A szürke ember, avagy nekem inkább ezüst, olyan jó!

A Ryan-eket nagyon szeretem. Legyen Reynolds, vagy Gosling, mindegy nekem. Mindkét srác BRUTÁL jó színész.

 

Picit más, de mindjárt vissza is kanyarodok... Ahogy vége lett a MARVEL nagy produkciójának, vagyis a Bosszúállók: Végjátéknak, valahogy úgy éreztem, "vége a világnak". Szóval a filmesnek... a MARVEL-esnek. Persze, tudtam, hogy nem, de valahogy... egy NAGYON NAGY időszaka a "filmes életemnek" végleg bezárult. Mivel két olyan kedvenc szereplőm is meghalt (illetve kiöregedett) a történetben, akik nálam a két sarokpont voltak. Természetesen Robert Downey Jr., vagyis Vasember és Chris Evans, AKA Amerika Kapitány.
Aztán rájöttem... mit is picsogok itt, amikor láthatom őket még más filmekben is? Hiszen jó színészek, előtte is azok voltak, ezek után pedig mint A++-os színészek (ahogy én nevezem) szinte bármilyen szerepet megkaphatnak.

S ekkor jött - hogy visszakanyarodjak az eredeti téma felé - az, hogy a nyakamat tettem volna rá, a fiúk közül sokan most naaaaaaagyon rossz fiúkat fognak alakítani/játszani egy-egy újabb szerepekben, kicsit kilépve a MARVEL-es hős-gúnyából.

Bejött a megérzésem.

Chris Evans egy olyan iszonyat rémgenyó-szupergonosz szerepeben tetszeleg, amihez még egy kő kemény hitler-bajuszt is összehozott, hogy még csak véééééééééééééletlenül se gondoljunk arra, hogy ő lenne Kapi.

Szóval teljes pálfordulás Nála. De, de ezt is megugrotta. Annyira tudtam utálni a szerepét, hogy kimondottan élveztem, ha valamije bibis lett. 

 Aztán a másik nagy meglepetés számomra: Ryan Gosling iszonyat jól tud ügynököt, keményfiút is játszani. Nem kell Neki Rachel McAdams, nem kell Emma Stone, hogy szexi legyen, hogy igazi, dögös pasi legyen, elég egy alig tíz éves kislány, akit meg kell menteni, elég egy sérült gyermekkor, hogy izguljunk Érte. S minden egyes ütését, lövését elhisszük Neki, s minden egyes rúgásánál tudom, hogy célba fog találni. Pedig ő "csak" Ryan Gosling, aki egy felfújhatós babába is szerelmes tud lenni és olyan átlagos kinézete lehet, hogy simán elmennék mellette, de olyan piperkőc is lehet, hogy a frászt kapnám, ha a kávémhoz kapott szívószállal megszívnám a jól megérdemelt itókámat, mert tudnám, hogy ő ilyen dolgokat be nem vesz a szájába, ezt pótléknak tartja és kicsinyesnek...

De most, a Grey man-ben minden mozdulatát elhittem és minden ugrásánál biztos voltam, hogy olyan szilárd talajt fog fogni, mint Pierce Brosnan, vagy Jean-Van Damme a csúcs-korszakukban.

Kicsit olyan érzésem volt a film nézése közben, mintha kaptam volna egy új akció-színészt, akiről eddig nem is gondoltam volna, hogy ilyenre is képes. Pedig de.

Szóval zseniális volt.

Ja, s hogy a filmről magáról is meséljek?

Ááááá... Russo fivérek írták/rendezték. Mi kell még ennél több?

Van egy Hatos (Ryan Gosling) névre hallgató CIA ügynök, aki elég zűrös gyerekkor, valamint börtön után kap egy esélyt arra, hogy valami jót is tegyen. Erre Fitzroy (Billy Bob Thorton - akinél ledöbbentem, hogy mennyit öregedett) szervezi be a CIA-hoz, s megkapja a Hatos nevet, ami asszem végig megmarad Neki. Nem emlékszem, hogy a filmben más nevet használt volna. De elvégre a 007-es már foglalt... Szóval el kell kapjon egy szintén CIA-s eltévelyedett bárányka-ügynököt, aki mielőtt kilehelné a lelkét (Hatos gyilokja miatt - természetesen), átad Neki egy memóriakártyát.

Közben megismerjük Lloyd Hensen-t, aki még a nevében is olyan németes beütésű (tiszteletem a németeknek, bocsi, én most inkább az anno hitlerista németekre gondolok), s aki nagyjából egy önjelölt igazságosztónak képzeli magát, s amikor megtudja, hogy Hatosnál van a kártya, minden úton-módon meg akarja kaparintani Tőle. Így nagyjából a fél világon átkergeti, hogy végül csak farkasszemet tudjanak nézni majd egymással...

A történet nem egy túl furfangos, jó akciófilmhez illően nincsenek benne túl nagy satufékek - történetileg, fizikailag viszont annál több -, nem kell ötször megnézni, hogy megértsük a cselekményt, de akkor is valahogy az egész nagyon jól van úgy, ahogy van. 

Persze, a Russo fivérek azért nem ma kezdték a pályát, tudják, mit, mikor, hogyan kell... de akkor is...

A két fiú nagyjából a vállán simán elviszi a filmet és én élvezettel dőlök előre, hogy végigizguljam az ámokfutást.

S mostanában ez lett az új kedvenc mondatom: "Ez is egy átlagos csütörtök." 

Csúcs fegyver, avagy Tamás, az aranykezű

Gyorsan letolom a kötelező pfúújolásokat, hogy utána kellően csorgathassam a nyálam és zenghessem az ódáimat a szülinapomon látott mozin.

Tom Cruise. Vagyis a túl-maximalista, senki-csajszi-nem-bír-megmaradni-mellette pasi, aki a scientológia főpapja... S közben meg színész. A bánatba...

Szóval Tom Cruise. Ő az a kivétel - próbálom végigpörgetni az agyamban a kedvenc színészeimet, hogy van-e másik ilyen, de nem találok -, akinek nem érdekel már a magánélete, s megpróbálok CSAK és KIZÁRÓLAG a produkcióira koncentrálni. Ugyanis NAGYON odavagyok a filmjeiért. (Oké, majdnem mindegyikért.) De a magánéletéről SEMMIT nem akarok hallani... mert akkor megutálnám. S azt nem szeretném.

Aztán ott van Jerry Bruckheimer, aki sok őrülethez adta már a nevét... Nincs értelme itt felsorolnom (nagyon sok szuper dolognál producer volt), de elég az is ehhez a felsoroláshoz, hogy annál az 1986-os filmnél is ő bábáskodott, amit nem nagyon tudtak, hogy mi lesz belőle, nagy siker, vagy csak az USA éltető propaganda filmje, de megpróbálták és bejött...

 

Bejött? Naná! Megvettük, az egész világon. Én is, ahogy sok más filmes őrült, bomber dzsekiben és Ray-Ban szemüvegben szerettünk volna feszíteni, de persze Magyarországon még fasorban sem voltak ezek a termékek. De attól még odáig voltunk érte, meg vissza. Együtt énekeltük fúúú, de fonetikusan és ismeretlenül a dalokat, amik úgy beégtek az agyunkba, hogy álmunkból felverve is tudtuk, milyen filmhez tartozik...

Én spec annyira megfertőződtem, hogy onnantól fogva ha valaki azt mondta nekem, hogy MIG, én rávágtam: Nem, inkább F-14, F-18, vagy később F-22.

S onnantól datálhatom a repülős filmek iránti imádatomat...

Tom Cruise pedig hozhatta nekem a Mission: Impossible filmeket, mind megvettem (majdnem szó szerint mindet).

 

S amikor pár évvel ezelőtt meghallottam, hogy ezzel a filmmel akar valamit csinálni, felkaptam a fejem. Tőlem remake is lehet, pont nem érdekel, de legyenek benne repülők!!!

Aztán jött a covid, s ha voltam valamire írtó pipa a covid alatt, az a covid volt. Hogy ezt a produkciót elkaszálhatja. (Oké, most ne menjünk bele az emberi oldalába a dolognak, meg a propagandájába... és az egészségügy-politikába...) S épphogy nem sírtam, hogy nem fogom látni ezt a bizonyos filmet.

S kértem a "filmes isteneket", hogy ne a Netfixáción, vagy máshol adják le a filmet, hanem MOZIBAN!!!! Mert nekem nincs csak a számítógépem, ahhoz meg csak a két kis hangfalam van, s nem Dolby Surround, meg ilyenek. Szóval én moziban, színes, szagos, szélesvásznú, pattogatott-kukoricás verzióban szerettem volna megnézni a filmet.

 

S bár egy klassz kis epétlenítő műtét majdnem közbeszólt, össze tudtam szedni magam akkorra (köszi Tom, hogy úgy rendezted a megjelenését a filmnek, hogy az a szülinapom közelében legyen!!! Plusz piros pont érte!!!), hogy pont a születésnapomon a kedvenc mozimban, a kedvenc termemben, a kedvenc helyemet le tudtam foglalni és megnézhettem a Top Gun: Maverick c. filmet.

 

Nagyon izgultam, hogy megpróbálja majd fiatalosra venni... mert sok színész beleesik ebbe a csapdába (nem mondok neveket, filmeket, mert sajna sok van), hogy nem veszi észre, hogy elszállt felette az idő, féltem, hogy tényleg csak valami remake lesz, s direkt nem voltam hajlandó semmi előzetest olvasni a filmről, amiből megtudnám, miről fog szólni, mert nem akartam semmi előzetes behatást, épp elég volt az a sok-sok videó, amit láttam trailer-nek (na, azt már nem bírtam ki, hogy ne nézzek bele).

 

S elkezdődött a film. Én pedig boldogan dőltem hátra a Corvin Moziban a Korda Teremben a Bal Közép 13. sor 1. székén.

Amikor meghallottam Harold Faltermeyer Top Gun-hoz írt zenéjének kicsit átírt változatát, majdnem elsírtam magam. Egyrészt, mert nem gondoltam volna, hogy eljutok a moziba erre a filmre, másrészt újra felrémlettek a régi, '86-os film képei, s amúgy is... olyan tuti a zene a klassz gitár és zongora szólókkal.

S nem kellett a filmből öt perc sem, s már előredőlve vigyorogtam, mint egy hülyegyerek. Ugyanis - mint már említettem, megfertőződtem a harcirepülős filmekkel, úgyhogy a Lopakodó c. film Bádogember Edi 1. mesterséges intelligenciájú harcirepülőgépére hajazó kis lapos csodamasinába ugrott be Pete, amitől elállt a szívverésem is. Olyan gyönyörű volt.

S Tom nagyon okosan nem akarta magát fiatalítani, nem próbált más lenni, mint aki... Egyszerűen a mai énjére alakította át a történetet, s ahogy mi is megöregedtünk a nyolcvanas éves óta, itt is mintha tényleg elteltek volna az évek, Pete 'Maverick' Mitchell is sok dologgal foglalkozott azóta, s most épp beleszaladt egy olyan problémába, amit meg kellett oldani.

Kíváncsi voltam, IceMan-t hogy hozzák vissza, hiszen Val Kilmer (az én drága Angyal-om) a gégerákja óta nem filmezik, mégis tudtam, hogy benne lesz ebben a produkcióban. Tom ezt is ügyesen beillesztette. Sőt! Zseniálisan!

A történetet mindenki olvashatta... eszemben sincs elmesélni.

 

Azt tiszteltem a filmben nagyon, hogy mindenki odatette a maga részét. (Azt is tudjuk, hiszen nagy port kavart fel, hogy azoknak a színészeknek, akik a történetben vadászrepülősök voltak, kőkemény kiképzést kaptak vadászrepülő vezetéséből, sőt, még annál is több mindenből, valamint iszonyat erőnléti edzéseket kellett letoljanak. Le a kalappal Nekik!)

Nagyon jó színészek voltak a filmben: Ed Harris (A Szikla), Jon Hamm (Kémek a szomszédban), Jennifer Connelly (Egy csodálatos elme), Charles Parnell (Last Ship) és Miles Teller (Beavatott), hogy csak azokat írjam, akiknek elsőre tudjuk a nevét.

Miles-től kicsit tartottam, mert nekem eddig megmaradt annak a Peter-nek, aki a napraforgó stílusában menti mindig a bőrét.. De tudtam, hogy jó színész, így csak picit féltem az összehasonlítástól. Áááá... egy pillanat alatt elfelejtettem, hogy miben játszott eddig. Azonnal Goose fiának éreztem őt. Fantasztikus volt. Persze, már csak azért is más volt, hiszen van bajsza, illetve úgy kipattintotta magát, hogy az én drága Theo James (a Beavatottban Négyest alakította, de milyen szexin) barátomat simán lepipálta volna most.

A zenék, a hangok, s a képi világ... mind-mind azt éreztették velem, hogy ezt a filmet TÉNYLEG mozira alkották meg. Ennél a "sima" otthoni számítógépes mozizás tizedannyira sem hozza ki belőle a hűha-érzést, mint ott, a moziban. Úgyhogy aki eddig nem tervezete, legyen kedves vándoroljon el egy moziba megnézni ezt a filmet. Hogy Tom Cruise zsebét gyarapítjuk vele? Ám legyen. Megdolgozott érte. 

Nagyon tetszett, hogy volt Top Gun-os csajszi is és nem vették viccesre a figurát Vele. Szeretem az esély-egyenlőségeket. Valamint tetszett - pff... inkább elviseltem - a szerelmi szál is.

Tudom, az egész film egy nagy klisé volt, de akkor is... Vagy azért néztem el a filmnek ezeket a nagy banális dolgait, mert a fiatalságomat (a '86-os filmet) idézte vissza, vagy mert sebészi pontossággal tettek mindent oda, ahova, vagy mert tényleg odavagyok a vadászrepülős-TomCruise-os filmekért. Pont nem érdekel. Fütyülve mentem be az erdőbe azon a kitaposott ösvényen, amit nekem állítottak csapdát. S bármikor simán újrasétálnám.

Ott volt a Great balls of fire szám is, amit most épp nem Goose, hanem a fia, Rooster énekelt. De még ez is tetszett.

Voltak új számok, S még Lady Gaga dala is tetszett. 

 

 

 

 

 

 

Úgyhogy csak ennyit tudok mondani - azon kívül, hogy ezt a filmet mindenkinek látnia kell -: I feel the need... Need for speed.

https://www.youtube.com/watch?v=WhciMs13yZM

 

 

Négy agyas pasi(m)

 Aki ismer, tudja, szeretem az agyas pasikat. S még inkább szeretem az agyas, humoros pasikat.

 

Most összegyűjtöttem négy olyan férfit is az életemből, akik sokat jelentenek nekem, s sok kellemes, vidám, néhol sírós, de mindenképpen izgalmas perceket kaptam Tőlük.

Elsőnek mondanám Kevin Feige-t, aki 2000-ben felfordította az életemet. Akkor még nem tudtam, hogy ki ő. Csak valamikor 2008. környékén kezdtem el felfogni, hogy az X-Men-ek és a Fantasztikus Négyes igazából az ő keze nyomát dicsérik már. Én csak az IronMan megjelenése után jöttem rá, hogy erre a pasira oda kell figyelni. Ez a pasi nemcsak egy sima baseball sapkás ürge, hanem egy zseniális látnok, egy fantasztikus elme, aki olyan történeteket lát, amik Stan Lee agyából pattantak ki, s ő filmre álmodja ezeket. 

 

Amik miatt odavagyok érte: X-Men (összes film), A Fantasztikus Négyes (az Ioan Gruffudd, Jessica Alba, Chris Evans, Michael Chiklis és Julian McMahon féle filmekről beszélek természetesen), Daredevil, Penge: Szentháromság, Elektra, Vasember, s az utána következő öööööössszes MARVEL-es csoda. (Például össze tudta hozni, hogy mondjuk úgy 6-8 "A" kategóriás színész elférjen egy filmben - lásd Bosszúállók, s nem is csak egy film volt ilyen. De ami miatt örökké hálás leszek Neki, az az, hogy Robert Downey Jr-t, az én elsőszámú űber-színészemet, akit már idétlen idők óta szerettem és csodáltam a munkáját, abban a pasiban Mr. Feige meglátta az igazi Tony Stark-ot, azt a milliárdost, akiről még maga az író, Stan Lee is azt mondta, hogy született Vasember.)

Aztán a következő, J. J. Abrams (vagyis Jeffrey Jacob Abrams), akinek annyi sorozat és film-élményt köszönhetek, hogy ihaj. Egy idő után már konkrétan kerestem azokat a történeteket, amikben az ő keze benne van. Persze, persze, van egy-két olyan produkció, amik nem igazán lettek a kedvenceim, de mégis... 

Amik miatt odavagyok érte: Kezdődött az Alias sorozattal, aztán a 2009-es Star Trek filmet is az ő kezéhez köthetem, jött a Lost - Eltüntek sorozat, majd a Mission: Impossible - Fantom protokoll, aztán megint egy sorozat, a Rejtély, ami minden összeesküvés-elméletemet előhozta, majd újabb Star Trek film, aztán az Almost Human c. sorozat, amit sajna elkaszáltak az első évad után, újabb Mission: Impossible film, s hogy ne csak a Star Trek oldalon ficeregjen, átment az "ellenséghez", egy Star Wars filmben is dolgozott. Újabb szuper sorozat, A célszemély, s egy újabb Star Trek (oké, megbocsátottam a Star Wars filmet) és újabb M:I. Ugye, hogy nem rossz kis életmű-sorozat?!

A harmadik kedvencem Eric Kripke. Egy "szimpla" kis forgatókönyv-író, aki teljesen megváltoztatta az életemet. Miatta tudok egy szótól egy görcsös-sírós pillanatban is füligérően mosolyogni. Miatta tanultam meg annyi szót angolul, amennyit csak lehetett a sorozat-nézés közben.

 

Amik miatt odavagyok érte: Supernatural mind a 15 évadának mind a 327 része. S mint kiderült, az én egy másik nagy kedvenc sorozatomnak, a Timeless-nek sok részében benne van a keze.
Miatta hiszem el, hogy a család nem ér véget a vérrel (angolul: "Family don`t end with blood, but it don`t start there either."). Valamint ő volt az, aki miatt - mint fentebb írtam - a pudding szóról ma már nem az édesség jut eszembe, hanem Dean Winchester. S ő volt az, aki miatt tudom azt, hogy a világ másik végén levő számomra TELJESEN ismeretlen emberrel ha találkoznék és elkezdeném énekelni a Carry on my wayward son c. Kansas nótát, az illető valószínűleg vigyorogva a Supernatural c. szót bökné hozzám. 

S végül Christopher Nolan-t említeném meg, azt a író, rendezőt, aki egy olyan színes, látványos, több, mint háromdimenziós aggyal rendelkezik, hogy az már csoda. Ki ne emlékezne az Eredet c. filmre, amiben először láttunk feltekeredni utcákat, vagy azt a Tenet c. filmet is említhetjük, amiben pedig az idő csavarodik össze-vissza.

 

Amik miatt odavagyok érte: Ahogy már említettem, az Eredet, Mementó, Tökéletes trükk, s bár én MARVEL rajongó vagyok, ő mégis elérte, hogy a DC filmjei között is legyenek kedvenceim. Miatta szerettem meg (oké, azért kellett egy csodálatos Christian Bale színész is a dologhoz) a Batman filmeket (Batman: Kezdődik!, A sötét lovag és A sötét lovag: Felemelkedés), valamint Tom Welling már belerántott a Clark Kent világába, de Henry Cavill azért mégis mesteri szintre emelte Mr. Nolan-nel az Acélember-ben a Superman iránti szeretetemet.

Nos, ez a négy pasi nem szexi, nem csábítóan izmos, egyszerűen csak olyan szuper képességeik vannak, amik miatt naaaaaaaaaaagyon szeretem őket. Ennyi.