Elkaptam a Fertőzést

Volt lehetőségem megnézni a Fertőzés című filmet.

Nem voltak kétségeim, hogy komoly film lesz, hiszen hallottam, hogy nem az az üsd, vágd, nem apád film lesz, hanem egy lassabb hangvételű, viszont tudtam azt is, hogy Steven Soderbergh filmje, ami azt jelenti, hogy nem lehet akármilyen összecsapott történet.

Nos, a film.

Aki nem szereti az elgondolkodtató, mély és komoly filmeket, az semmiképp se nézze meg.

A színészek játéka fantasztikus volt, ugyanis úgy éreztem, mintha tényleg ott lennék velük.

A történet magával ragadó volt, s fertőző, de komolyan.

Adva van egy nő (Gweneth Partlow), aki külföldi utazása után hazatér a családjához, férjéhez és kisfiához. Semmi különös dolog. Aki nemzetközi üzleteket köt, annak ez ujjgyakorlat lenne. Csakhogy az asszony kicsit náthásan (vagy influenzásan, de ez kit érdekel) tér haza, nem nagyon figyeli.

 Aztán pár óra múlva rosszul lesz, férje (Matt Damon) elrohan vele a kórházba, de amikor az orvos kijön a férjhez, már csak azt tudja elmondani, hogy hiába próbálták megmenteni, az asszony meghalt.

De miért? Hiszen most jött haza külföldről, pár órája szállt le a repülőről?!

Még a férj fel sem ocsúdhat (már ha ebből fel lehetne) a felesége halálából, amikor a kisfiúkra vigyázó hölgy telefonál, hogy a kisfiú rosszul lett és nem lélegzik. Az orvosok már csak azt tudják megállapítani nála is, hogy valamilyen ismeretlen vírus fertőzésébe halt bele.

Eközben a világ több részén is egy-egy ember rejtélyes okok miatt meghal, buszon, otthon, munkahelyen, akárhol. Annyit tudnak csak, hogy gyors lefolyású, de ahogy a WHO és az Egészségügyi Minisztérium dolgozói rájönnek, valószínűleg cseppfertőzés útján terjed a vírus.

De ki volt a nulladik beteg? Honnan indult a betegség? Ha ezt ki tudják deríteni, akkor lehet, hogy magát a vírust el tudják kapni és ellenanyagot is tudnak rá készíteni.

S idáig még egész jó kis krimi lenne a film, csakhogy itt nem ér véget a történet, hanem - talán Sodenbergh miatt, talán nem - egy egész új mederben folyik tovább a történet.

Sokkal komolyabb lesz ez a film, mint a többi, én azt éreztem, hogy átment egy kicsit dokumentumfilmbe a dolog, de pozitív értelemben, egyáltalán nem zavaróan.

Ugyanis láthatjuk a közigazgatás reakcióját, hogy próbálják egyrészt meggátolni a vírus terjedését, ami igazából vakcina nélkül lehetetlen, másrészt pedig ha nem is eltussolni, de valahogy lelassítani a dolgokat, a pánikot.
De valahol nem is tudom az ilyen dolgokat elítélni. Ha kidobják a hírt, hogy nem szabad emberekkel találkozz, hogy egy világméretű, gyors lefolyású halálos vírus szabadult el és bárhol megkaphatja az ember, akkor pánik tör ki. De vajon mi öl meg több embert? A pánik, vagy a vírus?

Látjuk, hogy hogyan próbálják meg az emberek meggátolni a terjedést, s hogy pár szó a telefonba mekkora bajt okozhat.

Láthatjuk a sajtó reakcióját, az újságírók, az újságírás (net és blog) hatalmát.

Olyan képet mutat a film a világról, amit vagy nem szeretnénk tudni, vagy talán nem árt, ha felkészülünk rá.
A tömeghisztériától kezdve a szerető apa túlzottnak tűnő gondoskodásáig a társadalom széles reakcióját tanulmányozhatjuk.

Aki ismer, tudja, hogy mennyire odavagyok ezekért a "világvégére hajazó" filmekért, amik megmutatják az emberek pánikban/bajban/felfokozott állapotban való cselekedeteit, gondolatait, tetteit.
Ez a film tökéletesen megmutatta mindezt nekem.
A képekből kitűnik, hogy zseniális szereplőgárda dolgozott a filmben többek között Partlow-on és Damon-on kívül Kate Winslet, Jude Law és Laurence Fishburne is főszereplő volt.

Szuper film. Tessék megnézni - újra.