A bíró, avagy Robert Downey Jr. aki számomra most már MINDENKÉPPEN Oscar díjas színész

Aki Robert Downey Jr.-t nem szereti, az ne is olvassa tovább ezt a blogbejegyzést, ugyanis ez a történet csak és kizárólag az Ő éltetéséről fog szólni és arról, hogy ha eddig nem szerettem volna bele, akkor most véglegesen és ellenállhatatlanul megfertőződtem volna a Downey-kórral.


Kezdem azzal, hogy ha ezzel a filmmel sem kapja meg Bob az Oscar díjat, akkor ott LA-ben nem tudom, hova teszik a bizottság tagjai az eszüket, a szemüket és a szívüket!

Nagyon vártam már egy olyan filmet, amiben újra megismerik az emberek azt, hogy Robert Downey Jr. nemcsak a jólfésült "zseni, milliárdos, playboy és emberbarát", (ahogy azt magáról állította Tony Stark a Bosszúállók című filmben) stílusát, hanem egy zseniális színész, s azt az IGAZI színészt is megláthatják, aki mást is tud játszani, mint Stan Lee agyából kipattant hőst (akivel persze SEMMI bajom sincs!!!!).

És TUD JÁTSZANI!

Aki nem hiszi, az nézze meg A bíró című filmet, ami most már megy a magyar mozikban is!

Szeretettel, boldogsággal és igazi szerelemmel ajánlom mindenkinek.

Csak és kizárólag azért nem ájultam el boldogságomban a film alatt, mert mellettem ülő pár hölgy tagja szinte végig a családja pénzügyi problémáit ecsetelte... Hogy én mit tudtam volna vele csinálni, amiért megtörte az áhítatomat...
De aztán - ahogy Ancim szokta mondani - teljesen kikapcsoltam a nőt a tudatomból és onnantól kezdve egyedül és kizárólag (mint az összes RDJ-s filmben, megint) egyedül tudtam lenni VELE (már hogy Robert Downey Jr.-ral). Csak Ő és én.

Ja, hogy meséljek a filmről is?

Nézze meg mindenki. De addig is, kis ízelítő...

Adva van egy gazdag, new yorki ügyvéd (Henry Palmer-Robert Downey Jr.), aki (természetesen) rosszfiúkat véd főleg. Hát persze, abból van a pénz.

A feleségével válófélben vannak, a kislánya - ahogy én láttam - inkább hétvégi apukának tekinti, viszont remekül fut a szekér.

Egyik - kínosabbnak látszó - pere alatt hirtelen jön egy telefon, ami megrengeti amúgy tökéletesnek látszó életét.

Édesanya ugyanis meghalt.
Így felkerekedik és hazautazik a szülőföldjére Illinois államba, hogy végső búcsút vegyen a régen látott édesanyától.

Ahogy érzékeltem, nagyon szerette anyukáját, viszont apjával már közel sem volt ilyen felhőtlen a helyzet.

Ez abból is tökéletesen látszott, hogy a temetés után a házban mindenkit megölelt Mr. Palmer (főhősünk édesapja), csak épp Henry-t nem, saját középső fiát.
A temetés aránylag zökkenőmentesen lezajlik, majd főhősünk már a repülőn várja indulását haza, amikor testvére hívja, hogy ugorjon le a gépről, ugyanis édesapjukat letartóztatták cserbenhagyásos gázolás miatt.

S innentől fogva a film már nem egy sima kis apa-fiú rivalizálós, veszekedős filmbe csöppenünk, hanem egy vérre menő csatába. Egy gyilkossági per kellős közepén találjuk magunkat.

Közben megismerkedünk a családdal, megtudjuk, a legidősebb testvér miért nem lett hivatásos sportoló, miért költözött el a középső fiú annyira szó nélkül a szülői házból és meglátjuk, hogy a felszín alatt mennyi minden meghúzódhat egy bíró életében is.

A történet attól vált számomra izgalmassá, hogy hiába utáltam az öreg bírót, mégis sajnáltam, s féltettem, hogy nehogy elítéljék. Közben nem tudtam, hogy igazából tudatosan gázolta-e el a férfit, vagy sem, hogy miért történt az, ami történt és Henry ki fogja-e tudni húzni édesapja fejét a hurokból, amit az öreg szinte szó szerint egyre szorosabbra húz a saját nyakán.

Meg tudja-e menteni egy elhanyagolt fiú édesapját a börtöntől, ha az szinte vágyik rá, megtalálják-e egymáshoz újra azt az utat, amit hosszú, hosszú évekkel ezelőtt megszakítottak.

Robert Duvall zseniálisan játszotta a szerepét, bár nem vagyok nagy rajongója, csodálatos választás volt Ő erre a szerepre.

Nem tudom, mennyire volt tudatos "emlék", vagy csak én néztem már túl sok RDJ filmet, de van egy rész a filmben, amikor Henry úgy dönt, hogy megpróbálja visszaidézni azokat az elvesztegetett időket, amit fiatalon nem tudott otthon átélni, így felkapja egy régi pólóját, illetve öreg bringáját és elindul a vakvilágba tekerni, csak úgy, a szabadság érzetének kedvéért (szerintem).
Nos, ott annyira tökéletesen visszaidézte nekem az Air America film egyik jelenetét, hogy szinte vártam a repülőt, amiből kikukucskál Mel Gibson azzal a fiatalos, huncut mosolyával.
A repülőt nem kaptam, de még Mel Gibson-t sem, viszont egy hatalmas pofára esést, azt igen!
Bob biztosan egymaga játszotta el az esést, hiszen imádja a fizikai határait feszegetni, s főleg azóta, mióta a kung fu lett a fő tornája...
De akkor is... olyan édes volt kitárt karral, ahogy tekert.

És az a Metallica póló...
A Bosszúállókban pedig Black Sabbath volt...
Na, és még kérdezze valaki tőlem, hogy milyen zenét szeretek?!
Na, akkor fogok fuldokolni a nevetéstől, ha egy Scorpions pólóban fogom egyszer meglátni.
Hiszen nekem ők a kedvenceim.


Jaj, mindig rájövök, hogy nem tudom elmesélni azokat a történeteket, amik számomra nagyon fontosak... hogy miért? Talán azért, mert félek attól, hogy nem tudom úgy visszaadni a történet lényegét, mondanivalóját, mint amennyire engem elkapott, mint amit nekem adott.

Az tény, hogy utána még hosszú-hosszú percekig a film hatása alatt voltam.

Valahogy iszonyatosan sajnáltam is Robert Downey Jr.-t, mert nem is olyan régen, ebben az évben veszítette el édesanyját, tehát a film valahol előre mutatta az ő belső érzelmeit is.
Jajj, csodás film volt!!!

Ez a film élt, létezett, lélegzett nekem.
Olyan történet volt, amire méltán lehet büszke Robert Downey Jr. és bevallom én is, amiért elmentem  a moziba és megnéztem.
Tudom, hogy hülyeség, de amikor néztem a filmet és láttam, ahogy az emberek a moziban együtt lélegeznek és izgulnak a történettel, kicsit büszke is voltam a kedvenc színészemre, aki őket is végre úgy a hatalmába tudott keríteni (még ha csak három órára is), mint engem sok év alatt.
Csak nálam ez már maradandó károsodás.
Ahogy írtam, ezzel a filmmel én végleg Downey-kóros lettem!

Remélem bejön a számítás és a "nominee" át fog alakulni "win" szóvá.
/ nominee - jelölt,    win - győz(tes) /

S egy kis előzetes:

https://www.youtube.com/watch?v=jHXNDq0i1zI#t=24