A Ryan-eket nagyon szeretem. Legyen Reynolds, vagy Gosling, mindegy nekem. Mindkét srác BRUTÁL jó színész.
Picit más, de mindjárt vissza is kanyarodok... Ahogy vége lett a MARVEL nagy produkciójának, vagyis a Bosszúállók: Végjátéknak, valahogy úgy éreztem, "vége a világnak". Szóval a filmesnek... a MARVEL-esnek. Persze, tudtam, hogy nem, de valahogy... egy NAGYON NAGY időszaka a "filmes életemnek" végleg bezárult. Mivel két olyan kedvenc szereplőm is meghalt (illetve kiöregedett) a történetben, akik nálam a két sarokpont voltak. Természetesen Robert Downey Jr., vagyis Vasember és Chris Evans, AKA Amerika Kapitány.
Aztán rájöttem... mit is picsogok itt, amikor láthatom őket még más filmekben is? Hiszen jó színészek, előtte is azok voltak, ezek után pedig mint A++-os színészek (ahogy én nevezem) szinte bármilyen szerepet megkaphatnak.
S ekkor jött - hogy visszakanyarodjak az eredeti téma felé - az, hogy a nyakamat tettem volna rá, a fiúk közül sokan most naaaaaaagyon rossz fiúkat fognak alakítani/játszani egy-egy újabb szerepekben, kicsit kilépve a MARVEL-es hős-gúnyából.
Bejött a megérzésem.
Szóval teljes pálfordulás Nála. De, de ezt is megugrotta. Annyira tudtam utálni a szerepét, hogy kimondottan élveztem, ha valamije bibis lett.
Aztán a másik nagy meglepetés számomra: Ryan Gosling iszonyat jól tud ügynököt, keményfiút is játszani. Nem kell Neki Rachel McAdams, nem kell Emma Stone, hogy szexi legyen, hogy igazi, dögös pasi legyen, elég egy alig tíz éves kislány, akit meg kell menteni, elég egy sérült gyermekkor, hogy izguljunk Érte. S minden egyes ütését, lövését elhisszük Neki, s minden egyes rúgásánál tudom, hogy célba fog találni. Pedig ő "csak" Ryan Gosling, aki egy felfújhatós babába is szerelmes tud lenni és olyan átlagos kinézete lehet, hogy simán elmennék mellette, de olyan piperkőc is lehet, hogy a frászt kapnám, ha a kávémhoz kapott szívószállal megszívnám a jól megérdemelt itókámat, mert tudnám, hogy ő ilyen dolgokat be nem vesz a szájába, ezt pótléknak tartja és kicsinyesnek...
De most, a Grey man-ben minden mozdulatát elhittem és minden ugrásánál biztos voltam, hogy olyan szilárd talajt fog fogni, mint Pierce Brosnan, vagy Jean-Van Damme a csúcs-korszakukban.
Kicsit olyan érzésem volt a film nézése közben, mintha kaptam volna egy új akció-színészt, akiről eddig nem is gondoltam volna, hogy ilyenre is képes. Pedig de.
Szóval zseniális volt.
Ja, s hogy a filmről magáról is meséljek?
Ááááá... Russo fivérek írták/rendezték. Mi kell még ennél több?
Van egy Hatos (Ryan Gosling) névre hallgató CIA ügynök, aki elég zűrös gyerekkor, valamint börtön után kap egy esélyt arra, hogy valami jót is tegyen. Erre Fitzroy (Billy Bob Thorton - akinél ledöbbentem, hogy mennyit öregedett) szervezi be a CIA-hoz, s megkapja a Hatos nevet, ami asszem végig megmarad Neki. Nem emlékszem, hogy a filmben más nevet használt volna. De elvégre a 007-es már foglalt... Szóval el kell kapjon egy szintén CIA-s eltévelyedett bárányka-ügynököt, aki mielőtt kilehelné a lelkét (Hatos gyilokja miatt - természetesen), átad Neki egy memóriakártyát.
Közben megismerjük Lloyd Hensen-t, aki még a nevében is olyan németes beütésű (tiszteletem a németeknek, bocsi, én most inkább az anno hitlerista németekre gondolok), s aki nagyjából egy önjelölt igazságosztónak képzeli magát, s amikor megtudja, hogy Hatosnál van a kártya, minden úton-módon meg akarja kaparintani Tőle. Így nagyjából a fél világon átkergeti, hogy végül csak farkasszemet tudjanak nézni majd egymással...
A történet nem egy túl furfangos, jó akciófilmhez illően nincsenek benne túl nagy satufékek - történetileg, fizikailag viszont annál több -, nem kell ötször megnézni, hogy megértsük a cselekményt, de akkor is valahogy az egész nagyon jól van úgy, ahogy van.
Persze, a Russo fivérek azért nem ma kezdték a pályát, tudják, mit, mikor, hogyan kell... de akkor is...
A két fiú nagyjából a vállán simán elviszi a filmet és én élvezettel dőlök előre, hogy végigizguljam az ámokfutást.
S mostanában ez lett az új kedvenc mondatom: "Ez is egy átlagos csütörtök."
