Filmek zenéi I.

Egyik nap megszólalt a telefonom, egyik kedves munkatársnőm hívott... S meghallottam egy klassz számot, amit beállítottam Neki csengőhangnak.

S erről az jutott eszembe, hogy sokszor hallottam már csudajó számokat, miközben a film katasztrófa volt.. vagy legalábbis elég gyalázatos.

Na, mindegy. Most nem is a filmeket akarom kritizálni.

Inkább a filmek zenéjét szeretném kielemezni...

Kezdjük a legeslegeslegeskedvencemmel.

A Thousand Years

Az a rengeteg mécses... Hmmmm...

Amúgy pipaság, mert az Alkonyat sorozatnak nem ez az egyetlen olyan zenéje, ami szerintem szuper.

Van még jóóó pár..

Full Moon
A White Damon Love Song
Hurricane bells
Flightless Bird, American Mouth

Amelyik leginkább az Alkonyat c. filmre emlékeztet engem (oké, ez nem ének, de csudaklassz zene):
Bella's Lullaby
Possibility
My Love by Sia

Aztán ugorjunk egy nagyot s hagyjuk magára Bella-t és - szerintem - talán a szinészi pályafutásának legnagyobb bakija után nézzük meg a következő film zenéjét, amiben már HÁLA AZ ÉGNEK nem játszott. Rögtön az is lett az egyik kedvenc mesefilmem! Nos, persze valszeg Thor-nak is van valami köze hozzá. Aaaakarom mondani Chris Hemsworth-nek.

Szóval a film címe is kell? A Vadász és a Jégkirálynő.

Castle

Aztán ott van még az a film, amitől nem vártam sokat a címe alapján, aztán jóóóól meglepett és én csalódtam a legnagyobbat, hogy nem folytatták. Ez a film, A végzet ereklyéi - Csontváros címet kapta.

Bár inkább az Alkonyat helyett ennek a folytatásait forgatták volna... Evvan. Nem kaphatok meg mindent. Így inkább hallgatom Demi Lovato-t és a Szívtől szívig dalát.

Heart by Heart

Jöjjön egy olyan egy zene, amit kívülről fújok, mármint az egyik verzióját...

Mert olyan zseniálisra készítették, hogy minden évadban kicsit másképp szól a dal.

Sing me of song

Sing me of song II.

Sing me of song III.

S muszáj a legeslegjobbat is ide beilllesztenem. Aki meglátja, tudja, miről beszélek. Aki pedig a Face-en az Outlander csoportból látja, az kimondottan jót fog mosolyogni ezen, hogy ezt MINDENKÉPPEN be kellett tenni ide:

Sing me of song... by Jamie

S akkor még nem is szóltam arról a zenéről, ami alapján elkezdtem ezt a blogbejegyzést írni.

Egy olyan film-trilógiáról van szó, ami pocséknál is pocsékabb szerintem, de a zenéit nagyon jól összehozták. A második és harmadik film még valamennyire elviselhető, bár ezeknek is főképp a zenéjét szeretem csak hallgatni.

Nos, aki ismer, tudja, hogy mi az a trilógia, amire ennyire fújok. Igen. A Szürke ötven - elcseszett - árnyalata.

De hallgassunk csak bele a filmek zenéjébe? A bánatba... ezek jóóók!

Annie Lennox - I Put A Spell On You
Ellie Goulding - Love Me Like You Do
Beyoncé - Crazy In Love
ZAYN, Taylor Swift - I Don’t Wanna Live Forever
Tove Lo - Lies In The Dark
Toulouse — No Running From Me 
Sia - Helium

Jöjjön a kedvenc számom, ami miatt kezdtem ezt az egészet...
Hailee Steinfeld - Capital Letters
Szóval jó kis számokat szedtek össze... legalább ez jó a filmekben.

Nos, ezt a sort még folytatni fogom, mert ezek csak olyan hirtelen összerakott ötletből származó zenék... De van még ezer és egy, amit nagyon szeretek...
Persze, hiszen ezek közül azért volt olyan, hogy a három kedvencem összejött: könyv-film-zene.

A kijelölt túlélő

Észrevette már valaki, hogy vannak olyan színészek, akiket nem látunk szinte soha romantikus filmben, vagy vígjátékban?!

Ellenben nagyon sok kém- vagy épp politikai filmben ott vannak, főszerepeket kapnak.

Mint mondjuk egy ideig Bruce Willis csak világmegmentő filmekben szerepelt. 

/Hogy is volt az a vicc a Titanic-os filmmel? 

- Miért nem Bruce Willis játszotta a főszerepet a Titanic-ban? 

- Mert akkor megmentette volna a hajó összes utasát./

Nos, visszatérve az eredeti gondolatmenetemre...

Szóval vannak olyan színészek, akiket előszeretettel látok komolyabb filmekben.

Ilyen például Kiefer Sutherland, akinek több filmje és sorozata is a kedvenceim közé tartozik: Egy becsületbeli ügy, A testőr s a kedvencem, a 24 c. sorozat.

S most beleszaladtam egy újabb sorozatba, A kijelölt túlélő-be.

Kiefer Sutherland profin alakítja a kémet, a csúcsügynököt, bármilyen hárombetűsről is legyen szó (FBI, CIA), de ebben az új sorozatban speciel pont az elnököt alakította. 

Eljutott arra a szintre, hogy most már elnök lehessen? Vicces dolog. De szuper benne.

A történet érdekes, mi magyarok nem is ismernénk azt a fogalmat, amit a sorozat címe takar.

Designated Survivor. Vagyis szó szerint, a kijelölt túlélő.

Ami azt jelenti, hogy amikor az amerikai elnök és a teljes Kabinet valahol együtt vesz részt valamilyen rendezvényen (például a Kapitóliumban az évértékelő beszéden), egy tag nem vesz részt ezen, hogy ha valamilyen támadás érné az egész Kabinetet, legyen valaki, aki "túléli" őket. Vagyis ilyenkor elviszik egy olyan helyre, amit elnöki szinten védenek, senki sem tudja, s amíg nincs vége a dolognak, nem is mehet el onnan.

Ebben a történetben az Elnök épp - ahogy fent is írtam - az évértékelő beszédét mondja, s azt a miniszterét hagyja hátra "kijelölt túlélőnek", akit a legkevésbé akar ott látni maga mellett, s ekkor megtörténik a baj. Az egész Kapitólium felrobban. Senki nem éli túl (gondoljuk ezt egészen a harmadik részig, de nem lövöm le a poénokat teljesen), s így a Kijelölt túlélőt órákon belül fel is esketik elnökké. Az Amerikai Egyesült Államok Elnökévé, aki azt sem tudja hirtelen, mihez kapjon s míg nem tudja, hogy kiben bízhat, kiben nem, nemcsak belülről, de kívülről is támadják. 

Ki ölte meg az előző elnököt, s miért nem érezzük biztonságban még mindig magunkat?!

Ki legyen a titkára, ki mond igazat, ki mond hülyeséget, hogyan bánjon el azzal a Kormányzóval, aki szinte tűzzel-vassal üldözi a nem eredeti amerikaiakat? 

Ezer és egy kérdés, ami azonnali intézkedéseket kíván, azonnali válaszokat követel. 

S ha a politikai problémák nem lennének elegek, még a családjában is gondok vannak.

Mr. Sutherland csodálatosan oldja meg a feladatot. Eddig is csodáltam a srácot... Bocsánat a srácozásért... 52 éves színészről beszélek. Mégis srácozom. Amíg az édesapja is olyan sármos és fantasztikus színész a mai napig is, addig nem tudom a fiát le"bácsizni".

Ja, s ahogy elkezdtem a blogbejegyzésem elején, hogy vannak olyan színészek, akiket nem tudom elképzelni vígjátékban, úgy a sorozat egy másik tartópillér-színészét is ilyennek tartom, pedig ő nőci. Maggie Q. Nagyon szeretem őt is.

A Nikita óta ő számomra a női izom/agy egyben. A Stalker-ben pedig aztán még inkább megszerettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy abban a sorozatban ismerkedett meg egy másik kedvenc színészemmel (s voltak együtt több, mint 4 évig), akit már kicsit több romantikus filmben láttam, mint az előző két színészt, de mégis... Dylan McDermot.

Na, szóval Maggie Q ebben a sorozatban is hasít. Keresi a kérdésekre a választ, ha kell, széllel (racionális gondolkodással) ellentétesen.

Még csak az első évad közepénél tartok, de tudom, hogy jó lesz a sorozat. S ha nem lesz valami ökör vége a történetnek (amit három évadon keresztül élvezhetünk), akkor az egyik kedvenc sorozatom lesz - újabb. 

Szóval akit érdekelnek a politikai történetek, s bele szeretné élni magát egy elnök mindennapjaiba (mert piszkosul ott érezzük magunkat Tom Kirkman mellett), az feltétlenül nézze meg a sorozatot.

Izgalmas történet, sok fordulattal, kiváló színészekkel, alakításokkal és jó szerepekkel.