Az utolsó szamuráj... Tom Cruise

Bevallom őszintén, nem láttam A hét szamuráj című filmet. Amúgy semmilyen szamurájos filmet nem láttam eddig.

Viszont elkezdtem - számomra - kevésbé ismert Tom Cruise filmeket előkeresni.

Így kerültem kapcsolatba Az utolsó szamuráj című filmmel.

Régóta cipeltem a filmet a hátamon, hiszen sokszor mondták már, hogy nézzem meg, de miután E. barátnőm bejelentette, hogy: Abban vagdosnak ám karddal... úgy nézd meg!, úgy döntöttem, köszönöm, Swarzenegger Conan-ja elrontott késsekkel kapcsolatban.

Na, mindegy.

A Supernatural viszont sok dologban kitágította az érzékeléseimet, jobban megszoktam a késeket, a... szóval mindegy, úgy döntöttem, itt az idő, hogy ezen a filmen is túlessek.

Első pillanatban nem volt túl érdekes a film, olyan Marco Polo érzetem volt, japán módra.

Aztán ahogy folytatódott a film, egyre inkább elvarázsolódtam.

A csoda megint megtörtént. Cruise totál bedarált - újra. Ahogy az lenni szokott Vele.

S bár a vallása miatt totál kiborulok mindig Rá, mégis. A filmjeiben ugyanúgy elvarázsol most is, ahogy régen.

Szóval adva van egy megkeseredett, alkoholista százados, Nathan Algren (Tom Cruise), aki az új Winchester fegyvert reklámozza Amerika-szerte, mint egy bohóc... Mert hogy azt, ami Vele történt a háborúkban, csak alkohollal tudja eltompítani magában.

Egy zsíros állás "reményében" átcsábítják Japánba, ahol egy lázadót, Katsumoto-t (Ken Watenabe) és csapatát kell megkeresni és megsemmisíteni, de ehhez kell a katonákat kiképezni.

Mellékesen megjegyzem, biztosan én vagyok érthetetlen, de a japán katonák miért nem voltak kiképezve?
Ezt magyarázza már el nekem valaki, mert én itt valamiért beszőkültem, a film ezen részén.

Oké, hogy tapasztalatai vannak a lázadókkal kapcsolatban (indiánokra vadászott), meg hogy jól ért a fegyverhez, de mégis...Na, mindegy.

Megismerkedik a császárral - aki mellesleg nagyon-nagyon fiatal és a tanácsadóira támaszkodik, s elkezdi a csapatokat kitanítani a fegyverhasználatra.

(Nem valahonnan keletről jött a fegyver használata, nem ott találták fel?! Na, mindegy.)

Egyszóval ki kell képezzen katonákat a fegyver használatára.

Aztán egyszercsak bejelentik, hogy másnap mennek harcolni, mert Katsumoto megjelent.
Nem akarja engedni a még kiképzetlen katonákat harcba, de a "főnökség" nem ért vele egyet és csatasorba állítják őket.
Ó, mennyire ismerős ez a dolog.
A középvezető tudja, hogy a beosztottak hol tartanak a munkában, mégis a vezetőség "csatába" indítja őket, mert az érdekeik így kívánják.

S persze vérengzésbe torkollik a csata.
Algren kiáll a japán katonák elé és vezetni próbálja őket, de csak az elkeseredett menekülésben tudják az életüket menteni.
Őt viszont elkapják, s bár egy "ellenséges katonát" szamurájt megöl, az ő életét mégis megkímélik.

Katsumoto ugyanis valamilyen álmot látott, vagy látomást, mindenesetre azt érzi, hogy ezt az ellenséget meg kell kímélje és bár látja a szemében azt az elszántságot, ami a halálra vágyókban van, mégsem engedi megöletni.

Hazaviszik a sebesült katonát a falujukba és begyógyítják a sebeit.

Viszont nem is ezek a sebek a lényegesek Neki. Hiszen az élete romokban van, s ez az, amit nem lehet egyik napról a másikra meggyógyítani.

Szép lassan megismerkedik a japán hétköznapokkal, a szamurájok családjaival, életükkel, lassú ám mégis gyors kardjaikkal és egy idő után valahogy megbékél az életével, miközben ezeket az ismeretleneket figyeli.

"Ismerd meg az ellenséged"-ként kezdődött a falubeliekkel a létezése itt, mégis, valami megfoghatatlan és megnevezhetetlen barátság kezdődik.

Katsumoto és katonái (ahogy a filmből megtudtam, a szamuráj szó szolgálatot jelent) az elszánt katonát lassan-lassan befogadják maguk közé és megtanítják - sok fájdalom árán - arra, hogy ne gondolkozzon harc közben, hanem csak ürítse ki az agyát és legyen a kard része.

A csodálatos falu elvarázsolt. Az emberek, a táj, a természetesség, mind-mind valahogy az állandóságot és a mégis változó világot juttatta eszembe.

Csodálatosan mutatta be a rendező ezt az egész japán világot.

/Remélem tényleg ez a japán világ, nem pedig valami hollywoodi nyakatekert változata.../

Ahogy a család befogadja, akik gyógyítják, s az asszony kedves, ám szívében - persze jogosan - ellenséges érzelemmel viseltetik Nathan iránt, majd ahogy elfogadja a férfit, az is nagyon szép "fejlődése", része volt a filmnek.

Aztán eljön a tavasz - mert csak télre, a hágók járhatatlansága miatt volt "elzárva" Algren - s Katsumoto elengedi a már lassan japánná váló férfit.

Elmennek a császárhoz, aki a talpnyalóitól körbevéve nem látja a fontos értékeket.

Így amikor a szamuráj próbálja visszatéríteni a hagyományokhoz, csak a fejlődést, a külföld majmolását tartja fontosnak Meiji császár.

Algren visszatér a saját világába, de láthatólag már nem azok az értékei, mint annak előtte voltak.

S ezt a feljebbvalói is észreveszik s próbálják a maguk oldalára fordítani akár fenyegetéssel, akár a csábító sake-val.

Csakhogy a megváltozott amerikai katona már nem az, aki Japánba ment anno. Ő már a szíve mélyén valami mássá vált. S ezt a mást annyira szépen mutatja be Cruise, amennyire csak lehetséges. S ha van valami, akkor emiatt is elismerem a színészi teljesítményét, játékát.

Kemény harc árán - hiszen figyeltetik és érzik, hogy nem szabad újra együtt legyen Katsumoto-val - visszatérnek a szamurájok és Algren a faluba, de tudják, napjaik meg vannak számlálva, a szamurájok korának leáldozott.

S a haláluk napja vészesen közeleg.

Az amerikai százados azonban meggyőzi a nagy harcos szamurájt, hogy ne adja meg magát és társait harc nélkül. Ahogy ő megváltozott a faluban a tél alatt, úgy változtatta meg Katsumoto-t is s ez a mély barátság elválaszthatatlanná tette őket.

Így amikor megjelenik a császár katonái - kibővítve az amerikai ágyúkkal - Algren és Katsumoto felveszi a "kesztyűt" és visszavág a maga módján a császári seregnek.

Nathan megkapja annak a szamurájnak a katonai ruháját, akit megölt, hiszen elnyerte a falu, az özvegy és főleg a szamurájok elismerését, s barátjával az élen megvívhatja azt a csatát, amiről tudja, hogy csakis halállal, de mégis, dicsőséges halállal végződhet.

Edward Zwick (rendezőként) most IS nagyon alkotott és tett le az asztalra, a színészek pedig szintén csodálatos munkát végeztek.

Fontos erkölcsi kérdésekkel foglalkozó, látványos, mégis érzékeny film kerekedett ki ebből a szamurájos filmből.

Megérte megnézni.

Tom Cruise még mindig tud, na!!!