Niki barátnőm jól kibabrált velem.
Írtam neki egyik nap, hogy tud-e ajánlani valami jó olvasnivalót. Szoktuk egymásnak jelezni, ha valami érdemlegeset olvasunk.
Írta, hogy van egy Outlander című sorozat, érdekel-e. Nem tudtam, mi az. Oké, tudom mit jelent maga a szó, oké, külföldi, de mit jelent egyébként?!
'Küldd át.' Nikiről van szó, tehát úgy gondoltam, rossz csak nem lehet.
Azzal kezdetét vette az őrületem. S azt hiszem - anyukám nagy bánatára - ez egy jó darabig velem is marad.
Beleszerelmesedtem a skót világba, a kiltbe - igen, jól olvassa, kedves ismerős - én, aki világ életemben kinevettem a szoknyás pasikat, most tisztára megkergültem tőle. Kimondottan szexisnek tartom. S itt jegyezném meg, NEM érdekel, hogy hordanak-e a kilt alatt alsót a férfiak, vagy nem (amúgy nem). Maga a kilt, az egész "csatos, öves takaró" ruházat klassz.
Erről a sorozatról egyáltalán nem tudok elfogulatlanul beszélni, ugyanis valami miatt nagyon, de nagyon tetszik a történet.
Kezdem azzal, hogy Diana Gabaldon egy Arizonában született írónő, aki valami fura oknál fogva megalkotott egy olyan történetet, ami sokunkat örökre megváltoztat.
Azok, akik a maximum 200 oldalas könyveket szeretik, ezzel a lendülettel lapozhatnak is. Gabaldon könyvei szerintem 600-700 oldalnál kezdődnek. S egy cseppet sem bánom.
Hűségesen, rendületlenül olvasom - most épp - a második kötet utolsó negyedét, holott tudom, hogy mi lesz a vége.
A könyvek és a filmsorozat nagyon hasonlít egymásra. Hála az égnek nem sokban változtattak a történeten, így nem kell idegeskednünk emiatt. Az első könyv az első évada a sorozatnak és így a többi.
Egyelőre három évad van meg a filmből, ebből kettőt szinkronosan is láthatunk már. Bár elrontja a skót akcentust a magyar szinkron, úgyhogy jobb feliratosan nézni... Bár nekem sokkal inkább a feliratokra kell figyelnem, hiszen elég nehéz a skót tájszólást megszokni, illetve nagyon sok kelta mondat is elhangzik a filmben. A második évadban pedig - a történethez illően - rengeteg francia mondat. Úgyhogy a felirat nagy mankó nekem.
Na, szóval a történet.
Véget ért a II. világháború. Claire Randall visszatért a csatamezőről, ahol nővérként dolgozott. Frank, a férje pedig a hírszerzésnél dolgozott Londonban.
Miután mindketten sokáig külön voltak a háborúban, úgy döntöttek, egy második nászút keretében Frank őseinek kutatásába kezdenek skótföldön.
Egyik nap beleakadtak egy régi, druida "szent" helyre, amolyan kis Stonhange-szerűségbe. Kövek körberakva egy domb tetején.
Amikor kora reggel meglátogatják a helyet, kiderül, hogy a környék asszonyai még mindig "szertartásaikhoz" használják. Fenséges, titokzatos. Később Claire visszamegy a kövekhez, mert meglátott egy érdekes virágot, ami felkeltette a figyelmét. Ahogy közelebb ér, fura zümmögő hangra lesz figyelmes. S ahogy a kőhöz ér, elzuhan és elájul.
Majd amikor felébred és próbál visszajutni a városba, kiderül, hogy angol katonák és skótok közötti lövöldésbe keveredett. Először filmforgatásnak hiszi a dolgot, de később kiderül, hogy életveszélyben van tényleg.
Ekkor beleszalad egy férfibe, akiről első pillanatra azt hiszi, hogy a férje, Frank, de ahogy a férfi megszólal és kinéz (angol vörös katonai zubbonyban van), kiderül, hogy Black Jack Randell-lel találkozott, Frank ősével, aki egyáltalán nem olyan kedves, mint Frank.
S bár kiszabadítja egy skót férfi Black Jack kezéből, Claire úgy érzi, hogy csak csöbörből-vödörbe esett. A skót csoport sem sokkal kedvesebb Vele.
Aztán egy házba berángatják, ahol egy vöröshajú fiatalember kificamodott vállát helyrerakja és ezzel kezdetét veszi valami rémálom-szerű dolog. Menekülne, de nem hagyják.
A fiatalember, akinek helyrerakta a kezét, felülteti egy lóra, mögé ül és elindulnak a sötétben valahova... Valami ismeretlen felé.
S a csodálatos utazás ezzel veszi kezdetét...
Nem is tudom, hogy melyiket méltassam először, a könyvet, vagy a filmsorozatot.
Talán az erdetibbet, a könyvet kezdem.
Aki nem szereti a részletes történeteket, ahol látjuk magunk előtt a tájat, az emberek szagát érezzük, az érzelmeket megéljük, a hangokat halljuk, az ételek ízeit ízleljük... szóval aki nem szereti az ilyen részletes leírásokat, az el se kezdje a történetet.
Claire gondolatait átéljük (na, kicsit jobban és értelmesebben, mint az Alkonyatban Bela Swan-ét!), ott vagyunk Vele, izgulunk érte és a szeretteiért.
Diana Gabaldon nagyon nagy rajongója lettem, hiszen fantasztikusan odafigyel a részletekre, olyan történelmi tényekre, amikről eddig nem is tudtam, vagy nem is hallottam, de most utánanéztem, olvastam ezeknek, hiszen beszippantott a skót történelembe. Hiszen ott voltam én is velük.
Mindennek és mindenkinek meg van a szerepe a történetben, s egy egész társadalmat bemutat az írónő, úgy szegényeket, mint gazdagokat.
Nagyon jó humora van az írónőnek, s úgy a háborús, mint a családról szóló, vagy épp a szerelmi jeleneteket is olyan patika-pontossággal adagolja, ami tényleg a könyvhöz szegez minket.
A sorozat?! Nos, csúcs! Aki skót a történetben, azt - ha jól kivettem a szereplők beszédéből és a nevekből - szintén skót származású színész alakítja, aki angol, azt pedig angol. S mivel a második évad nagyobb része Franciaországban játszódik, még Dominique Pinon is szerepel, akit talán az Amélie csodálatos életéből ismerettünk meg először.
Szóval nagyon odafigyeltek arra, hogy mondjuk Tobias Menzies például Londonban született színész, aki Frank-ot alakította, ellenben az ízig-vérig skót fiatalember Jamie Fraser szerepére tökéletes Sam Heughan, aki New Galloway-ben született, Skócia (ha nem is a pont közepéről) szívében.
S ez illett a mellékszereplőkre is.
/Caitriona Balfe, aki magát Claire-t alakította (nekem inkább Sassenach-ként ugrik be, hiszen Jamie szerintem többször nevezi ezen a néven, mint Claire-ként), ellenben ír hölgy. De csodálatosan szépen beszél angolul./
Gyönyörű(!) tájakra vitt el a sorozat, úgy Skóciában, mint Franciaországban (bár szerintem a francia király udvarát, Marseilles-t nem hinném, hogy bevette volna az Outlander stábja).
Csodálatos volt végig a sorozat eddigi részeiben a ruhák változatossága, színei, a korszakhoz és a tájhoz illőségük.
Muris volt, ahogy a XVIII. században Clarie levetkőzött a mosdáshoz és a melltartó és a bugyi igencsak meglepte a kastély "konyhásnénijét". Olyannira, hogy magyarázkodnia kellett. Pedig csak egy egyszerű melltartóról van szó!
S azt nem mondom, hogy fel tudnék egyedül öltözni egy korabeli ruházatba, de nagyjából már képben vagyok a dologgal. Na jó, ebben Jamie és Claire nászéjszakája sokban segített.
Bár nem örülnék, ha ilyen ruhákban kellene járni, mégis majd minden részben volt valami olyan ruhadarab, ami lenyűgözött.
S már elnézést, hogy ezt mondom, de - főleg Niki érteni fogja - mostantól nem Gideon Cross (Crossfire-sorozat) a legkívánatosabb pasi a könyveimből (oké, Butch /J. R. Ward - Fekete Tőr Testvériség/ megmaradt, szóval egy ment, egy maradt, egy jött), hanem mostmár James Alexander Malcolm Mackenzie Fraser lett a könyves szerelem.
Jamie humora, érettsége, konoksága, harciassága, lovagiassága, szerelme zseniálisan kiéleződik úgy a könyvben, mint a sorozatban. S itt jegyezném meg, hogy úgy Sam, mint Caitriona tökéletes választás volt a sorozatnak, hiszen olyan kémia van közöttük, hogy ihaj. Úgy lefolyik a romantika, a szexualistás, az egymásra hangoltság a tévéből tőlük, hogy még!
Nem írom meg az egész történetet (főleg azért sem, mert még bőőőven nem olvastam, láttam minden részt, hiszen eddig csak a második könyvnél és a harmadik évadnál tartok), hiszen ezt látni, olvasni kell. S át kell élni!!!!
Kezdem azzal, hogy Diana Gabaldon egy Arizonában született írónő, aki valami fura oknál fogva megalkotott egy olyan történetet, ami sokunkat örökre megváltoztat.
Azok, akik a maximum 200 oldalas könyveket szeretik, ezzel a lendülettel lapozhatnak is. Gabaldon könyvei szerintem 600-700 oldalnál kezdődnek. S egy cseppet sem bánom.
Hűségesen, rendületlenül olvasom - most épp - a második kötet utolsó negyedét, holott tudom, hogy mi lesz a vége.
A könyvek és a filmsorozat nagyon hasonlít egymásra. Hála az égnek nem sokban változtattak a történeten, így nem kell idegeskednünk emiatt. Az első könyv az első évada a sorozatnak és így a többi.
Egyelőre három évad van meg a filmből, ebből kettőt szinkronosan is láthatunk már. Bár elrontja a skót akcentust a magyar szinkron, úgyhogy jobb feliratosan nézni... Bár nekem sokkal inkább a feliratokra kell figyelnem, hiszen elég nehéz a skót tájszólást megszokni, illetve nagyon sok kelta mondat is elhangzik a filmben. A második évadban pedig - a történethez illően - rengeteg francia mondat. Úgyhogy a felirat nagy mankó nekem.
Na, szóval a történet.
Véget ért a II. világháború. Claire Randall visszatért a csatamezőről, ahol nővérként dolgozott. Frank, a férje pedig a hírszerzésnél dolgozott Londonban.
Miután mindketten sokáig külön voltak a háborúban, úgy döntöttek, egy második nászút keretében Frank őseinek kutatásába kezdenek skótföldön.Egyik nap beleakadtak egy régi, druida "szent" helyre, amolyan kis Stonhange-szerűségbe. Kövek körberakva egy domb tetején.
Amikor kora reggel meglátogatják a helyet, kiderül, hogy a környék asszonyai még mindig "szertartásaikhoz" használják. Fenséges, titokzatos. Később Claire visszamegy a kövekhez, mert meglátott egy érdekes virágot, ami felkeltette a figyelmét. Ahogy közelebb ér, fura zümmögő hangra lesz figyelmes. S ahogy a kőhöz ér, elzuhan és elájul.
Majd amikor felébred és próbál visszajutni a városba, kiderül, hogy angol katonák és skótok közötti lövöldésbe keveredett. Először filmforgatásnak hiszi a dolgot, de később kiderül, hogy életveszélyben van tényleg.
Ekkor beleszalad egy férfibe, akiről első pillanatra azt hiszi, hogy a férje, Frank, de ahogy a férfi megszólal és kinéz (angol vörös katonai zubbonyban van), kiderül, hogy Black Jack Randell-lel találkozott, Frank ősével, aki egyáltalán nem olyan kedves, mint Frank.
S bár kiszabadítja egy skót férfi Black Jack kezéből, Claire úgy érzi, hogy csak csöbörből-vödörbe esett. A skót csoport sem sokkal kedvesebb Vele.
Aztán egy házba berángatják, ahol egy vöröshajú fiatalember kificamodott vállát helyrerakja és ezzel kezdetét veszi valami rémálom-szerű dolog. Menekülne, de nem hagyják.
A fiatalember, akinek helyrerakta a kezét, felülteti egy lóra, mögé ül és elindulnak a sötétben valahova... Valami ismeretlen felé.
S a csodálatos utazás ezzel veszi kezdetét...
Nem is tudom, hogy melyiket méltassam először, a könyvet, vagy a filmsorozatot.
Talán az erdetibbet, a könyvet kezdem.
Claire gondolatait átéljük (na, kicsit jobban és értelmesebben, mint az Alkonyatban Bela Swan-ét!), ott vagyunk Vele, izgulunk érte és a szeretteiért.
Diana Gabaldon nagyon nagy rajongója lettem, hiszen fantasztikusan odafigyel a részletekre, olyan történelmi tényekre, amikről eddig nem is tudtam, vagy nem is hallottam, de most utánanéztem, olvastam ezeknek, hiszen beszippantott a skót történelembe. Hiszen ott voltam én is velük.
Mindennek és mindenkinek meg van a szerepe a történetben, s egy egész társadalmat bemutat az írónő, úgy szegényeket, mint gazdagokat.
Nagyon jó humora van az írónőnek, s úgy a háborús, mint a családról szóló, vagy épp a szerelmi jeleneteket is olyan patika-pontossággal adagolja, ami tényleg a könyvhöz szegez minket.
Szóval nagyon odafigyeltek arra, hogy mondjuk Tobias Menzies például Londonban született színész, aki Frank-ot alakította, ellenben az ízig-vérig skót fiatalember Jamie Fraser szerepére tökéletes Sam Heughan, aki New Galloway-ben született, Skócia (ha nem is a pont közepéről) szívében.
S ez illett a mellékszereplőkre is./Caitriona Balfe, aki magát Claire-t alakította (nekem inkább Sassenach-ként ugrik be, hiszen Jamie szerintem többször nevezi ezen a néven, mint Claire-ként), ellenben ír hölgy. De csodálatosan szépen beszél angolul./
Gyönyörű(!) tájakra vitt el a sorozat, úgy Skóciában, mint Franciaországban (bár szerintem a francia király udvarát, Marseilles-t nem hinném, hogy bevette volna az Outlander stábja).
Csodálatos volt végig a sorozat eddigi részeiben a ruhák változatossága, színei, a korszakhoz és a tájhoz illőségük.
Muris volt, ahogy a XVIII. században Clarie levetkőzött a mosdáshoz és a melltartó és a bugyi igencsak meglepte a kastély "konyhásnénijét". Olyannira, hogy magyarázkodnia kellett. Pedig csak egy egyszerű melltartóról van szó!
Bár nem örülnék, ha ilyen ruhákban kellene járni, mégis majd minden részben volt valami olyan ruhadarab, ami lenyűgözött.
S már elnézést, hogy ezt mondom, de - főleg Niki érteni fogja - mostantól nem Gideon Cross (Crossfire-sorozat) a legkívánatosabb pasi a könyveimből (oké, Butch /J. R. Ward - Fekete Tőr Testvériség/ megmaradt, szóval egy ment, egy maradt, egy jött), hanem mostmár James Alexander Malcolm Mackenzie Fraser lett a könyves szerelem.
Jamie humora, érettsége, konoksága, harciassága, lovagiassága, szerelme zseniálisan kiéleződik úgy a könyvben, mint a sorozatban. S itt jegyezném meg, hogy úgy Sam, mint Caitriona tökéletes választás volt a sorozatnak, hiszen olyan kémia van közöttük, hogy ihaj. Úgy lefolyik a romantika, a szexualistás, az egymásra hangoltság a tévéből tőlük, hogy még!Nem írom meg az egész történetet (főleg azért sem, mert még bőőőven nem olvastam, láttam minden részt, hiszen eddig csak a második könyvnél és a harmadik évadnál tartok), hiszen ezt látni, olvasni kell. S át kell élni!!!!
A "Bármit is teszel én mindig szeretni foglak." Ezt meghallva, hogy nem lehet beleszerelmesedni valakibe?!S végül ott van a zenéje a sorozatnak.
The Skye Boat Song - by Outlander version
Nagyon tetszett, hogy egy igazi Stuart Károllyal kapcsolatos népzenét dolgoztak fel központi zenének. Bonnie Prince Charile-ról énekelnek, arról a valakiről, aki sajnos azt a bizonyos cullodeni csatát vesztette el, amiben annyi-annyi skót férfi halt meg 1746. április 16-án alig egy óra alatt.
"A brit kormány végleges megoldásra törekedett a skót kérdés rendezésében: betiltotta a hagyományos viseletet (tartán), a skót dudát, a fegyverek viselését claymore (kétélű skót kard), dirk (skót tőr), sgian-dubh (elrejtett tőr), sőt még az ősi gael nyelven sem szólalhattak meg. Ezek az intézkedések lassan elsorvasztották a jakobita törekvéseket és nem csak a skót klánrendszer, a hagyományok és szokások végét, hanem egy nép identitásának megszűnését is jelentették." - írta a Wikipédia.
Csodálatos a szám John McDermott előadásában, aki az eredeti éneket énekli meg.
The_Skye_Boat_Song-John_McDermott_előadásában
S ha már megemlítettem a Sam és Caitriona közötti kémiát, egy-két kedvenc képemet még beillesztem ide.
 |
| A nagy kedvenc, fekete-fehérben... |
 |
| A főbb szereplők... |
 |
| I. évadból |
 |
| a II. évadból... |
 |
| a III. évadból... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése