Robin Hood

Nos, amikor meghallottam/megláttam, hogy lesz egy új íjász film, megörültem. Gondoltam ez is hasonló stílusú lesz, mint az Arthur (Arthur Király: A kard legendája - 2017). Aztán megnéztem az előzetest, rájöttem, igen, tényleg nagyon hasonló lesz. Egy kis modern a régivel keverve. Jó volt ez Guy Ritchie filmjében is. Nem lesz ezzel semmi baj.

Gyorsan el is mentem a moziba megnézni. Hiszen annyira jó lett volna, ha az Arthur-t moziban láthatom. Ezt nem fogom elszalasztani.

Na, kellett nekem...

A színészek nagy részét ismertem, esetleg szeretem.

Taron Egertontól már nagyon vártam valami jó filmet. A Kingsman filmek ugyanis nem nyerték el a tetszésemet... naaagyon nem. Valszeg nem vagyok az a tipikus angol humorra vevő emberke. Az Eddie a sas pedig olyan felemás film volt nekem. Jó volt a történet, de valahogy a kivitel nem tetszett sehogysem. Úgyhogy ezzel a kiskölyökkel már nagyon vártam egy átütő filmet, amivel kilép és megmutatja, hogy ő igenis jó színész, csak épp eddig nem kapott jó szerepeket.

Jamie Foxx piszkosul nem a kedvencem, de végülis nem olyan rossz színész.

Jamie Dornantól vártam valami jó kis filmet, amivel végre kilép a Grey-trilógia árnyékából. Az a Hajsza sorozat sem őmiatta volt jó, már amennyire jó volt.

Ben Mendelhson pedig Ben Mendelhson. Ő az a pasi, aki annyira jól alakítja a gonoszt, hogy már nagyon várok egy olyan filmet, amiben jó, kedves és tündéri szerepet kap és végre rájövök, hogy egy szuper szimpatikus ember.

Szóval vártam a filmet. 

Egy kicsit meglepődtem, hogy nagyjából én voltam a legfiatalabb a mozinézők között, de kit izgat. Nem a nézők kedvéért mentem oda. Aztán ezzel is bajom volt, de ez már egy másik probléma. Ez a mozinézők intelligenciájával kapcsolatos inkább. Na, sebaj. Ha csak ez lett volna a legnagyobb bajom...

S elkezdődött a film. De valahogy sehogy sem bírtam átélni, beleélni magam a dolgokba. Marian-t első pillanatban megismerjük, kiderül, hogy Robin-nal össze is jönnek, szerelmesek lesznek egymásba. Aztán megjön Nothingem hercegének utasítása, hogy el kell menjen a szent háborúba... Na, ott aztán teljesen kiakadtam. Mintha egy mai, mondjuk iraki háborúba csöppentem volna, csak épp nem hatalmas gépfegyverekkel ölnének az amerikai katonák, hanem íjjal, tőrrel. De még az a terepszínű ruha is megvolt nekik...

S amikor a saját katona-társai azzal szórakoztak, hogy kinyírjanak elfogott helyieket, s Robin fellázad ellenük, visszazsuppolják Angilába. Ahol kiderül, hogy a hajón utánaszökött egy arab pasi, aki a neve kimondásának bonyolultsága miatt inkább John-nak hívnak s megtanítja Robint íjjal pontosabban, gyorsabban, ügyesebben célozni.

Nos, itt megint megakadtam. Kicsi John tudtommal nem arab volt az eredeti történetben. De persze itt már régen elengedtem a történet vonalát, hűségét.

Aztán Robin beöltözik - John valamilyen kificamodott lelkesedésétől fűtötten - egy lázadónak, aki ellopja a Herceg pénzét és aztán visszaadja látványosan, hogy ő ezt felajánlja a tartománynak. Ááááá... szóval az agyam lefagyott... mondjuk úgy a 20 percben teljesen.

Nos, a történet továbbra sem úgy folytatódott, mint ahogy annak lennie kellett volna... De az alkotói szabadság, az szent dolog. Úgyhogy végignéztem a filmet.

Ja, közben Marian megcsalja Robint, hiszen azt hiszi, hogy meghalt még a háborúban.

Aztán amikor megláttam, hogy Marian kivel jött össze, ledöbbentem.

S amikor Skarlát Will-t is megismerem, akit "Mr. Grey" alakított (amin úgy öt percig röhögtem magamban), akkor fagytam le teljesen.

Nem azt mondom ezzel, hogy a színészek nem lettek volna zseniálisak. De a történetet sem ők, sem a látvány nem tudta megmenteni, kijavítani.

A csatajelenetek számomra feleslegesek voltak. Látványosak, de feleslegesek. A lovas jelenetektől meg pláne kiakadtam (még csak kinézetében sem), a többi meg futkorászás, piromán marháskodás volt szinte csak...

Ja, s aki hisztizett, hogy az Arthur király nem volt korhű, annak ajánlom figyelmébe, amikor Tuck barát felvesz egy szemüveget, hogy jobban lássa a tekercseket. Megjegyzem összecsukható szemüveg volt. A ruhák pedig olyan szépen voltak géppel varrva, steppelve, hogy egy mai varró elsírta volna magát a gyönyörűségtől.

Tényleg, a kosztümök szépek voltak. Aaaaabszolute de nem korhűek, de szépek. Szóval a jelmeztervezőnek egy hatalmas pirospont.

A rendező nevét azonban megjegyzem, mert azt hiszem, messssszire el fogom őt kerülni Otto Bathurst-ot. Messzire-messzire. Ugyanis a rendezése az én szememben csapnivaló volt.

Ha eddig nem, most aztán úgy sikított a lelkem Kevin Costner-ért és Sean Connery-ért, hogy Alan Rickman-ről már ne is beszéljek, hogy jaj!

A történet nagyon furán ért véget, majdhogynem azt mondanám, hogy nem is lett vége, nem is fejezték be a történetet. De mondjuk nekem ez annyira nem volt fontos. Már alig vártam, hogy kijöhessek a moziból, bárhogy lesz is vége...

Mindenkitől elnézést kérek, akinek tetszett a film, de én úgy elveszítettem az életemből 1 óra 56 percet, hogy ihaj. Nagyon sajnáltam az időmet. 

Aki ezek után is megnézi a filmet, az ne jöjjön hozzám sírva, hogy milyen rossz volt, mert én megmondtam.
Akinek meg tetszett a film, az pedid mesélje el nekem legyen szíves, hogy mi is volt ennek a történetnek az értelme...

S hogy az IMDb 5,4 pontot adott a filmre?! Nem csodálom.

Remélem el tudom felejteni a filmet és Taron Egerton egyszer tényleg szerepleni is fog valami JÓ filmben. Már nagyon várom.