Alexander Skarsgard-ot mindig is szerettem. Vagyis apuját IS és őt IS.
A True Blood-ban ismertem meg a szomorú szemű, helyes kölyköt, aki bárhogy akarta velem elhitetni, hogy Eric Northman egy gonosz, kemény vámpír, az első pillantásból tudtam, hogy szeretni fogom (mint Damon-t a TVD-ben, amikor az ajtóban megállt és Stefan-nak "Hello brother!"-t mondott).
Nem is okozott csalódást.
Aztán megnéztem más filmekben is és újra rádöbbentem, még mindig jó az orrom a JÓ színészekhez.
S egyszer csak meghallottam, hogy újradefiniálják Tarzant.
Nem mondom, hogy nem ijedtem meg. Megint egy újabb reboot-film. Neeeeeee...
De persze fél szemem ott tartottam a dolgon, hogy kit fognak előhúzni a skatulyából és szegényre ráaggatni az alig valamit-takaró ágyékkötőt. No nem az alatta levő dolgokra gondoltam, hanem arra, hogy egy újabb színészt fognak beskatulyázni a Tarzan szerepébe.
És amikor megláttam, hogy ki lesz a főszereplő, nemcsak hogy megörültem, hanem fel is lélegeztem. Alex ki fog tudni lépni ebből a szerepből. Ahogy Northman szerepéből is ki tudott lépni.
Aztán persze azon kezdtem aggódni, hogy mit fognak csinálni a történetből. Majd eszembe jutott.: Alex már régen nem vállal el olyan filmeket, amik nem jelentenének neki sokat. Megengedheti magának már azt, hogy válogasson. Van akkora színész.
Úgyhogy már csak annyi volt a dolgom, hogy várjam a filmet.
S lám - mint ahogy már többször is írtam - ez az év elkényeztet engem filmekkel.
Megjelent a Tarzan legendája.
A tegnapi nap - volt mindez két hete, bocsi - után (Függetlenség napja 2-t néztem meg) kicsit félve mentem a moziba.
De bíztam Alex-ben (a rendezőben David Yates-ben kevésbé, ő Harry Potter-eket rendezett főleg).
És nem csalódtam, sőt!!!
Lajos, idáig olvass, innentől már a történetet mesélem! :)
Ez a Tarzan már az első pillanatban teát ivott és némán tűrte, hogy zrikálják.
Ő már vagy nyolc éve Angliában élt és Jane a felesége volt és együtt éldegéltek - ha jól emlékszem - a grófi címe mellett.
Csakhogy a politika az ő életét is utolérte. II. Lipót belga király Kongót elfoglalva, belerángatta - nagyon nem szép módon - John Clayton-t, vagyis Tarzan-t a saját kis ügyleteibe. Ahhoz, hogy pénzhez jusson a király, egyik emberét drágaköveket szerezni odaküldite Afrika szívébe. Csakhogy a pénz és a király között egy törzs állt, akik a király emberének (Leon Rom - Christoph Waltz, aki újra megmutatta, hogyan kell teljesen megbízható őrültet játszani) teljes seregét cca. két perc alatt lemészárolták. Ennek ellenére felajánlotta Mbonga törzsfőnök, hogy megkapja a király a kívánt "köveit", de egy dolgot kérnek cserébe: Tarzant tárcán.
Nos, Rom gyorsan megoldotta a dolgot, elcsalta Kongóba John-t (persze Tarzannal megy Jane is), s hiába érezte John, hogy nem kellene elmenjen újra Afrikába, hiszen úgy a régi családja, a gorillák, mint Mbonga is az ő fejét kívánja magának, mégis elment. Egy George Washington Williams (Samuel L. Jackson - Fury kiszakadt kicsit a Bosszúállóktól) nevű pasi kísérte el Tarzant.
Hogy a gorillák miért akarták a fejét? Mert megcsalta, elárulta őket és otthagyta a családját, hogy Londonba menjen, hogy legyen egy felesége, Jane.
Persze Jane is szeretett volna visszamenni Kongóba, hiszen - érdekes módon - ő is ott nevelkedett Afrikában, csakhogy ő egy misszionárius lányaként egy törzs szeretete, támogatása mellett nőtt fel.
Szóval Kongó.
George, John és Jane érdekes módon érkeztek meg Jane szeretett falujába.
A képek itt annyira elragadtak magukkal, hogy néha azt hittem, természetfilmet nézek, nem Tarzanról egy kalandfilmet.
Ennek ellenére szuper volt a dolog nagyon!
Aztán persze elkapták a nőt. Naná. Egy pasit kivel lehet a leginkább zsarolni? A szeretett nővel.
Samuel L. Jackson és Alex Skarsgard érdekes módon jól illettek egymáshoz. A görcsösen megfelelni vágyó városi pasi, illetve a halgatag, ám igen bölcs srác együtt egész jó csapatot alkottak.
Persze haza kell menni a gorillákhoz, akik közül a főnökkel meg kell vívni. De nem szabad győzni, mert akkor ott ciki lenne...
De hogy hozz össze egy vereséget úgy, hogy azért életben maradj?
És mit tudsz csinálni, amikor tényleg elfognak és gúzsba kötve visznek valahova?
Kit hívsz segítségül? Mit hívsz segítségül?
Számomra ez a film azért is tetszett még inkább, mert az emberi becsületről, tisztességről, az állatok iránti szeretetről és az igazi hovatartozásról is kicsit újat tanultunk.
De eközben nem felejtettük el, hogy Kongóban vagyunk, hogy egy olyan ember elméjéből kipattant történetet ismertünk meg, amit több, mint száz éve írt meg.
A történet szerintem jóra sikerült, Alex is és igazából az összes szereplő nagyon jó volt a filmben. Olvastam kritikákat, hogy gyengére sikerült a film, meg ilyenek. Persze. Igen. De azért az ég áldjon meg mindenkit... Ez nem egy Oscar esélyes mély mondanivalóról szóló film. Ez a Tarzan. Kezeljük már helyén a dolgokat. Itt az ember és állat közötti kapcsolatot, ember és ember közötti kapcsolatot, az emberek természethez való viszonyát érezzük és közben meg egy jó kis kalandban is részt veszünk.
Lehet, hogy azért is szeretem, mert odavagyok a majmokért, főleg a gorillákért? Nem tudom. Lehet. Az is lehet, hogy Alex miatt elfogult vagyok. Mégis. Ezért mentem el a moziba megnézni...
Szóval szerintem nagyon kellemes film volt. Egyszer mindenképpen megéri megnézni!
De szerintem többször is.
Ahogy a nagynéni dilis, a nagyapa mindent kiejt a kezéből, nagyi kilyukasztja a cipőit, hogy elférjenek a bütykei és a három gyerek... Nos, ők is már felnőttek.
Aztán ott volt az én másik nagy kedvencem lánya, Gerardine Chaplin. Ő játszotta a dinka nagynénit, aki mindenkinek ajándékoz egy-egy állólámpát. Hogy engem miért nem talált meg...
