2016. június 26., vasárnap

The resident

Szóval a film címe után nem nagyon mentem el... 
Szomszéd, lakó, albérlő... valami ilyesminek fordítanám a szót.
De azt tudtam, bármi is a film címe, Jeffrey Dean Morgan a főszereplő (amivel sajnos nem nagyon szoktak elkényeztetni engem, már hogy ő legyen valami filmben a főszereplő), úgyhogy most kiélvezem.

Hilary Swank-nek már nem örültem annyira, de üsse kő, bevállalom a nőt is ezzel a filmmel, ha JDM-et kapom meg főszereplőnek.
S hála az égnek, inkább őt nézhettem, mint bárki mást a filmben.
Vagy inkább elfogult voltam? Bánat tudja.

A történet nem hú, de hatalmas. Igazából egy habkönnyű Criminal minds résznek elment volna, csak nem volt benne egy FBI ügynök sem, nemhogy Garcia vagy Hutchner még kevésbé Morgan. De kinek kellenek ők, ha ott van Jeffrey Dean Morgan?
Na, visszatérve a filmre.
Adva van egy ER-en dolgozó sebész nőci Julie (Hiary Swank), akinek - számomra - kérdéses a múltja. Mindenesetre nincs lakása, így keres egyet valahol a munkahelyétől nem messze.
Talál is egy főbérlőt, akinek nagyon szép nagy, tágas, ám elég régi házában van egy kiadó lakás.
Szép helyen, klassz kilátással, meglepően olcsón.
És a főbérlő is kedves.

Összesen egy kisöreg lakik még ott a főbérlő Max-on (Jeffrey Dean Morgan) kívül. Ő Max nagypapája (Christopher Lee - nagyon régen láttam már őt. Naná, mert a Gyűrűk ura nekem nem film...). Na, meg most már Juliet is ott lakik.

Az élet szépen folyna a medrében, ha Juliet nem érezné folyton azt, mintha valaki nézné esténként, éjszakánként. Ami persze nem is csoda, hiszen elég hamar kiderül, hogy Max háza érdekesen van kialakítva. A lakások között, illetve - ahogy láttam - úgy szinte mindenhol a szobák körül, között vannak álfalak, vagy mi a szöszök. S Max - háááát, nagyon nem JDM-hez illően - leskelődik a lány után. Ahogy én a filmből levettem, az első pillanatban már kiszemelte magának a csajszit, hogy költözzön oda hozzá.

Szóval Max mindenféle szellőzőkön és álfalakon és mindenféle dolgokon keresztül látja a lány szinte minden pillanatát a lakásában.
S ha ez még nem lenne elég bizarr, a lakásba is teljesen lazán be tud menni mindenféle mozgatható falrészeken keresztül.

Tisztára olyan érzésem volt, mintha a Supernatural-ban lettünk volna. Igazából John Winchester ott volt már, csak a két fia, Dean és Sam hiányzott a trióból.

Na, a lényeg az volt, Max nemcsak hogy leskelődött Juliet után, de amikor éjszaka a nő aludt, ott is volt mellette, körülötte. 
Ami nekem kicsit tompított Max őrületén, az a családja, vagyis a nagypapája viselkedése volt.
Megtanultam már a kriminálpszichológiából, illetve a Gyilkos elmék sorozatból is, hogy ha valakit kiskorában, tinédzserkorában terrorizáltak a nevelői, az az ember valószínűleg elég erőszakossá fog válni. Persze ez nem törvényszerű, illetve ez nem menti fel a borzalmas cselekedetek alól a személyeket, mégis...

Max és Juliet összebarátkoznak közben, vagyis először Juliet kezdeményez valami csókféleséget, de Max visszakozik, aztán utána pedig amikor mindketten összekoccannak, Juliet a nagyjelenet előtt visszatáncol, úgyhogy egy kicsit pipa is lettem rá.

Ennek ellenére Max-ot egyre inkább a hatalmába keríti a lány és egy idő után azt is észrevesszük, hogy Juliet-et kábítja is. Már hogy a borba tesz valami demerolt, vagy mi a szöszt.

Szóval a doktornő nem csak úgy alszik éjszakánként, hanem konkrétan ki is üti a gyógyszer.
Közben a rossz érzése nem múlik el, így egy biztonsági technikai cég munkatársától vásárol egy olyan riasztót, ami csak olyan monitor, ami mozgásra indul be.

Szóval a számítógépére feltelepítik a dolgot.
Ami vicces volt számomra, hogy miközben minden mozdulatáról tudott Max a nőnek, ezt a dolog valahogy kicsúszott az ellenőrzése alól.
Ő nem tudja meg, hogy a kamera fent van a... elég sok helyen Julie lakásában.
Max viszont továbbra is úgy jár-kel a nő lakásában, mintha a sajátja volna.

Persze hogy megcsavarjuk még az amúgy nem túl bonyolult történetet picit, megjelenik az expasi.
Aki visszanyávogja magát Julie életébe, úgyhogy Max még inkább dühös, hiszen őt elutasította a doktornő, az ex-et viszont nem. Sőt...

Tehát a teljes megsemmisülés vagy inkább a megsemmisítés nem várat sokáig magára.

A film amúgy olyan 75 %-ra izgalmas volt, a képi megjelenítés pedig nagyon tetszett.
A végét azért csak nem mondom el...

De.. de... de Jeff igazán jó volt pszichopatának, vagy mi a szösznek.
Tetszett a film azért, na.





2016. június 19., vasárnap

Rest in Peace, Anton

Mély fájdalom tölt el.
Egy szívemnek nagyon kis kedves srác ment el az élők sorából ma.

Ahhoz képest, hogy alig élt még, elég sok filmben láttam.
Szerettem őt, sokat vártam Tőle.
Anton Yelcin.


Igen, egy szentpétervári születésű, zsidó családban felnőtt srác, aki meghódította a világot.
És nem a szülei műkorcsolyázó karrierét folytatta, hanem már tíz évesen tudta, hogy színész lesz.


Amit anno megtudtam Róla, egy kiegyensúlyozott, korához képest nagyon jó színész volt.

Akárhány filmről tudok, mindig volt egy kedves mosolya valahogy kikacsintva a filmből. Majd minden filmben, amit láttam Vele/Tőle, mindig valami huncut, s mégis bölcs kölyök volt. Nem féltettem, hogy olyan lesz, mint Mac Culcin, hogy a sztárság bekebelezi őt. 

Együtt játszott akkora színészekkel, mint - mert a legjobbal kell kezdenem - Robert Downey Jr.-ral a Charlie Bartlett-ben, vagy épp Mel Gibson-nal a Hódkórosban, de amiből nagyon-nagyon fog hiányozni nekem, az a Star Trek filmek lesznek. 

Hiszen ő volt Pavel Andreievich Chakov. Aki az édes orosz kiejtésével mosolyra késztetett mindenkit.
Ahogy futott a folyosón, hogy megmentse a munkatársait, akik majd kétszer annyi idősek voltak, mint ő.
Önző dolog, de úgy tudom, hogy az új filmben, amit még nem mutattak be, az már készen van, úgyhogy abban még ő lesz...

Játszott még a Gyilkos elmék sorozatban is egyszer, meg sok más sorozatban is volt egy-egy szerepe, de ott volt még az Atlantisz gyermekeiben és a Terminátor - Megváltás-ban is. S ott Christian Bale-lel játszott együtt!!!! és Sam Worthington-nal. Szóval nagy színészekkel, na!

A Frászkarikában, amiben kinevettem hangosan, pedig Colin Farell játszotta inkább viccesen a vámpírt és a másik hatalmas film, amiben borzongtam és mégis oda voltam a filmért meg vissza, az az Odd Thomas. Mégis, aki Dean R. Koontz könyvét életre kelti nekem - és tényleg valaki hasonló srácot képzeltem el a könyv olvasásakor -, az csak csúcs lehet.
Nagyon jó volt a film, sőt szuper! 





Élveztem, hogy életre keltek azok a szereplők akikről olvastam. Persze, más könyveket is megfilmesítettek már, de akkor is... Egy ilyen könyvet azért nem nagyon szoktak. Talán a Stephen King-eket.


Mi a fenének volt ott a postafiók, ahol volt?!
Miért kellett?! 


Bár ugyanezt a kérdést feltettem anno Paul Walker halálakor is... (ott nem egy hülye postafiók volt)


De az vigasztal, hogy láthatom még sokszor, ahogy megmenti Kirk kapitány életét és öntudatosan megválaszolja a Doki kérdését, hogy hány éves: Tizenhét!

(A filmben 17 volt, akkor, ott. Az életben 27 évesen ment el. Milyen fiatalon!!!)

Nyugodj békében Anton! Nagyon fogsz hiányozni!

2016. június 16., csütörtök

Új szerelem - Mielőtt megismertelek

A kezembe akadt kép
Mielőtt megismertelek, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen könyvet el tudok végig olvasni. Hogy miért? Mert nincsenek benne vámpírok (Butch és V és a többi Testvér, akikért odavagyok - Fekete Tőr Testvériség J. R. Ward könyvei), vagy nem krimi (rengeteg írót és könyvet sorolhatnék fel... pl: Sir Arthur Conan Doyle, Ken Follett, Stephen King, Dean R. Koontz, Tom Clancy és még sorolhatnám) és semmi angol nyelvtanról nem szól.

Na, szóval, hogy érthető legyek.
Kezembe akadt egy fénykép a neten. Igen, mert azok úgy a kezembe szoktak akadni... :)

De aki ismer, tudja rólam, hogy mindig valami új film után kajtatok, mindig tudni akarom az új, moziba még nem is került, vagy épp nagyon friss. 

Szóval megláttam egy csajszit. Néztem sokáig és tudtam, hogy már láttam, nem is egyszer, de valahogy nem így... Nem ilyen... s amikor rájöttem, hogy a "finomnak, nőiesnek" szavakat kerestem, beugrott, hogy miben láttam. Terminator Genisys. A nevére már nem emlékeztem, de pillanat alatt megtaláltam: Emilia Clarke. És már vinnyogtam is a nevetéstől. Abban a sorozatban is főszerepet játszik (azt hiszem), ami meglepő módon nem pörgette fel a sorozat-függő agyamat. Trónok harca.

De persze nem ő volt ezen a képen az, akinek tudtam a nevét. 


Naná, hogy Sam Claflin neve be is ugrott. Hiszen ő volt az én hőőőn szeretett és hogy megsiratott (!) Finnick-em Az éhezők viadal-ából. (Bevallom, már a könyvben odáig voltam érte és féltem, hogy kire fogják osztani a szerepet. Jóóó választás volt Sam-ra bízni a szépfiú szerepét.)

Szóval ennyi melléduma után megtaláltam a filmet, aminek a plakátján megakadt a szemem.

Mielőtt megismertelek.
Elő egy feliratos előzetessel és máris szerelmes voltam a filmbe.

https://www.youtube.com/watch?v=Z41D6Y2wdmk

S egy nagyon kedves régi ismerősöm még a régi életemből egy finom kis célzást tett arra, hogy ez igazából egy könyv alapján készült film.

Hohóóóó! Ide nekem a könyvet.

És most már végképp elmondhatom, hogy igen, hiába romantikus a könyv, hiába lesz (na jó, nem annyira ez a szó illene azért a filmre) romkom-os a film, akkor is véglegesen és teljes mértékben odavagyok a történetért.

Nem sima kis love story. De nem ám! Akkor az nem is érdekelne. Hiszen tudom, hogy az életben semmi sem hawaii és boldogság és sunshine. De nem ám. Inkább... Hogy is mondta Deadpool? "Az élet hosszú szívás-széria. S a boldogság, csak ritka, rövid reklámszünet benne."
De ez a történet... Ez szééééép. Szóval... Lehet, hogy még a Katával való Függetlenség napja 2. előtt be kell iktatnom egy mozit?! Jajj... Ki fogja ezt mind finanszírozni?!

De akkor is!!!!

Ja, hogy miről szól a könyv?

Még nem olvastam végig (mondhatnám azt, hogy órák kérdése, de sajna holnap még csak péntek lesz, úgyhogy holnap dolgozni kell és én már nem bírom az ilyen átolvasott éjszakákat nagyon). Akkor is meséljek róla?

Van egy kisváros valahol Angliában. Semmi érdekessége nincs, csak egy vár a városka majd közepén. Nyáron a turisták elözönlik, aztán ősztől tavaszig néma csend. 


S ebben a kisvárosban éldegél teljes megelégedettségére (na ezt azért vitatom, de mégis...) Louisa Clark. Egy kávézóban élvezi a törzsvendégek mindennapi kis nyűgjeit, életét. Aztán egyszerre csak megtörténik a baj. A kávézót bezárják. S másnap már nincs munkája. (Huhúúú, de mennyire átéreztem ezt a dolgot!!!) A Munkaügyi Központban nem sok munkát tudnak neki adni, s amikor már mindent kipróbál és semmi sem jön össze, s már a rúdtáncosi ötleteket kezdi vázolni a hivatalnok, akad egy kvadriplégiás beteg, akit felügyelni kellene.

Hogy mi?! Igen, egy gerincsérült. Na, itt én is felhorkantam, mert azért valljuk be - aki volt már ilyen helyzetben, az könnyebben átérzi - nem könnyű valaki magatehetetlen embert ápolni, mosdatni, mindennapi dolgokat elvégezni vele. NAGYON NEM AZ!!!!

De mint kiderült, inkább csak olyan társalkodónői állás-féleség ez. Aztán megismerkedünk Mrs. Traynor-ral és kiderül, hogy nem a férjét, hanem a fiát kell "felügyelni".

Louisa első napjai kínkeservesek. Nem csodálom. Átéreztem a könyvben a dolgot. Talán túlzottan is.

Aztán kezdi a két emberke megszokni egymást. Persze itt nem kezdődik el a rózsaszín lányregény... Dehogyis.
/Na arra nagyon kíváncsi vagyok viszont, hogy a filmben mennyire fogják kidomborítani azokat a számomra fontos részeket, amik miatt a könyv annyira tetszik, amennyire!!!/

De ennek ellenére a gazdag ám nyaktól lefelé semmijét mozgatni nem tudó fiatalember és a kis bohókás, manószerű lány hogy barátkozik meg egymással? Hiszen az életben maximum egy tornádó, vagy valamilyen világvége égiháború hozta volna őket össze... Hiszen a világlátott, mindig új, friss, izgalmas dolgokra vágyó srác, aki két kanállal falta az életet és a városból még ki sem mozdult, egymunkahelyes lány annyira különböző személy, hogy még...

Nos, a filmben nem tudom - de sokat mondom ezt -, hogy mennyire fogják a srác "fél évet adok még az életnek, mert megígértem anyámnak" kimutatni a fájdalmait, és a bármennyire is ledegradáljuk, de tinédzserként igencsak lelkileg megsebzett lányról miket tudunk még meg... Dunsztom nincs, mi marad meg ezekből a filmben.

De hogy legalább látványában nagyon fogjuk élvezni, az biztos.

Louisa édesapjának külön örülök, hiszen Brendan Coyle nagy kedvencem és eddig nagyon kevés filmben, sorozatban mutatkozott meg igazi valójában nekem.

Szóval kedves Judit, megfertőztél, várom a filmet és futok tovább olvasni a könyvet!!!

S ha valaki el akar menni moziba megnézni, szóljon, lehet, hogy becsatlakozom.