Támadás a Fehér Ház ellen...

Gerard Butler még mindig el tudja velem hitetni, hogy a pofonjai erősek és halálosak.

Még mindig az a pasi nekem, aki a Gamer-ben megnyerte azt a hülye halálos játékot.

Szóval ne csak róla szóljak emiatt a film miatt, bár meg kell hagyni, hogy Butler nagyjából a film 90 %-ában szerepel, úgyhogy aki nem szereti a színészt, az még csak véletlenül se nézze meg a filmet.

Tehát a Támadás a Fehér Ház ellen című film. 

Megismertük már számtalan filmben a Fehér Házat, az elnök közvetlen közelében élő embereket, magát az elnököt és a családját. Persze, minden filmben más és más színész játszotta a társaságot, kinek melyik tetszett...

Első nekifutásra azt hittem, hogy ez a film is valami ilyesmi lesz.

Mivel valahogy úgy kezdődik, hogy Asher elnök (Benjamin Asher - Aaron Eckhart), a felesége (Margaret Asher - Ashley Judd) és a kisfiúk (Connor - Finley Joacobsen) elmegy egy karácsonyi bulira.

Csakhogy az a buli elég borzalmas véget ér, mielőtt még elkezdődne.

Az elnök autója belezuhan - egy roppant csúszós úton - egy hídról a mélybe.

Amíg magát az elnököt ki tudják menteni, a feleségét sajnos nem.

Így az én egyharmad kedvenc színésznőmet (Ashley Judd, Sharon Stone és Sandra Bullock a három "grácia", a három kedvencem, ezért írtam egyharmadot.), elég rövid úton kipenderítik a filmből.

Másfél év múlva folytatódik a film.

Mike Banning-ot (Gerard Butler) eltávolíttatta az elnök a testőrségéből, hiszen a felesége halálára emlékeztette mindig. 

Meg kell hagyni, nekem ez addig a pillanatig baromira nem tetszett, amíg rá nem jöttem, hogy Mike minden belépési kódját, engedélyét, hozzáférését meghagyták a Fehér Házban (ami szerintem nem lenne teljesen korrekt úgy élőben, de a bánat tudja, az igazi White House-ban mik a konkrét szabályok!)

Szóval Mike egy asztal mögé kényszerül, ami nagyon nem esik jól neki, hiszen ő a tettek embere.

Nos, miután csak az ablakból ácsingózhat a régi munkahelyére, közben megtudjuk, hogy a dél-koreai elnök fogja meglátogatni Asher elnököt.

Semmi probléma nincs is a dologban, hiszen megszokott, hogy a híres ház vendéget fogad, csak hogy egy kafa kis repülőgép - mintha a második világháborúból érkezett volna, olyan ősrégi tákolmány volt - behatolt Washington légterébe s amikor a két F-akárhányas (talán 22-esek voltak) katonai gép leszállásra kényszerítené, pikk-pakk kilövi őket.

Na, itt felhördültem. Elég kevés és béna ismereteim ellenére is azért simán azt mondanám, hogy még Washington fölé sem érne a repülő, már leszednék, nemhogy a Fehér Ház gyepére durrogtasson!!!

Itt ez volt a katalizátor. 

Az elnököt seperc alatt lerángatják a bunkerbe, ahova magával rángatja a koreai elnököt és teljes csapatát is. 

Na, itt megint  felhördültem.

Nem hinném, hogy az elnökön és a közvetlen stábján kívül valakit is beengednének oda, nemhogy egy másik ország állampolgárait... Mindegy, ez is olyan, amit egyrészt nem tudhatok pontosan, csak logikusnak tartom.

Aztán úgy követik egymást az események, mint a csuda. A gyengébb idegzetűek itt fogják olyan gyorsan lekapcsolni a filmet, ugyanis az elnök testőrségét, az egész házban levő katonákat, őrséget olyan csodásan megkoreografált lépésekkel ölik meg és foglalják el az épületet, mint a pinty!

A vér csak úgy fröcsög a filmben itt.

S a hős felpattan a székéből, mert bajt sejt, szimatol és nekilódul, hogy egymaga megmentse a világot. 

Ja, nem, bocsánat. Ez nem az a film. Szóval csak a saját elnökét szeretné megmenteni.

Csak úgy mellékesen:

A film eredeti címe alapján nem tudom, hogy az amerikaiak mennyit értettek... Mi, magyarok megkaptuk fehéren-feketén a címben, hogy hol történik a cselekmény. Az eredeti cím Olympus has fallen (Olympus elesett) már kicsit rafináltam cím lett. Vajh' a nagyon okos és bölcs amerikaiak hány százaléka fordította félre vagy kapta fel a fejét a görög istenek hajlékának neve hallatára?! 

Oké, gonosz vagyok!!! Tudom.

Vissza a filmhez.

Amikor megtudja, hogy az elnök fia - aki történetesen talán a legjobb barátja - valahol még a házban van, a keresésére indul. 

Még szép, hogy az, aki megtanította az elnök fiát elbújni a ház zegzugos járataiban, az seperc alatt megtalálja a kissrácot. 

Valami miatt - az is lehet, hogy pont ezt akarták elérni a filmben - a leginkább ezeket a részeket élveztem, amikor Mike és Connor együtt vannak.

A kissrácot meg kell menteni a házból, mert így apucit nem lehet zsarolni, nem lehet rávenni bármire is... 

Ami fura volt, hogy de. Mégis. 

Na, mindegy.

A film elég gyorsan véget ért volna, ha pikk-pakk az elnök nemet mond és lelövik.

Így lemaradtam volna Butler egyik szuper mondatáról is...

Mert miután elfogott két rosszfiút, megpróbálja őket kihallgatni.

Azok lenézik a férfit, így az egyik elég gyorsan kést kap a torkába. Mire a másik csak bámulja nagy meglepetten Mike művét...

Miután az ex-testőr a meglepetéséből kigyógyítja a terroristát (hogy odafigyeljen rá, beleállítja a combjába a kését, így kicsit hamarabb szót értenek, mint röpke csacsogással), az Operatív Központot telefonon tudja tájékoztatni, hogy kik ezek.

A házelnök, vagy valaki nagyon fontos bácsi beleszól a telefonba:

"-Megbízható az információ?

- Szépen kérdeztem." - válaszol Mike. Tényleg szépen kérdezte.

Véres film ide, kínzás oda, én öt percig csak röhögtem a mondaton.

A film kicsit nekem vajazott a Drágán add az életed sorozatra, csak Fehér Házas verzióban, ám a történet jó volt. (Oké, a Die Hard-oknak is mindegyiknek szuper a sztorija!)

Kicsit véres, kicsit hihetetlen, de azért jó a film.

Akinek a Kiképzés és mondjuk az Orvlövész című film tetszett, annak ajánlom elsősorban a filmet.

Érződik Antoine Fuqua rendezése...  Ahogy a hős a saját életét nem kímélve, a tartalék erejét is felhasználva próbálja elérni azt, amit kitűzött maga elé célul.

Persze, amerikai filmhez illően a katarzis nem maradhat el.

Nem árulok el semmi újat azzal, hogy ezt a képet megmutatom. 

Mert hát ahogy Bruce Willis mindig megmenti a világot a Die Hard-okban, ahogy Tom Cruise mindig elhárítja a világot fenyegető globális problémát a csapatával a Mission: Impossible filmekben, úgy Gerard Butler is megmenti az Amerikai Egyesült Államok elnökét a Támadás a Fehér Ház ellen című filmben.

Még szép, hiszen megígérte Connor-nak, hogy kiviszi aput is...!

Mindenki egymásra talál, hawaii napfény és boldogság, no meg egy kis hazafiság érzet... Persze hamis, mert mi ugye nem amcsi állampolgárok vagyunk, úgyhogy mi csak a mi saját elnökünknek tudnánk drukkolni, hogy életben maradjon s legyen egy Gerard Butler-e neki is...

Persze mi nem rendelkezünk akkora világméretű hatalommal (még). 

Na, most fejezem be a film mesélését, mert itt már lazán átmentem politizálásba. 

Akit érdekel viszont a folytatás, vagyis a politizálásom, az kapjon el egy jobb pillanatomban személyesen... Addig is, azért tessék csak megnézni ezt a jó kis krimit.

"Egynek" elmegy. S még ezt a két kafa pasit is láthatjuk benne jó sokat.