok zenéje is felcsendül. Hogy milyen apropóból? Tessék megnézni a filmet.

 

Szerelem és becsület

E. barátnőm jól kifogott rajtam. 

 Azt hittem, ma Penry-Jones nap lesz, hiszen ma van a szülinapja.

Erre hozzám vágott egy olyan filmet, amin jól ledöbbentem és nagyon tetszett és úgy döntöttem, az egyik kedvenc filmem lesz ezek után.

Nem az az igazi én kedvencem, hiszen nincs benne kémkedés, nincs benne sci-fi, egyszerűen csak egy történet, ami akárkivel megtörténhetett a 60-es évek végén az USA-ban, mégis...

Tudjuk, hogy mikor indult el az Apolló 11 az űrbe (1969. augusztus), s hogy Armstrong-ék meghódították a Holdat.

De akkor éppen még javában szólt a puskaropogás Vietnámban. Sok amerikai fiatalember próbálta ott túlélni a következő perceket, napokat, hogy egyszer, talán hazamehessen a családjához... elfelejthesse azt a buta háborút.

A főszereplőink Dalton Joiner (Austin Stowell) és Mickey Wright (Liam Hemsworth) egy szakaszban vannak. Két olyan különböző srácot nem ismerhetünk meg, mint ők. Dalton csendes, figyelmes, mindig észreveszi a viet csapdákat, nem nevet és csöndben várja minden nap a barátnőjétől a csomagokat, leveleket.

Ezzel szemben Mickey hangos, vidám, egyfolytában csacsog és mindenkinek a hódításaival, csajaival dicsekszik.

Mégis mindkettőjüknek a helyén van a szíve.

Egyik nap Dalton levelet kap a barátnőjétől, amelyben a lány elnézést kér, de szakítani akar. Nos, a srác összeomlik, s amikor egy hét eltávot kapnak Hong Kong-ban, úgy dönt, hazamegy és megpróbálja visszahódítani a barátnőjét.

Mickey próbálja visszatartani, de rájön, a srác nem hajlandó engedni.

Így a két srác útnak indul és hazamegy Amerikába.

Amikor hazaérnek, kiderül, hogy a lány egy háború ellenes kommuna-szerű társasággal.

Amikor meglátják a srácokat, azt hiszik, dezertőrök, így örömmel fogadják őket.

Csakhogy a két fiúnak pár nap múlva haza kell mennie.

Persze miért ne, belekeverednek rögtön egy háború-ellenes tüntetésbe, illetve a társaságban levő srácok közül többen is egy helyi újságot, vagy röpirat-féleséget terjesztenek, így szét akarják gyorsan kürtölni, hogy a fiúk megszöktek.

"- Szoktál gondolkodni, mielőtt elkezd ömleni belőled a baromság?

- Nem, sohasem."    - ezért is odavagyok érte...

Dalton megkéri a barátnője kezét s közben Mickey is elkezdi fűzni az egyik lányt, akiről kiderül, hogy annál okosabb, minthogy a macsós dumát, a csajozós szöveget bevegye. Wright rájön, hogy ezért a lányért talán érdemes harcolni. Csakhogy a lányok még nem tudják, hogy a fiúk vissza fognak menni Vietnamba.

Mi lesz, ha kiderül, hogy a fiúk nem maradnak itthon, illetve nem menekülnek tovább Kanadába?

Mi lesz a két fiúval, akik látják, hogy otthon, amerikai területen mennyire más az élet?

Vajon Armstrong és kis csapata dezertálhat a Holdon? 

Nagyon tetszett a film, ahogy a vietnámi dolgokat amerikai szemszögből láthattam. 

A szereplőkről már nem is beszélve...

Igen, E. barátnőm. Ezt a mosolyt...  

Én is kérek egy ilyen fénymásoló-szerelőt!

Persze sokkal több van ebben a filmben, mert a "becsület" szó nem véletlenül van benne a címben (még az angolban is!).

Szóval aki komoly filmre vágyik, az is nézze meg ezt a történetet, aki meg komoly filmre vágyik, az is megkapja ettől azt, amit szeretne... Fura, ugyanis valahogy pont egyensúlyban van - én legalábbis úgy éreztem - a komolyságot és a hülyéskedést.

Tetszett, hogy nem a komoly dolgok is nagyon benne vannak a filmben, annak ellenére, hogy első nézésre akár könnyed történetnek is hatNA.

Szóval mindenkinek ajánlom a történetet!!!

E. barátnőm, ez lesz a Paranoia

Na, E. barátnőm, ez a mai nap a Te napod!

De komolyan!

Azt mondtam, a mai napod szóljon Ruper Penry-Jones-ról. De kis csúsztatással módosítanék, jó?!

Legyen ez a "Kapitány" napja, de október 17-én legyen Liam Hemsworth napunk!

Ugyanis lesz az a film, hogy: Paranoia.

Loptam a film történetének pár mondatát, de a képek azért sokat mondanak ezen felül...

"Adam Cassidy (Hemsworth) egy vezető informatikai cég kezdő alkalmazottja, aki fényűző búcsúpartit rendez egyik nyugdíjba vonuló kollégájának – a cég pénzéből. Főnöke (Harrison Ford) azonban tetten éri, és megzsarolja: a hallgatás és a törvényes következmény elkerülése érdekében a férfi beleegyezik abba, hogy beépüljön egy konkurens céghez, és titkosított információkat lopjon neki."

 

 

 

 

 

 

 

E. barátnőm, meg kell nézzük ezt a filmet moziban!!! 

Légyszi', légyszi', légyszíííííí!

 

 

Rupert Penry-Jones 43 éves

Drága E. barátnőm!

Ma neked szentelem a blogomat!

Rupert Penry-Jones, drága Kapitányod ugyanis ma 43. éves!

 

Ha valaki nem tudná, ki ez a szexi srác (akire még csak a szememet sem merem vetni, hiszen ő E. barátnőmé!!!), annak szeretettel ajánlom a Tartózkodó érzelem című filmet.

Mármint ezt E. barátnőm ajánlja.

 

 

 

Én a Spooks (magyar csatornákon Titkos szolgálat: MI-5címet kapta) sorozatot ajánlanám tőle, hiszen én a kémes filmekért, sorozatokért vagyok oda... De ez nem újdonság.

 Mindenesetre aki látta már a srácot, az biztosan emlékszik rá, aki nem, annak meg feltétlen mutatok egy-két képet, hogy felkeltsem a figyelmét. De el a kezekkel! Ő E. barátnőmé! (mint már említettem)

Azt nem mesélem el, hogy ez a csupa-angol fiú egy "mezei" apukától és egy színész anyukától kapta szuperjó génjeit. S azt sem említem meg, hogy 2007-ben megnősült (vajon miért nem lepődöm meg, hogy egy angol színházi színésznőt vett el) és született két gyermekük már.

Nem, dehogy mesélek én el ilyeneket Róla, azzal csak lerángatnám a felhőkből és rájönnénk, hogy ő is "csak" ember. Dehogyis.

Maradjon csak ott fent a habok között és nézhessünk fel rá ugyanúgy, mint eddig... tátott szájjal és ... (no comment tovább).

Szóval Rupert Penry-Jones, nagyon boldog születésnapot kívánunk innen Magyarországról Neked!

S kérünk még jó pár szuper filmet Tőled!!!

David McCallum szülinapja

Ma ünnepli születésnapját David McCallum.
Hogy ki ő? ... Pedig fogadni mernék, majd mindenki ismeri őt. Csak nem ezzel a névvel.
Inkább azon a néven, amit ma már inkább ismerünk...

Mindenki kedvenc Ducky-ja, vagyis Dr. Donald Mallard születésnapját ünnepeljük ma.
Az NCIS dokiját, akit mindenki szeret és csodál...
Ugye, már ismerős?!

Szóval ma 80 éves a kiváló skót színész.

 




További nagyon jó egészséget, Ducky!

Jeremy Irons 65 éves...

... és még mindig szexi és sármos és SZÍNÉSZ!

Kismillió és egy dolog jut Jeremy Irons-ról eszembe hirtelen.

Mesélhetnék arról, hogy az angol kölyökből hogy lett világsztár, hogy miért szereti annyira Magyarországot, hogy több mint harminc éve él ugyanazzal a nővel, hogy a két gyermeke közül az egyiket (Max-ot) már többször is láthattuk a mozikban, sőt, apjával is játszott már együtt...

Szóval sok mindenről írhatnék itt...

Mégis úgy gondoltam, két olyan - szívemnek nagyon kedves - filmet mutatok be dióhéjban, amik először jutnak Jeremy Irons-ról eszembe.

Nem, nem a Borgiák, még csak nem is a Lolita, de még csak nem is az a film, amiért Oscar díjat kapott (A szerencse forgandó).

Az egyik film nagyon nem ismert, csak esetleg azok a sci-fi, vagyis inkább fantasy rajongók ismerik, akik olvasni is szoktak, nemcsak nézni, s aki ismeri Christopher Paolini-t, az rögtön tudja, mi a film címe.

Igen. 

Eragon.

Ez a film olyannyira kevéssé lett feldobva a köztudatba - szerintem -, hogy nagyon kevés embertől hallottam, hogy látta volna. 

Bár mintha ebben az évben leadta volna valamelyik magyar adó... De nem tuti.

Nos, ebben a filmben nem Jeremy Irons a főszereplő, mégis ez az a film, ami talán először az eszembe jut Róla.

Brom szerepében egy olyan sárkányharcost játszott, aki egy ártatlan kisfiúból (Eragonból) igazi férfit és katonát kell úgy neveljen, hogy közben már kergeti őket az ellenség.

Próbáltam már erről a filmről blog-bejegyzést írni, mindhiába. Mindig elvesztem a részletekben.

Pilisborosjenőn készült a film nagy része. Nem csoda, hisz a Csodálatos Júlián már túl vagyunk, s Szabó István igen magasra röpítette fel születésnapos színészünket azzal a filmmel a szakma egén. Úgyhogy ekkor már tudta Irons, hogy hol is van Magyarország. 

Másrészt a sok híres színész között (Jeremy Irons, Sienna Guillory, Robert Carlyle, John Malkovich, Garett Hedlund, Djimon Hounsou és nem kevesebb, mint Rachel Weisz) a fiatal, akkor még teljesen ismeretlen Ed Speleers teljesen elveszett lehetett volna. Mégis. Valahogy az az érzésem, nemcsak  a vásznon segítette Jeremy Irons a fiatal színészt, hanem a kamerán kívül is.

Ja, ha valaki látta a filmet és netalán elkezdene nekem morogni, hogy Rachel Weisz nem is játszott a filmben, akkor finoman megkérdezném, ugyan mesélje már el, a FŐszereplőnek ki adta a hangját? Mármint a főszereplő sárkánynak, Saphira-nak?!

A lényeg akkor is az, hogy egy nagyon szép fantasy mesébe csöppenve tanulhatjuk meg, hogy a kitartás igenis nagy dolgokra képes. Hogy egy szegény parasztfiúban is lakozhat egy nagy harcos ereje és félelmetessége. S hogy néha a széllel szemben nem kényelmesebb, de igazabb járni.

Amióta tudom, hogy a sárkányok a kínaiak szemében nem félelmetes szörnyetegek, csak a mi meséinkben eszik meg a királylányokat és aprítják a vitézeket... szóval mióta tudom, hogy van jó sárkány is, azóta várok Saphira-ra. Ő számomra a tökéletes sárkány. A SÁRKÁNY!

Jeremy Irons csodás szerepet kapott ebben a filmben, hatalmas krokodilkönnyeket hullattam érte, amikor...

Na, de tessék megnézni a filmet inkább. 

Másik film, ami eszembe jut a ma születésnapos színészről... kicsit prózaibb, egyszerűbb és gonoszabb is.

KisIzé barátnőm most aztán úgy elfutsz, mint a pinty. De tudod, ez is én vagyok.

A Die Hard 3. része, ahol Jeremy Irons, mint Simon Gruber, úgy megfuttatja szegény John McClane-t, hogy az csak akkor kezdi észrevenni, hogy valami nagyon büdösbe tenyerelt bele megint, amikor már Simon jól megfuttatta.

Valami miatt ez volt az az egyetlen olyan Die Hard-os film, amiben a rosszfiúra is úgy vigyorogtam a filmben, mint Bruce Willis-re.

Meg kell hagyni, kifogott rajtam ez a film most itt a blog-bejegyzésnél. Általában sok időt eltöltök azzal, hogy jó, számomra kifejező képet tudjak letölteni arról a filmről, színészről, akit, amit meg szeretnék jeleníteni.

Kijelenthetem, nem találtam egyetlen olyan fényképet sem, amiben Jeremy Irons és Bruce Willis egy képkockán szerepelne!

Aki talál ilyent, annak gratulálok, s mesélje el, honnan szedte, de kifolyt lassan már a szemem, akkor sem találtam egy képet sem, amin ketten rajta vannak. De még premieren készült képet sem találtam!!!!

Ezt nem hiszem el.

Na, mindegy.

Biztosan nem volt olyan fotós, aki hallotta volna, hogy: "Simon szól..."

 

Nos, nézhetjük a Borgiák sorozatot vagy nézhetjük a Lenyűgöző teremtmények c. filmet, nézhetjük a régieket is, mondjuk a Vasálarcost, vagy a Sárkányok háborúját, mégis azt nem szabad elfelejtenünk, Jeremy Irons minden idők egyik tényleg felejthetetlen színésze!

Boldog 65. születésnapot, Mr. Jeremy Irons!

Sok erőt, egészséget és még jó sok filmet kívánunk Önnek és magunknak!