Ma van Sasha Roiz születésnapja.
Aki nem ismeri, az nézzen több sorozatot.
Mondjuk a 13. raktárt, de ha nem emlékezne rá, akkor a Grimm sorozatot.
Ha abban sem ismeri fel, akkor menjen szemészhez. :D
Nos, valaki azért elmondhatná, hogy ez az izraeli születésű, 40 éves pasi mi a bánatért tetszik nekem??????!!!
Mert IGEN.
Happy Birthday Sasha Roiz!!!
2013. október 21., hétfő
2013. október 6., vasárnap
Z Világháború...
Ettől a filmtől nem vártam sokat. Nemcsak a címe, maga a... úgy minden ellene szólt nekem.
A rendezőt nézve - Marc Forster - nem voltam, akarom mondani, SEM voltam nagy bizalommal. Nem olyan filmeket készített, amitől összeomolnék hálát rebegve.
Aztán Z, mint zombik.
Nos, az Eleven testek-et nem lehet űberelni, s amúgy meg a sétáló hullák nem hoztak sosem lázba. Mostanában valami élőbbet szerettem volna nézni.
Csakhogy Brad Pitt.
Nem is ahogy kinéz, mert azt ismerjük ár. Nem rossz. Oszt kész. Vannak számomra ezerszer szexisebb pasik is... Persze az sem segített, hogy otthagyta x évvel ezelőtt Jennifer Aniston-t, amit azóta sem bírok neki sehogy sem megbocsátani.
De mégis. Brad Pitt.
Csak tud valamit. S egy zombi-filmbe beleteszi a tenyerét ezerrel, nem????
Mégis kell legyen abban a filmben valami... valami.
Nos, kijött DVD-n a film, s úgy döntöttem, egy életem, egy halálom. S én lepődtem meg a legjobban!!!
Ugyanis a film:
1. úgy lekötött, mint a pinty.
2. ez a film nem olyan zombis film lett, mint a többi zombis film (gondolom, mert azokat nem láttam).
1. úgy lekötött, mint a pinty.
2. ez a film nem olyan zombis film lett, mint a többi zombis film (gondolom, mert azokat nem láttam).
A történet elvileg nem egy nagy hűha lenne...
Megismerünk egy családot, ahol a két kislány és anyuka, apuka boldogan élnek.
Amíg be nem tör a világvége.
Kiderül, hogy zombik járják a várost és tökéletes piramisjáték-szerűen osztják a zombiságukat kérve, kéretlenül.
A Lane család hanyatt-homlok menekül a helyszínről és egy átrémüldözött éjszaka után meg is menekítik őket a férj munkahelyének emberei.
Persze, úgy könnyű, ha valaki az ENSZ dolgozója. Értem biztosan nem jönne el senki sem... Nem is az ENSZ-nél dolgozom, ez már tény.
Amíg be nem tör a világvége.
Kiderül, hogy zombik járják a várost és tökéletes piramisjáték-szerűen osztják a zombiságukat kérve, kéretlenül.
A Lane család hanyatt-homlok menekül a helyszínről és egy átrémüldözött éjszaka után meg is menekítik őket a férj munkahelyének emberei.
Persze, úgy könnyű, ha valaki az ENSZ dolgozója. Értem biztosan nem jönne el senki sem... Nem is az ENSZ-nél dolgozom, ez már tény.
Na, mindegy. Elmenekülnek, aztán az okos fiú nagy bajba kerül, majd még nagyobb bajba kerül és a végén feltalálja a "spanyol viaszt", vagyis megtalálja, hogy hogyan lehet megmenekülni a zombik elől. S ennyi a film.
Vagyis ennyi lenne a film, ha egy átlagos film lenne.
Csakhogy nekem valamiért nem az volt.
Azt ugyan nem tudtam meg a filmből sem, hogy a zombik hogyan teremtődtek meg, vagyis, oké, mondjuk komolyan, ahogy kell: a nulladik beteget nem találjuk meg.
De mégis... Az, hogy Dél-Koreából írják le először egy mail-ben, hogy "zombi", ott lehet a legkorábbra visszavezetni a dolgot...
Nekem olyan szaga lett ettől a filmnek, mintha a lökött amcsik játszottak volna - szerintem szokásukhoz híven - a laborjukban és a sok biológiai fegyver közül ezt hozták volna össze, persze véletlenül.
Azt már régóta tudjuk, hogy nem a hidrogén és atombombák lesznek azok, amelyek az újabb világháborút kirobbanthatják, már ha lesz ilyen, hanem a biológiai fegyverek vannak már mostanában a porondon (szerintem a számítástechnikával elegyítve, de ez csak az én összeesküvés-elméletes agyam szüleménye persze!!!), de ez a film nekem ezt sugallta.
Valaki addig kísérletezett valami olyannal, amihez nem értett, míg össze nem hozott egy olyan halálos kórt, ami 12 másodperc alatt élőhalottá változtathat bárkit.
Nos, azt is sajnáltam, hogy kihagyták a filmből a politikai felhangot. Ugyanis nekem roppant érdekesnek hatott az, hogy miután megmentik a főszereplőt családostul, ki fognak onnantól dirigálni? Kik mondják meg, mit kell tenni, kik fogják össze az életben maradtakat, kik próbálják meg a gyógyítást, az egész dolgot összefogni?!
Minimálisan érzékeltük azt, hogy kik és persze egy pillanatra sem lepődtünk meg ezen, de azért érdekes továbbgondolni.
Mi itt Magyarországon hol is lennénk egy ilyen esetben?
Amikor egy simább, egyszerűbb vírus is szerintem úgy kipusztítana minket, mint a pinty.
Ugyanis látott már valaki itt bármelyik kórházban fertőző betegeknek elkülönített, karantén- szobákat, felszereléseket? Én még nem. Persze nem is voltam sokat kórházban, hála az égnek.
De csak arra gondolok vissza, amikor utoljára volt egy sztrájk. Két-három éve a vasúti...
Mi történt akkor? Pár napba telt egyáltalán az, ahogy az emberek megtudták a dolgot. A tévéből nem értesül mindenki, sem a rádióból. Így csak a szomszédok, vagy a munkatársak jöhetnének számításba.
Szerintem, ha itt elszabadulna egy zombi, állítom, két ember nem maradna hírmondónak sem...
Max. azok, akik külföldön vannak...
Na, mindegy.
Jól elkalandoztam.
A film néhol azért vicces is volt, de alapvetően izgalmas, érdekes és persze ahogy azt egy vírusokkal foglalkozó filmhez illik, rémisztő is.
De érdemes legalább egyszer megnézni.
De gyenge idegzetűek azért ne este nézzék meg, vagy ne egyedül.
Mint mondjuk Ancim velem... hogy tudtam a poénokat közben szórni, hogy ne legyen olyan átütő a film...
Bocs, Anci. Nem a film értékét akartam gyengíteni, csak hogy ne álmodj rosszakat...
Szemfényvesztés.. vagy valami más?!
Nagyon szerettem volna megnézni a Szemfényvesztők c. filmet. Régóta készültem rá. Aztán valahogy úgy sikerült, hogy nem sikerült megnéznem moziban.
De tudtam, hogyha kijön DVD-n, tuti kezem közé kaparintom. Mágiával magamhoz vonzom...
S megjelent a DVD.
Megnéztem és igen, nem csalódtam a filmben! De nem ám!!!
Fantasztikus volt, látványos, érdekes, izgalmas és igen. Tényleg varázslatos.
Nos, ez az egyik olyan film persze, amiről nehéz írni.
Ugyanis egyszer legalább végig kell nézni a filmet, az show-t, hogy az illúziót lássuk, hogy egyszer legalább hasson a varázslat. S amennyiben ezt elszúrja az ember, elmondja a poént, az nem spoiler-ező szimplán, hanem gyilkos. Filmgyilkos. S én sok minden vagyok, de ez nem szeretnék lenni. Ennél a filmnél aztán pláne nem!
Felirat hozzáadása |
Annyit azért figyelemfelkeltésnek talán lehet mondani, hogy van négy emberke, akik egyenként jók valamiben, de nem túl sikeresek.
Ahogy szokták mondani, ha nincs tőkéd, ne vágj bele semmibe...
Mindegyik szenzációs a maga helyén. Mégis... valami hiányzik.
Reeves egy csodás szabadulóművész-hölgy. Az a trükk, amiben megismerjük, totál felrázta a véremet.
Aztán ott van McKinney, aki mentalista (nekem a Mario és a varázsló c. könyv jutott eszembe róla... a hátamon futkosott a hideg tőle), aztán ott van a kártyákkal csodásan trükköző Atlas, aki olyan mutatványokat készített, hogy elállt tőle a lélegzetem. Nagyon tetszett, s ott van a fiatal Wilder, aki... szerintem szimplán egy zsebtolvaj és egy bűvész keveréke. És akkor a mosolyáról még nem is tettem említést...
Ja, hogy kik ők?
Henley Reeves szerepében Isla Fihser-t láthatjuk, fantasztikus a csajszi. A Mindenképpen talán-ban láttam utoljára. Jól állt neki a szerep.
Aztán Woody Harrelson játszotta a mentalistát, McKinney-t. Egyre jobban szeretem a pasit.
A számomra eddig ismeretlen Jesse Eisenberg alakította az ügyes Atlas-t, aki majdhogynem a társaság origója volt.
S ezek után Dave Franco már csak hab volt a tortán Wilde szerepében.
Ja, s a zaklatott és ideges FBI ügynököt is meg kell említsem, akit Mark Ruffalo alakított. Szeretem a nagy zölddé válása nélkül is. Aranyos volt nagyon.
A két nagy öreg már csak hab volt a tortán, mármint Michael Caine és Morgan Freeman.
Szóval a filmben kapásból jó színészeket vonultattak fel.
Nos, Ancim mindig azt mondta, hogy a filmekben - a normálisabb filmekben - sosem szoktak egy képkockát sem feleslegesen mutatni.
Nos, ez ebben a filmben még inkább igaz.
Ugyanis tényleg minden mindennel összefügg.
Másodszor megnézve akkorákat nevettem. Hiszen addigra már értettem a történetet globálisan, fellebbentették már a fátylat az orrom elől, így azokat a mozdulatokat, mondatokat, tetteket is, amiket addig nem értettem, vagy nem nagyon tudtam hova tenni a helyükre kerültek.
Akinek tetszettek az Ocean's ... filmek (George Clooney, Brad Pitt, Matt Damon, stb. ugye megvan, melyikre gondolok?!), azoknak ez még inkább tetszeni fog. Szerintem.
Szervezzünk meg egy dolgot úgy, hogy tereljük magunkra a figyelmet és... és úgy nem veszik észre a többi dolgot.
Mit is beszélek, a filmben ezt egy kerek mondattal elmagyarázzák.
A filmben egyszer Morgan Freeman azt mondja, hogy "Amikor azt mondja a bűvész, hogy: Csak a kezemet figyeljék!, a legkevésbé azt kell arra figyelni", akkor mindenre oda kell figyelni, csak a kezére nem. "Félrevezetés. Ez a varázslat lényege."
Nos, ugyanis a Négy lovas, mármint a csapat, ahogy hívják magukat, előadja a nagy számot, amitől leesik az állunk.
Kirabolnak Las Vegas-ból egy párizsi bankot. Mármint úgy Vegasból, hogy ez a műsor ott van egy épületben. Kihívnak egy nézőt, találomra, a közönség soraiból, s megkérdezik, hogy hol van a bankszámlája.
Majd nagy mágusok módjára, csodás dolgok közepette kirabolják a párizsi bankot ott a színpadon és ami a varázslat, hogy tényleg eltűnik Párizsban a bankból a pénz! Komolyan.
De ez most akkor bankrablás, vagy csak valami varázslat?
Az FBI persze rohan a Négy lovast lekapcsolva, megpróbálja elkapni őket, már a csalást, hogy hogyan csinálták, de csak még inkább belegabalyodnak a varázslatba. Vicces volt, hogy mennyire odafigyelt a csapat arra, hogy ki, mit és hogyan és mikor lép...
Anno büntetőjog tanárunk mesélte, hogy amikor ő tanult, az osztályában megpróbálták kitalálni az évszázad bűntényét. Vagyis ott a tökéletes gyilkosság volt "asztalon". Igazából ahogy a tökéletes gyilkosság sem létezik, úgy a tökéletes bűntény, vagyis rablás sem létezhet. Ugyanis az emberi tényező az mindig egy érdekes része az egyenletnek. Mindig az a változója a dolognak, ami elromolhat, módosulhat menet közben... s ahogy egy másik filmben hallottam, néha "beb@sz a gebasz".
Nos, ebben a filmben is nagyon tetszett, ahogy ezt a MAJDNEM tökéletes rablást végigasszisztáltuk.
Tessék megnézni a filmet, ha más nem, egy klassz illúzió...
Vagy egy klassz film?!
Abraka-dabra.
S az egyik olyan mondattal fejezem, ami a filmben - a sok klassz közül - az egyik kedvenc részem volt:
"Mind ismerjük a mondást, hogy előhúzza a nyulat a kalapból. De ki hallott olyat, hogy előhúzza a kalapot a nyúlból?!"
Itt azt is láttuk. Megtették.
Nos, ez a film egészére igaz volt.
Félrevezetés.
S ettől volt fantasztikus.
Tessék megnézni, a varázslat része lenni...
2013. október 5., szombat
Guy Pearce szülinapja
Ma 46 éves Guy Pearce.
Ugye nem kell bemutatni őt senkinek?!
Legutolsó film, amiben láttam, az a Vasember 3. volt.
Aztán ott a Prometheus, amiben olyan nagy szerepe nem volt, de mégis...
Nekem a Lockout c. film is nagyon tetszett. Olyan John McClane-es volt benne...
És igenis, a Mementó is nagyon tetszett. Naná, hiszen egyik kedvenc rendezőm keze alól került ki a film.
Szóval...
Ugye rögtön ismerős a pasi?
Kiteszek pár képet róla, amiből igazán látszik, mennyire sokrétű színész, hiszen annyi arca van ennek az angol ausztrál srácnak, mint a csuda.
Vasember 3. |
Prometheus |
Lockout |
Az időgép |
Monte Cristho |
És jöjjön egy olyan kép, amit ki nem hagytam volna semmi pénzért sem!!!!
Guy Pearce és Robert Downey Jr. |
2013. október 2., szerda
Rush, avagy Hajsza a győzelemért - immár kiértékelve
Azért érdekes így kiemelnem ezt, hogy MOZIban, mert nem otthon, DVD-n, monitoron, vagy öreg batár tévén szerettem volna megnézni ezt a filmet. Szerettem volna átérezni a sebességet, a dobhártyámban, a szívemben érezni a motorok felbrümmögését, meg ilyenek.
Jelentem: megtörtént, nagyon jó volt, borzongott a hátam a gyönyörűségtől!
A film...
Az... az egyenesen szuper volt.
Nem mondok azzal semmi újat, hogy Chris Hemsworth (nem összetévesztendő a szuperszexi kisöccsével, Liam Hemsworth-szel!) remekül néz ki a vásznon. De eddig azért nem mondanám, hogy túl sok mindent elhittem neki, hiszen Thor eljátszásához nem kellett sok ész, mind inkább izom és mosoly (említettem már az izmokat?!).
Most viszont egy színésszel találkoztam a moziban. Azzal a Chris Hemsworth-szel, akit eddig nem ismertem, aki nemcsak a szép kék (már akinek ez jön be) szemeivel, szerintem több, mint 10 dolláros mosolyával, vagy szexi külsőjével vesz le minket a lábunkról, hanem igenis a színészi játékával.
Nos és a másik színész... A német (spanyol származású, hogy kavarjuk meg még jobban a dolgokat) Daniel Brühl, akit - köszi H. barátnőm, hogy eszembe juttattad - még anno nagyon régen a Good bye Lenin!-ben láttam. Milyen kölyök volt akkor!!! Itt meg?!!
Nos, Daniel játszotta Niki Lauda-t. De mintha tényleg ő lett volna!!!
Nagyon kicsi koromban azért láttam egy-két interjút Mr. Lauda-val, ismert volt számomra az arca, egy-két mimikája... de ez a srác komolyan mondom, mintha tényleg ő lett volna néha... De tutira.
Nem féltem a filmtől... mitől is féltem volna. Kimondottan jutalom, ha néha még odaülhetek egy-egy Forma-1-es verseny elé, bár amióta kedvencem, Ayrton Senna és Alain Prost már nincsenek a mezőnyben, nem vagyok nagy rajongó. Schumacher nem jön be annyira...
(Egyszer már csak elkezdek a filmről is írni...)
Nagyjából öt-hét évet ölel fel a film, ha jól emlékszem.
Megismerkedünk két sráccal, akiknél különbözőbb nemzetiségű, vérmérsékletű, stílusú emberkéket alig hordott hátán a föld.
Talán egyetlen közös van bennük, az a szerelem a sebesség, az autóversenyzés iránt.
Talán egyetlen közös van bennük, az a szerelem a sebesség, az autóversenyzés iránt.
Az egyik egy osztrák, elég jómódú családból önként kitagadott (vagy mi a szösz) kölyök, aki meg akarja mutatni, hogy mire viszi egyedül is.
A másik srác viszont brit, nem túl jómódú, ám annál sikeresebb a lányok között, illetve mindenkinél, mert amennyire bunkó és laza tud lenni, annyira megnyerő is. Viszont mivel annyira heves természetű, ezért az életet is úgy veszi, megéli a napokat, kiélvezve minden percét.
A másik srác viszont brit, nem túl jómódú, ám annál sikeresebb a lányok között, illetve mindenkinél, mert amennyire bunkó és laza tud lenni, annyira megnyerő is. Viszont mivel annyira heves természetű, ezért az életet is úgy veszi, megéli a napokat, kiélvezve minden percét.
Nos, ez a két srác, Niki Lauda és James Hunt összetalálkozik egyFormula-3-as versenyen és rájönnek, hogy riválisra találtak a másikban.
Elkezdődnek valami fura pályán és a pályán kívüli csatározások.
Az egyik a másik külsejét ócsárolja (Lauda Hunt szerint egy patkány), míg a másik a technikai tudásbeli fölényével próbálja megalázni társát (a patkányok roppant okos állatok).
Nem nagyon tudni, ki fogja legyőzni a másikat.
Hunt zsigerből, szerelemből vezet, megszállottan, magasról lesajnálva a halálközeli állapotokat, míg Lauda ésszel, kiszámított, centizett autóval, érző fenékkel (ahogy a filmben elmondta, a feneke érzi, hogy mi nem stimmel az autóval, amiben ül).
S ami tetszett már a film elején is, hogy érezni lehetett azt, ahogy kialakul a két férfi között valami fura barátság.
Ahogy először egymást ócsárolják, majd egyre inkább valami ki nem mondott bajtársiasság lesz érezhető közöttük... Fura volt nagyon.
Persze a sebesség szerelme összekötötte őket.
Amikor viszont Lauda kicsúszik a - már - Forma-1-es versenyen és beleszalad egy másik versenyző és kigyullad az autója, ott megtört valami a fiatal versenyzőben. De ha azt hittem volna, hogy innentől nem fog vezetni, vissza sem száll többet az autóba, akkor rosszul ismertem, számítottam ki a szenvedélyét.
Miközben az orvosok a gyógyulás reményében kínozzák (a combjáról vett bőrrel pótolták az arcán, homlokán a leégett darabokat, illetve a tüdejéből szedtek ki - számomra teljesen érthetetlen módon - égett valamit...), addig azt nézi, hogy Hunt hogy nyeri meg egymás után a versenyeket, amiken ő nem tud ott lenni. S újra és újra munkára készteti az orvosait. Így hat hét múlva már újra a versenyautóba gyömöszölte be magát.
Mondanom sem kell, hogy a megégett feje érdekesen fért bele az amúgy is igen szűk bukósisak alá.
Akin volt már bukósisak, az tudja, milyen szoros tud lenni... viszont úgy tudom, hogy a versenyzőknek kicsit speciálisabb, erősebb van. Hogy '76-ban milyenek voltak az ők sisakjaik, nem tudom, de számomra ez azért elég megrázó jelenet volt, amikor a kórházban - felesége szeme láttára - próbálja beleküszködni a fejét (a kötéses fejét, megjegyzem) a bukósisakba.
Mindenesetre a ringbe visszament, ahogy szokták mondani, s bár abban az évben nem nyerte meg a világbajnokságot, mégis ott tudott lenni a versenyben, a "szorítóban".
James Hunt sem nyerte meg azt a versenyt, mégis - pontozással, hiszen a Forma-1 kőkemény matekról is szól azért - ő lett 1976-ban a világbajnok.
Nagyon tetszett, ahogy Niki Lauda utána már szinte csak külső szemlélőként mesél a további életükről.
De főleg Hunt életéről, illetve a Vele való kapcsolatáról.
Jajj, csodás volt a film.
Akármikor újra nézném.
Ha majd végre kezembe kaparinthatom DVD-n, visszatérek ide és leírom azt a pár mondatot, ami számomra a sava-borsa volt a filmnek. Lauda és Hunt - azt hiszem - utolsó beszélgetése volt ez a filmben.
H. barátnőm, ha emlékszel rá, írd már meg ide, jóóó?!
Persze a sebesség szerelme összekötötte őket.
Amikor viszont Lauda kicsúszik a - már - Forma-1-es versenyen és beleszalad egy másik versenyző és kigyullad az autója, ott megtört valami a fiatal versenyzőben. De ha azt hittem volna, hogy innentől nem fog vezetni, vissza sem száll többet az autóba, akkor rosszul ismertem, számítottam ki a szenvedélyét.
Miközben az orvosok a gyógyulás reményében kínozzák (a combjáról vett bőrrel pótolták az arcán, homlokán a leégett darabokat, illetve a tüdejéből szedtek ki - számomra teljesen érthetetlen módon - égett valamit...), addig azt nézi, hogy Hunt hogy nyeri meg egymás után a versenyeket, amiken ő nem tud ott lenni. S újra és újra munkára készteti az orvosait. Így hat hét múlva már újra a versenyautóba gyömöszölte be magát.
Mondanom sem kell, hogy a megégett feje érdekesen fért bele az amúgy is igen szűk bukósisak alá.
Akin volt már bukósisak, az tudja, milyen szoros tud lenni... viszont úgy tudom, hogy a versenyzőknek kicsit speciálisabb, erősebb van. Hogy '76-ban milyenek voltak az ők sisakjaik, nem tudom, de számomra ez azért elég megrázó jelenet volt, amikor a kórházban - felesége szeme láttára - próbálja beleküszködni a fejét (a kötéses fejét, megjegyzem) a bukósisakba.
Mindenesetre a ringbe visszament, ahogy szokták mondani, s bár abban az évben nem nyerte meg a világbajnokságot, mégis ott tudott lenni a versenyben, a "szorítóban".
James Hunt sem nyerte meg azt a versenyt, mégis - pontozással, hiszen a Forma-1 kőkemény matekról is szól azért - ő lett 1976-ban a világbajnok.
Nagyon tetszett, ahogy Niki Lauda utána már szinte csak külső szemlélőként mesél a további életükről.
De főleg Hunt életéről, illetve a Vele való kapcsolatáról.
Jajj, csodás volt a film.
Akármikor újra nézném.
Ha majd végre kezembe kaparinthatom DVD-n, visszatérek ide és leírom azt a pár mondatot, ami számomra a sava-borsa volt a filmnek. Lauda és Hunt - azt hiszem - utolsó beszélgetése volt ez a filmben.
H. barátnőm, ha emlékszel rá, írd már meg ide, jóóó?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)