365 nap - avagy a 18-as karika jól jön néha

Nos, megnéztem én is ezt a sokak által vitatott,  ominózus 365 nap című filmet.

Hmmm....

Nem is tudom... Mit mondjak róla: a jót, vagy a rosszat?

De hogy a Szürke ötven árnyalatához nem lehet hasonlítani, az biztos, mert ezzel az erővel akkor már az Elemi ösztönhöz is hasonlíthatom, vagy bármilyen másik filmhez.

Nos, igen. Ez tény. Elééééggéééé erotikusra sikeredett a dolog, de a lengyeleknek valószínűleg ez is volt a céljuk ezzel a filmmel. Hiszen azért valljuk be, amiről szól...

Mert hogy van egy fiatal olasz srác, aki épp akkor örökli meg az édesapjától a maffia vezéri címet, amikor egy lányt figyel a tengerparton. A lány csodás, ám édesapa halála és egy rosszul irányzott lövedék miatt Massimo (még a neve is szexi, nemhogy maga a pasi - Michele Morrone) valahogy - szerintem - a lány keresésébe fojtja a veszteségét.

Több éven keresztül keresi a lányt, Laura-t (Anna Maria Sieklucka - s tényleg lengyel a színésznő), míg egyszercsak rátalál egy nyaralóhelyen. S mire a lány feleszmél - jó maffia-főnökhöz illően - elrabolja Massimo.

Amikor Laura felébred, elmondja Massimo Neki, hogy a pasija megcsalja, úgyhogy ne is akarjon visszamenni hozzá, s amúgy meg ő szerelmes Laura-ba, úgyhogy mivel tudja, hogy a lány még nem is ismeri, ad neki 365 napot, hogy megismerje, megszeresse. Püff.

Nos, egy elég temperamentumos lányzóval van dolgunk, úgyhogy Laura mindent elkövet azért, hogy megszabaduljon Massimo-tól, de a férfi kitartó és heves közeledésének ő sem bír ellenállni - egy percig nem ítélem el - s végül megadja magát és Massimo-é lesz. Addigra már megtudja, hogy mi a férfi munkája, hogy hova akarja a szívét elkötelezni, s végül...
Na, mindent nem spoilerezek le.
Akit érdekel, nézze meg a filmet inkább. 

Azt mindig tudtam, hogy az olasz pasik nagyon szexik tudnak lenni, sőt, Michele Morrone-t még láttam is valahol, valamilyen filmben... (vagy a face-en, álmaim Assail-jeként - Fekete Tőr Testvériségből) De olyan teste, kisugárzása van, hogy Jamie Dornan elbújhat mellette (ha már mindenképpen a Szürkéhez akarunk nyúlni).
Számomra ő szexisebb, mint mondjuk Jason Momoa (most fog a világ női lakosságának háromnegyede megkövezni!), s ahogy én észrevettem, nem is olyan nagyon rossz színész.

Megkockáztatom, hogy még a női főszereplővel sincs semmi baj. Anna Maria Sieklucka (Kislány, ha be akarsz törni a nemzetközi filmiparba, kicsit le kellene kurtítanod a neved - szerintem) is úgy érzem, megtette, amit a szerepe követelt tőle. 

Sok kritikát olvastam erről a filmről, hogy a Szürke ötven árnyalatának a másolata, meg Stockholm-szindróma, meg ilyenek.. Szóval hogy nem szexi az, ha az elrabló azt hiszi, hogy a Stockholm-szindrómával magába akarja bolondítani az elrabolt hölgyet. 

Nos, szerintem itt szó sincs erről a dologról. Mert oké, Massimo tényleg előadja a kemény rablót, s majdnem az első perctől kezdve Laura tudja, hogy kivel áll szemben, hogy mivel foglalkozik a férfi, de könyörgöm... Az a pasi áhítatosan, kedvesen kezd udvarolni a nőnek... csak épp mivel Laura úgy hülyíti az agyát - simán elmegy Massimo előtt meztelenül zuhanyozni, hogy ingerelje - nem csoda, ha a pasi kissé bekeményít. De bántani nem bántotta soha. Ezt jegyezzük meg azért.

Nos, az egyetlen rész, ami a Szürkére vajaz, az az a rész, amikor Massimo - okos pasi, meg kell hagyni... észrevette, hogy Laura-t nem hagyja hidegen a teste, bár szerintem csak egy olyan nő nem kapna hőhullámot ettől a pasitól, aki már halott - kikötözi egy ágyhoz (Laura egy szál köntösben átment a pasi szobájába... könyörgöm, mit várt?!) és egy - gondolom - prostituáltat igénybe vesz Laura előtt. Mutatván, hogy mit hagy ki.

Na, ez nálam valahogy még mindig nem Stockholm-szindróma.

Csak hogy mindenki képben legyen: "A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnénk, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántalmazás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, az élet-halál ura felette." (Wikipedia)

Eszemben sincs Massimo-t védeni - bár a fentiekből úgy tűnt -, hiszen tényleg elrabolt egy nőt, de azt hiszem, hogyha a kémia nem dolgozik közöttük, elengedte volna. 

Amúgy meg megtett mindent, hogy a lány jól érezze magát Nála, s én már második pofon, ill. kihívó viselkedése után úgy vágtam volna be egy sötét, nyirkos sarokba a lányt legalább 10 percre, hogy észhez térjen, mint a pinty.

Szóval magát a történet elgondolását üdvözöltem. 

Jó ötlet volt, de sajnos szerintem még legalább egy hónapot rá kellett volna szánjon az író a történet JÓ kidolgozásához. 

Sok lyukat felfedeztem a történetben, ami számomra zavaró volt. Persze nem sok lengyel filmet láttam még, úgyhogy nem tudom, milyen a nagy átlag náluk, valamint azt sem tudom, milyen észjárással rendelkeznek, de ha nemzetközi filmet készítek, akkor amennyire lehet, nemzetközivé teszem a történetet is...

A film eleje nem volt számomra túl érthető, azon kívül, hogy Massimo édesapját orvul meggyilkolják, s így Massimo kapja meg az "üzletet". Mutatnak Laura életéből is részeket, de valahogy afelett is úgy elsiklottunk...

Az is fura volt, hogy - a szerintem tényleg szép, dekoratív - lány miért volt együtt egy olyan izomagy sráccal, mint a pasija, aki láthatólag nem volt oda érte, s a kémia közöttük (tisztelet a rendezőnek, hogy erre odafigyelt) konkrétan nulla volt.

Aztán az elrablás után is fura volt sok esetben, hogy vajon mennyi idő telt el az események között. 365 napról beszél a film, de nem érezzük, hogy ennyi tényleg lett volna. Nálam max. két hét volt az érzés... úgyhogy itt kicsit megakadtam szintén. 

Aztán amikor már összejönnek, Massimo elküldi a lányt haza, Lengyelországba. (... milyen fura, hogy a Kis kacsa fürdik... c. gyerekdal jutott eszembe erről... )

S ott olyan fura dolgokat csinál Laura, amit nem nagyon értettem. Barátnőjével kirúgnak a hámból, megváltoztatja a haja színét, fazonját. Miért?

Majd amikor Massimo megérkezik, alig akarja "vissza"fogadni.

S Laura szüleivel való megismerkedés, meg az utána következő események (spoiler-veszély miatt nem részletezem). Nekem ezek nagyon gyors léptékben és olyan odadobáltan történtek. Mintha elkészítették volna a filmet, csak mivel három-négy órásra sikerült, így gyorsan ki kellett vágni innen-onnan részeket, hogy befejezhessék.

No, meg a befejezés... Semmi baj, nem mondom el, mi lett a film vége. De ilyen összecsapott befejezést régen láttam már...

De akkor most... s mi volt utána... és miért... s ki volt... és hogyan... és miért... miért... miért...?!

Szóval nem lett volna rossz a történet, ha - mint ahogy fentebb említettem - a forgatókönyv író kicsit tovább dolgozik rajta. 

De legalább szép tájakat, szép embereket és ruhákat, cipőket láttunk a film során. És a két színész között nekem érezhető volt a kémia - ellentétben egyes szürke filmekkel. 

Massimo - engem megvettél kilóra!